Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-12-13 / 91. szám
XXIII. évfolyam. Szekszdrd, 1941 december 13. (SzombaO 91. ata. HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Felelős szerkesztő ■ ^ I Hirdetések árait BLÁZSIK FERENC A legkisebb hirdetés dl|a l‘S0 pengd. — A hirdetés egy 60 milliméter . , , , „ .. ., , I széles hasábon mllllmétersoronkent 10 fillér. — A hírrovatban el« A lap megjelenik minden szerdán és szombaton« I helyezett reklám-*« eljegyzési, családi.hír. valamint a nyllttér soronEldflzetésl dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét'liléid | kánt 60 fillérbe kerül. - llástkeresdknek 80 százalék kedvezmény, közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I Bankoknak és vállalatoknak 80 százalék felár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési d 11: Egész évre _ 12 pengő || Félévre ______6 pengő Az Antlbolseolsfa Kiállítás fontosságát mutatia az a tény, hogy maga Bárdossy László miniszterelnök nyitotta meg. Ez a kiállítás emlékeztetni akar mindenkit arra, hogy milyen szörnyű eszméket hirdet a bolsevizmus s milyen kegyetlen eszközökkel valósítja meg azokat. Magyarország 1919 ben, hacsak rövid időre is, megkóstolta ennek a rendszernek a keserveit s ez elég volt arra, hogy minden józan magyar polgárt felvilágosítson, ha esetleg megtévesztették is a selyempapirosba burkolt mérgező propaganda szólamai. Mert el kell ismerni, hogy a szovjet mindig nagy mester volt a propagandában, a tömegek félrevezetésében. A miniszteretnök rámutatott beszédében arra, hogy ezzel a propagandával szemben mi az igazság. Az igazsága mérhetetlen tömegnyomor, állati sorsban tartott emberek, kegyetlen elnyomás, tömegkivégzések és egy szőr* nyü militarizmus. A szovjet, amely a cári uralom ellen azért izgatott, mert szerinte az az uralom mérhetetlen elnyomást és elviselhetetlen militarizmust jelentett, ennél sokkal nagyobb elnyomást és militarizmust valósított meg. És ennek a szörnyű katonai készülődésnek nem a védekezés, hanem a támadás volt a célpontja. Amikor Németország magára vállalta legnagyobb kulturmisz- sziójának teljesítését: a bolsevizmus megsemmisítését, lelepleződtek azok a támadó tervek is, amelyeknek a mi hazánk is áldozatul kellett volna hogy essék. Oroszország bolsevista urai az ország mérhetetlen gazdagságát arra használták fel, hogy a rabszolga sorsban tartott munkássággal minél több ágyút, páncélos gépkocsit, hadiszert gyártassanak, amelyeknek az lett volna a célja, hogy maga alá temesse a nyugati kultúra szivünkhöz nőtt nagyszerű épületét. Az az ország, amely az államelvek sorába emelte az istentelen? séget és hivatalosan támogatta a vallásellenesek propagandáját, csak -gyűlölhette azt a kereszténységet, amely hisz egy világ felett álló Istenben, aki felelősségre vonja azokat, akik halálosan megsértik az isteni és emberi törvényeket. Moszkva urainak nem kellettek az isteni törvények, mert maguk akartak istenek lenni» hiszen Lenin holttestét bebalzsamozták és díszes mauzóleumban, űvegkoporsóba helyezték, hogy „a hívők" zarándokolni járhassanak hozzá. Állam nem végezte még nagyobb titokban az emberiség és a kultúra ellen előkészületeit, mint a bolsevista Oroszország. Csak azok tehették be a lábukat oda, csak azoknak mutattak meg valamit a szörnyű üzemből, akikről azt gondolták, hogy hozzájuk tartoznak. — S mégis hányán tértek vissza a bolsevizmus esküdt ellenségeként, hányán vallották be kiábrándulásukat bolsevizmus ’ellenes könyvekben. Mert más volt a valóság és más a propaganda. A valóság megmutatta a bolsevizmus igazi arcát, áz éhínségeket, társadalmi osztályok teljes kiirtását, a politikai ellenfelek kíméletlen kiirtását, azt a mérhetetlen önkényuralmat, amely magáról cinikus hazugsággal azt hirdette, hogy a szabadság, a tömegek bol- dogitása a célja. Nem, a cél nem j ez volt. A cél az volt, hogy a leg- > szörnyűbb szenvedés és vérfürdő árán megvalósuljanak olyan tanok, amelyek lázas agyakban születtek meg s kíméletlen örültek dolgoztak a megvalósításukon. Mi magyarok sohasem felejtettük el a nyugati kultúra iránti kötelességünket. Egész történelműnk bizonyíték. Ezért harcolnak most is csapataink Orosztország földjén, mert tevőlegesen részt akarunk venni annak az uj Európának a felépítésében, amely a szegény népeknek is l biztosítja az élethez való jogot és a I nemzeti fejlődés feltételeit. A Nemzetvédelmi Kereszt és az ellenforradalom budapesti ünnepélye Uzdóczy-Zadravetz püspök beszédei A Nemzetvédelmi és ellenforradalmi cselekményekben részt vett egyesületek vasárnap és hétfőn sorozatos ünnepségek keretében ünnepelték a Nemzetvédelmi Kereszt kitüntetettjeit. Ünnepi estén díszítették fel a Nemzetvédelmi Kereszttel mindazon budapesti személyeket, akiknek a Kormányzó Ur Őfőmél- tósága ezt a kitüntetést adományozta. Az ünnepi estén részt vettek: Tas- nádi-Nagy András titkos tanácsos, a képviselő ház elnöke, Putnoki Móric a képviselőház háznagya, BddokU Soós Károly ny. vezérezredes, Szendy Károly Budapest székesfőváros polgármestere, Rdkóczy Imre és Tdr- czay Feticides Román miniszteri osztályfőnökök, sok tábornok, számos országgyűlési képviselő és felsőházi tag, valamint a magyar közélet kitűnőségei. Az ünnepi est a Magyar Művelődés Házában művészi műsorszámokkal kezdődött, melyek után vitéz nemes Magasházy László ny. vezérőrnagy emelkedett szólásra és a színház nézőterét zsúfolásig töltő közönség lelkes éljenzése közben emlékezett meg arról, hogy az összeomlást követő időben több, mint 160 város és falu emeli fel szavát és vasöklét a vörös őrület ellen és a derék férfiak ezrei tesznek fogadalmat, hogy letöröljék a szégyenfoltot a magyar történelem legújabb lapjairól és megindul a derék haddal Szegedről a Vezér, magasra tartott zászlóval, melynek egyik oldalán Magyarország Égi Patrónája, másik oldalán a Kettős Kereszt, jelezvén a keresztény Magyarország újjászületését, az eljövendő kormányzatok politikájának alapját, a szegedi gondolatot. Vitéz Magasházy László szavaira I helyéről felállva éljenezte a nagyszámban égybegyfilt közönség Magyarország Kormányzóját. A szónok csak percek múlva tudta folytatni beszédét, olyan lelkes ovációt váltott ki a kormányzó nevének említése. Beteljesedett a Vezér jóslata, a magyar falvak, puszták és tanyák házikóiból kisugárzó őserő immáron eltöltötte az egész magyarság lelkét és ismét magára talált a, magyar. A történelem lágy szele immár orkánná fajulva döngeti napjainkban a világot. Mi magyarok jól fogjuk meg egymás testvéri kezét, hogy a száguldó vihar el ne sodorjon bennünket, először egymástól, azután külön-külön a föld színéről. Szeressük egymást magyar testvérek! A Vezér mellett egy táborban van helye minden magyarnak ezekben az időkben, mert ha nem, akkor nem fogjuk még egyszer kitölteni a golyót puskáinkból és nem öleljük keblünkre másodszor is a megtévelyedett testvért, mert a játékban a tét ma nem az eszmék körüli szóharc és nagyobb hang, se pártpolitika, se egyéni érvényesülések keresése, hanem választás a nemzet halála, vagy Örök fennmaradása között. A közönség percekig ünnepelte Magyarország Kormányzóját. — Az ováció elükével az uj Nemzetvédelmi Keresztesek tették le fogadalmukat. Azután Uzdóczy-Zadravetz István ny. tábori püspök emlékezett meg a hősi halottakról. — Áldozzunk kegyeletes megemlékezéssel a nemzetvédelem hősi halottainak, — mondotta a püspök — s a Nemzetvédelmi Keresztesek hatalmas tábora helyéről felállva, fejét lehajtva, hódolt némán a több, I mint 500 vértanú emlékének. — Az istentelen és hazátlan bolsevizmus aránylag rövid uralma alatt, 157 magyar községet öntözte meg a vértanúi vér. A szigorúan igazolt vértanúink száma kerek 500. Vértanúink hivatásos eloszlása általában felöleli az egész magyar társadalmat. — Vannak köztük nagy számban katonák, a harcterek hősei, hiererchiájuk minden fokából, altábornagytól a falu éber csendőréig; ügyvédek, orvosok, tanítók, újságírók, mesteremberek, háziurak, cselédek, papok, kis és nagy hivatalnokok, aggastyánok és nyolc éves fiúcska, tiz éves leányka, férfiak, nők egyaránt. De a számok pálmája mégis a földmívesé, az áldott magyar rög szerelmeséi, a 210 kérgeskezü magyar paraszté. Ez is igazolja, hogy élettel, halállal ők állanak legközelebb az eszméhez. íme nem egy pár csepp a vér, hanem tengernyi, amely ömlött az Eszméért... ennél is több ... mert a vérhez csatoljuk a még statisztikába nem foglalt vércseppeket, melyek bőven hullottak a lei gázott magyar földre keleten-nyugaton, észa- kon-délen egyaránt. Tetőzi a vértengert az a vér, amely a részek hazahozásával ömlött és megkoronázza az a csepp, amely ma, talán e percben bugyan ki ifjú szivből, nem magyar földön, de magyar eszméért. — Áldottak legyetek a magyar kegyelet oltárán Ti, mind ezren és ezren a nemzetvédelem vértanúi... folytatta beszédét a püspök. Áldott legyen a tengernyi vér minden cseppje, mert a vértől kapott dicsfényt és termő erőt a nemzetvédelmi eszme. Csak az a vérveszteség fáj, amely sápaszt és bágyaszt, de felemel áz a véráldozat, amely Egyes szám ára 24 fillér
