Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-03-30 / 23. szám

1940 március 30.

5

Nem felejtette el?

hogy sorsjegyét megújítsa, vagy uj sorsjegyét megvegye

valametylk üMML

Az I! osztály nyeremény húzása

már április 6-án

kezdődik

Egy sorsjeggyel szerencsés esetben

700.000 P-t

nyerhet

Minden második sorsjegy nyer !

. Hivatalos I. oszt. sorsjegyárak:

Egész 28 pengő. Fél 14 pengő Negyed 7 pengő, Nyolcad 3*50 P

nyájuk helyett, a soraikból kinőtt, széphangu SinkaiIstván.

Tudja, hogy sokkal hatalmasabb kezekben vagyunk, sokkal erősebb karok tartják sorsunkat, semhogy félni kellene attól, hogy végleg kihullunk belőle.

Tudja, hogy amit elvetettek, annak ki is kell kelnie és be is kell (érnie, ha mag, ha gondolat is az, sünit elvetettek. Tudja azt is, amit meg Mécs László mond el helyettük : „Amit ők kitermeltek borban, búzában, emberben, vágyban mindenkorban, mindig azzal űztek lánckereskedelmet, börzék, diplomaták, világtörténelmek . ..“ Ő volt az ág, az erős kérges törzs, amely az örökké ingadozó kényes terebélyt minden viharon át tartotta és máig megtartotta.

Tudta azt is, hogy neki kétféle magot vetettek és így kétféle is az aratása. Az egyik vetése minden nyáron beérik, le is aratja évről- évre a pergő szemeket. Néha jutott belőle neki is, néha nem, néha kevés, néha semmi, sok soha. Azért mégis becsülettel őrizte a mások sokát a maga kévéséért. Évről-évre azért csak verejtékezte az aratást, a másik a bővebb aratásnak örök reményében. Annyi különbség volt csak mindössze az egymásra következő nyarakban, hogy a jégveré- sesebb nyarakon egy kissé bánatosabb volt a nótázása ennek az őrök aratónak.

Ő szállította magtárba mindenki kenyerét, csak a kulcsa nem volt a kezében sohasem. Mindig mindenkinek több jutott a jóból, mint ■neki. A kenyérből mindig neki jutott a kevese, munkából a neheze, harcból a sűrűje, ő áldozott mindig mindent: pénzt, erőt, életet, széles vállain Ő tartott egy egész világot* Mindent erre a roppant vállra raktak, erre tettek minden terhet : dézsmát, robotot, kilencedet, tizedet, füstpénzt, adót, vámot, katonát, hogy sokszor meg-meg roskadt alatta.

Micsoda szentséges érték lehetett számára a kenyér, amikor minden leszelt karajához az ő verejtéke tapadt s micsoda szentségtelen dolog lehetett, amikor egyetlen betevő falat sem jutott neki belőle. — És mégis sohasem zúgolódott. El sem fáradt soha, mert tudta, hogy az évezredes földben ott lent, ott van elkeverve minden eleink csontja, emléke, minden ősének könnye, vére^ verejtéke és ő ezekben a szent némaságokban áskált az ő roppant becsületességének és türelmének

ásójaival és forgatta föl az uj és uj erőket. Ez az ősi föld volt az ő temploma és iskolája, papja és tanítója. Ezekben tanulta meg azt az egyszerű és megindító jóságot és józanságot, amit csak ott lehet megtanulni a napsütötte világos barázdák egyenességében. Micsoda szentséges hely lehetett ez számára, amikor négyfelé csak a kék végtelenség a fala s az ég a mennyezete. Azért nem fáradt meg sohasem, mert innen itta föl az erőt és azért is tudta újból és újból felfrissíteni a sokszor elkevert és sokszor megbomlott vérét fajtájának. .

Sohasem kergetett délibábot és ezt úgy tudta megtenni, hogy azért nem tapadt oda a lelke a röghöz. Ez a rög nemcsak termő talaj volt a számára, hanem érezte, hogy neki a magyar rög az, ami az alpesi pásztornak a havas csúcs, a lappnak a tundra, a görögnek a tenger: maga az élet.

A másik vetése évezredek óta nem érett még be. Itt még sok közötte az éretlen kalász, a gyom, a konkoly s az égi patikából meg úgy adagolják rá az esőt, meg a napsugarakat, hogy egyszer majdnem föllázadt ellene. Rettentő idő volt az: dúlt ország, dúlt vetés. Ami java megmaradt azt is kinyűtték vagy összetiporták a talpas és kényes csizmás összecsapások. Akkor volt ez és egyszer volt ez, amikor Dózsák és Bakóczok csúnyán beugratták. Sem előtte, sem utána nem történt semmi, csak éltek és haltak, ahogy a világ ment a maga járásán. A geológiáról mit sem hallott és mégis annak a homokóráján méricskélte a gondolatokat és az időt. Itt sem kergette soha a délibábot, mert erről a vetéséről tudta, hogy már ezelőtt kétezer esztendővel gondolkodók és bölcsek áldoztak azért töprengő emberi életeket: miként lehetne azt gyorsabban beérlelni, de az égi patikát itt sem lehet sürgetni. Sohasem történt semmi más, ennél a vetésnél sem, egyetlen korban sem tudtak többre menni, minthogy az egyik nemzedék rábízta annak sorsát, a következő nemzedékre. Azért érett ez a vetése is mindig, érik ma is, ma különösen, mert mintha meglendült volna az időben valami.

Bővülnek és sokasodnak a barázdák, tolódnak a határkövek, kicsik és nagy határkövek egyaránt, ígéret meg remény itt minden, érik mind a két vetés.

És mégis a töprengő és latolgató csendben mutatni sem meri őrömét az örök arató.

Nyomja valami, egy csúf látomás, egy lehetőség borzong belé amint látja, hogy körűié rémületessé nőtt agyarakkal farkasszemet néznek egymással fajok, népek, fejedelmek.

Úgy hallja, mint távoli zavart harangszót, mint lármafáról lezúduló rekedt kiáltást, amint feléje hullámzik fiának Erdélyi Józsefnek álma, szava:

„Buzavetés nő, álmomban, de pipacs virágzik, sűrűn pedig, alatta

az ár a zöld vetés is alig látszik. Jaj csak ne nyomja el a búzát a pipacs, a veres a zöldet 1 Jaj csak ne öntse el a vér, a vér ezt a gyönyörű búzaföldet."

étitek

Időjelzés.

Hőmérsékleti szélsőségek és csapadék Szekszárdon, 1940 március

21—27-ig.

Hőmérséklet:

maximum : 19*4 C° március 27-én,

minimum: l'O C° március 2t*én.

Csapadék;

eső 8 4 mm március 23 án. eső 0 9 mm március 26 án,

összesen 9 3 mm

— Szekszárd uj pénzügyigazgató helyettese. A pénzügyminiszter Gertner Sándor pénzügyi tanácsost Pécsről áthelyezte Szekszárdra és megbízta a pénzügyigazgatóhelyettesi teendők ellátásával.

—Püspöki tanácsosi és esperes! kinevezés. Virág Ferenc pécsi püspök Várkonyi János szemináriumi lelkiigazgatőnak a papnövendékek nevelése és az egyesületi élet terén kifejtett érdemei elismeréséül a püspöki tanácsosi cimet adományozta és a vörös őv viselését engedélyezte. Ez a kitüntetés Szekszárdon és környékén is bizonyára őszinte örömet kelt, mert Várkonyi János éveken keresztül volt a szekszárdi gimnázium hittanára és ebben a minőségében, valamint a szekszárdi hitbuzgalmi egyesületekben való működésével sok tisztelőt szerzett magának Szekszárdon.

A megyés püspök Palkó József pincehelyi és dr Hauser Imre báta- széki plébánosnak az esperesi cimet adományozta. Ez a címadományozás igen érdemes és kiváló lelki- pásztorok hosszú munkásságának elismerése és nagy örömet okoz úgy a bátaszéki, mint a pincehelyi híveknek. Dr Hauser Imrét, mint a missziós papok országos szervezetének egyik tekintélyes vezetőjét mindenfelé ismerik és kitüntetése alkalmából az ország legkülönbözőbb részeiből melegen üdvözölték.

— Eljegyzés. Varga írónkét Szek- szárdról eljegyezte Gábor Béla iz- ményi főjegyző. (Minden külön értesítés helyett.)

Pozsgay Ilonka (Szekszárd) és Bartcky Gusztáv Ervin forgalmi adótiszt (Érsekújvár) jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.)

— Pénzügyi áthelyezés. A pénzügyminiszter dr Kiss Károly pénzügyi fogalmazót Tamásiból áthelyezte Szekszárdra.

— Alapszabály jóváhagyás. A m. kir. belügyminiszter a Szekszárdi Kaszinó módosított alapszabályait jóváhagyta.

Bonyafidl TaKaréhpénztnr R. T.

a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézete

(Alapíttatott az 1869. évben)

A legelőnyösebb feltételek mellett nyújt kölcsönöket) betéteket a legkedvezőbben gyümölcsöztet, foglalkozik a banküzlet minden ágával, megbízásait gyorsan és előzékenyen bonyolítja le. 2,

Kevés vízben

^feloldva vegyük be az Aspirin- tablettákat és néhány korty vi-' Zet igyunk utána. így érjük el a ' legjobb fájdalomcsillapító hatást. ^

fői.dalmdk, influenza ér reuma elleti— Maga is nyerhet, mint annyi sok másik: szerencsés ember mért tétovázik. 45.621 számban reméljen. Rendelje meg levelezőlapon ! Reménybank, Budapest, VL, Andrássy ut 3.

— A pécsi püspök kalandos autóutja. Virág Ferenc pécsi megyéspüspök — mint ismeretes — résztvett a legutóbbi püspöki konferencián. Mivel a fővonalon az árvizakadályok miatt a vasúti forgalom szünetelt, az utat titkárja kíséretében autón tette meg. Budapest felé mindössze csak egyszer akadt el a sáros utón a gépkocsi és a kiemelésnél nemcsak a püspöki titkárnak kellett segítenie, hanem a vármegye egyik magas egyházi dignitáriusának, a püspök utivendé- gének is. Hárman a söffőrrel annyira megindították az autót, hogy a lendülettől a sárba csúsztak. Budapestig aztán más baj már nem volt. Visszafelé március 15-én indult a megyés főpásztor, akinek azonban Paks alatt vissza kellett fordulnia, mert Csámpa-puszta mellett aznap reggel az ár alámosta az országutat Pakson nagy meglepetést keltett Virág püspök váratlan megjelenése, melyről a paksi apátple- bános is csak akkor értesült, mikor az egyik hosszantartó hazafias ünnepségen jelentették neki, hogy a főpásztor a plébánián van. Mikor Braun apát haza ért, a magas vendéget a plébánia irodájában találta, ahol egész otthonosan anyakönyvi kivonatokat állított ki, éppúgy, mint valamikor, régen, paksi plébános korában. A kényszerű paksi tartózkodás délután 3 óráig tartott, amikor sok körtelefonozás után arról értesültek, hogy Németkér—Hőgyész felé el lehet jutni Pécsre. Nagy körutazás után végre is szerencsésen hazatért székhelyére a főpásztor.

— Az OTI szekszárdi építkezése. Ismeretes, hogy Szekszárd város képviselőtestülete értékes, — nagy telket adományozott a Szent István utón az Országos Társadalombiztosító Intézetnek székház és rendelő intézet építésére. Mivel az épület a bemutatott tervek szerint sokkal kisebb méretű, mint ahogy azt a környezet megkívánná, a képviselőtestület úgy határozott, hogy a telket visszaveszi és ugyanazon a soron, az államépitészeti hivatal mellett uj telket ajánl fel az 0 Tinák. Vitéz Vendel István polgár* mester az ügyet Budapesten személyesen letárgyalta az OTI vezetőségével, amely a telekcserébe beleegyezett és így ez a régóta húzódó építkezés hamarosan megkezdődhetik. Ez pedig annál inkább is szükséges, mert a jelenlegi épületben nemcsak a tagok egészség-