Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-01-01 / 1. szám
Off. írtaim. 1. szím. ttdäni 1942 január l. (Csflttrtök) TOLNANEGYEI ÚJSÁG fnyin'WKftMT mftrswat Mwn.Twr waft keresztény politikai és TÁRSADALMI LAP Szerkesztőséé is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl): Egész évre _ 12 pengő |] Félévre.______6 pengő Hi rdetések árait Felelős szerkesztő BLÁZS1K FERENC IA legkisebb hirdetés dl)a t*80 pengő. — A hirdetés egy 60 nrtmroéler I széles hasábon mllllmétersoronként to fillér. — A Hírrovatban «I- A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. I helyezett reklám-, eljegyzési, családi hír. valamint o nylltfér soronElőfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető | ként 60 fillérbe ^kerlll.r— llástkeresőknek 50 százalék kedvezmény, közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bankoknak és vállalatoknak S0 százalék felár. fct£ ember masa csinálja körülményeit — Újévi gondolatok — Nos suinus tempóra. (Mi vagyunk az idő.) Se. Ágoston. (Mi vagyunk az idő.) J äT' . Sz. Ágoston. Olvasom az újságban, hogy most, mikor a tábori posta napi forgalma milliókra rug, a német birodalmi postaigazgatóság megtiltotta a szokásos és sablonos újévi üdvözletek továbbítását. Ezzel akarják tehermentesíteni a postát. A gondolat éppoly praktikus, amilyen üressé vált ez üdvözletváltásnak a szokása. Üressé vált: mert alapjában nem az. Alapja a szeretet és tisztelet, mely évenként egyszer-másszor megkeresi és meg is találja az alkalmat, hogy magamagáról bizonyságot tegyen, hogyegy-egy jókivánat alakjában megnyilvánuljon. De azért van benne nagyon sok sablon és üresség ii és kevés ember teszi főj magának azt a kérdést, mit is kíván és miért is kíván másnak, mikor nagy sebtében egy névjegyre odakanyaritja a b. u. é. k. betűit. A megszokás és társadalmi kényszer hanglemezfőlvétele e négy betű és vele az újévi jókívánság. Mert kitől is kívánunk mi boldogságot magunknak és másoknak ? Vagy sajátmagunktól, vagy másoktól, vagy a vak véletlentől, melynek a sors és szerencse nevét adtuk, vagy pedig az Istentől, kinek bölcs, mindenható és jóságos gondviselése intézi az ember sorsát. Mástól nem várhatjuk a boldogságot, mert ha az a másik ember csakugyan a kezében tartaná a szerencse kalapácsát: elsősorban a magáét kovácsolná vele. Vak véletlen nincsen. Ezt a szót csak a kényelmes vagy tudatlan ember találta ki akkor, mikor korlátolt értelme az események okait és törvényeit megismerni nem tudja vagy nem akarja. Olyan gép nincs, mely a gépészt dirigálná. Két tényezője marad tehát az emberi boldogságnak, egy természetfölőtti, ez az isteni gondviselés, meg egy tere mészetes, ez az ember maga. És nehéz volna eldönteni, melyiknek szerepe fontosabb ; annyi azonban bizonyos, hogy e kettő csak együtt művelheti .sorsunkat. Az élet ezernyi szüksége, küzdelme, csalódása és szenvedése lépten-nyomon utál bennünket ennek a természetfölőtti segítségnek elodázhatatlan fontosságára. Not lehrt beten — tartja a német közmondás és a közmondásoknak igazuk szokott lenni. De éppen ennek a természetfölötti segítő kéznek végtelen bölcseségét bizonyítja, hogy sorsunk intézésében nagy szerepet adott minma- gunknak is. Nem vagyunk tehetetlen játékszerei az ő akaratának, hanem van öntudatunk és akaratunk, amellyel emberül keli forgatnunk szerencsénk kalapácsát, melyet Isten a kezünkbe adott. Van öntudatunk, mely belátja, hogy mi a mi igazi javunk és mik annak eszközei. Van lelkiismeretünk, mely ismeri és elismeri kötelességeinket. Van felelősségérzetünk, mely megmondja, mikor és hogyan kell összeegyeztetnünk a magunk érdekét a máséval, az egész társadaloméval. Van erkölcsi érzetünk, amely szabályozza viszonyunkat az erkölcsi világrendhez. És ván akaratunk, mely ezeket az érzéseket, ezt az öntudatot valóra is tudja váltani. íme, ezeket az elemeket kell keresnünk és lehet találnunk az újévi jókívánságokban. Ezeket nem akarja meglátni sem a gyáva, sem az önző, sem a kényelmes ember. Mi vagyunk az idő: ezzel a meggyőződéssel lépjük át az időnek ez uj határmesgyéjét. Isten után mi csináljuk körülményeinket; feszítsük meg tehát a mi erőnket emberül, akarjunk boldogan élni, akarjunk boldogabb újévet, tegyük meg, amit annak érdekében tehetünk s akkor a remény nem lesz csalódás, a küzdelem nem lesz hiábavaló, a boldog ujesztendő nem lesz merő jókívánság, hanem tartós és növekvő valóság. Dr^Magyarász Ferenc O. Cist. „Széniünk síkra minden erőnkkel u Dunántúl egyeteme Uilcsészknrőnok vlsszndliitdso érdekében** kéri az egész Dunániul polgárságát Vargha Damján dr, a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem rektora Vargha Damján dr, rektorfmagnifikusz felhívása a Dunántúl minden egyes polgárához, egyházi és világi hatóságaihoz, felsőházi tagjaihoz, képviselőihez és egyetemi hallgatóihoz. Nincs talán még egy egyeteme az országnak, amelynek működése elé fennállása óta annyi akadály gördült volna, mint a pécsi Erzsébet Tudományegyetem elé. Az egyetem létesítését hosszas tárgyalások után, miután azt az uralkodó 1912 julius 7-én szentesitette, az 1912. évi XXXVI. te. iktatta törvénybe. Működését, illetőleg az előadások megkezdését annak első rektora, dr Falcsik Dezső 1914 október 6 án adta tudtul a többi magyar egyetemnek. Pozsonyban a megalakuláskor mindössze két kar, a jog és államtudományi és az orvostudományi működött, a bölcsész karnak mindössze a magja volt akkor még csak meg két tanszékkel, amelyeken Hodinka Antal történelmet és Korniss Gyula filozófiát adott- elő. Az evangélikus tbeológiai kar a háború Után és bölcsész kar, amelyik később az egyetem legjelentősebb karává.nőtte ki magát, 1918 május 10-én alakult meg teljes egészében. Már ekkor felmerült az a kívánság, hogy az egyetemet természettudományi karral is ki kellene egészíteni, ennek azonban olyan magas költségei lettek volna, hogy a kultuszkormány helyénvalónak tartotta ehelyett inkább a bölcsész kart, mini szellemtudományi kart kifejleszteni. Az egyetem pécsi működése alatt ismételten felmerült a természettudományi kar felállításának gondolata és ennek legfőbb harcosa oly korán sirbaszállt felejthetetlen, nagy kultuszminiszterünk, Klebelsberg Kunó gróf volt. Az ő halálával újból lekerült a természet- tudományi kar kérdése a napirendről. Az Erzsébet Tudomány Egyetem pozsonyi működésének a cseh uralom vetett véget, majd az Budapesten folytatta működését az Állatorvosi Egyetem épülétében, hogy aztán minden idők legnagyobb magyar kultuszminiszterének Klebelsberg Kunó gróf jóvoltából és Pécs városa áldozatkészsége révén itt a Mecsek alján, Nagy Lajos ősi egyetemi városában találjon ismét állandó otthonra. Azóta is azonban ismételten fenyegette az egyetemet részint a megszüntetés, másrészt az egyes karok leépítésének veszélye. Mindezt azonban 1940-ig sikerült elhárítani, akkor azonban, Észak- Erdély visszacsatolása után a kultuszkormány hgyes szám ára 24 fillér arra való hivatkozással, hogy a kolozsvári egyetem érdekében, a tanárhiányra és az anyagi fedezet hiányára való tekintette), elkerülhetetlen a vidéki egyetemeken az egyes karok, így a pécsin a nyelv- és bölcsészettudományi kar szüneteltetése. A pécsi egyetemre nézve olyannyira gyászos, lesújtó hirt a kultuszkormány képviseletében, 1940 november 7-én Szily Kálmán államtitkár közölte az egyetem tanácsával. . • Azóta elöbbeni csonkaságánál is csonkább a pécsi egyetem és annak ellenére, hogy a kormány a legteljesebb jóindulattal kezeli a kérdést, mindmáig semmi eredményt^ sem sikerült elérni a bölcsészkar visszaállításával kapcsolatban. Fischer Béla, Baranya vármegye felsőházi tagjának a felsőházban elmondott, megdönthetetlen érvekkel alátámasztott beszéde éppen úgy eredménytelen volt, mint dr Nendtvich Andor kir. tanácsos, Pécs város alkotó, nyugalmazott polgármesterének, a város törvényhatósági közgyűlésén elhangzott tiltakozása és bejelentése, hqgy a bölcsész kar Ügyét mindenkor szóvá fogja tenni a törvényhatóság magas színe előtt, valahányszor csak erre alkalom kínálkozik. Hasonlóképpen Stitz János országgyűlési képviselőnek a Ház plénuma előtt elmondott, a bölcsészkar szükségességét megindokoló nagyhatású beszéde. Pécs város törvényhatóságának ez irányban a kormányhoz intézett feliratát magukévá tették Baranya vármegyén kívül az összes dunántúli törvényhatóságok, a Pécs városával egyenlően érdekeltek, hiszen a pécsi egyetem bölcsész karának hallgatói nagy hányadukban Pécsen kívül, a dunántúli városokból és községekből kerültek ide. A pécsi egyetem ügye nemcsak Pécs városáé, hanem az egész Dunántúlé, amely a nyelv- és bölcsészettudományi kar szüneteltetésével, habár ideiglenesen, mégis egyik legnagyobb értékét veszítette el. A Dunántúl egyeteme bölcsész kara visszaállítása érdekében megindított társadalmi és hatósági megmozdulással kapcsolatban uj fejezetet jelent a bölcsész kar Pécsett maradt tanárának, a Szent Mór kollégium igazgatójának, dr Vargha Damján egyetemi tanárnak, rektorrá történt megválasztása. A bölcsész kar szünetel és az egyetem rektor választó elektorai ennek ellenére, mintegy az egyetemnek a bölcsész karhoz való ragaszkodásának demonstrálásaképpen bölcsész tanárt választottak meg az egyetem rektorává. Dr Vargha Damján doktor hihetetlen energiával, szeretettel és lelkesedéssel fogott hozzá, hogy a bölcsész ^ kar visszaállítása érdekében megindított mozgalmat a megvalósulás stádiumába segitse. Igen
