Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-02-26 / 16. szám
1941 február 26. TOLNAHEGYEI UJSlG a a józan közvélemény számára könnyűvé teszik a választást: velünk jöjjenek e reális, alkotó, építő, fegyelmezett alkotmánytisztelő, keresztény politika utján, amely az országot belső megrázkódtatások nélkül akarja átvezetni az uj Európába, avagy pedig a politika fantasztáit Ó4< ártiokf utóit kövesse, akik egye* lÖtod'Äiaguk sem tudják, hogy mit df&ft4k. Hosszasan foglalkozott dr Antal István álamtitkár szociális kérdésekkel is. Újabban igen sokat hallunk — mondotta — a szociális államról szónokolni, nem egyszer még abban a formában is, hogy a szociális államot előszeretettel állítják szembe a jogállam . v, fogalmával ! ffc- a ' szethbtfállitás nem egyéb, mm fátéíc* á: Szavakkal, talán kellemes, de fires politikai időtöltés, mert aki tisztában van a legalapvetőbb pohti^ ^o^almakkal, annak C^hijcel^kogy a szociális ál- jam és a'fégállam fogalma között nincsen semmi ellentét. A szociális eszme csakis az igazság eszméjét szolgáló jogrend keretében tudja kifejteni a maga áldásos határát a gyámolitásra szoruló tömegek sorsának felkarolása körfii, tehát jogállamra van szükség, hogy a szociális gondolat gya* | korlatilag érvényesüljön. A szociális állam nem a jogállam romjain, de a jogállam fundamentumán épülhet fel csupán, mert az olyan országban, ahol a szociális jogok érvényesülése és a szociális kötelességek teljesítése nem egy tisztult, kiegyensúlyozott, alkotmányos jogrend keretében történik, ott nem szociális államról, de egyszerűen szociális anarchiáról kell beszélnünk. A jogállam egyik fenntartó pillérje a magasabbrendfi nemzeti fegyelem, a jogok és a kötelességek kiegyensúlyozott és biztosított összhangja, a szociális államban azonban e fel tételekre még fokozottabb mértékben van szükség, mert a szociális állam társadalmi és gazdasági téren sokkal erőteljesebb igényekkel lép fel a maga polgáraival szemben. Sajnos, nálunk éppen a szociális állam eljövetelének leghangosabb szószólóival szemben van a legnagyobb szükség a nemzeti fegyelem kötelességeire való figyelmeztetésnek, mert ebben a tekintetben éppen őná’uk tapasztalhatjuk a legnagyobb hiányosságokat. Lelkes visszhangja támadt a kiváló politikus és országosan ismert nagy szónok fejtegetéseinek, amelyek után dr Örffffy Imre felsőházi tag a kővetkezőket mondotta: Mélyen tisztelt Nagyválasztmány! Kedves Barátaim! Mélyen szántó, a meggyőződés hevétől átitatott szép, komoly magyar beszédeket hallottunk és én, aki a vármegye legrégibb törvényhozójának S2ámiihatom magamat, mert 21 esztendeje, hogy megi*V választottak, bői mulasztást követnék el, ha mindnyájunk nevében meg nem köszön* ném kedves vendégeink, vezéreink, szónokaink lelkes útmutatásait, amelyeket magunkkal elviszünk és tovább fejlesztjük azokat a gondr latokat, amelyeket lelkűnkbe csepegtettek. A sors ma már engem máshova állított. Egyébként úgy érzem, a mai nehéz és rendkívüli viszonyok között adódó ünnepi alkalmakkor nem szabad a közönséget a mindennapi élet apró-cseprő bajaival fá- rasztani. Valahogy egy kicsit messzebbről kell nézni a magyar sorsot, akár hátrafelé, akár előre. Tánulsá- got kell belőle merítenünk, mert azt kívánja tőlünk a következő idők pr&bára tétele. Egy kép ele- véhediít fel előttem a múltból. — Huszonkét esztendeje, a tolna— domborii hajóállomáson, mint leszerelt tüzérszázados neki vágtam a sötét országutnak, hogy hazamenjek. Reménykedéssel jöttem haza és ezt i.pMÓéhykedést átvihetem a magyarság, sorsijára is. Emlékeztek-e, hogy 2l evvel ezelőtt mi volt ebben az országban ? Elvesztettük területünk több mint 2/s át, elvesztettük a leg főbb állami hatalom szerveit, az országgyűlés szétment, itt volt a nyomorba sülyedt magyar nemzet szemben a jóllakott és mégis gyűlölködő szomszédsággal és az egész világ gyűlölködő érzületével. Elmúlt két évtized és kérdezem, nem tette-e le a magyarság próbáját az egész világ előtt? Idejutottunk, ahol ma vagyunk. Láttunk népeket, akiket a nemzetközi igazságtalanság minden jóval ellátott és amelyeket igazságtalan területszaporitással, gazdasági alátámasztással támogattak. Mégsem tudtak megállni. Egyike másika letűnt a történelem színpadáról, belső erejüknek összeütközése folytán nem fogják megállni a helyüket. Ez a nyomorba kergetett magyar nemzet azonban, amelyet az életfeltétel minden egyes kellékétől megfosztottak, itt él. Nem felemelő, nagyszerű, hatalmas tanulság-e ez reánk nézve? Ezerévi szenvedés után sem tudott bennünket letörni az erőszak és mi élünk. Reméljük, hogy tovább is gyarapodunk. Ez a tény, tehát ne féljünk. Sok szép területet kaptunk vissza. A kormánynak előttem szólt igen tisztelt képviselője és pártunk országos elnöke külső és belső politikai viszonyainkat szépen ecsetel ték ugyan, mégis felvetek egy gon dolatot, mert a magyar közélet egyes részeiben panaszok hallatszanak. Ezekkel szemben állást kell foglalnunk. Gömbös Gyulának volt egy nagyon találó és szellemes mon dása: „a potyázó magyar.“ Gömbös Gyulától ered az a valóban igaz megállapítás, hogy j nemzetközi viszonylatokban nem 7 lehet potyázni. Külpolitikai sikereket és komoly eredményeket ■■ komoly ellenszolgáltatások ellenében lehet csak kiharcolni. (Nagy éljenzés és taps.) Komoly eredményeket kaptunk, amelyeket megszolgáltunk szövetségi hűségünkkel, amelyeket nagy emberekkel szemben tanúsítottunk. t)e meg kell szolgálnunk továbbra is. Antal István Öméltósága beszé dében kifejtette, hogy 1 nemcsak a múltban kellett ilyen viszonylatokban áldozni, de számolnunk kell azzal, hogy jövőben is áldozatot kell hoznunk. Hogy a kenyér egy kicsit kisebb lesz, ez az ár azért, amit kaptunk és még kapni is fogunk. Felszólalásomnak az volt a célja, hogy a köszönet szavát adjam át illusztris vendégeinknek.. Az élet mindennapos problémájáról _ képviselő barátaim fognak szólni, akik közelebb állnak ahhoz, mint én, a felsöház tagja. Befejezéseképpen azonban vitéz Lukács Öméltósága gondolatmenetének kiegészítéséül hangoztatnom kell, hogy jó külpolitika, jó hadsereg, száraz puskapor fontos most ezekben a nehéz időkben. Még kell valami: fegyelmezett, nyugodt, dolgozó magyar nép, amely mögötte áll a magyar kormánynak. Húsz esztendő nehéz politikai küzdelmei alatt sohasem felejtette el a magyarság a nagy magyar gond* latot, a nagy magyar akarást és iu mindenki mindig megtalálta egymást, mert a magyar nép a keletről magával hozott bölcs és megfontolt nyugalmából nem engedi magát kimozdittatni: abból az egy- séges összefogásból, amely céljaink eléréséhez szükséges. Azt kérem mindnyájunktól kedves földieim, ha elválaszt is bennünket akár a nyelvi, akár a felekezeti különbség, sohase felejtsük el, hogy egy a sorsunk és egyek vagyunk és hogy csak a nagy együttakarás révén érhetjük el céljainkat. Kérem a magyarok Úristenét, hogy őrködjék a mi álmaink fölött, azok fölött az álmok fölött, amelyekről szeretnénk mindnyájan, hogy maholnap valósággá váljanak. Ha becsülettel szolgáljuk hazánkat, akkor ezek az álmok valósággá is válnak. A szekszárdi kerület másfél évtizeden keresztül volt nagytekintélyű ! követének beszéde után dr Szakáts Pál országgyűlési képviselő többek közt az alábbiakat mondotta: Úgy vélem, hogy mindnyájunk szivéből szólok, mikor azt a kötelességet érzem, hogy a magyar kormány képviseletében megjelent Antal Istvánt és vitéz Lukács Bélát, pártunk országos elnökét meleg szívvel köszöntsem és boldog vagyok, hogy hallhatták és láthatták, kik és mit beszélnek, mert akik itt vannak, válságos időben vállalkoztak rá, hogy a nemzetnek nemcsak vezetői és vezérei, hanem munkásai is legyenek, őszintén és nyíltan beszélnek. Amit mondanak, az úgy van. És mert mindazt érzik és mert talpig férfiak: meg is fogják valósítani. Hallhatták teljesen kimerítő felvilágosításukat arról, amit a magyar nép jövőjének érdekében a kormány cselekedni akar. örömmel kell hallanunk, amikor azt mondják, hogy a kormány a nép javát akarja és semmi mást Az a kormány, amelynek ilyen vezérei vannak, jól cselekedett és ló utón halad- Én a választások alkalmával is Ígértem és hangoztattam, célul tűztem ki, hogy harcolni fogok a munka jobb érvényesüléséért és általában olyan gazdasági reformot óhajtunk megvalósítani, amelyben a munka sokkal többet hoz és nagyobb jólétet biztosit a dolgozó tömegeknek. És mert hála Istennek Reményi Schneller Lajos pénzügyminiszter legutóbbi képviselőházi beszédében is ezeket hangoztatta, mi is nyíltan kimondhatjuk, hogy termelési rendszerünk kiépítésénél a munkára alapozunk. A munka a fontos és első és nem a pénz, ami eddig a legfőbb bálvány volt. A múltban sok nemes szándék dőlt meg a „nincs rá fedezet“ rideg visszautasítással. A jövőben kell hogy fedezet legyen az itten jelentkező munkákra és a termelésből jólét fog fakadnj. A kapitalista termelési rendszer, amely a világon eddig uralkodott, nem a kormánypolitikának volt a függvénye és következménye. Egy teljesen kis csoportnak volt a a hatalmi ténykedése, az erőszakolta rá a maga elgondolását a több égre, a népre. A gazdasági életben kiteljesedett, hogy egy kisebbség: a tőkések irányították a termelést. Az volt a szempont, hogy a töke menynyit nyer. A munkaerőt behajtotta a termelésbe és csak annyi ellenértéket adóit, amennyi kellett ahhoz, hogy a munkás megmaradjon és el ne pusztuljon. A pénzügyminiszter expozéja fordulópontot jelent ezen a téren is, mert a kormány által végrehajtandó tervgazdálkodás során jólét fog fakadni a dolgozó tömegekre. Hogy a kormány ezt a tervét végrehajthassa, megértésre, bizalomra, fegyelemre van szükség. Antal államtitkár ur nagyon helyesen említette, hogy ez a vidék árvizek által ostromolt terület képét mutatja. Ha közös erővel nem fog össze a vidék lakossága és nem áll a gátra építeni, akkor a viz betör és elpusztít mindent. Hazánkrá is ez a sors várna, ha nem fogunk össze és nem jövünk arra a tudatra, hogy sokkal többet érünk el összefogással és egyetértéssel, mint az egyenetlenséggel. Bár az utóbbi években egyenetlenség szitását célzó nagy kísértések voltak a magyar nép között, ezek a kísértések itt nem sikerültek, mert ebben a megyében megvan az ösz- szefogás és egyetértés és ez a záloga annak, hogy ebben a vármegyében komoly és jelentős építő munka fog megindulni. Legyenek a vármegyei párt választmányának tagjai apostolai ennek a gondolatnak és én hiszem, hogy azok a szép elhatározások és tervek, amelyeket hallottak, az önök segítségével megvalósításra kerülhetnek. Nem elég, hogy a kormány és a vezetők igyekezzenek építeni. Hogy az ország a munka érdekében jobb eredményt érjen el, szükséges, hogy a kormányzat, illetve a nemzet nyújtson támogatást ahhoz, hogy megfelelő földbirtokreform haj- tassék végre, hogy a közlekedés az országban jobb legyen, közutak, vasutak, viziutak és a szükséges energia szolgáltatás sokkal jobban kiépíttessenek. Ehhez azonban szükséges, hogy az országnak nagytömegű, képzettebb munkaerő álljon rendelké- zésére. Ezért el nem halasztható az ismeretek tovább fokozása. Erre pedig — hála az Istennek —megvan az alap, mert a magyar fajta, a magyar föld fiai nemcsak kiváló értelmi képességűek, hanem gyakorlati érzéküek és szorgalmasak is. A kormányzatnak az ismeretek tovább fokozása a programja. Szakirányú képesítés fejlesztésére, népI j J
