Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-01-01 / 1. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1942 január 1. Igen tisztelt vevőinknek boldog uj évet kivánunk; megköszönjük cégünk ivarit temusitott bizalmukat, amelyre ezentúl is rá fogunk szolgálni. Szekszárdi 1942 január 1. Pirnitzer József és Fiai áruháza. 2 nagy elfoglaltsága mellett, illetőleg ennek ellenére minden alkalmat megragad, hogy az illetékes kor­mánytényezőket meggyőzze a pécsi egyetem bölcsész karának szüksé­gességéről. Múlt év őszén beutazta a tanács tagjaival együtt a Dunán­túlt, tárgyalt az összes illetékes té­nyezőkkel. Felkereste az összes du­nántúli törvényhatóságok vezetőit, főispánjait, egyházi méltóságait, akik mind lelkes megértéssel tették ér­veléseit magukévá. Ennek ellenére azonban sem - mi hir sincsen arról, hogy bármi legkisebb lépés is tör­tént volna a szünetelő böl­csész kar visszaállítása ér­dekében. Beszélgetés dr Vargha Damfánnal Minderről azonban beszéljen dr Vargha Damján rektor magnifikusz maga, kit felkértünk, ismertesse előt­tünk, hogyan is áll jelenleg a pécsi egyetem bölcsész karának ügye ? Első kérdésünk természetesen az volt, hogy mi a kormány álláspontja a pécsi egyetem bölcsész karának visz- szaállitása tárgyában ? A kultuszkormány részéről, mint mindig, ebben is jóindulatot tapasz­taltam, annak ellenére, hogy állás­pontjuk az, hogy ez a kérdés bár­mennyire is fontos egy országrész szempontjából, amig a háború tart, nem időszerű. Ennek ellenére az a véleményem, hogy a kultuszkormány bizonyos körülmények között, a böl­csész kar működése, szerve- • zetének megszorításával nem zárkózna el az elöl, hogy is­mét engedélyezze annak mű­ködését. Vannak bizonyos áthidaló megoldá­sok, amelyek kölcsönös jóakarata engedményekkel megoldhatók, anél­kül, hogy a teljes bölcsész kart visz- sza állítanák. — Méltóságod szerint mi teszi a visszaállítást időszerűvé ? — Pécs művelődéspolitikai hely­zete elkerülhetetlenné teszi a meg­változott viszonyokhoz való alkal­mazkodást és kulturális szünetelését, miután visszatért a baranyai három­szög és a Muraköz. Dunántúl szellemi életében máris érezzük ennélfogva kul­turális és népmozgalmi szem­pontból a pécsi bölcsész kar hiányát. — Érdektelen-e a pécsi bölcsész kar működése Horvátország és Szla­vónia magyarságára? — A leghatározottabban állítha­tom, hogy nem érdektelen, hiszen Pécs városa határmenti fekvésénél fogva 1918-ig a legszorosabb szel­lemi, de gazdasági kapcsolatban is állott Szlavónia magyarságával és a velük jóban-rosszban 'együttérző horvátokkal. Minden reményem meg van arra nézve, hogy ezek a kap­csolatok az évszázados hagyomá­nyok alapján ismét ki fognak ala­kulni. A Dunántúl magyarságára a Duna-Dráva szögének és horvát­országi magyarság szellemi életé­nek kialakulásában irányitó szerep | vár és ebben a legjelentősebb fel­adat természetesen az egyetemre hárul, mert a bölcsész kar fel­adata, hogy a Horvátországgal ha­táros művelődési, nyelvi, gazdasági, szociálpolitikai, néprajzi, népi iro­dalmi és történelmi kérdéseivel fog­lalkozzék. — Nincsenek a bölcsész kar vissza­állításának esetleges anyagi aka­dályai ? — Nincsenek, hiszen a bölcsé­szeti karok költségvetése nem több, mint egy középiskoláé. Emellett azonban természetesen teljesen mél­tányos a Dunántúl igénye ehhez a magasabb kultúrát képviselő karhoz. Az egész, magasabb műveltségű Dunántúl elvitathatatlanul megérde­mel egy teljes egyetemet, amikor a Tiszántúlon három működik. A beszélgetés ezután a rektor magnifikus őszi dunántúli útjára terelődik. — A legjobb impressziókkal tér­tem vissza erről az utamról, min­denütt a legnagyobb megértéssel fogadtak, hpzzájárultak minden ja­vaslatomhoz, cselekvőleg azonban vitéz Vendel István polgármester­nek Szekszárd megyei városról irt könyve megjelent. Ezideig nem volt olyan mű, amely átfogóan ismertette volna Szekszárd- nak, Tolna vármegye székhelyének a történelmét, tehát vitéz Vendel István könyve hiányt pótol. Annak a városnak a múltját ismerteti, amelynek a léte visszanyulik a Krisztus előtti időkbe, élete pedig szorosan egybekapcsolódik nemze­tünk történelmével. A 364 oldalra terjedő — képek­kel bőven illusztrált — könyv nem az adatok száraz halmazata, hanem abban a város története úgy yan leírva, hogy az elejétől végig ked­ves olvasmány is. A szerző az első fejezetben fel­tárja a város honfoglalás előtti ide­jét, majd kitér a honalapitás nagy­szerű fényére. Foglalkozik a szek­szárdi apátságnak az Árpádházi királyok alatti és későbbi, város­alapi tó és fenntartó tevékenységé­vel. Különféle módon szemlélteti a tudomásom szerint egyik törvényha­tóság sem tett eddig semmit. Ha akkor egy tőlük egy látra szóló váltót kaptam, amelyet most ezúttal tisztelettel be­mutatok, kérve az egész Du­nántúl legnagyobb szellemi kincse, egyetemünk érdeké­ben vállalt kötelezettségük teljesítését. Szálljunk sikra minden erőnkkel a Dunántúl egyeteme bölcsész kara érdekében. A magam részéről indítványozni fogom, hogy a dunántúli propaganda utakat rektor utódaim folytassák és adjuk ki mindazon felszólalásokat, amelyek bölcsész karunk visszaál­lítása mellett hangzottak el és ezt a füzetet minél szélesebb rétegben terjesszük. Vargha Damján rektor magnifi­kus szavaihoz további magyarázat fölösleges. Szavai meggyőzőek és igazak . . . Bízunk benne, hogy eredménye nem fog elmaradni. török pusztítás és rabiga itteni nagy­ságát, majd leírja Szekszárdnak a török hódoltság utáni - a magyar ősetóből táplálkozó — élni akarását és ennek az akkori hatalom el­nyomásával szemben folytatott küz­delmét. Ismerteti az egyházak helybeli tör­ténetét és életét, azoknak a város kulturális és gazdasági fejlődésére kiható munkásságát. A második fejezetben az 1914-ik évi világháború, az őszirózsás for­radalom és a kommunizmus itteni történelmével összefüggő anyag oly eleven színekkel van megírva, hogy valósággal lebilincseli az olvasót. A sok tekintetben egyedül bírt adato­kat oly megkapóan és hűen adja vissza a könyv Írója, hogy azok ismerete — különösen ma, amikor honvédeink a szövetséges hatalmak­kal a keleti harctéren most teperik le a világ békéjét és társadalmi rendjét fenyegető bolsevizmust — a köz szempontjából is kívánatos és hasznos szolgálatot teljesít. A harmadik fejezetben különféle változatokban vonul fel Szekszárd­nak várossá való épülése, a magyar élni tudás és mindaz, ami a magyar ember hazafias, alkotmányos szel­lemével, érzésével és életével min­den időben összeforrt. Végül a monográfia — miután Szekszárd város Tolna vármegye székhelye — a vármegyével össze­függő eseményeket is közöl és igy nemcsak a város, hanem a vármegye közönségét, egyesületeit, testületéit és tanintézeteit érdeklő, kedves és köz­hasznú olvasmány. Szekszárdi Levente Egyesület közgyűlése December hó 19-én tartotta a Szekszárdi Levente Egyesület köz­gyűlését a városháza feldíszített köz­gyűlési termében. Dr. Szakáts István kir. közjegyző, elnök üdvözölte a megjelenteket, kitért azokra az örven­detes eseményekre, amelyek miatt a közgyűlést csak most tarthatja meg az Egyesület. A közgyűlés az elmúlt év számadását, valamint a jövő évi költségelőirányzatot elfo­gadta. Tudomásul vette Cziráki László jegyző jelentését. Vita nélkül fogadta el az uj alapszabályt és annak alapján megválasztotta a tisztikart. Elnök: dr. Szakáts István kir. közjegyző, titkár: dr. Mező László vm. árvaszéki ülnök, jegyző: Simon László tanítói pénztáros: Farkas Ferenc banktisztviselő, el­lenőr : Somogyi Aladár banktiszt­viselő, gazda: Fogarassy József vá­rosgazda, könyvtáros: Bakó Jenő tisztviselő, orvos : dr. Kelemen Jó­zsef t. főorvos, ügyész: dr. Zsig- mond Ferenc ügyvéd. Kijelölték a szakosztályvezetőket és megválasz­tották az uj választmánvi tagokat. A levente parancsnokok közül: Patacsi József vez. főoktatót, Besse­nyei Gyula csoportoktatót, Dóra Ist­ván okt. és Papp István oktatót, a leventék közül: Ulrik György, Sá- rossy István, Prantner János, Neiner János, Nagy János, Horváth János, Hauszkeecht József, Dómján József, Póttagok: Müller László okt. Szi­lágyi Dezső, Babay Aladár, v. Dar- nay István, Fehér Imre és Lipov- szky Gyula leventék. A számvizs­gáló bizottság tagjai: Mohay Lajos, Szentkirályi Zoltán és Ferenczi Ber- nát. Póttagok: Ranga Ferenc és Ferenc. Dr. Szakáts István elnök javas­latára Ulrik József diszelnökségének érintetlenül hagyásával disztagokul megválasztották: vitéz Madi Kovács Imre főispánt, Szongott Edvin al­ispánt, vitéz Vendel István polgár- mestert és dr. Szakáts Pál ország­A »Szekszárdi bikavér« Orvosságnál többet ér Aki issza — hattig él! Szekszárd Boruld ék! Bortermelők állami ellenőnaeés alatt álló Pinceszövetkezete ajánlja szekszárdi oiltishlrü vörös borait valamint különleges csemege borait, kicsinyben és nagyban. Árajánlattal és mintával a központi pincészete szolgál: Telefon: 161 Szekszárd, várpince Telefon: 161 Budapesti borpince s Vili., József-utca 19. szám Kemény József. Szekszárd megyei város monográfiája

Next

/
Thumbnails
Contents