Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-03-12 / 20. szám

HOL Miinm. Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" _________ SttknM, 1941 Mrdii íz. (Szerda) 20. SÍÜL TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonazám: 85 Előfizetés! dl): Egész évre__ 12 pengő || Félévre ________6 pengő Fe lelős szerkesztő I Hl,rdelések árai: BLÁZSIK FERENC |A legkisebb hirdetés dl|s 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter I széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér. A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. I Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. | előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető IA hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I nyllttér soronként 60 fillérbe kerti I. Négy miniszter folytatta vasárnap és hétfőn azt a nagyszabású felvilágosító munkás- ságot, amelyet a Magyar Élet Pártja a vármegyei székhelyeken a párt országos határozata alapján még januárban megkezdett. Hóman Bá­lint kultuszminiszter Székesfehér­váron, Reményi-Schneller Lajos pénz­ügyminiszter Baján, Laky Dezső közellátá8ügyi miniszter Érsekújvá­ron, Radocsay László igazságügy­miniszter Nyíregyházán mondottak lelkes megértéssel és osztatlan he­lyesléssel fogadott nagyjelentőségű beszédeket. Hóman Bálint a külpolitikai kér­déseket ismertetve megállapította, hogy sorsdöntő időkben világos és határozott állásfoglalásra van szük­ség. Ezt az állásfoglalást nálunk Gömbös Gyula vezette be. A Teleki kormány ezen az utón jár tovább, amikor önként csatlakozott a há­romhatalmi egyezményhez. A mi politikánk — úgymond Hóman — Önérzetes és magyar. Nem alázkod- tunk meg senki előtt, aminthogy ezt senki tőlünk nem is követelte. A nemzetiségi kérdéssel foglalkozva állást foglalt a miniszter az erősza­kos magyarosítás ellen, amely lehe­tetlen folyamat volna. Hivatkozott Teleki Pálra, aki többször kijelen­tette, hogy mindehkinek joga van maga nemzetiségéhez, ha ennek a hazának hűséges polgára. Az asszimilációval kapcsolatban — folytatta — meg kell emlékez­nünk a disszimilációs folyamatról is. Aki nem tud a zárt magyar szel­lemi egységbe beilleszkedni, nem lehet jő magyar ember. Ez a nyitja a zsidókérdésnek is, amely kizáró­lag azért került a magyar politikai érdeklődés előterébe, mert a zsidó­ság nem tudott tökéletesen beillesz­kedni más népi közösségekbe, igy a magyar népi közösségbe sem. Ezért lépnek a népek velük szem­ben a korlátozás és kirekesztés ál­láspontjára. Reményi-Schneller Lajos Baján hangsúlyozta, hogy a zsidókérdést Magyarországnak meg kell oldani, niert útjában áll annak a 3 nagyvo­nalú fejlődésnek, amely nem ma­radhat el. A zsidókérdés egyik prob­lémája, hogy a zsidóság nagyobb részt vett magának az ország gaz­dásági irányításából, mint amennyit szabad lett volna. Beültek a vezető pozíciókba. A másik probléma, hogy a zsidókérdést sokan az ellentétek szitására szeretnék felhasználni. Más a nemzetiségi kérdés, mellyel kap­csolatban leszögezte, hogy mindig jól bántunk a nemzeti kisebbségek­kel. Megállapította, hogy a nemzet­nek áldozatokat kell hozni a szo­ciális fejlődés és kiegyenlítődés ér­dekében. A földből többet és jobbat kell kihozni. A nemzet ma látja, hogy Göm­bös, Darányi, Imrédy és Teleki Pál kormánya ugyanazt a nemzeti ke­resztény, szociális és népi politikát folytatja, amely végeredményében az erős Magyarország megteremté­séhez vezet. Rámutatott arra, hogy az elmúlt 3 esztendő alatt 2800 mil­lió pengőt fordítottunk beruházá­sokra és 130 millió pengő szerepel az évi költségvetésben szociális ki­adásokra. Végül a munka és terme­lés jelentőségéről és az összefogás erejéről beszélt a pénzügyminiszter. Laky Dezső Érsekújváron kifej­tette, hogy a nagy népek mindenütt megértik, hogy a nehéz időket fe­gyelemmel kell átélni. A magyar kormány minden erővel azon dol­gozik, hogy a magyar mezőgazda­ság termelését úgy mennyiségi, mint minőségi tekintetben emelje. Ugyan­akkor az előállított termények for- galömbahozatalát — olyan módon akarja biztosítani, hogy ezáltal az egész nép jólétének emelkedése is biztosítva legyen. A kormány már eddig is rengeteget tett a mező- gazdaság érdekében. Elmegy addig a határig, amíg ez lehetséges az egyetemes közgazdasági érdekek és ezek között a fogyasztói érdekek veszélyeztetése nélkül. Természete­sen a kormány elvárja a gazda- közönségtől, hogy a közfogyasztás céljára átadja azt a terménymennyi­séget, amelyre neki szüksége nincs. Reméli a kormány — folytatta to­vább a közellátási miniszter —, hogy a gazdaközönség megérti az idők szavát és megértést mutat ott, ahol millió és millió ember megélheté­sének biztosításáról van szó. Kétségtelen — mondotta befeje­zésül Laky Dezső — nehéz idő­ket élünk ma, de ezeket abban a tudatban éljük, hogy minden, ami történik, átmeneti, a nehézségek elmúlnak s az egész ország a kor­mány körültekintő politikája mellett a jöbb jövő felé halad. Radocsay László igazságügymi- niszter hangoztatta, hogy a magyar emberben nincs hajlandóság az úgynevezett földalatti munkára, a forradalmi sejtmunkára, az össze­esküvésre. A magyar ember nem összeesküvő, nem a háttérben, nem a sötétségben akar magának lelke­ket vásárolni. Mindnyannyiunk emlékezetében él — mondotta —, hogy az elmúlt év őszén milyen országos felháboro­dást keltett a három nagy Össze­esküvés leleplezése. Mindnyájan a legmélyebb felháborodással — és ökölbeszorított kézzel utasítjuk visz- sza azt az eljárást, amellyel az összeesküvők nem átallották szent- ségtelen kezekkel felnyúlni egészen a kormányzói székig. Amikor ilyen jelenségeket látunk, akkor el kell menni a falu népe közé, azok közé a szegény testvé­reink közé, akik nem lehetnek úgy benne a politikai életben és nem láthatják ezeket az összefüggéseket s fel kell őket világositan: vigyázz, mert ide vezet a demagógia, ide vezetnek a sejtrendszerű földalatti mozgolódások és ide vezet a fele­lőtlen népbolonditás. Megállapította a miniszter, hogy Teleki Pál gróf politikájának köszön­hető a húszéves előkészítés után a kétéves szakadatlan sikersorozat. Mind a négy miniszter nagyhatású beszédéből kicsendült a remény, hogy ha a nemzeti összefogás nagy munkáját összes erőink egybeveté­sével, szilárd akarattal folytatjuk, az eredmény: a szebb jövő nem maradhat el. i A szekszárdi gimnázium tolnai műsoros délutánja A vármegyei tehetség védelem kor­szerű elgondolásaiból, amelyek a szekszárdi gimnázium januári vita- délutánján körvonalazódtak elő íz­ben, tiszteletre méltó arányban veszi ki részét az iskolának néhány fiatal tanárból és sok-sok diákból álló előadó gárdája. Az ő meglepően színvonalas és sokoldalú művészi kiállásuk az első pénztermő meg­mozdulás ebben a nagyfontosságu szociális és művelődési munkábán. Semmi kétség nem lehet az iránt, hogy turnéjük során hamarosan összegyűl az az „első ezer pengő", amelyben a nagyarányú vállalkozás leendő jelentős alaptőkéjét és a to­vábbi megvalósulások első biztosí­tékát látja és várja a nemes ügy minden barátja. Külön öröm volt látni, mennyire átértette és magáévá tette Tolna társadalma ezt az ifjuságmentő és mélységesen időszerű szózatot s mi­csoda előzékenységgel állt a kivi­telezés szolgálatába. A március 9-i műsoros délutánon ott láttuk a Le­vente Otthon nézőterén a község nagyon sok vezető emberét és köz­életi előkelőségét, élükön Jankovich tüzérezredes, állomásparancsnokkal, Piitesser vikárius, plebánoshelyettes- sel, Csik főjegyzővel, dr Hetczog leventeegyesületi elnökkel, valamint a helybeli iskolák igazgatóival. A szekszárdi fiuk kíséretében, nagy­szerű tevékenységüknek mintegy hivatalos elismeréseként Morvay László vm. m. főjegyző, diákszövet- | ségi alelnök és dr Tóth Béla ügy­véd, diákszövetségi titkár jelent még az előadáson. A „társulat" bérelt autóbuszát valóságos gépkocsikara­ván kísérte át Szekszárdról Tolnára. A műsoros délutánt Faludi Fe­renc gimnáziumi igazgató szavai ve­zették be. Meggyőzően fejtegette a minőségi gazdálkodásnak a szük­ségességét, amely kulturfölényünk- nek és ezen keresztül nemzeti presztí­zsünknek és megbecsültetésünknek az alapja. A népinek és értéknek a fölkaro­lása volt a többi műsorszámnak is a vezérmotivuma, mindenekelőtt az öt szép költeménynek, amelyeknek előadóiban (Mayer P. tanár, Patacsi J. hittanár, Horváth L. VI. o. tan.) gazdag skálával és árnyaló mű­gonddal dolgozó szavaló-művésze- ket ismertünk meg. Nagy elisme­résben volt részük a magyaros tánc­számoknak és a rokonszellemü ze­nedaraboknak is, amelyek stilüsos betanítása, illetve lendületes és jól összefogott vezénylése "Bessenyey Gyula és vitéz Berend Iván tanárok nagyszerű munkája. Egyébként a táncos és zenekari együttes minden tagja külön-külön is dicséretet ér­demel. Átütő sikere volt Boka Jó­zsef VII. o. t. ízes, Dani ód-alakí­tásának, valamint a Szenzációs l Leg­újabb! c. ötletes egyfelvonásosnak is, amelynek tehetséges együttese {Steiner-Boda Magda, Létay Meny­hért, Bessenyey Gyula, Mayer Péter és Takáts Béla tanárok) már jó ideje a megérdemelt szinész-népszerüség I útját járja. Egyes szám ára 12 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents