Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-12-20 / 93. szám

XXI1L ÉofolgatD. Szekszdrd, 1941 decemlier 20. (Szonliol) 93. szttB. OLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztősé? és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési díj: Egész évre __ 12 pengő || Félévre. ____ 6 pengő Pel elős szerkesztő BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések órait A legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronkenl 10 fillér, — A Hírrovatban el­helyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyíl ttér soron­ként 60 fillérbe kerlll. — llástkeresóknek 50 százalék kedvezmény. Bankoknak és vállalatoknak 50 százalék felár. A mezGSflzdastis erőpróbáin. Amikor Bánffy Dániel báró föld- mivelésügyi miniszter a mezőgazda­ság fejlesztéséről szóló és a kép­viselőház elé már benyújtott tör­vényjavaslatot a MÉP értekezletén ismertetve megállapította, hogy amig más országok csak eddigi mező- gazdasági termelési színvonaluk megtartására törekszenek, Magyar- ország célja az, hogy az eddiginél jobbat és többet termeljen. Ezért állítja a benyújtott javaslat a nemzet áldozatkészségét és teremtőerejét csatasorba, ezért áldoz az ország kereken egymilliárd pengőt- Azt is megmondotta a miniszter, hogy miért van nekünk szükségünk éppen most erre az áldozatkészségre és arra a megfeszített munkára, ame­lyet a mezőgazdasági termelés előbbrevitele jelent. Szükséges és elkerülhetetlen ez az erőfeszítés, mert a háború befeje­zése utáni korszakra biztosítani kell vezető szerepünket Európa keleti térségében.iKell, hogy mezőgazda­ságunk megerősödve várja a békét, mert csak erre a megerősödött mezőgazdaságra épülhet fel a békés termelés nemcsak a szorosan vett mezőgazdasági munkaterületen, ha­nem az iparban is. Magyarországon ugyanis az általános gazdasági fel­lendülés csakis a barázdáknál kez­dődhetik. Gyenge mezőgazdaság ingatag alap arra, hogy az ipar és a kereskedelem virágozzék. Az or­szág hatalmi súlya pedig minden­kor a gazdasági erőktől is függ, ennek következtében Magyarország csak akkor foglalhatja el helyét méltóan Keleteurópában, ha mező- gazdasági termelése minden tekin­tetben versenyképes. Az pedig egészen bizonyos, hogy mezőgazdaságunkra a háború utáni időkben vár a legsúlyosabb erő­próba. Ha megszűnnek az elzárkó­zás okai és Európa államai verse­nyezhetnek egymással, akkor egé­szen valószínűtlen, hogy más szem­pontok is irányíthatják a külföldi piacokat, mint az Üzletszerűség rideg kétszer-kettőjének törvényei. — Ott fognak vásárolni, ahol jobbat kap­nak. Megindul tehát az öldöklő ver­seny és ebben nekünk nem szabad alulmaradni. Ezért vesz a javaslat minden ess- kőzt igénybe, hogy mezőgazdasá­gunkat világviszonylatban verseny- képessé tegye. A természeti adott­ságok megvannak. Földünk feltét­lenül versenyképes, csak jól meg művelni, esetleg meg is kell öntözni, hogy pótolhassuk száraz években a csapadék hiányát, viszont vízle­vezető müvekkel kell felszerelnünk, hogy nedves években tönkre ne tegye szántóinkat az áradás. A hangsúly feltétlenül a jó meg­növelésen, tehát az okszerű és a mindenkori felvevő piacok igényeit kielégíteni képes gazdálkodáson van. Okszerűen gazdálkodni pedig csak a tanult gazda tud. Ezért kiindulási pontja a mezőgazdaság fejlesztésé­nek a szakoktatás, a mezőgazdasági szakismeretek népszerűsítése. A javaslat támogatni kívánja nem az egyes gazdát, hanem a mező- gazdaságot általában, ezt a célt szolgálja az egymilliárdos befekte­tés. Azonban nem kétséges, hogy a támogatást, a kedvezményeket mégis csak legelsősorban a tanult, szakképzett gazdák fogják kapni. Mert sziklára szórt mag volna olyan gazdák támogatása, akik nem ha­ladnak a korral és nem tudják föld­jükből kihozni azt a termelési ér­téket, amelyre a nemzetnek szük­sége van. Számolni kell tehát azzal, hogy a jövőben igenis különbséget fog tenni a kormány tanult gazdák és tanulatlanok között. A tanulat­lanokat tanítani kell, de ha erre nem hajlandók, tehát ha nem haj­landók beleilleszkedni az ország, helyesen megszabott termelési rend­jébe, akkor bizonyos rendszabályo­kat kell velük szemben alkalmazni. Ezek közül a legenyhébb az, hogy az ilyen gazda semmiféle kedvez­ményben nem részesülhet, sem adó­zás, sem az állam részéről történő juttatások (pl. kedvezményes vető­mag, tenyészállat, stb.) terén. Az a nagy erőpróba, amely a háború után a magyar mezőgazda­ságra vár, megköveteli, hogy min­den gazda részese legyen a meg­feszített munkának,(mindenki igye­kezzék többet és jobbat termelni. Alapjában véve ez nem Jelent töb­bet annál, hogy elfogadja a közös­ségnek, az államnak feléje nyújtott segítő és támogató kezét. Most nem arról van szó, hogy itt kény­szergazdálkodást vezessünk be, ha­nem arról, hogy módot adjunk minden gazdának a haladásra. Aki elfogadja a támogató kezet és maga is igyekszik előre, az bizonyosan haladni, sőt gazdagodni is fog. Aki azonban konokul megköti a bol­dogulás szekerének kerekét, azt nem lehet sajnálni, ha elakad a 1 maradiság sarában. A vármegyei közgyűlés A forgalom, különösen pedig a gépkocsiközlekedés jelentékeny kor­látozása miatt aránylag igen keve­sen vettek részt a vármegye tör­vényhatósági bizottságának e hó 17-én tartott téli közgyűlésen, ahol például a iörvényhozók közül is csupán dr órffy Imre kincstári fő­tanácsost, a Felsőház tagját és Hagydl István országgyűlési képvi­selőt láttuk a meglepően Ízléses, előkelőén újjáalakított közgyűlési teremben. Vitéz Módi Kovács Imre főispán a közgyűlést az alábbi be­széddel nyitotta meg: A főispán megnyitója Tisztelettel és szeretettel köszön­tőm a jelenlevő Bizottsági Tag Ura­kat, mai közgyűlésünket megnyitom. Ma első ízben jöhettünk össze patinás vármegyeházánk újjáalakí­tott, uj köntösbe öltöztetett köz­gyűlési termében, melyet a vár-, megye alispánja nagy szeretettel és lelkesedéssel, nagy buzgalommal és körültekintéssel és nem kevesebb ízléssel az eredményhez viszonyítva, aránytalanul csekély költséggel ja­víttatott ki, alakíttatott át. Én, aki legjobban tudom, hogy mennyi többletmunkát, utánajárást igényelt ez az építkezés, úgy ér­zem, hogy mulasztást követnék el, ha mint ennek a törvényhatóságnak szülötte és régi bizottsági tagja, nem mondanék itt, a közgyűlés szine előtt köszönetét alispán ur Öméltóságának ezen fáradságos, de szép eredményű munkájáért. És bizonyára hozzá méltóztatnak járulni ahhoz, hogy a tek. Törvényható­sági Bizottság elismerését és kö­szönetét is tolmácsoljam. (Taps.) Az ősi vármegyeház kis- és nagygyűlési termei uj külsőt kap­tak, de az a levegő és az a szel­lem, amely ezeket az újjávarázsolt patinás falakat körül lengi, a régi maradt és az is fog maradni I A Bezerédjek, Perczelek, Simontsitsok, Széchényiek, Apponyiak szelleme lengi körül ezeket a falakat. Ez a szellem él és irányt mutat 1 Ennek a szellemnek élni is kell és irányt is kell mutatnia a jövőre, mert ez tette a múltban a törvény- hatóságot és annak székházát az ország egyik erŐ9< péllérévé, melyet az évszázadok viharai nem ingat­hattak meg és nem omlaszthattak széjjel, nem dönthettek romba a magyarság egységének megbontá­sát célzó fondorkodások és a nem­zet erejét gyengíteni kívánó nemzet- ellenes aknamunka. A pillér szilárdan áll és állani is fog ezen *a magyar vérrel és az Árpádok tetemével megszentelt ősi rögön, ha nagyjaink szellemében és irányítása mellett az ő izzó haza­szeretetük és tántoríthatatlan ma­gyarságuk példája után vigyázunk a pillér sziklaszifárdságára. Úgy éreztem, hogy ezeket a gon­dolataimat szavakba kell öntenem mielőtt további munkánkat a meg­újult környezetben folytatnánk, mely munkánkra a magyarok Istenének bőséges áldását kérem. (Éljenzés.) A főispán beszéde után javasolta, hogy a törvényhatósági bizottság táviratilag üdvözölje 70. éve belöl- tése alkalmából gróf Zichy Gyula dr v. b. 1.1. kalocsai és bácsi érse­ket, valamint a húszéves püspöki jubileumukat ünneplő dr Ravasz László református és Kapi Béla evangélikus püspököket. A választásokat megelőző kijelölő ■ bizottságbaa főispán Bodnár István ' ny. bankigazgatót, dr Orffy Imre Egyes szám ára 12 fillér kincstári főtanácsos, felsőházi tagot és dr Martin József gazdasági fő­tanácsos, földbirtokost delegálta, mig az alispán javaslatára a köz­gyűlés megbízta Magyar Béla pápai kamarás, dombóvári plébánost, 67- pos Ernő'kormányfőtanácsos, bank- igazgatót és Debulay Imre szek­szárdi lakatosáru gyárost. A választások végrehajtására két bizottságot alakított a főispán. Ezek egyike Bodnár István elnöklete mel­lett működött. Tagjai voltak Fittler Béla és Zdbóji Béla, jegyzője dr Sudár József tb. főszolgabíró. A másik bizottság elnöke Szeghy Sándor lett, tagjai Mező László és Fiizy Ede, jegyzője dr Malonyai Elemér várm. aljegyző. A tárgysorozat ügyei kerültek ezután sorra és a közgyűlés tudomásul vette az alis­pán időszaki jelentését, amelyhez Hamar Lajos szólt hozzá, pana­szolva, hogy a tamási járás kijelölt textilnagykereskedői nem kaptak textilárut. Az alispán megígérte, hogy az ügyet megvizsgálja és or- vosoltatja. A számonkérő szék üléséről ké­szült jegyzőkönyv tudomásvétele után megválasztották az Erdélybe főszolgabíróvá kinevezett dr Borbás Gyula árvaszéki ülnök helyére, mint egyetlen pályázót dr Mező László szolgabirót. Az igy megüresedett állásra nem akadt pályázó. Bizottságok Választása Ezt követően az 1942. évre meg­ejtett bizottsági stb. tagok válasz­tásának eredménye a következő lett: Igazoló választmány: Báró Fiáth Tibor, Dőry Frigyes, Horváth Ká­roly Szeghy Sándor, dr Szily Géza, Toínay-Knefély Ödön, Tóth Lajos, dr Zsigmond Ferenc. Kijelölő bizottság: rendes tagok : dr Szakách Ernő, Sipos Ernő, pót­tag : Schneider Gábor. Közigazgatási bizottság: Dr Ber­ti áth Béla, Michéli Mihály, báró Fiáth Tibor, báró Schell József, Tóth Lajos. Központi választmány az 1942— 1944. évekre : rendes tagok : Dr Bar- tal Aurél, dr Bitter Károly, Bodnár István, Dőry Frigyes, Fusz Ferenc, Horváth Károly, báró Jeszenszky József, Majsai István Tőttős, Hayt Ferenc, báró Schell József, id. De­bulay Imre, dr Frühwirth Jenő, Hangéi Andor, dr Novák Miklós, dr Kunczer Jenő, Schneider Gábor, dr Klein Antal, dr Zsigmond Fe­renc, Tolnay-Knefély Ödön, Tóth Lajos, dr Marxreiter Alajos, dr Matzon Gábor, Kovács Dávid, Ko­vács József Tornoczki. Póttagok: Merényi Kálmán, Magyar Béla, Hay- pál István, Kurucz István, Fodor Imre, Cserty István, dr Csapó Dá­niel, Novotny Rezső, Potzner Fülőp, ifj. ívanits Antal, vitéz Vendel Ist­ván, Diczenty László, Blum Mátyás, Pesthy Gergely, Fábián Imre, báró

Next

/
Thumbnails
Contents