Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-03-09 / 18. szám
2 1940 március 9. MAGAR3 EGYZ E K Kérje Ingyen 68 bérmeotve fcevéloimünk: Budapest, Postafiók 44. "PUieU "Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország! Időjelzés. Hőmérsékleti szélsőségek és csapadék Szekszárdon, 1940 február 29—március 6-ig. Hőmérséklet: maximum : 5’0 C° március 4-én, minimum: —8'5 C° március 3*án. eső 1*2 mm március l én, hó 0.1 mm március 3-án, eső, hó 1 3 mm március 5-én. Összesen 2 6 mm Az idei szokatlanul hideg február közép- hőmérséklete —4*6 C ’-al a 16 évi átlagnál 6 C ’• al kisebb volt. Ennél hidegebbnek csak az 1929. év februárja mutatkozott. Csapadék a hónap első felében finom porhó alakjában bőven esett. A többször jelentkező szélviharok okozta hófúvások eddig nem tapasztalt közlekedési zavarokat idéztek elő. Az egész havi 66*2 mm-es csaeadék a 16 évi átlagot 26 mm-el haladta meg. — Vármegyei kisgyfilés. Tolna vármegye törvényhatósági kisgyű- lése folyó hó 12-én, kedden délelőtt 10 órakor a vármegye székházának kistermében vitéz Madi Kovács Imre főispán elnöklésével tartja március havi ülését, melynek tárgy- sorozatán 46 figydarab között szerepel többek közt a Vármegyei Közjóléti Szövetkezet alapítása, Apar- hant végleges nevének megállapítása és több község igazoló választmányi határozata ellen beadott fe- lebbezés. — A Foederatio Emericana szekszárdi táncestélye. A Foederatio Emericana szekszárdi eredetű, tolnamegyei vonatkozású pécsi Alta- Ripa Corporatiója az igazán érdemes, de szegénysorsu egyetemi ifjúság megsegítésére március hó 25-én (húsvéthétfőn), a Szekszárdi Casino- ban műsoros diszcuriálist és főiskolás estélyt tart. A kitűnőnek ígérkező mulatság meghívóit a napokban már kibocsájtják. Meghívó- igényléseket a szekszárdi gimnáziumban e hó 14-től kezdve, délelőtt V« 10—V* 11-ig fogadnak el TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Diadalmi ének vitéz nagybányai Horthy Miklós országlásának huszadik évfordulóján. Irta: Babay Géza. A messze múltból gyászosan merői föl Szomorú vége vad világdúlásnak, Midőn a fegyvert kiüté kezünkből Sátáni lelke hitvány árulásnak. A tespedésnek gyilkos, szörnyű láza Ejtette már a nemzet rabul És összetörve, durván meggyalázva Sötét hatalmak rút karjába hull. Latrok barlangja lett e drága föld Hitvány zsiványhad tilt törvéuyt felettünk. Úrrá lett az, ki már rabolt, vagy ölt, S mi magyarok csak némán keseregtünk. Kinek nem hagyta szent önérzete, Hogy térdet hajtson a gazság előtt, Elérte a mártírok végzete. Igazságon igy vett a bűn erőt. S midőn már torkig voltunk itt a jajjal S őrült eszmékről álmodott a kába, Szeged felől derengni kezd a hajnal A rémteli, nagy magyar éjszakába. Üzenet jött s a rab magyar világban Mindenfelé a telkekig hatott: >Ne féljetek, csak tartsatok ki bátran, Vörös igába hajtott magyarok I Készen állunk mi már Szegéd alatt. Ne féljetek, mert már közeleg egyre A történelmi, fényes pillanat S megyünk hozzátok hittel, lelkesedve 1« Az üzenet, mint új tavasz fuvalma, Végigzendült a magyar ugaron S erőtlenné vált a szurony hatalma, Megreszketett a zsarnokuralom. Föl csap az ellenforradalmak lángja S hiába oltják a nagy, szent tüzet, Mártírok mennek a dicső halálba S útunkon minket hős lelkűk vezet, ók adnak nékünk kitartást, erőt, Hogy ne roskadjon össze testünk, lelkünk És bátran álljunk végzetünk előtt A szélvészben, mely kavarog felettünk. A nagy szózatra, mint varázsütésre, így tör fel itt az alvó, hősi hév. Megújult hittel nézünk már az égre S országgá zeng a fényes Horthy-név. Általa gyúl föl s benne testesül meg Tépett népének élniakarása S delejáramként járja át szivünket A Horlhy-névnek mámoros varázsa. Szeged alatt meg büszke csatasorba' Lelkes had várja a vezér szavát, Ki tettre kelve nagy-bátran kibontja Az ellenforradalom zászlaját. Ideje nincs már a fontolgatásra, Antant tilalma s annyi más veszély Gátolja bár, szent, új honfoglalásra Megindult ím a bátor fővezér. Kisded hadával átkel a Dunán, Dunántúl ősi, szűz földjére lép. Reá régóta vágyakozva vár S mel.éje áll a tiszta lelkű nép. Bevonul aztán ősi Budavárba, Előle szétfut a zsebrák csapat És Horthy Miklós serege nyomába* Új hit lobog fel s új élet fakad. Büszkén leng már a háromszínfi zászló, ős alkotmányunk is feltámad újra Szent esküt tesz rá, mint magyar kormányzó, Hős Horthy Miklós s zeng új hallelúja. Az összeomlott, csonka ország romján Vezér és nemzet ekként fog kezet. Előttük büszke, fényes cél ragyog már: Kivívni újra, ami elveszett »Ülök nyugodtsn a budai várban, S még hogyha megsem mozdítom kezem, Védbástyaként köröttünk oly határ van, Hogy nemzetünket védve érazem. Míg áll a Kárpit s nem fog folyni,vissza A Duna, Tisza és a Vág vize, Hiába minden ármány, addig itt a Magyart el nem tiporja senkiselc Nagy bizodalma így zendül világgá, Midőn ránk zúdul gyilkos, földi vád És égő hite így nyúl égi lánggá, Mit észre sem vesz a botor világ. A trianoni rettentő ítélet Ránk sújtja durván gyilkos, szörnyű átkát. A magyar földön megdermed az élet S rajt' rút halálnak vészes árnya száll át. Jön hosszú tűrés nehéz korszaka, De az építő munka már megindul, S erősödik lassan az óhaza, Van részünk bár a fájdalombul, kínbul. Súlyát érezzük próbatételeknek S fenyeget többször új vihar, veszély, A nemzet mégsem csüggedt, mert a lelket ö tartja benne: Horthy, a vezér. A sátánhad, mely rátör a magyarra, Öröknek véli bitorolt hatalmát És észrevenni balgán nem akarja Igazságlink küzelgő diadalmát. Egyszerre aztán utolsót vonaglik, Megérzi, többé itt már nincs helye. Tátongó sírba dicstelen’ hanyatlik S elérkezik nagy Horthy ideje Kavarog már a vészes, új vihar, ő áll a vártán, nemzetének élén. A döntő percben csatadal rivall Honvédek ajkán. Fölgyúl lelkűk mélyén A honszerelmi láng s uj diadalra Indítja őket a dicső Hadúr És Felvidékünk drága, szép darabja Büszkén kiáltja: üdvözlégy Nagyúr I Jön aztán vissza Kárpátalja népe, Úgy hat ránk mindez, mint tündérmese. A békerongyot ime összetépte Nagy Horthy Miklós kemény vaskeze. És a magyar név újra szép, dicső lesz, Nem félünk immár, jöjjön száz veszély. Míg Európán az izgalom erőt vesz, Virraszlja álmunk’ a nagy, hős vezér. Benne mutatta meg népünknek Isten, Legyen bár sorsunk bármily mostoha, Velünk van Ő, hogy védjen, megsegítsen És el ne hagyjon e földön soha. S ha ünnepeljük Horthyt, népünk hősét S kigyúl lelkűnknek mámoros tüze, Istent illeti érte a dicsőség, Akinek 6 csak földi eszköze. Kezében kard, de markolatja mellett Virul a béke drága olajága. ö az, kit vártunk, jönni néki kellett, Isten küldötte e magyar-világba. Isten küldötte, hogy a lelket tartsa A földre sújtott, árva, bús magyarban S hogy emelhessük a zászlót magasra Örömben, gyászban, napfényben, viharban. Nagy küldetése nincs még befejezve, Rá Bácska, Bánát s Erdély lelke vár. A diadalmas magyar állameszme A félúton már többé meg nem áll, A bölcs vezér hű szivét s tiszta elmét összhangban tartva áll a főhelyen S hisszük, hű népe számára terem még Vezérségéből újabb győzelem. Bölcs országlása ránk szent, örök áldás És most, huszadik fényes fordulóján Fölzendül fm a diadalkiáltás A rónák völgyén és a bércek ormán; Hazát mentő s országot gyarapító Dicső vezérünk, Horthy, üdv neked! S ül s magyar nép lelket mámorító, I Új, diadaltni őrömüaneptt. hamarabb erőt vesz rajta az influenza. Előzzük meg idejében a nagyobb bajt fi) ASPIRIN TABLETTÁKKAL — Szék szárd m. város Szegény- ügyi Hivatala nem mulaszthatja el, hogy nyilvános elismeréssel és köszönettel ne adózzék Darvas Sándor m. kir. postafőfelügyelő, szekszárdi postafőnöknek azon alkalomból, hogy a szegények érdekében nagyarányú propagandát fejtett ki a postatisztviselők és alkalmazottak körében, melynek ered- ményekép a rendes havi adakozást a háromszorosára sikerült felemelnie. Hála, köszönet és elismerés nemes, megértő, önzetlen ' fáradozásáért, mellyel rengeteg elfoglaltsága mellett is magáévá tudta tenni a szegényügyi hivatal kérését, amelyet beszámolónk utján mindenki elé tériesztettfink ugyan, de amely — sajna — nagyon kevesek lelkében talált visszhangra. Pedig nem sokat kérünk, csak annyit, amennyit régebben a koldusnak szokott adni ki-ki, a saját jó szive, vagy tehetsége szerint... annyit pedig mindenkinek módjában lenni adni.:. Darvas Sándor követésre méltó nemes buzgósága, reméljük, másokat is hasonló cselekedetre fog ösztönözni s akik eddig rideg közönyösséggel zárkóztak el a Szegényügyi Hivatal kérése elől, talán az önzetlen felebaráti szeretet ez újabb példájára kapcsolódnak adományaikkal a szegénygondozás munkájába. Adja Isten, hogy reményünk valóra váljék 1 — Dunafőldvár Horthy finnepe. Február hó 29- én délután 5 órakor az Egyenlőségi Kör dísztermében óriási közönség lelkes részvétele mellett tartotta Dunafőldvár község azt a bensőséges ünnepet, melyet Horthy Miklós kormányzó 20 éves országlásának évfordulóján rendezett. A lélekemelő ünnepség a Himnusszal kezdődött, amit a Katolikus Legényegylet vegyeskara adott elő Radics Gyula vezényletével. Három- széki Olga nagy tetszéssel fogadott szavalata után Sipos Ernő kormányfőtanácsos, az ünnepség szónoka szép szavakkal emlékezett meg Kormányzó Urunk országépitő munkájáról, arról a férfiúról, akinek egyéniségében maga a nemzet tükröződik vissza. A harmadik évtized küszöbén adjunk hálát a Gondviselésnek, — mondotta — hogy nehéz időkben Vele ajándékozta meg a nemzetet. Sipos Ernő beszédének elhangzása után a vegyeskar hazafias énekeket adott elő, majd a zenekedvelők vonóskara a Horthy indulót játszotta. A rendezőség gondoskodott arról, hogy a közönség a miniszterelnök beszédét a díszteremben elhelyezett rádiókkal hallgathassa. A miniszterelnök beszédének elhangzása után a Szózat eléneklésével a lélekemelő ünnepr ség véget ért. —o«r~— T
