Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-11-29 / 88. szám
11. szám. XIII. évfolyam. 1941. november 29. TOLNAMECYEI GAZDA A TOLNAMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET és a TOLNAMEGYEI TEJSZÖVETKEZETEK SZÖVETKEZETE HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő: JOHN SÁNDOR vm. g. c. igazgató. I Szerkesztőség: SZEKSZÁRD, VÁRMEGYEHÁZ. Telefon 125. Miért törzskönyveztetjük állatainkat 1 Ha ezt a kérdést 15—20 évvel «ezelőtt tettük volna fel, talán nem látszana olyan furcsának, időszerűt* lennek, mint ma. Pedig nem az. — Ugyanis, ha végigkísérjük ezt a 15—20 esztendőt visszaemlékezéssel, azt látjuk, hogy a tejellenőrzés és törzskönyvezés ugyan fejlődött, Ott ahol az állatokat törzskönyveztették, az állatállomány színvonala határozottan javult, sőt sok helyen jelentősen emelkedett, de ha kérdezzük a tenyésztőket, hogy — eltekintve ennek az állattenyésztés színvonalának emelésére való kedvező kihatásától — mi a törzskönyvezés közvetlen célja, erre határozott és megfelelő választ sem tudnak adni. — Ez áll elsősorban a kis- tenyésztőkre. Hogy erre magyarázatot találjunk, kisérjük tehát a törzskönyvezés megszervezését a múltba való visszatekintéssel. Mint minden szervezésnél, itt is a legnagyobb szerep a propagandának jutott. Valami utat- módot kellett keresni arra, hogy az állattenyésztők nagy rétegét meg lehessen nyerni az állattenyésztés fejlesztését célzó eme — náluk többé-kevésbbé uj — intézménynek. Ez az ut olyan egyszerű lehetett csak, amilyen a tenyésztő közvetlen érdekének szolgálatán keresztül vezethetett, nem pedig tudományos ismeretek propagálása és terjesztése alapján, amelyeknek eredménye akkor csak a jövő reménye lehetett, Így tehát a két legközvetlenebb propaganda eszközhöz kellett fordulni. Annak hangoztatása volt az első, hogy az ellenőrzött tehén értékesebb lesz, mert annak tejelését hivatalos bizonylat fogja igazolni, úgyhogy a vevő mindig tudni fogja azt, hogy milyen tejelő állatot vesz és éppen ezért, miután e tekintetben rizikója nincsen, magasabb árat is fog adni érte. A másik jelszó volt, amellyel a mozgalom megindult, hogy bikanevelés, illetve értékesítés szempontjából feltétlenül szükséges azt tudni, hogy az milyen tejelő családból származik, mert az olyan bika, amelynek anyja jó tejelő, feltétlenül értékesebb a rossz vagy ismeretien tejelésü családból származásúnál. Ezeknek az alapelgondolásoknak propagálásával indult meg a törzskönyvezés megszervezése. Ezt a munkát nagyban megkönnyitette Törvényhatóságunknak, — melyebben az első volt az országban — azon elhatározása, hogy szabályrendeletet hozott arra, hogy köztenyésztésre csak törzskönyvezett bika alkalmazható. Nézzük most már a következményeket. Azon remény, hogy az ellenőrzött tehenek, vagy azok nőivarú leszármazottjai drágábban fognak elkelni, mint a nem ellenőrzöttek, nagy általánosságban nem vált be, aminek oka főképpen abban keresendő, hogy — sajnos — a kistenyésztők állatainak csak igen kis része van ellenőrzés alatt és az ellenőrzésben nem lévő állatok nagy száma mellett, amelyek között sokan vannak az egészen kiváló példányok is, eltörpül az ellenőrzésből származó bizonyosság értéke a jó tejelésre nézve, eltekintve attól is, hogy a törzskönyvezető gazdák csak igen ritkán válnak meg jó törzskönyvezett anyaguktól. Ma már ezt tehát nem lehet propagandaeszköznek felhasználni. A bikáknál — hála a törvény- hatósági szabályrendeletnek — bevált a propagandaeszköz és azok a kistenyésztők, akik a vármegyében bikaneveléssel foglalkoztak eddig és ezután is bikát akarnak nevelni, csatlakoztak a törzskönyvezéshez. De nemcsak ezek, hanem igen sok olyan kistenyésztő is kezdett a bika- neveléssel foglalkozni, akik eddig nem foglalkoztak vele és nem is igen értettek, nem volt „szivük* hozzá. A következmény az volt, hogy igen nagymennyiség, nagyrészben selejtes és továbbtenyész- tésre alkalmatlan bika került piacra, rontva a jobb minőségű bikák árát, de itt-ott a gyengébb minőségűek köztenyésztésbe is kerültek a községi kiküldöttek helytelen takarékoskodása miatt. Bonyhádon volt egy díjazás, amikor cca 150 darab bikát hajtottak fel, amelyek közül kiváló egy sem volt és használható is csak mintegy 8—10 darab. Egészen természetes, hogy a köztenyésztés színvonalának megtartása és emelése érdekében, a legrigorozusabban kellett gátat vetni az ilyen válogatás nélküli bika tömegtermelésnek. Ma már az a helyzet, hogy kialakult a kistenyésztőknek egy csoportja, amely bikaneveléssel foglalkozik. Bár a felnevelt bikák minősége javult, még mindig igen sok kívánnivaló van még náluk is hátra, úgyhogy ma csak azt lehet hangoztatni, hogy csakis a kifogástalan i bikát neveljék fel, de azt is csak I jól, mert ellenkező esetben alkalmatlannak fog minősülni. Természetes ezek után, ma már nem tudjuk a bikanevelésre való buzdítást propaganda eszköznek felhasználni uj törzskönyvvezető tagok gyűjtésénél, mert éppen az ellenkező ■ jét kell cselekedni a derüreborura való bika tömegnevelést meggátolni. Ezek a történések természetesen a köztudatban vannak és igy, ha kérdezzük, minek törzskönyveztetünk, legtöbbször azt a választ nyerjük, hogy bikát nevelhessünk és csak ritka esetben azt, hogy a tehén és tenyészanyag értékesebb legyen. Ez ma már nem a msgfelelő válasz. Ez indokolja azt, hogy feltegyük a kérdést: miért törzskönyveztetünk. Az előbbiekből leszűr- | hető ugyanis, hogy a gyakorlatban a tehenek törzskönyveztetése nem jár anyagi eredménnyel, a bikanevelés ugyan igen nagy anyagi eredményt nyújt, de csak keveseknek, azoknak, akiknek tenyészalap- anyaguk jó és értenek is a bikaneveléshez, de fáradságtól és áldozatoktól sem riadnak vissza. Ha tehát sem ez, sem a másik nem nyújt a tőrzsköny veztetők tömegének kézzelfogható anyagi előnyöket, miért törzskönyveztessünk hát. Most értünk oda, hogy a cimben feltett kérdésre válaszoljunk. A törzskönyvezés vármegyénkben cca 20 év óta folyik. Elmúlt tehát egy oly hosszú idő, amely alatt az állatok I több generációja állott ellenőrzés alatt és a meglévő adatok felhasználásra rendelkezésre állanak. Ma már igen aktuális a törzskönyvezés valóságos céljáról beszélni a nagy tömegeknek, de talán egyes nagyobb gazdaságoknak is, mert még mindig vannak, akik a törzskönyvezésnek nem látják más célját, mint abikane- velést, vagy hogy a nevet megszerezzék : törzskönyvezett tenyészet. A törzskönyvezés célja az, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján kiválasszuk azokat a tenyész- törzseket, amelyek értékes tulajdonságokkal rendelkeznek é3 ezeket a tulajdonságokat beigazolhatólag át is örökítik és kiselejtezzük azokat az egyedeket, illetve törzseket, amelyek úgy teljesítmény, mint külem, valamint biztos átőrőkitőképesség szempontjából nem felelnek meg. Ezekre irányuló tanácsokat a törzskönyvelő szervezet készséggel ad a gazdáknak, de az adatok nagy halmaza miatt azoknak feldolgozása meglehetős időt vesz igénybe és olyan gazdaságokra nézve felesleges munka is, ahol nem követik az adott tanácsokat teljes mértékben. Viszont olyan tenyésztőkre nézve, akik örömmel javítanák állományukat és selejteznék a nem megfelelőket, fontos volna, hogy ez a munka minél előbb meginduljon. Célszerű volna tehát, ha ilyen tenyésztők a tenyésztési könyvben lévő adatok alapján a kiválasztást megkezdenék saját maguk. Úgy az Állattenyésztő Egyesület, mint a kerületi Szövetség készséggel áll rendelkezésére ezeknek a tenyésztőknek, ha további adatokra vagy tanácsokra szükség volna ennél a munkánál. Felmerül most már az a kérdés, hogy hol van ebből a munkából származó anyagi haszon? A helyesen kiválasztott tenyésztő rzsekből álló tehenészet feltétlenül nyer értékben. A jó tejelő, jé külemü, kifogástalan fajtajellegu tenyészetben a bikanevelés sokkal könnyebb és sokkal nagyobb százalékban sikerül, mint azokban a tenyészetekben, ahol az alapanyag fajtajellege, tejelése, küleme nem kiegyenlített és kivánni valót hagy maga után. Rövid időn beiül be kell következni annak, hogy a kiváló, jó átörökítő képességű tenyésztör- zsek külön nyilvántartásba kerüljenek és mint ilyenek leszármazottjai akár nőivaruak, vagy himivaruak legyenek, feltétlenül keresettebbek és igy értékesebbek is lesznek. Ez a törzskönyvezés igazi célja és a törzskönyvezésnek ez a — talán pillanatnyilag a zsebben nem érezhető — de kihatásaiban felbecsülhetetlen anyagi haszna. GAZPAHIBEK — A mezőhegyes! ménesből 43 lovat értékesítenek. A mező- hegyesi állami ménesből 43 lovat december hó 7-én 10 órai kezdettel Mezőhegyesen, a ménesparancsnokság árverező helyiségében nyilvános árverésen értékesítenek. Az árverésre kerülő lovak között van több fias-, vemhes-, fedeztetett te- nyészkanca, másfél-, két és féléves tenyészkanca csikó, másfél-, két és féléves heréit csikó, több kanca és heréit ló. A tény észkancákat csak azok vásárolhatják meg, akik a területileg illetékes méntelep-parancs- nokság által kiállított bizonyitvány- nyal igazolják, hogy gazdálkodnak és lótenyésztéssel foglalkoznak. A ménesparancsnokság a tenyészkan- cák vasúton való elszállításához 80 százalékos kedvezményre jogosító tényé szí gazol vány t állít ki. Az árverési feltételeket a mezőhegyes! ménesparancsnokság, kívánságra postán is megküldi. — Leszállították az állategészségügyi intézet által végzett vizsgalatok diját. A földmivelés- ügyi miniszter az országos állategészségügyi intézet által végzett vizsgálatok (boncolás, vérvizsgálatok, stb.) diját lényegesen leszállította. Ezzel az Intézkedéssel lehetővé vált, hogy a kevésbé tehetős gazdák is igénybevehessék az intézetet
