Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-07-26 / 55. szám
TOLNAMEGYEI OJSÁ6 hegyen, Kocsolán, Nakon, Duna* szentgyörgyön, Kányán, Koppány* szántón, Magyarkesziben, Sárszent* lőrincen, Kölesden, Németkéren, Mucsfán, Dunakőmlődön és Piós* berényben már flzembe is helyez* ték ezeket a nyári napközi otthonokat, amelyek egységes vezetés és egységes irányítás alatt működnek. A napközi otthonok felállítására ott került a sor, ahol a lakosság túlnyomóan mezőgazdasági foglal* kozásu, ahol kisdedóvoda nem működik, illetve nincs napközi otthonnal kapcsolatban, illetve ahol a napközi otthonok száma nem elégíti ki a szükségletet. Erre való tekintettel Tolna, Madocsa, Báta, és Szekszárd is kaptak segélyeket^ hogy napközi otthonaikban a gyér* mekeket ingyen tejellátásban részesíthessék. Nyári napközi otthonokat ott állítottak fel, ahol legalább 10 jelentkező gyermek volt. A nyári napközi gyermekotthonok vezetésére az alispán okleveles óvónőket és tanítónőket alkalmazott és | gondoskodott gyermekpadokról, — fektetőkről, szalmazsákokról, gyermekjátékokról és takarókról is. Az otthonokban a gyermekeket ingyen gondozzák és ellátják tejjel, cukorral, sőt a legtöbb helyen ingyenes étkezést is kapnak. A gondozott gyermekek száma egy-egy helyen átlagban 50, de van olyan otthon is, ahol a gyermekek száma a százat is eléri. Szongott Edvin alispán a vármegye egész területén — lehetőleg mindenütt meg akarta szervezni a nyári napközi otthonokat, azonban sok községben húzódoztak ettől az intézménytől, melynek áldásos működése nyilvánvaló és fölöttébb szükséges. Reméljük, hogy most mindenütt megismerik a nyári otthonok előnyéit és a jövő évben már nem lesz Tolna vármegyének olyan {községe, ahol né lenne nyári napközi gyermekotthon, amelynek a gyermekgondozást illemen nagy névelő hatása is van a lakosságra. Szekszárdi magyar tudás vezette | di!' amerikai Inkakutatá expedíciót A Pesti Hírlap folyó hó 22* i számából vesszük az alábbi érdekes cikket: Az a tudományos expedíció, amelyet a perui kormány küldött az Andes hegyláncokba, három ősrégi inka várost fedezett fel. Az expedíció egyik vezetője magyar tudós, dr Fejős Pál, világszerte ismert inka-kutató. Egy buenos airesi lap hosszabb beszélgetést közölt a jeles magyar tudóssal, aki elmondotta, hogy 1922-ben jött Amerikába. Szekszárdi származású s legutoljára 1939-ben volt látogatóban Magyarországon. — Az expedició célja az volt, — mondotta a beszélgetés során — hogy felkutassunk olyan indián törzseket, amelyek a civilizációval még nem voltak kapcsolatban. Mindenekelőtt a „mashcos“ törzset választottuk ki a Rio Colorado vidékén, a Rio Madre del Dios tartományban. A kutatás, amelyet eredetileg 5—6 hónapra terveztünk, hosszabbra nyúlt. Gépünk többszőr kényszer- leszállást végzett, egyik ilyen alkalommal fedeztük fel a Caserio Per- didot, egy falut, amely kaucsuksze- dőkből áll, akik 3Ó évvel ezelőtt elszakadtak a civilizációtól és azóta vad törzsektől körülvéve élik a maguk életét. — Fölfedeztük a Cuzco feletti hegyekben mintegy négyezer méter magasságban a praeinca romokat, amelyek sokkal nagyobb jelentőségűek, mint az eddigi hasonló fölfedezések. Ezek nem inka romok, mert legalább 4—5000 évesek. A romokat kihámoztuk a felső föld- és homokréteg alól és majdnem azt mondhatnám, hogy most már teljesen lakható állapotban vannak. A magyar tudós megmutatta az újságírónak a romokról feltárásuk előtt és után készült felvételeket. Érdekes terraszszerü építkezést mutat a helyreállított ősrégi épület- maradvány. Fényképeket mutat a mashcos indiánokról. — Az expedícióban — folytatta Fejős Pál — tizenkét fehér és 120 színes ember vett részt. A fölszerelést, a repülőgépeket, motorcsónakokat, sátrakat, reflektorokat, rádióleadó készülékeket, fényképezőgépeket, fegyvereket stb. a perui kormány bocsátotta rendelkezésre. — Hogyan védekeztek a veszélyek, az éjszakai támadások ellen? — kérdezte az újságíró. — Már délután három órakor abbahagytuk a kutatást és megkezdtük a táborverést. Az első védelmi vonal infravörös sugarakkal vont láthatatlan fénykéve volt, amely az elektromos „szemekére hat. Ha valamilyen élőlény keresztülhalad a láthatatlan fénysávon, a hátrium- cellákon átfolyó nyugalom-áram megszakad és az áramkörben levő relais vészjeleket ad. Egyúttal bekapcsolja a második védelmi vonalat, a tábort körülvevő drótháló- kerítést, amely 36.000 volt feszültségű árammal van összekötve. Elmondotta Fejős, hogy két évig szándékozik még Peruban maradni. Indián törzsek között antropológiai tanulmányokat fog folytatni. Ezenkívül újabb letelepülések feltárására még egy expedíciót indit és megkísérli, hogy a szerencsétlenül járt F a w c e 11-expedició nyomait felkutassa, — Találkozott-e magyarokkal utazásai közben ? — kérdezte az újságíró. — Igen. Magyar, ha kevés is, de mindenütt található a világon. Sziám északi részén 30 elefántból álló karavánnal utaztam Tibetbe. Egy este táborverés közben ökrös karaván érkezett hozzánk. Utazó kereskedők vőjtak. Légnágyóbb meglepetésemre köztük is találtam egy magyart! Alföldi paraszt volt, azelőtt főldmive- léssel foglalkozott. Most a vi|ág egyik legeldugottabb pontján — töltőtollal kereskedett. Elmondotta, hogy teljesen egyébül vágott át japánból Kinán át Sziámba. A jegárdékesehlj az vőlt, hogjfcsajc magyarul beszélt és mégis boldogult. 1941 julius 26. Hogy dolsmik a szooieilpar A most folyó keleti háború tagadhatatlanul bebizonyította, hogy a Szovjet nagyipar a haditermelés tekintetében mennyiségileg valóban figyelemreméltóan dolgozott. A minőség kérdése más lápra tartozik, amint hogy általában a legszomo- rubb képet mutatja a szovjet ipari termelése. Ez a körülmény annál is inkább érdekes és jelentős, mert a szovjet propaganda tudvalevőleg a balti államok erőszakos elfoglalásával azzal érvelt, hogy minden országnak kjvétél nélkül érdeke a Szovjetunióhoz való csatlakozás, miután a szovjeturalom bőséget, gazdagságot, jólétet jelent Lássuk csak, mint vélekszik erről a „jólétről** Lükacsovics eívtárs, akit a szovjet központi kormány Riga város ipari megbízottjává nevezett ki. Lukacsevics a Proleterszkaja Pravda hasábjain juhius 1-én lesújtó képet fest a rigai ipari üzenték lehetetlen állapotairól.‘— Elmondja, hogy az egyik legnagyobb vasüzém, az „Usvara" a tervgazdálkodás alapján előirt mennyiségnek alig 61 százalékát termelte. A gyárnak nincsenek nyersanyagai, ‘arra pedig gondolni sem lehet; hogy a vasúti raktárban felhalmozott nyersanyagot a gyár igénybe vegye. Az Usvara nyersanyaghiány miatt sokszor szünetel, mert nincs, aki kiadja az utasítást az anyag oda- szállitására és nincsen, aki a szállítást lebonyolítaná. Maga Lukacsevics elvtárs mossa a kezeit :eZ nem az ő feladata, Ő csak a termelés ellenőrzésévé! foglalkozik. De magában a gyárban is vannak bajok, mindennapi eset, hogy egy-egy cég többet kap, mint amit réndéf, a drága8 gépek technikai karbantartásával senki sem törődik, a gépház félig viz alatt áll és a munkatanács elnöke, Vazulevics semmiképpen sem tekinthető a munkás és vezető eszményképének. A derék férfiú legutóbb például holt részegen elnökölt a munkástanács ülésén. Bizonyos, hogy a rigai szovjet- újság e cikkében nincs semmi nagyítás, mert hiszen egy fanatikus kommunista irta s mert a szigorú cenzúra is átengedte. Hasonlóan zilált és szomorú a széntermelés helyzete is. A szovjetunió legfontosabb széntermelő központja a Donvidék-i szénmedence, ahol a termelés meg sem közelíti a békebeli nívót a valóságban, mert papíron nagyszerűen folyik a munka. Az Izvesztija junius 6-i száma felháborodva ismerteti a donvidéki széntermelésnél tapasztalható viszszaéléseket s rámutat arra, hogy most sikerült megállapítani, hogy az 1940. évi termelésre vonatkozó adatokat a legnagyobb kőszénbánya, a Makeevugol meghamisította s ebben összejátszott Roszocsinszki igazgató és Szamojlov főmérnök. Az állami térvgazdálkodási hivatal a bánya részére havi 800 tonna termelést irt elő, amit azonban'nem tudott produkálni. Az igazgató és a főmérnök úgy segített a bajon, hogy jelentették: nemcsak hogy kitermelték az előirt mennyiséget, de azt havonta meg is haladták, jóllehet már az év elején megállapították, hogy az előirt és bejelentett termelésből máris 2000 tonna hiányzik. Ennek ellenére is, hónapröl-hónapra felterjesztették a hamis kimütátáso- kat, sőt a papíron kimutatott tőbb- termelés után az igazgató, a főmérnök 10—10 ezer rúbeíjutalmat utalt ki magának s külön 100.000 rabéit osztottak szét a munkások között. Most már leleplezték a visszaéléseket, megindult a nyomozás és RoszocSinszki igazgatót a pártból vájó {(izáráSsál büntették. Szovjetlapok adatai ezek, a saját maguk niégs|Ílapjtásaj hirdetik, hogy milyen jólét fakad a kommunista kollektiv termelésből. TíUelt Csonka Magyarország nem ország. Egész Magyarország — mennyország! Időjelzés« Hőmérsékleti Szélsőségek és csapadék Szekszárdon, 1941 fuüus hó 17-től julius 23 ig. Hőmérséklet maximum : j 27*3 C° julius 23-án, minimum: 15*4 C° julius 17-én. Csapadék «0 2 2 mm julius 17-éu, eső 6*0 mm julius 23-lu. összesen 8*2 mm — Személyi hir. Keller Lajos lazarista* atya, a Szent Vincéről nevezett irgalmas nővérek magyar- országi rendtartományának igazgatója Szekszárdra érkezett és három- napi tartózkodása alatt megvizsgálta a kórházi, óvodai és árvaházi kedves nővérek rendházainak ügyeit — Áramszünet. A nagyfeszültségű villamos vezetékeken végzendő javítási munkák miatt Szekszárdi vár rosában folyó hó 27-én, vasárnap délelőtt 4 órától 11 óráig az áramszolgáltatás szünetelni fog.
