Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-09-06 / 65. szám

1941 szeptember 6. TOLNAMEGYEI DJSÍfi 3 kereszt előtt térdelve és leborulva találta. Azt hívén, hogy imádkozik, csekély távolságban tőle megállt és várakozott. Hosszúnak találván az időt, oda ment és megérintve a tér­delő vállát, felkelésre kérte s ekkor vette észre, hogy meghalt. A halott remetét még az nap, az őt megillető egyszerűséggel, kuny­hója előtt, faágakból összerótt s le­velekkel behintett ravatalra fektették s másnap nagy sokaság jelenlétében, szent énekek és buzgó imák kísére­tében a Bóré család sírja mellé temették el. A hivő lelkek sok-sok éven ke­resztül felkeresték a remete sirját, hogy ott és az ő fakeresztje előtt imádságba öntsék panaszukat vagy hálájukat. VI. Az idő vasfoga megőröl mindent. A Bóré család és Palánki Endre sirhalmát rég elmosta a záporeső s elhordta a vihar szele. A fakereSZt is elkorhádt, elpusztult, csupán a kis forrás csörgedezik még ma is. A nép emlékében azonban apáról fiúra szállt a remete története s szá­zadokon megőrizték azt. A sírok felett emelkedő dombon ma már gyönyörű kálvária díszeleg, a kunyhó helyén szerény papi lak épült s ott, ahol a fakereszt állott, ékes kápolnát emeltek 1757-ben Isten dicsőségére, a magyarok Nagyasszonya tisztele­tére s a remete emlékére. A kápolnát ma is remete kápol­nájának nevezik. Istennek ezen kicsiny hajléka, a várostól nem messze, szelid hajlású domb oldalán, öreg dió- és sürü- lombu hársfák árnyékában áll. Karcsú tornyában csilingelő kis harangocskák biztatólag hívogatják a hivő lelkeket s a bűnösök mene­dékéhez folyamodók sóhajos imáiba bele vegyül a gerle bugása, a füle­müle csattogása, kis madárkák vig danája, hirdetve Isten dicsőségét s az emberek iránti végtelenül nagy, mindent megbocsátó szeretetét. VII. A kápolna főoltára felett csillag alakú foglalatban, üveg alatt el­helyezett kis kegyszobor a boldog- ságos Szüzet, karján a kis Jézus­sal, ábrázolja. A kis szobor — ismeretlen iró tolla szerint — Bécsből, egy buzgó katolikus keresztény főúri családtól került Szekszárdra, melyet annak idején Mérey Mihály szekszárdi apát- plebános fényes körmenetben, saját kezeivel vitt ki és helyezett el mos­tani helyére. A környékbeli községekből éven- kint ide sereglett hívek ezreinek tisztelete övezi a szent szobrocskát s a köréje függesztett ezüst emlék­szivek tanúskodnak azt itt elsírt, szívből fakadó imák meghallgatá­sáról. * Jelen kis történetnek főbb adatai Garay Alajos (Garay János költő édes testvére) dunaszekcsői plé­bános tollából erednek, Az írás 1876. évben „István bácsi naptára“ cimü naptárban jelent meg. A mel­Megérkeztek az 1941/42-et u| RÁDIÓK melyből minden typm kapható TITTE KÁLMÁN szaküzletében Szekszárd, Széchenyi u. 6. Telefon t38. — Villany és vlzvezetékszerelée gatása, nemkülönben az érdekelt bel- ügy- és pénzügyminisztériummal való megtárgyalás után adta ki most Bán/fg Dániel báró földmivelésügyi miniszter ezt a nagy fontosságú vég­rehajtási rendeletet, amely természe­tesen a törvény által megállapított keretek között mozog, de ezeket a kereteket értékes anyaggal tölti és egészíti ki. Szongott Edvln alispán a törvényhatósági állattenyésztési alapok törvényes támogatásáról A hivatalos lap augusztus 3- i szá mában jelent meg a földművelésügyi miniszternek 155.000/194L. F. M. számú rendelete a törvényhatósági állattenyésztési alapokról szóló 1940. évi XIII. te. végrehajtása tárgyában. Ez a végrehajtási rendelet az első lépés a múlt évben hozott nagyfon- tosságu törvénynek a gyakorlati élet­ben leendő érvényesitése terén és egyrészt a benne foglalt, másrészt a közvetve megvalósitott intézkedések révén állattenyésztésünk fejlődésé­nek egy uj korszakát fogja megnyitni és megalapozni. Szükségesnek érezzük tehát, hogy az uj rendeletek szokásos ismerteté- sén túlmenően foglalkozzunk ezzel a rendelettel és jelentőségére igy is felhívjuk a gazdaközönség figyelmét. Evégből felkerestük Szongott Ed- vin alispánt, aki a kormánykörök megállapítása szerint is mindenkor nagy örömmel tapasztalt érdeklődést tanúsít vármegyénk köztenyésztésé­nek fejlesztése iránt és mint e kér­désben legilletékesebb tényezőnek — felvilágosítását kértük a jövő állat- tenyésztésére olyannyira fontos tör­vény és végrehajtási rendeletének te­kintetében. legelsőbben is nagy elégtétellel em­lítette meg, hogy Tolna vármegye a saját kez­deményezéséből és a saját ha táskörében már oz 1938. év tői kezdve megtette mindazo kát az intézkedéseket, amelyek a később hozott törvény alap­ját képezik és a vármegye eddig is országosan nagyhírű állattenyésztésének emelése érdekében nagy áldozatokkal értékes apaállatokat szerzett be a községek, a kistenyésztők számára. Ez idő- szerint nálunk már 250 vármegyei tulajdont képező bika van a közsé­gekben, — a népies szarvasmarha­tenyésztés értékesebbé tételére. Ezek előrebocsátása után a követ­kezőket mondotta az alispán: A múlt évben a törvényhozás által egyhangú helyesléssel elfogadott és kihirdetett törvénynek az a célja, hogy a minden állattenyésztés hala- . dásának legfontosabb tényezőjét: az apaállattartást községi fel­adatból egg magasabbrendü közület, a törvényhatóság fel­adatává léptesse elő. Több évtizedes tapasztalat szerint az apaállatok beszerzésének és tar­tásának a községekre történt bízása nem biztosította a kívánt mennyiségi és minőségi színvonalat és ha ezen a téren különböző hatósági beavat­kozások segélyével örvendetes hala­dást is lehetett észlelni, ennek üteme és mélysége nem felelt meg az állat- tenyésztésünk fejlődéséhez fűződő — sokirányú országos érdeknek. Egy­részt ezek a megállapítások, más­részt a több vármegyében a törvény- I hatósági apaállatok rendszerével szer- I zett kedvező tapasztalatok arra kész- I tették a földmivelésügyi kormányza- I tot, hogy a mi mintánkra intézményesen biztosítsa min den vármegyében ennek a rendszerek a megvalósítá­sát és ehhez az anyagi fedezetet a tör­vényhatósági állattenyésztési alapok létesítésével teremtse meg. Kétség­telen, hogy a vármegyék nagyobb szakszerűséggel, nagyobb anyagi erő­vel és több áldozatkészséggel tudják kiválasztani és beszerezni a köz- tenyésztés céljaira hivatott apaálla­tokat és nagyobb hozzáértéssel, több eréllyel tudják ezek megfelelő tartását é és használatát biztosítani, mint a községek és közbirtokos­ságok. anélkül, hogy az uj rendszer az ezeket igénybevevő gaz­dákra az eddiginél nagyobb terhet hárítana. Jogosan remélhetjük, hogy ez az uj törvény az egész ország állatte­nyésztésének ugrásszerű intézményes haladását fogja biztosítani. Ezért a törvényhozáson kívül nagy örömmel fogadta és melegen üdvözölte minden gazdatársadalmi szerv is ezt a tör­vényt és elkészítéséért, valamint be­terjesztéséért teljes elismeréssel adó­zott Teleki Mihály gróf akkori föld­mivelésügyi miniszternek és lelkes munkatársainak. A törvény kihirdetése után egy éves alapos és sokoldalú munka kö­vetkezett a végrehajtási rendeletnek és ezzel kapcsolatban elkésziteit törvényhatósági állattenyész­tési szabályrendelet mintának minél szakszerűbb és minél tökéle­tesebb kidolgozása érdekében. Az érdekképviseleti és állattenyésztési szervezetek, valamint a mértékadó I szakemberek véleményének meghall­A végrehajtási rendelet ki­mondja, hogy minden tör­vényhatóság december 3Uig köteles állattenyésztési alapot létesíteni. Ugyaneddig uj ál­lattenyésztési szabályrendele­tet is köteles alkotni és minden intézkedést úgy tartozik megtenni, hogy mielőbb, de legké­sőbb 1945. év végéig az összes kö- zületeket törvényhatósági apaálla­tokkal láthassa el. A rendelet a tör­vény intézkedéseinek megfelelően részletesen szabályozza az alap bevé­teleit a köztenyésztésre jogosító iga­zolványok diját, az ebadóalapból biz- tositott hozzájárulást, a köztenyész­téshez tartozó anyaállatok után fize­tendő tenyészállatdijat, a törvény­hatósági apaállatok használati diját, az alap kezelési és használási módját, a törvényhatósági apaállatok beszer­zésének feltételeit és módozatait és ezzel kapcsolatban az érdekelt gaz­dák képviselőinek bevonását, az alap egyéb feladatait, a törvényhatósági apaállatok köztenyésztésbe adását, törzskönyvelését és használatát. Végül a rendelet az érdekelt gazdák és szakemberek bevonásával törvény- hatósági állattenyésztési bizottság­nak létesítését rendeli el, amely a törvényhatóság első tisztviselőjének állattenyésztési kérdésekben javaslat- tevő és véleményező szerve lesz. A végrehajtási rendelet melléklet­képen közli a törvényhatósági (vár­megyei) állattenyésztési szabályren­delet elkészitéséhez alapul szolgáló mintát. Ennek a kidolgozását külö­nösen értékes és hasznos munkának tartjuk, mert segélyével minden törvényha­tóság valóban korszerű és szakszerű, a köztenyésztés minden fontos kérdését felöle lő szabályrendeletet alkothat. Erre a ránk nem vonatkozó intéz* kedésre nagy szükség is van, mert a legtöbb vármegyének állattenyész­tési szabályrendelete már meglehe­tősen elavult és emellett a közte­nyésztés sok fontos kérdését vagy egyáltalán nem, vagy nem egészen helyesen szabályozza. Ezért nemcsak a törvényhatósági alapokról szóló törvény következtében szükségessé váló intézkedéseknek vármegyei sza­bályrendeletbe leendő foglalása, ha­nem a köztenyésztés haladása érde­kében egyébként is megokolt és kívá­natos a mai kor igényeinek és az állattenyésztési tudomány követel­ményeinek megfelelő uj szabályren­delet készítése. Ez a közölt minta anyaga és szövege alapján valóban könnyű, egyben azonban hálás fel- | adat lesz a törvényhatóságok részére lékadatokat Fraknőy Vilmos c. püs­pök ,A szekszárdi apátság törté­nete“ és Danielik János c. püspök „ Emlékkönyv“ cimü munkáiból me­| ritettem. Mindhárman egyházi, ko- | moly emberek voltak. írásaik tartal- I mának valódisága felett nem lehet I okunk kételkedni. Szongott Edvin alispán

Next

/
Thumbnails
Contents