Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-01-04 / 2. szám

HŰL évfolgnm. SzekntuL 1941 Mr 4. (Szombat) 2. szttm. HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztősé? ős kiadóhivatal: Pelelős szerkesztő Hirdetések órait Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 ' Előfizetési dl): Egész évre _ 12 pengő * || Félévre_______6 pengő BL ÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetés! dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A legkisebb hirdetés dija P50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerti I. HP *1 A magyar politikai élet két főmozzanat hatása alatt állott, amig a megnagyobbodott Magyar- országra felvirradt az Ur 1941-ik esztendejének hajnalhasadása, ör­vendetes az egyik és aggasztó a másik. Belpolitikáiig ugyanis örven­detes jelenség, hogy a magyar nemzeti társadalom mind gyorsab­ban ocsúdik fel ájultságából és a szélsőséges mozgalmak helyett a szociális Magyarország megalapo­zását maga veszi a kezébe. Néhány társadalmi szervezet szinte lavina­szerű sikerrel olvasztja magába a munkásság és a földmives lakosság százezreit, más oldalról pedig ko­moly tudományos intézetekben folyik ,a -munka az uj Magyarország embereltartó kereteinek megállapí­tására. Akármilyen nehéz gazda­ságilag az ország helyzete, a leg­szegényebb néprétegek szociális fel­emelésére mégis megindult a munka. Annyit már jelenthet erről a tisz­tességgel küzdő magyar frontról a sajtó, hogy a nemzeti társadalom minden osztálya át van hatva a gondolattól: a munkás és a munka megbecsülése nemzeti kötelesség. A másik nagy kérdése volt Magyarországnak az óév alkonyán a romániai magyar kisebbségek sorsa. Az az elvadult, sem az em­berség, sem az igazságosság mér­tékét és korlátját nem ismerő izga­tás, amely Romániában folyik a magyarság ellen, természetszerűen kétségessé teszi az Erdély román uralom alatt maradt részeiben élő magyarság helyzetét. Borzalmas kalandok rémségei elevenedik meg az átmenekült magyarok elbeszé­léseiben, a terrornak és a vad tömegindulat jelenségeinek olyan sorozata, amelyet Európába nem­csak véghezvini, de szinte elkép­zelni is alig tudnának. A magyar közvélemény figyelme változatlan kitartással szegeződik erre a kér­désre s kétségtelen, hogy a Romá­niában rekedt magyarság helyzetén valamiképpen javítani kell, a már- tiromság szenvedéseitől meg kell őket szabadítani. Ezt nemcsak a magyar összetartozandóság eleven érzése követeli meg és nemcsak a magyar nemzet méltósága, hanem az a bécsi döntés is, amelyet I Románia kért és elismert a kőzöt- i tünk fennforgóit vitás kérdésben. Amennyiben Románia a bécsi dön­tés alapelvét nem tartja tiszteletben, előbb-utóbb kihívja maga ellen az ítéletet: hogy ránézve nem érvé­nyesek a bécsi döntés román terü­letet és román határt védő rendel­kezései sem. Az újév előtti néhány napra esett a háború egyik legérdekesebb moz­zanata is: Rooseveltnek az Észak­amerikai Egyesült Államok elnöké­nek állásfoglalása. Roosevelt elnök megválasztása óta várta már ezt a beszédet a világ, amely ugyan tudta, hogy Amerika nem is semleges, hanem nemhadviselő állam, minden rokonérzése Anglia mellett van és Angliát sok hadiipari gyártmánnyal segíti, de mégis nagy kérdés volt, hogy vájjon az uj elnök megválasz­tása nem hoz^e amerikai katona­ságot az európai harcmezőkre? Azaz, hogy nemcsak az európai harcmezőkről volt szó, az egész világ lángbaborulhatott volna, ha Amerika hadat üzen a tengelyhatalmaknak. Talán jó jel a világnak az 1941. esztendőre, hogy Roosevelt elnök beszéde eloszlatta az eféle aggo­dalmakat. Amerika ezután sem hajlandó arra, hogy fiait idegen világrészek harctereire küldje, vi­szont az elnök az eddigi segítséget pénzben, fegyverben és repülőgép­ben még fokozottabb mértékben ígérte meg az angol birodalomnak. Az amerikai kérdésben tehát marad minden a régiben, itt is, mint a különféle harctereken, holtpont kris­tályosodott ki a háborúskodó felek között. A béke mindenesetre még nem tűnt fel 1941 belátható szemhatárán a szenvedő emberiség szemei előtt. Változás a földiMMi miniszteri székben Vitéz gróf Teleki Mihály föld- mivelésögyi miniszter állásáról le­mondott. A kormányzó helyette losonci báró Bánfjy Dániel erdélyi földbirtokost nevezte ki földmive- lésügyi miniszterré. Ezzel a kine­vezéssel megoldódott az • erdélyiek képviselete a kormányban. Az uj földmivelésügyi miniszter az 1893. évben Nagyenyeden született, részt- vett a világháborúban, ahol több kitüntetést szerzett. Báró Bdnffy Dá­Felszabadulás Irta: Könnyű László Hajnal óta nagy a sürgés-forgás, lányok, az asszonyok hordják a virágot. Legények díszítik az utcá­dat. Készül a bevonulási díszkapu. házakon a szeptemberi, kora­reggeli szél meglobogtatja a husz- esztendeig rejtegetett magyar zászló gyönyörű színeit. Az emberek az utcákon csoportba verődnek. Még mindig nem akarják elhinni, hogy hu6z éven át rejtegetett álmuk, leg­féltettebb, titkos reménységük végre valóra vált. Szájról-szájra adták to­vább a szót: csakhogy megértük végre. Csakhogy felvirradt ránk ez az áldott szent nap! Közös boldog­ságukat százszor ismételgetik el egymásután, hogy meggyőzzék ön­magukat : ami most történik, nem álom csupán, hanem a legszebb álmokat is megszégyenítő, ragyogó valóság. A kis falu olyan, mint a zsongó méhkas. Serényen dolgozik min­denki. Az asszonyok, a lányok ru­hájukat pántlikázzák, pruszlikokat készítenek, a lobogós ingeket, ga- I tyákat díszítik nemzeti szalaggal. ! Arvalányhajbói bokrétát kötnek a t legények kalapja mellé. Azok a legények, akik nem a díszítésnél dolgoznak, hajnal óta a lovakat pucoválják: fésülik, kefélik, tőröl- getik. Ragyognak is a tisztaságtól. Sörényüket, farkukat befonják, a szerszámra színes pántlikából sal­langot készítenek. Ahogy kivilágosodott, a gyermek­sereg is özönleni kezdett az iskola felé, amelynek ormán már ott csat­tog az enyhe szélben a háromszinü Szűz Máriás zászló. A gyermekek kitágult szemmel, büszkén tekinte­nek a drága jelre. A fiuk megeme­lik kalapjukat. Valami -határtalan lelkesedés árad szét kicsinyke szi- vökben. Valahol lelkűknek mélyén öntudatlanul is a titokban tanult verssorok zengenek: Magyar va­gyok, magyar, Magyarnak szület­tem ... Belépnek a kapun. Odabent már javában folyik a munka. A ta­nító ur hajnal óta talpon van. Egé­szen eddig szaladgált, egyik háztól a másikig. Tanácsot adott, irányított mindenütt. Segített a díszítés apró munkájában, beszélt a vezetőkkel. Megállapodtak a műsorban. Hogyne, mikor ennek a feledhetetlen, gyö­nyörű ünnepségnek ő lesz a ren­dezője. Egy kicsit már kopott ferenc- jóskája simul rajta. A gomblyuká­ban nemzeti kokárda ékeskedik. Mellére kitűzte háborús érmeit. Az ősz hajjal koronázott szép magyar arc mélyén ma különös büszkeség­gel és lelkesedéssel csillognak hitet osztó szemei. A lázas munkától, hajszás készülődéstől kipirult arcá­val úgy áll a gyermeksereg élén, mint a felszabadulás örömteli hir­detője. ^ De kezdődik is már az ének. A ' vékony harmóniumszó mellett elő­ször gyengén, aztán mint bátrabban tör fölfelé a fenséges dallam: Isten áldd meg a magyart! És az ajtón, az ablakon át kiszűrődő dallamot elkapják arrajáró emberek, csopor­tokba verődve felerősítik a hangot. Mindig többen lesznek. Kívül és belül már hatalmas énekkar zúgja- zengi a könyörgő imádságot. Az ének pedig száll a szelek szárnyán, már együtt énekli az egész készü­lődő magyar falu. — Az emberek szeme megtelik könnyel, a dacos szájak megvonaglanak. Különösen az utolsó sor rázza meg őket: Meg- bűnhődte már e nép a múltat s jö­vendőt. Nem szégyenük a zokogást. Egymás nyakába borulnak és sírás­tól elcsukló hangon ismétlik a szent éneket. Igen, mert a húszéves el­nyomás alatt ők valamennyien meg- bűnhödték a múltat s jövendőt. De az idő múlik. A tanulással sietni kell. A magyarruhás kislányok és kis fiuk egymásután mondják el a tanitó urnák a megtanult üdvözlő szavakat. Némelyiknek már most elcsukük a hangja, mert érzi, hogy olyan ünnepi percek szószólója lesz, amilyenre évtizedek óta nem emlék­szik a kis magyar falu. A tanitó ur is készülődik. Szép kerek betűkkel megirt beszédét ki tudja hányadszor futja már keresz­tül. Vérével irt szavak azok. Amig irta, lelki szemei előtt a két évtize­des elnyomás minden lázitó, két­ségbeejtő képe pergett le. Látta a magyar zászló letiprását, a magyar múlt megcsúfolását, magyar embe­rek megrugdosását, a konkolyhin- tők mérgezését, az elhangzott ma­gyar szóért, Himnuszért járó pofo­zást, korbácsolást. Lelkének mélyén ott dübörgött a letörhetetlen élni- akarás, mely húsz évnek minden keserves szenvedésein át is hinni tudott és hinni akart ebben a gyö­nyörű napban, a dicsőséges felsza­badulásban. A keserűség feloldódott a hatalmas örömmámorban, kitörő lelkesedésben és győzelmi himnusz­ban. A percek peregtek, az érzés órája közeledett. A kis sereg kivonult a magyar zászlóval az iskola előtti térre. Már ott állt a bandérium. A magyarruhás lányok csoportja. A cigány zenekar. Az összeverődött sokaság az ünneplőruhás asszonyok és férfiak. A tanitó ur elrendezte a menetet. Toporzékoló paripákon előre vág­tatott a lovastfSndérium. Ezután következett a magyar jövendő zász­lós serege, őket követték a mosoly­góarcú magyarruhás lányok. A magyar élet gyönyörű ígéretei. És a menetet bezárta az ünnepi-ruhás férfiak és asszonyok tisztes serege, ügy vonult ez a nép, mint husvét- kor a feltámadás ünnepén. Zászló­sán, virágosán, énekelve, szent meg­szállottsággal és áhítattal. A túláradó telkekből kicsattant a magyaros lel­Egyes szám ára 12 fillér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents