Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-12-25 / 94. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1940 december 25. Az újonnan átalakított és megnagyobbított HUNGÁRIA gőz- és pezsgőfürdő nyitva reggel 5 órától j a város központjában Budapest, VII., Dohány-u. 44. Kényelmes pihendk 624 I Na sumár I Itt áll az újságban, hogy te dohányt csempésztél, ha mingyárt a királynak is. Tudod e, hogy ezért súlyos büntetés jár. Kosta kezébe veszi a lapot, büsz kén nézi a képet, melyben 5 áll középütt, aztán megcsóválja a fejét: Hát ti azt mind elhiszitek, amit az újságok Írnak ?. . . kórházba operáltatni, utánna gipszbe rakni és eltart két évig is, amíg rendbe jön. Nem lesz nekem uram soha annyi pénzem, hogy kibírjam. A , szemüveges erre a zsebébe nyúlt, kivette a bőrtárcáját, onnan egy darab papirost és ráirt valamit. »Nesze, ezzel jelentkezz a sara- jevoijlnagy kórházban, ingyen megoperálják és meggyógyítják a fiadat. Ezt az ezerdinárost meg azért adom, hogy időnként meglátogathassátok. Kád meg majd gondom lesz, hogy álláshoz jussál és jó katonáknak nevelhesd a fiaidat,« Fel is íratta a címemet a társával. Ennyi jóságra úgy elfutott a hála, hogy sírva fakadtam, még kezet is akartam csókolni. Pedig tudod Te nagyon jól uram, hogy mi neve- sinjeiek vagyunk a legbüszkébb emberek, még ha szegények vagyunk is. Tisztesség ne essék mondva, nem engedte, hanem megsimogatta a fejemet. Talán megboldogult anyám simogatása esett ilyen jól, mikor a harctérre mentem. Gondoltam én is meghálálom a jóságát. Lekerekítettem a hátizsákot, kivettem vagy fél kiló dohányt, meg egy csomag cigarettapapirost. »Nesze uram, tedd el, jól esik majd vadászás közben. De vigyázz, hogy finánc m g a szagát se érezze, { mert amilyen minden hájjal megkent emberek, már arról is észreveszik, hogy ez szűzdohány.« Nevetve odaadta a társának. Én meg tovább mentem vigan fütyö- részve. Alig megyek félórát, csendőrök jönnek velem szemben. — Jajj a szűzdohányom — sóhajtottam magamban. De nem azt nézték, hanem rám támadtak, hogy mit keresek erre. Kern dobolták ki a faluban, hogy ebben az erdőben nem szabad most egy hétig járni, mert a király van itt zergevadászaton ? Ekkor lett világos előttem, honnan volt a szemüveges ismerős. Az a mi királyunk volt, csak nem ismertem meg, mert a képeken mindenütt katonaruhában van, most meg vadászruhában volt Nagy büszkén odamutattam a cédulát, amit kaptam tőle a csendőrök meg úgy szalutáltak, mintha legalább is őrmester lettem volna. Nézd csak, ez a Risto gyerek volt az a nyomorék, most meg úgy szalad, mint a fürj. Csak vásott egy kicsit, mert ott a kórházban olyan dolga volt, hogy még most is arról álmodik. Éngem meg ebbe az állásba helyezett a mi jóságos királyunk, hogy a jó Isten áldja meg haló poraiban is. Hát azóta hívnak udvari dohánycsempésznek. A pislogó petróleumlámpa mellett némelyek irigykedve, mások elismerően csodálták Kosta szerencséjét. Én még csináltam egy felvételt magnézium mellett és tovább lovagoltunk a szép holdvilágos éjszakába a Borki-tó felé. Szabadságom gyönyörűen telt el el és itt fogtam életem legszebb halát, egy 8 kilós kőpisztrángot. Megírtam az esetet egy jugoszláviai lapban. Egyszer csak beállítanak Kostához a fináncok. f| Magányos sziget. A sziget csupa szikla volt. Nem zöldéit fű, nem nyílt virág... és minden szikla szenvedett. — Ó, aki szenved, szent lehet. .,. és egyszer, hogy-hogynem, mohák találtak rajta menhelyet. S szépült, zöldült a kis sziget, így üdvözülnek a szivek. S igaz volt-e, vagy álmodott T Eltűntek sziklás csontjai S mint egy virágos, szép kalap; mosolygott fel az ég alatt. így szépül szentté vágyad, szenvedésed. Körötted van már minden messze célod. Amig szemed a végtelenbe téved, akaratod horgonyt vet, ittmarasztat. Lám, sose hitted! S most szived dörömböl. A napi munka után de jó az alvás! Csak úgy sugárzol százféle örömtől. S Valaki boldog: Aki benned győzött. A napok tűnnek. Most egy se únott, álnok. Szobád olyan, mint a legdrágább díszlet, s a valóság tündéribb, mint az álmok: ő benned él s rám néz a szemeiddel. Oimesi József. irta: major Imre Péter, amint hazaért a legénylakására, nyomban lekuporodott a heverője. Fészket keresett ott magának a sok párna között, de csak sok gonddal és nekikészülődéssel találta meg a helyét Régen várt uj regény olvasásába fogunk igy bele, ilyen aprólékes körültekintéssel. — Péterben is uj regény kezdődött ma. Ezt a regényt csak neki Írták, mint ahogyan az E et, ez a roppant könyvkiadóvállalat mindnyájónk számára külön kiadást ir s nekünk csak az a dolgunk, hogy megtaláljuk a magunk regényét s utána elolvassuk, leéljük. Péter ma olvasta az első fejezetét. Már meg sem mozdult a sok párna között, csak a tekintete kálandozott ki a tágas ablakon át könnyedén, gondolat nélkül. 6 maga meg csak nézett utána, mintha ki akarná próbálni, hogy meddig tud elnyujtóz- kodni egy ilyen tekintet, mikor kapaszkodnak rá a gondok, problémák, hogy azt visszahúzzák. Amint aztán lecsukódó szemhéjai elszaggatták ezeket a futó tekinteteket, hullottak is azok vissza, mint színes szalagok. Péter meg csak játszott ezekkel az egymásra hullo tarka szerpentinekkel. Képtelen volt valami kitartóbb koncentrációra, csak szavak és képek siklottak el előtte, mindig más és mindig ugyanaz, mint egy kaleidoszkópban Minden töredéke szép és megnyugtató, csak egy karmester kellene már, aki egységes képbe foglalná ezt a sok hangmozaikot, aki lekopogná ezt a sokféleséget és egy erős lendülettel ritmusba fogná azokat De a karmester csak késett és Péter ringott ezeken a dallamtöredékeken, mint könnyű csónak a kék hullámokon. Különös napja volt ez neki. Ez a mai nap Pedig nem kereste magának ezt a napot, mint» ahogyan fiatalabb korunkban semmit nem keresünk, hanem egyszerűen fölfedezéseket csinálunk. Mindenre igy bukkanunk rá, mint egy leletre, mert nem tudjuk észrevenni a kezet, amely nyomra vezet bennünket. Péter is igy bukkant rá egy ilyen leletre, akiről eleinte csak annyit tudott, hogy Lujzának hívják Érezni azonban annál többet megérzett róla Egy ismerősénél járt fönt az imént, ahol egy kicsi asztal körül hárman ültek és beszélgettek. Semmiségekről. Csak úgy egyszerűen, de ked vesen. — Bemutatták az ismeretlen Lujzának, közébük ült Péter negyediknek és tovább beszélgettek azok. Eleinte még ő is szólt, de később már csak hallgatott. Szavaknak és hangoknak olyan szokatlanul meleg áradata hullott rá, hogy feltörő érzései ámulva kuporodtak össze a torkában. Egy szó sem tudott átvergődni közöttük s csak figyelt, mint egy előadáson, ahol az előadás is szép, meg maguk a szereplők is kedvesek. Különösen Lujza. Mert Lujza szép volt és mint a csendes hárfapengetés, ömlött szét a hangja. A hang pedig mindig jelent valamit. A gondolatok szavakba burkolóznak, a szavak a szöveg, a a hang a muzsika. Azért legtökéletesebb hangszer az emberi beszéd. Finomabbak, mint az orgonák. Némelyiknek végtelenek a változatai. S Lujza is ilyen volt, színes, sok- regiszterü. Eszébe jutott Péternek, valahol olvasta: a lady halk és csendes. Az is eszébe jutott, hogy Emerson- tól olvasta és neki ez a könyvbéli lady volt az ideálja, ami mégis csak gépi papir és kimért sorok, de most most váratlanul kilépett a könyvből és itt ül előtte húsból, vérből ez az ideál. Mert Lujza is ilyen emerson—lady volt, halk és csendes. Péter meg csak nézte, amint beszélt s tisztán látta, hogy fehér fogai apró kis elefontcsont orgonaA »Szekszárdi bikavér« Orvosságnál .többet ér, Aki issza — hóttig él. Kapható a Szekszőfd BoruldéKI Bortermelők állami allenöra;óa alatt álló Panceazóvatke^etnól Szekszárd, Várpince. Telefon: 161 Kadarka siller ................................... literje 1 40 P As ztali fehér....................................... > 1*50 P Ri zling .............. » 1*70 P Bikavér vörösbor.......................... » 180 P Éd es vörös rubintos............................ » 210 P Vö rös csemege .................................... > 3-— p Vö rös Qrmös magyar módra ..... > 3*— P Fehér Qrmös olasz módra .... - » 3— P Fehér csemegebor ........................ . » 3‘— P Sö tét csemegebor malaga módra . . > 3 20 P 25 literen aluli vételnél 10 fillérrel drágább literje ‘pg Mintát a szövetkezet ingyen küld Bipflapeati borpince: Vili., József-utca 19. azám RÁDIÓT csillárokat kedvezően vásárolhat részletre is. Régi rádióját becserélem. Villany- és viz* vezetékszerelést a legolcsóbban készifek. Title Kálmán Rádió, Villany- és Vizvezetékberendezési Vállalata, Szekszárd, Széchenyi-utca 6. Telefon 138. 609 sípok és tulajdonképpen ezekből orgonázik ki a hangja. Egy halk kis kórus. Szemének kéksége mögött pedig ül egy zseniális karmester, akinek minden mozdulata melódia, minden szó kiszínesedve jön ki belőle, mert minden hangját akkordok festik alá Péter tudta azt is, hogy ezt megtanulni nem lehet. Éz a különleges fölépitésü emberek skálabősége és melódiagazdagsága, mások gyönyörűségére. Jó hallgatni és boldogság szeretni őket. Egyébként is Luj?a gyerek még, honnan is tanulhatta volna meg mindezeket. Erre azonban csak később gondolt, amikor már egymás mellett lépegettek az utcán. Mert, amikor Lujza elbúcsúzott ott a többiektől, Péter is föl állt és ő is elköszönt Úgy ugrott föl, mintha valami roppant erős mágnes két pólusa nyújtotta volna ki — Szinte maga is megdöbbent, hogy hátha rajta csipik és meglátják mozdulatában a szándékosságot. Pedig nem volt az, egyszerűen ő is föl állt és menni akart. Vele, Lujzával. Arra gondolt, mégis csak igazuk lehet azoknak, akik azt vallják, hogy minden embert egy szélesebb vagy szükebb mágneses tér vesz körül és minden azon múlik, hogy melyik pólusunkkal közeledünk féléjük; az egypólusok antipátiájával, vagy másként. Erre kissé közelebb is húzódott Lujzához. Ez a mozdulata is csak olyan volt, mint mikor, a vaspálca mozdul a mágneses térben, nem is lehet tudni mi indította útnak ezt a mozdulatot. Sok-sok ilyen mozdulat indul meg bennünk, de csak addig szépek azok, amig akaratlanok, amíg nem csinálunk belőlük pózt és nagy szavakat. A könnyű szavak sima tükréből egy mondat bugyant föl aztán mégis: — Olyan jó itt maga mellett. Ez volt az a mondat. Ezt Péter mondotta. De aztán megdöbbent, meet hiszen nem is ezt akarta mondául. Sietve hozzá is tette: Talán jobb lett volna mást mondanom ? — Nem, a világért sem — volt a válasz. Maga legalább most mondott valamit, hogy jó itt mellettem. Énnek van értelme és ta'án kedves is. És az indokok ? — Indokok — orgonázott vissza Péter — talán, hogy dallamos a hangja és én nagyon szeretem a muzsikát. Lujza ránézett Péterre kedvesen érdeklődéssel — Akkor tudnia kell, — mondotta Lujza — hogy vannak dallamok, amelyek csak akkor szépek, míg újak, amikor először halljuk őket. Később már megunjuk, mint a régi lemezeket. Hallja még sokáig a fülünk, de már elmúlt a varázsuk. Tudjuk kívülről, vagy helyesebben csak kívülről tudjuk s úgy hat ránk, mint egy ó-görög vers, amelynek a szövegét még tudjuk, csak a fordítását felejtettük el réges-régen. Úgy is el tudjuk mondapi, hogy közben másra gondolunk. A lemez azért forog, csak az élet állt meg benne- A sablonja zörög-pörög, csak a lélek szállt el ^belőle. Üres I tagosómalom, gépzene.
