Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-03-23 / 22. szám

1940 március 23 TOLNMESYEX ÚJSÁG A vidéki t. közönség figyelmébe! Tekintettel arra, hogy az útviszo­nyok megjavultak, bárminemű fényképezésre meghívásra, kis autómmal kiutazom. Fénykép nagyításokat, bármily régi képről is, művésziesen készítek. Friss fotócikkek kaphatók. Amatőrmunkák 12 órán belül ^készülnek. Bopgula fotóterme 146 Szekszárd. mintha valami hosszú útra mennénk mind a ketten. Addig soha el nem mozdult, amíg mögöttem az ut fái erdővé nem sűrűsödtek. Olyan volt ez,, mintha az ő gondos keze ta­kargatna be levelekkel, puha tekin­tete rakosgatná közénk azokat egyen­ként vigyázva. . Mikor utoljára kisért ki* az ott­léte alatt, különösen nézett rám, úgy, mint akinek különös is a mon? danivalója. Éppen hogy csak nem meri; kimondani. S hogy egyedül maradjon a nagy mondanivaló; szó­rakozottan tépegefte ki körülötte a sok szónehezéket, gondolatgyomot, amíg egyszer csak felsietett belőle az a nagy mondanivaló, mint víz szinére a röppenő buborék. — Hozzál nekem olyan kis ma­darat, tudod olyan. — küzködött hosszan a nevével — olyan fürjecs- két. Látta meglepetésemet, sietett tovább mondani: Tudod fiam, ilyen­kor kövérek és. különösen Ízletes a ■húsúk. Én meg csak néztem, néztem rá, néztem az édesanyámat. Sohasem láttam még ilyennek. Életében nem kért tőlem semmit. Mindig csak •adott, adott: életet, hitet, pénzt, jó­ságot és szeretetek Mindent és min­dent. Már-már összekuszálódott volna benne minden, ha nem válaszolok most már sietve, hogy minden esetre, liozok majd olyan kis madarat, pe­dig semmi reményem nem volt hozzá. Akkor úgy volt, hogy egyszere volt itt tél is, ősz is és én régóta nem láttam fürjecskéket, de ezt nem mondtam meg neki, csak újból és újból megbiztattam, hogy eddig is mindig akadt a puskám elé és ma sem lesz az másképpen. Elbúcsúztunk egymástól. Ilyen gyümőlcsszagu őszi délután "volt akkor is, amikor gyönyörűség róni a határt, mert ízt és illatot pá­rolog a föld, a fák, mézillatuak a tarlók és édes ize van a levegőnek. — Olyan fürjecskét hozzál nekem fiam — cs lingelt még mindég mész- sziről a hangja, mintha távoli tor­nyokból késői harangvirágok fáradt hintázása hozná felém a szavait. Beérve a határba, egy-két nyúl riadt föl előttem, egy két fogoly- csapatból szedegettem le egyet- egyet, csak a ffirjek nem akartak kiriadni a tarlóból, mig végre egé­szen estefelé megtörtént a csoda. Ott lapultak előttem egy vakond­túrásnak a szélén és én először életemben megpillantottam fénylő fekete szemeiket. Álltam a fürjecs­kéket csak úgy vizslamódra, úgy is tapostam ki őket, hogy a mellet­tem lévő szántáson kelljen átrepül- niök. Azon is húztak át, szorosan egymás mellett, nyílegyenes vonal­ban, hogy lehetetlen volt eltévesz­teni őket és lehetetlen volt csak az egyiket lőni ki a másik mellől, ügy is feküdtek egymás mellett a ba­i j l i IDEGENEK Mól annyi magyar teste por S millió mag ar vére folyt: A kánaini buzabor Labancot hizlalt és latort.. Dr vitéz Gereöffy Géza őrnagy. Hát jövevények legyünk itthon, Mit Álpáron a vérünk vett meg? Török-áfium vakítson, Hogy ne láthassunk kik eget ? Hogy nyalják büszke homlokod Te drága édes szép hazám: Ily csókokat csókolhatott Judás oU fent a Go'gothán I S a szentelt üszkü ugaron, Hol a múlt magyar lelke élt Garázdáidnak szabadon Kies ufói va Árpád vezért I rázda ökörnyálvattás gödrébe, hogy egymáshoz simult apró testük. Még éltek, amikor lehajoltam értük s amint rám tapadt a tekintetük, hir­telen nyugtalanság döbbent helém, hogy valami mindent elsimító rop­pant nagy akart küldte tán őket elém, akit soha meg nem ismer­hetünk. Utána mégis csak rákerültek az akasztóra, de valaki kisért bennün­ket azokon a hervadó őszi utakon, mert még otthon is nyugtalanná tette az egész esténket. Csak másnap oldódott föl minden, amikor minden ízt külön kellett ki­érezni a fürjecskékböl, ami nem is volt nehéz feladat* mert az ő bol­dog elégedettsége izesedett bele mindnyájónk tányérjába. Nem sokkal azután, hogy elment, nemsokára Ut is hagyott anyám mindnyájónkat. Hiába szóltunk, hiába beszéltünk, amikor látva érlelődő drága arcát, orvosra erőtettük, mindig egyforma volt a válasza:. Nem érdemes már én rám költeni, orvos, patika nem szegény embernek való dolgok ezek. Majd csak elszorongok még egy kicsit az emberek között — közöt­tetek. így tudott 6 bízni és velünk be­szélgetni. Elment, pedig nagyon közénk való volt, mert azóta sem jöttünk rá, hogy mi pótolná az ő hiányát és tudom, hogy soha nem is fogunk sohasem. S most már azt is tudom, hogy azon a különös estén, amikor az ő szeme is megcsillant a fürjecs- kék látásán és ugyanolyan gyémán- tosan csillogó volt mint azoké, az övében is ugyanannak a mindent Elég volt a szerelemből, Elégílegyen év ne tovább I Magyar kezek építsék fel Az uj haza szent templomát 1 Az maradjon csak itt; aki Magyar szívre és szóra vall, Ki nem lesz soha kétlaki S akinek — elve csak magyar! elrendező nagy akaratnak ereje és szándéka villant meg amint átsuhant tekintete a lelkűnkön. Csak nem tudhattuk, mert mi gyarló embe­rek csak a valóságot értjük, a szándékokat sohasem, hogy már akkor valaki ott járt közöttünk. Azóta is sokat járom a határt,, különösen igy őszidőben, amikor még puhák és jószágnak a szán­tások, gyümölcsök illatától uj lélek- zésbe kezd a fulladozó nyári levegő, amikor minden elkészülődik: felhők, fürjek, tengerhullámzásu őkörnyál- nyájak s olyan a határ, mint egy virágos pályaudvar az utolsó vona­tokkal, ahol mindenki búcsúzik tőlünk, mi meg azoktól; Ilyenkor ha találkozom a fejecs­kékkel, amint húznak el előttem, tudom, hogy üzeneteket visznek tőlem, nagy bocsánatkérő üzene­teket;. amelyek minden ilyen lomb­hullató őszön sűrűn bulldogéinak a telkemből. Részletek ezek, késői jóváírások abból az őrök adósság­ból, amelyből az ő életében egyet­len egyszer tudtam csak törleszteni s akkor is csak két fürjecske titok­zatos fölkinátkozásával és nem a magam emberségőböl. Ez a gyar­lóság, hogy soha nem tudtam meg­érteni, hogy miként is lehetnek emberek, akik tudnak olyan bölcsek és előrelátók lenni, hogy soha nem törlesztenek elhanyagolt adósságo­kat, ez a gyarlóság a mi titkunk — mondotta Tamás és elhallgatott, — És ma sem történt más — szólalt meg újból nagysokára — csak megint rámcsillant a szemük úgy, mintha a régi jóságos tekintet égne bennük, mintha megint csak ő nézett volna rám, azokon a fénylő, fekete szemeken keresztül Ha Restre mese a tenyészállat vásárra okvetlen menjen el a »óm Hmmim és nézze meg a legnagyobb sikerű BOMBAÜZLET ■című látványos revü operettet; Vásárigazolványra 25% kedvezmény. — Találkozások esik megértő) békéltető találkozások. — Azért vagyok úgy velük, mint az egyiptomiak az ibissmadarakkali i&Unéd&el Galeiia Ferencnek, a kitűnő mű­vésznek és nagyszerű színigazgató­nak a kiváló együttese kedden este a Szekszárd Szálló színháztermé­ben Szilágyi és Zerkovitz Eltörött cl hegedűm című bájos operettjét adta elő. A gondosan rendezett, ki­fogástalanul betanult,, népszerűi (kefe* ten egy jeggyel) színre került ismert darab teljps sikert aratott, és elisr mérésre méltó módon, szerepeltek benne: Ha Märy, Milotay Gizella;. Vihary Hédy, valamint Galetta Fe­renc, Máray Ede, Hetényi Ferens, Csonka Endre, Sárközy István* Soós Lajos és Horváth J-ózsef. A zenei és énekrészek sikerében jelentős része- volt Hevessy Andor kar­nagynak. Szerdán és csütörtökön, bemutató előadásként került színre a Föld­indulás, az utóbbi idők magyar szín­padi irodalmának ez a magával ra­gadó, az egész ország színházi kö­zönségét megmozgató terméke. A Belvárosi Színháznak ez a több, mint százszor egymásután játszott szenzációs műsordarabja, Kodolányl János remeke itt sem. tévesztette ei hatását, mert hiszen Szekszárd népe közvetlen közelről és évtizedek óta szemléli azt a nemzetrontó beteg­séget, amelyet a kitűnő szerző a színpadon keresztül szeretne a ma­gyar nép üdvére-javára meggyó­gyítani. Szekszárd közönsége hálás lehet a társulatnak, amely a Földindulás­sal két felejthetetlen színházi estét, ritka művészi élményt nyújtott és alkalmat adott arra, hogy- ezzel a témával itt is nyilvánosan foglal­kozzék a lakosság. Ocdetta Ferenc­nek bravúrosan tökéletes és gon­dos rendezésében láttuk*a darabot, amelynek minden szereplője áldo­zatos lelkesedéssel igyekezett töké­letes összjátékot nyújtani és szivet- lelket megremegtető teljes elluziót kelteni. A hazafias célokat szolgáló mű­vészet tiszteletének áhítatában nem is kívánjuk a szereplők áldozatos munkáját részletezni, mert hiszen az előadás a maga egészében volt értékes. Művészi tudásuk legjavával fára­doztak a siker érdekében Kovács Anna, Deési Ilona, Fehér ürák/fla Märy, Vihary Hédy, Fehér György» Aranyváry Erzsébet, további S,ár- közy István, Soós Lajos, Márai Ede, Galetta Ferenc, Yékes István, He- I tényi Ferenc, Csonka Endre és Hor- I váth József. • Ezek az előadások — éppúgy, | mint az előzők — megerősítettek TELEFON: 143 más­on Igazgató: KRENNER JÓZSEF Az előadások kezdete: bétkSznapekoa:1/!? és ‘/»® órakor, vasár- és ünnepnap : J, 5, 7 éa 9 órakor Szombaton, márc. 23. Vasárnap, márc. 24. Vasárnap 3 órakor a helyár 40, 60 és 00 fillér Deanna Durbin főszereplésével; Három ki! nnsiinl Főszereplők: Deanne Durbin, Nan Grey, Halen Parrish, Charles Win (linger Magyar világhiradó Hasvét hét őn, 3, 5, 7 és 9 árakor Hétfőn 3 órakor a helyár 40, 60 és 80 fillér Hunyadi Sándor örökéletü darabja filmen: Feketeszáru cseresznye Főszereplők: Nils Asther, Kay Francis, Walter Huston Saját házában a magyar Kivert kutya: S rámerednek A »szentistváni* diadal Nyomán a bánkbáni — sebek I E fold', a Kárpátok alatt, Mit hirdet Mohi és Mohács, Mit átölel a drága nap, A mult, a nagy, a glóriás.

Next

/
Thumbnails
Contents