Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-08-13 / 60. szám
2 1941 augusztus 13. megvalósítja, a kormány a községi mintagazdasdgokat és a megfelelő számú kísérleti birtokokat. Különféle kedvezményekben részesíti majd a kormány azokat, akik a föld termőképességét lényegesen emelik, közgazdasági szempontból előnyösebb növényt termelnek, illetőleg állatot tenyésztenek. Ennek elősegítésére az állam átveszi a termelés bizonyos mértékű irányítását, támogatja a gazdák társulását és szövetkezését és arra törekszik, hogy a gazdák terményeiket a mezőgazdasági mellékiparok keretében feldolgozva vihessék piacra. Nagy súlyt helyez a földmivelésügyi kormány a vetőmag és a tenyészállat akciókra, a magvak tisztítására, osztályozására, szárítására, a raktározás korszerű megoldására, szóval arra, hogy amit a magyar mező- gazdaság nővényben és állatban termel, az mind legelsőrendü minőségű és minél értékesebb legyen, mert ezzel nemcsak a nemzeti vagyon és a jövedelem emelkedik, hanem a szellemi színvonal, a jobb életlehetőség és a nagyobb teherviselő képesség is: szóval az egész kultúra, amelynek tulajdonképpen a jólét az alapja. E milliárdos programm végrehajtása során a kormány nem fogja tűrni, hogy egyetlen gazda is akadjon az országban, aki a gazdálkodást elhanyagolja és a földet nem okszerűen műveli. Az ilyen gazda munkájába az államhatalom bele fog avatkozni és kényszerítő eszközök alkalmazásával fogja rászorítani a tulajdonost, hogy birtokát a tudomány haladásának megfelelő módon kezelje, mert hiszen a föld nemzeti vagyon és ahhoz jussa csak annak van, aki azt a nemzet érdekében használja és a nemzet szolgálatába állítja. Midőn a kormány megállapítja, hogy a termés hasznából első sorban a gazdának kell részesedni arra is rámutatott báró Bánffy Dániel földmivelésügyi miniszter, hogy a jobb értékesítés érdekében az állam elrendelheti majd épugy a termelők kényszertársulását, mint az adás-vételek hivatalos ellenőrzését, ami nélkül az elgondolás kivitele elképzelhetetlen. Igen érdekes a milliárdos beruházási programm javaslatának az a része, amely szerint a földmivelés- Űgyi igazgatást el kell vinni a községekbe, hogy egyetlen intézkedés se maradjon sehol végrehajtás nélkül. Ezt a tervet a törvényjavaslat az állami tisztviselők létszámának a szaporítása nélkül valósítja meg, mert a földmivelésügyi igazgatás elsőfokú teendőit i a községi ispánok mint szerződéses alkalmazottak fog- I ják ellátni. TOLNAMEŰYEI UJSlfl Az OUócKzenlsco belgrádi csodáin A belgrádi bombázás első nap ián, bonillák robbanása és lobogva égő házak üszkös romiai között, biciklivel szágalcila be a várost a belgrádi ntaggarok lelkipásztora. Szive telett vitte magával a llr Jézust: a legméltöságosabb Oltáriszentséget. Is áitatosan szál ma a legenda: azoknak, akik megáldoztak, a haluk sem görbült meg és épségben maradt vakunenngi ház, amelgben az Pltáriszenlség megpihent • . . Belgrád, 1941, a nagy világégés szörnyű napjaiban. ... Kifürkészhetetlenek és csodálatosak az Ur szent akaratának rejtelmes utjai... Vannak kiválasztottak, akiknek megadatott, hogy tanúi, részesei, vagy krónikásai legyenek csodáknak, amelyeknek színhelye e szörnyű lobogásban vajúdó sárgolyó, de amelyeknek szálai a napsugár szántotta fényes utón ott vesznek el a mennyek glóriában ragyogó csodálatos birodalmában ... Oltáriszentség Krisztus papjával a belgrádi bombázás napján megpihent... A krónikás, amikor számot akar adni, pontos adatokkal, hivatkozással Belgrád érsekére és mindazokra, akik részesei voltak e csodának, tudatában van annak is, hogy e történet jelentőségeiben és részle teiben messze túlszárnyalja egy újságcikk szűk kereteit. Szent himnuszok csendülnek fel benne és a nyomtatott sorok között ájtatosan száll az imádság az Ur trónusa felé. Angyalok szárnycsapásának zengését véli hallani a krónikás és a legméltóságosabb Oltáriszentséget körülragyogja glóriája annak, aki ezt mártírhalála előtt az utolsó vacsorán örökségül hagyta nekünk, bűnös, szenvedő és bűneink megváltására váró gyarló [embereknek ... A véges életű, kínokkal küzdő, bűnben fogant és bizonytalan sorsú halandó láttára e csodáknak, vagy hallván azokról, nem tehet egyebet, minthogy összekulcsolt kezekkel, lehajtott fővel hálát adjon annak, aki világra hozta őt és angyalával végigvezeti göröngyös utjain a földi életnek... Belgrád üszkös romjai között, pár héttel a szörnyű nap után, amikor olyan bőséges volt a halál aratása, beszéltem azokkal, akik részesei és tanúi voltak a csodának, amelyet „belgrádi legenda“ néven emlegetnek a pusztulás városában. A belgrádi legenda nem is legenda már, hanem élő valóság, épségben maradt házak és épségben maradt emberek tanúskodnak róla, hogy a csoda, amelynek szerény krónikásává válik most e sorok írója, valóban megesett 1941 április hatodi- kán, virágvasárnapján, hajnaltól a kora délután első órájáig, olyan időben, amikor tegnap még büszke paloták váltak romokká és lobogva égő falak omlottak le a széles kör- utakra. A pusztulásnak e szörnyű végítélet óráiban egy fiatat magyar lelkész biciklin száguldott végig a pokol városában, polgári ruha volt rajta és a szivéhez simult selyemzacskóban az Ur Jézus teste pihent a legmél- tóságosabb Oltáriszentségben. — Szeretteihez ment áldoztatni a lelkész és mindazok, akik magukhoz vették az Ur Krisztust, éppenugy épségben élték át a szörnyű veszélyt, mint ahogyan még csak egy tégla sem sérült meg a házakban, amelyekben az A fiatal magyar lelkész, aki a belgrádi magyarok lelkipásztora és aki rövid pár év alatt egyházi, hitéleti, kulturális és egyéb magyar vonatkozású intézmények egész sorát hívta életre és vált azoknak hivatott vezetőjévé, virágvasárnapján hajnalban misére készült Szűz Mária templomában, az úgynevezett francia apácák klastromában. E kolostorban, a Rankeova-utcában az Assun- cionista-nővérek ájtatoskodnak. A lelkész hajnali hatkor — akkor még Belgrádban nem igazították előre az órákat és ez az időpont a mostani időszámítás szerint hajnali ötnek felel meg — gyóntatott. Jön a ministráns. Odakinn most kezdődik a bombázás. Süvítve keringenék haláttszóró repülőgépek a város felett. Láng csap ki a házakból és jajgatás tölti be az utcákat. A ministráns meggyón, megkapja a fel- oldozást... Az apácák sikoltozva rohannak a folyosókon át a kolostor pincéjébe. A lelkésznek annyi ideje van csak, hogy besiet a kápolnába és magához veszi az Oltáriszentséget. Az Ur Jézus testével siet Krisztus leányai után az óvóhelyre. A helyzet felette veszélyes és felette komoly. Az utcáról leszalad a pincébe néhány hivő. A pincében együtt vannak az apácák. Talán tizennyolcán. Mondja nekem a főtisztelendő ur: — Végtelen nyugalom tölt el. Olyan nyugalom, amilyent soha az életemben nem éreztem még. Bennem van a tudat, hogy az Oltáriszentséget viszem magammal és fenséges nyugalommal állok Istenem előtt az ő szentséges testével. Mindenkit megáldoztatok. — Érzem, hogyha Istenünk végtelen bölcses sége úgy rendelné, hogy búcsút vegyünk a földi élettől, a búcsúzó léleknek biztosítottam a teljes nyugalmat. E tudat most márnyugodttá teszi azokat is, akik előbb még reszkettek. — Odakinn hullanak a bombák. Az egyik közvetlen közelünkben robbant és bezúzta az ösz- szes ablakokat. Fulladozunk a porban és füstben és azt hisszük egy pillanatig, hogy felettünk az épület dőlt össze. Imádkozunk. így szólok az apácákhoz: „Isten kezében vagyunk mindmegannyian. Az Ur Jézust vettétek magatokhoz. Nyu- godtaknak kell lennünk, hiszen most mutatjuk meg, hogy igaz keresztények vagyunk. Akartok énekelni? „Akarunk“ — felelik mindmegannyian. És a kővetkező percben felhangzott a szűzi ajkakról legszebb énekünk, amelyben kitör a Boldogságos Szűz öröme, boldogsága és hálája: a Magnificat.., ... A Magnificat, amelyet először Lukács, a szent, aki orvos volt és piktor és a szent hagyomány szerint először f estette vászonra dicsfényben ragyogó arcát az Istenanyának, vetett pergamenre evangéliumában ... ,.. Magasztalja az én lelkem az Urat és örvendez az én szivem megváltó Istenem előtt... énekelték átszellemült arccal az Ur leányzói és azok, akik összetett kezekkel ott térdeltek a borzalom hajnalán a francia kedves nővérek belgrádi klastromának pincéjében, ezekben a percekben nem hallották a bombák sűrítését és robbanását, hanem egyesegyedül a NagyboldogA Boldogsáqos Szűz csodálatos hálaénekének akkordjai csendülnek tel a kolostor pincéiében. m A kormány itt ismertetett fejlesztő Programmjáb ól látható, hogy ezzel a beruházással olyan programm valósul meg, amely szociális szelI lemével beleilleszkedik az uj európai I rendbe és a gazdasági élet tempó- | I jának meggyorsításával megoldja a I | föld népének legégetőbb problémáit I s ezzel a magyar mezőgazdaság fejlődését uj vágányokon juttatja a szebb és boldogabb jövő felé.
