Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-12-17 / 92. szám
um. Motora. Szekálni, 1941 december 17. (Szerli) 92. tzlrn. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 8terkesztOséo! és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 BLÁZSIK FERENC Blöff Egész évre — 12 pengő zetésl d l|: || Félévre _ _ _ 6 pengő A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija !‘60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint -a nyllltér sorosként 60 fillérbe kerül, — llástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. Bankoknak és vállalatoknak 60 százalék felár. Megindul a Sió hajózhatóvá tételének munkája Tolna vármegye közgazdaságának, közlekedésének évszázados, régi problémája a Sió hajózhatóvá tétele és eképpen termő területünk nagy részének az olcsóbb vizi forgalomba való bekapcsolása, A Balatonnak a Dunával való összeköttetését már a rómaiak megteremtették, azonban a Dunántúl belsejének, szivének: Zala, Veszprém és Somogy vármegyéknek az állandó hajózó vonala mindig csak jámbor óhaj maradt. Nagy befolyású politikusainknak úgyszólván mindegyike felismerte ennek a kérdésnek szinte sorsdöntőén fontosságát és annak idején mind azon igyekezett, hogy az akkor élen volt kormányok a Sió szabályozási és hajózhatóvá ' tételi munkáit a megvalósuláshoz segit- sék. Sajnos ezek az akciók akkor úgyszólván teljesen sikertelenek maradtak. Most viszont a legnagyobb örömmel adhatunk hirt'róla, hogy vitéz Madi Kovács Imre főispánunk lankadatlan energiája, kiváló agilitása és tekintélyes közgazdasági tudása annyira előkészitette ezt az ügyet, hogy a kormány beleillesztette az óriási jelentőségül beruházási munkát a jövő évi programba. Mint értesülünk, a Sió szabályozásának és hajózhatóvá tételének érdekében e hó 10 én Zala, Veszprém, Somogy és Tolna vármegyék részéről egy küldöttség kereste fel losonci báró Bánffy Dániel m. kir. földmivelésügyi minisztert. A küldöttséget dr Antal István igazságügyi államtitkár, Veszprém vármegye pápai kerületének országgyűlési képviselője vezette és abban resztvettek: dr Mesterházy Ferenc Veszprém vármegye főispánja, dr Simon György pápai protonotáríus, veszprémi egyházmegyei kanonok, felsőházi tag, gróf Széchenyi Endre Somogy vármegye főispánja, dr Meixner Emil a lengyeltóti kerület országgyűlési képviselője, vitéz Madi Kovács Imre Tolna vármegye főispánja, dr Őrffy Imre felsőházi tag, dr Szakáts Pál a szekszárdi kerület országgyűlési képviselője és dr lllovszky János országgyűlési képviselő Zala vármegye részéről* A küldöttség vezetője kérte a földmivelésügyi minisztert, hogy a Sió szabályozását és hajózhatóvá tételét, melyhez kiszámíthatatlan fontosságú közgazdasági és mezőgazdasági érdek fűződik, illessze be a cca. 1 és fél milliárdot kitevő vizi- beruházási terv keretébe. Báró Bánffy Dániel földmivelésügyi miniszter válaszában a legnagyobb jóindulatáról biztosította a küldöttséget és rámutatott arra, hogy a Sió szabályozásának és hajózhatóvá tételének átdolgozott tervei e hó elején elkészültek s hogy a Sió szabályozásának és hajózhatóvá tételének ügyét véleménye szerint a többi viziberuházásokkal szemben elsőbbség illeti meg s hogy az a terve és szándéka, hogy a Sió rendezésének munkálatait már 1942. év tavaszán megkezdeti és pedig 7*2 milliónyi költségelőirányzattal, mely összegből a régi siófoki zsilip átépítését, ezzel kapcsolatban egy erőmű létesítését és két hajózható kamara-zsilip építését, és pedig egyet Siófoknál, egyet pedig Jut (Somogymegye) községnél vettek tervbe. A földmivelésügyi minisztérium illetékes ügyosztályánál nyert infor- j mációk szerint a Sió szabályozásának és hajózhatóvá tételének munkálatai kb. 6—7 esztendőt fognak j igénybevenni, viszont 1943. évben a Sió munkálataival párhuzamosan megkezdik a Duna—Tisza-csatorna kiépítését is, 'mely lehetővé fogja tenni azt, hogy a Tiszántúl a Dunántúl nagy részével viziuton fog közlekedhetni. A küldöttség nagy örömmel vette tudomásul a földmivelésügyi miniszter válaszát és hálás köszönetét nyilvánította jóindulatáért és szives megértéséért. Ezzel a Dunántúl egyik legégetőbb is igen régen vajúdó problémája nyer megoldást, melynek befejeztével kiszámíthatatlan mezőgazdasági fellendülésben fognak az érdekelt vármegyék részesülni, nem is beszélve arról a közgazdasági haszonról, mellyel a Sió-kérdés végleges megoldása járni fog. Mi pedig megállapíthatjuk, hogy vitéz Madi Kovács Imre főispán, aki ezt az óriási fontosságú ügyet a balatoni vármegyék érdeklődésének előkészítésével és állandó ébrentartásával a megvalósulás stádiumába juttatta: kitörölhetetlenül beírta nevét szülő vármegyéje történetébe. Erdélyi kötvény a karácsonyfa alatt A magyar társadalom szeretettel, megértéssel fogadta az Erdélyi Nye- reménykölcsön kibocsátását és immár hetek óta változatlan, sőt növekvő tömegkben jegyzik ezt a valóban szivünkhöz nőtt építő kölcsönt. A közelmúltban egyébként újabb lendületet kapott a jegyzés. Amióta Kormányzó Urunk is belépett a kötvénytulajdonosok sorába, a magyar kisemberek százai és ezrei fektetik kis tőkéiket ebbe az egyén és a nemzet szempontjából egyaránt hasznos kölcsőnakcióba. Igen jó hatást tett az OMGE felhívása is és általában megállapítható, hegy rengeteg a kisember 50 és 100 pengős kötvényvásárlása. Jó példával járnak elő etekintetben a gazdálkodó emberek, a törpe és kisbirtokosok, akik szinte minden nélkülözhető fillérüket erre a célra fordítják. És valóban, keresni sem lehet okosabb, hasznosabb tőke- biztositó befektetést, mert hiszen a kölcsön húsz év múlva visszatérül, állandóan kamatozik és húsz éven át évente kétszer igen nagy reménynyel nézhetnek a sorsolás elé. A hét darab milliós főnyeremény mel lett rengeteg szintén komoly ősz- szegü nyeremény kerül kisorsolásra, ami mindenképpen alkalmas arra, hogy a jegyzési kedvet fokozza. Az ünnepek közeledtével igen érdekes jelenség figyelhető meg: karácsonyi ajándék lesz az Erdélyi Nyereménykötvény. — A szülők, a gyermekek, a rokonok, barátok egy* egy kötvényt vásárolnak, hogy azt tehessék a szentestén szeretteik karácsonyfája alá. De megmozdultak a községek, a városok, a törvény- hatóságok is. Lapjaink naponta közük az újabb és újabb jegyzéseket, amelyek közt egészen komoly tételek is akadnak. Megható és örvendetes a kisebb-nagyobb községek jelentkezése, amelyek szintén részt akarnak venni Erdély újjáépítésében. Egyénenként és közületenként egyforma a lelkesedés, mégis újra és újra rá kell mutatni a magyar kisgazda, a magyar kisember nagy részvételére. Az ő 50 és 100, vagy 200 pengőjük eredményezi, hogy a I százmilliós keret már egészen kő Egyes szám ára 12 filler zel áll a teljes befizetéshez, úgyhogy a kötvényekből már csak mérsékelt készletek állanak rendelkezésre. Az első pillanattól kezdve bizonyos volt, hogy e kölcsönakció- nak nagy sikere lesz, mégis örömmel és megnyugvással kell tudomásul venni ezt az általános érdeklődést. Erdélyért megmozdult az egész ország, valahogy mindenki becsületügyének érezte, hogy Erdély újjáépítéséhez a maga jtehet- ségéhez mérten hozzájáruljon. December 23-án lejár a jegyzési határidő, aminek végeredménye majd messzehangzóan fogja hirdetni a magyar összetartást! Az alispánt Jelentés A posta már kikézbesitette Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága tagjainak a december hó 17-én tar* tandó rendes közgyűléshez intézett jelentést, amelyben Szongott Edvin alispán beszámol az elmúlt három hónapra vonatkozó eseményekről A vármegye tisztviselőinek létszámviszonyai — kezdi jelentését az alispán — az elmúlt időszakban sem javultak s csak az állandó megfeszített munkával és a hivatali munkaidő erős meghosszabbításával volt elérhető az, hogy hivatalaink a velük szemben támasztott követelményeknek meg tudtak felelni. A komoly idők szavát megértjük és mindent elkövetünk, hogy önvédelmi háborúnk sikeres befejezéséhez minden erőnkkel és képességünkkel hozzájáruljunk. A községi közigazgatás terén változatlanul fennállanak azok a rendkívüli nehézségek, melyekre korábbi jelentésemben rámutattam. Részint a létszám elégtelensége, részint az a tény, hogy még a meglevő állások közül sem tölthetők be véglegesen azok, melyek a visszatért országrészekbe történt kinevezésekkel megüresedtek, a községi igazgatás munkáját nagyon súlyossá teszik. Remélem, hogy a készülőben levő közigazgatási törvény belátható időn belül enyhíteni és javitani fog a mai állapoton. Ezt követően beszámol az alispán vármegye és a községek háztartá-. sáról és megállapítja, hogy a befolyt összegék majdnem elérik a f. évi kivetési eredményeket s minden remény megvan rá, hogy december hónap végéig a kivetés nemcsak I hogy teljes egészében befolyik, de
