Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-10-11 / 74. szám

2 TOLNJWEŰYH UJSÄ6 1941 október 11. JOBB ...2 y^ \VITEIBsn # Ugyan, ugyan — jobb öltöny hogyan lenn© olcsóbb? Lehetetlen dolog ez. De a világítás terén ilyesmi bizony lehetséges 1 Sokkal jobb lényt adnak sokkal olcsóbban a nemesgáztöltésü Tungsram Krypton lámpák 1 Tudjuk: olyan csekély az áramfogyasztásuk, hogy saját árukat megtakarítják égés közben. v ____________r --------|—' © ős zi panaszok Irta: Jánosi György Boldogok vagyunk! Béke, áldás, öröm és nem a háború gondja, — hanem az építés, az uj világszellem elmélyítése felőli kérdések foglal­koztathatnak minket. Rajtunk kivül, tőlünk távol folyik a vérpatak s hánykódik Európa a most már egyre határozottabban kibontakozó mér­kőzés tetején. Jön a tél. Nyugodtan töprenghetünk afelett, hogy mit is olvassunk? Egy korszak szellemi táplálékától függ a jobb korszak megérkezése. Sok a panasz e te­kintetben. A magyar szellemi élet súlyos tényezői sorra panaszkodnak. Szer­kesztő, kiadó, esztétikus, olvasó. „Nem értik meg a mai korszakot. Nem adják azt, ami a maI“ — hangzik. „Nincs irodalom !H Meg kell alkudnunk a mai viszonyokkal Színházainkban adnunk kell olyan darabokat, amelyekben minden szín­padi változat és fogás, vagy fordulat megvan, csak irodalom nincs s ami irodalom, abban nincs szin- padiasság s ha előadnánk, látnánk, hogy szétfolyó, lapos, hatástalanság bontakoznék ki a nagy értékbőr. Pályázatok hemzsegnek szemeink előtt, amelyek keresnek, kutatnak és semmit se találnak. „Hát nincs j semmi, amiért érdemes lenne egy könyvet kézbevenni s ha szinházba megyünk is, csak azért megyünk, hogy elteljék az idő. Valami sza­márságot végignézünk". — így a közönség. A főhiba mindenesetre az, hogy a nemzeti szellem csak ürügy arra, hogy mögötte mellékes szándékok végezzék el munkájukat. Színhá­zaink jórészben, amikor valami magyarost, nemzetit akarnak nyúj­tani, visszamennek a negyvennyol­cas idők nemzeti íróihoz s azokat adják, amiket középiskolás időnk­ben már halálra untunk s az eféle dolgokkal valósággal önképzőköri színvonalra süllyesztik le a műve­lődésre vágyó közönség lelkületét és a nemzeti irodalom korszerűsé­gét. Téves, hogy nincs jobb, korr szerübb. Ellenben valóság az, hogy azok, akik kezében döntő okok futnak össze, nincsenek tisztában a •magyar lelkiség, a nemzeti élet mélységét fedő szellemi értékekkel. Félredobják a halhatatlan munkákat s vásári szemetet tálalnak fel már­ványasztalon. Lángelmét csak láng­elme ismer fel! Halhatatlan szellemi értéket csak halhatatlan szellemi érték. Nyilvánvaló tehát, hogy miért ‘‘Darázscsípés tátimul 1 tojás és 6 deka vajjal: K vajai habosra keverjük, azután hozzá­adjuk o cukrot, tojást és áttört túrót, a citrom reszelt héját, végén a sütőporral vegyített szitált lisztet A rátéthez o cukrot mézzel és tejjel felmele- gitjük. a hámozott és fele őrölt, fele durvára- vágott mandulát és vanillincukrot belekeverjük. Lehűtve, o tortaformában simára elosztott tész­TÉSZTA: 6 deka vaj, 1. tojás, 10 deka' cukor, 12 deka túró, 20 deka liszt, ‘A csomag Dr. Űtker sütőpor, V« citrom héja és leve. RÁTÉT: 1 evőkanál cukor, 2 evőkanál méz, 1 evőkanál tej, 10 deka mandula hámozva, 1 csomag Or Otker vanillincubor. tára kenjük. Sütési ideje: kbl 35 perc. közópmeteg sütőben. Kihűlve Dr Ötker krémmel tölthetjük: */« liter tej. Vt csomag mandulakrémpor. 5 deka cukor. 6—8 deka va|. Dr.Ötke^tSL^ l! 'c/dósz.e.j'il es frefozcxr Aecjeplkőnylh&I kitrcLriscLgra. irigyért kcied: Dk Ötkjszf- CL. ftuLcLajadst, vnt. €o*vtL-iz*c.a.2o nincs az, ami van? A magyar szel­lemi élet tele van káprázatos érték- tömeggel, csak meg kell látni, fel karolni. A másik hiba az, hogy gyakran sajátít ki előtte idegen gondolatot egy-egy iró. No, olyan iró is az! Akár kenyérkényszerből, akár meg­bízásból, akár közönséges okokból az iró kapvakap egy-egy ötleten, gondolaton, ami elébe kerül idegen kéziratban. A kézirat meghal, az ötlet megérkezik, üresen. A világ­kavarodás áradása felszínre vetett néhány olyan könnyű fejet, a mi csak a mai kor özönvizén tud meg­érkezni. Igazi irói rátermettség nél­kül jelennek meg könyvek a leg­erősebb propaganda szárnyain, nyakunkba varrják, elolvassuk s megkérdezzük: „Miért jelentek meg, hogyan jelenhettek meg ezek a férc­művek, amelyek mindenhez érte­nek, csak a címbeli kérdéshez nem?" — Botrányos szellemi csőd nyújt ilyenkor sokat mennyiségben, sovány dolgot minőségben. Egész sereg magyar könyv kínálkozik a szemétdombra, szégyenére annak a rostának, amelyiken át az efélék a magyar olvasni akaró közönség elé hullhattak. . A harmadik és nem utolsó hiba ! az, hogy tervszerű aknamunka fo- I lyik az igazi magyar lelkiség meg­hamisítására. Ma hangos. panasz, holnap tiltakozás, majd szervezett ellenállás igazolja, hogy gyanúsan különös átértékelő szándékok óhaj­tanak belopni műveket a magyar kézbe, hallatlan óvatossággal és kép­telen figyelemmel szorítva ki, mel­lőzve, irtva- minden mást. A magyar olvasóközönség tehát eleve gyana­kodva fogad mindent, aminek ere­detéről egyelőre csak sejtelmei van­nak, de amelynek veszélye már ma is olyan, hogy ideje hangot adni a magyar nemzet érdekében annak, hogy a magyar nemzeti lélek drága kincs, a magyar történelmiség és öntudat alapja, kiépitője s az azt veszélyeztetőt már nem egyszer keményen figyelmeztette a magyar nemzet. A nemzet nemcsak nyelvében él, hanem lelkületében is és ha a ma­gyar hadifegyverek dicsőséges la­pokat örökítettek meg a mostani korszak égigérő harcairól, — meg fogja ezt tenni a magyar szellemi­ség is, amelynek nincs és nem lehet más célja, mint az, hogy lerázza magáról az idegen bélyeget s ön­maga értékeiből táplálja önmagát I és végül olyat hozzon életre, ami ■ nem ad e haza határain belül okot I a panaszra. Berthóthy József f. hó 2-án Buda­pesten 83 éves korában meghalt s Dunaföldváron — szülőföldjén — az általa épített családi sírboltba 5* én helyezték örök nyugalomra. Nagytehetségü, nagyszorgalmu ipa­ros hunyt el benne, aki vasakaratu önképzéssel, nyelvek elsajátításával az elsők közé küzdötte fel magát. A világháború előtt Berlinben saját gyára volt, míg azt megelőzőleg s az összeomlás után a Haidecker budapesti sodronyfonó gyárnak volt lelkes vezető alkalmazottja. Itt a legkisebbtől a legmagasabb pozí­ciót vívta ki magának. Lángeszével nemcsak a neki ki­osztott munkakörben tűnt ki, de tervező, alkotó tehetségével, zseniá- J lis találmányaival a magyar iparnak • is büszkeségévé vált. Késő öreg­ségig fiatalos erővel dolgozott, a halál is rajzoló-tervező asztala mel? lől ragadta el. A gyári múzeumnak ajándékozott egyik ezüst babér­koszorúja volt kiváló munkáinak elismerésé, de alkotásai a magyar iparban örök nevet szereztek neki­Haidecker gyártulajdonos a Kerepesi-úti temetőben nagyszámú munkások, tisztviselők és rokonok­hoz intézett búcsúztatóban mondta!: Nemcsak az angolnak, németnek, de — * amint Berthóthy Józsefben is láttuk — a magyar iparnak is vannak nagyjai, akik zseniális alko­tásaikkal nevet és dicsőséget sze­reznek nemcsak a hazai, de az egyetemes iparnak is. Dunaföld­váron a temetése teljesen csendben E&y érdemdús Iparos haldia . JiL.. V § ____* * « # A # « • é u « »mm mm. mm m

Next

/
Thumbnails
Contents