Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-02-10 / 10. szám
HU. íiUoigom. Szehizűrd. 1940 tetnír 10. {SzembiH) 10. szín. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetést dij: Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1-80 pengő. — A hirdetés egy 60* milliméter széles hasábon mllllméiersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek 10 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint • nyllttér soronként 60 fillérbe kerti 1. A finn-csoda Irta Is a Btaszéki Casino finn-estélyén elmondotta Pongráoz Lajos országgy. képviselő A népek bölcsőjét a történelem ringatja. Valamikor az idők távolában, valahol Ázsia titokzatos mélyén két testvérnép bölcsője ringott: a magyar és a finn népé ... A gyermeknépek felnőttek, útjaik szétváltak s az ázsiai szülőhazából kiléptek a világ színpadára. Egyiket Középeurópába, a másikat Északra sodorta a História láthatatlan keze. Leszakadtak az anyatörzsről s már- már úgy látszott, örökre elváltak útjaik. Amelyik Nyugat felé tőrt és elérte a Kárpátok hágóit, megérezte és megértette a küldetés szavát : megállott a bérceken, letekintett a völgybe... Azután elözönlötte az előtte elterülő gyönyörű földet s dúsan megöntözte vérével a rögöt, melynek szomja egy évezreden át mohón nyelte az ősi vért... Megtelepedett a nép a Kárpátok Övezte területen, a két királyi viz partján a Duna Tisza mellett és ez lett Szent István birodalma, ez lett a magyarok imádott hazája... A másik testvér Észak felé vette útját. A Balti tenger és a Sarkvidék felé kanyaritott ki magának hazát és ott az ezer-tő országában telepedett meg a kicsiny finn nép. Évszázadok múltak el. Nem is tudta 6enki a magyar hazában, hogy vannak rokonok Északon, hogy testvérek élnek a legszomorubb, a legnehezebb földjén Európának és ott sem tudta senki, hogy a Kárpátok medencéjében a régi testvérnép vére patakzik századok óta szüntelenül ... A nagy szláv tenger két ellentétes pólusán élt a két testvérnép és egyik sem tudott a másikról. Nem tudtuk, hogyha megálltunk a nyári langymeleg éjszakában, a sürü csillagos ég alatt, mért vonzotta valami misztikus erő tekintetünket Észak felé, mért kerestük leginkább azokat a fénylő pontokat az égen, melyek észak felől világítottak. Valamire vártunk, valamire, hogy érkezik Észak felől, talán csillagképekben, vagy a fagyos északi szél fuvallatában, vagy a felhők megmagyarázhatatlan alakjaiban, valami jel, valami értesítés, hogy megvan a testvér, akit Ázsiában elvesztett a magyar nép, mikor bölcsőjéből kiszakadt és elindult uj hazát keresni. De valahogy éreztük és valami tudatalatti sejttetés lelkűnkbe irta, hogy nem vagyunk egyedül, nem vagyunk olyan árvák, mert északon él egy nép, számbelileg kicsiny, de erényekben utolérhetetlenül nagy. Alig. egypár évtizede, hogy egymásra találtunk s ma egy világ bámul elragadtatással és csodálattal a magyar nép testvérének a finn népnek emberfeletti hősiességén. Hőmérőnkön csak 10—15 fokot mutat a higanyoszlop és fázósan igyekszünk dolgaink után. Kicsit zúgolódunk a kemény tél ellen, de rendünk, nyugalmunk tökéletes. Távol a háborúk rémétől éljük a magunk egyszerű, de biztonságos életét. Forgatjuk kezünkben az újságot s a döbbenetét a csodálat váltja fel bennünk, a finn nép elkápráztató hősiessége iránt. Fent északon bömbölnek az ágyuk, — berregnek a repülőgépek motorjai, sikoltanak a légvédelmi szirénák s egy kicsiny nép élethalál-harcát vívja nemzeti szaadságáért. Az újkori történelem legnagyszerűbb szinjátéka megy ott végbe s a nézőtéren, akik a hősöknek tapsolnak, a közönség között, a világ nemzeti Sorában ott vagyunk mi is. Mi az egyetlen testvér az ázsiai bölcsőből. Karácsonykor a mi szent-esténkén, ajándékoktól, cukortól, aranydiótól roskadozó fenyőágakon csillagszórókat gyújtottunk. Millió és millió szikráinak, — gyermekeink őrömmel, önfeledten tapsoltak. — Északon pedig az égbenyuló finn fenyőkön mázsás orosz bombák borzalmas pokoli szinjátéka zúzta szét a karácsonyi szenteste nyugal- • mát. A finn testvérek 40 fokos hidegben állták az ostromot s verték vissza az ellenséget s a gyermekek és öregek a légoltalmi óvóhelyeken Összekulcsolt kézzel kérték a Mindenhatót, hazájuk szabadságának megtartásáért. Nem lehetünk csak kényelmes nézők ebben a pokoli színjátékban, amelynek rendezői az erkölcsi alap teljes híján, az egész müveit világ mélységes felháborodásától és un- dorodásától kisérve egy nép, egy nemes nemzet, egy csodálatraméltó fajta életébe akarnak gázolni. Húsba, vérbe, ártatlan polgárok, ártatlan asszonyok, gyermekek vérébe. Egy müveit, nagyszerű kis országból akarnak romhalmazt csinálni, csak azért, mert ez a nép nem volt hajlandó vazallusa lenni a barbároknak, akik könyörtelenül irtják az évezredek alatt felépült kultúrákat. Ezer gondunk, ezer problémánk van, amik lekötik erőinket, amelyek igénybe veszik áldozatosságunkat. Amit eddig szereztünk, elértünk, megtartottunk, keserves küzdelmek árán, — Mi nem vagyunk gazdag nemzet, de olyan szegények sem vagyunk, hogy a sikoltást, amit az ezer-tó országából hoz hozzánk a a sarki légáramlat, ne hallanánk meg. Hát ki hallja meg a világon legjobban, ha nem a testvér, a testvér szavát. A finn hősiesség csodája a mi szivünkbe dobban belé legjobban. Suómi népe, a világ nemzetei között hozzánk áll legközelebb. Nekünk pedig nemcsak szivben és lélekben kell ott lennünk Finnország földjén, hanem módunk és tehetségünkhöz mérten szerény adományainkat is el kell küldenünk a finn vöröskereszt javára, mert ezzel nemcsak a testvérnépnek tartozunk, de tartozunk Európaiságunknak, tartozunk annak a különleges megbecsültetésnek, mely minket mindig a müveit világ nemzeteinek legjobbjai között tartott. Északon megfagyott orosz katonákból hullahegyek emelkednek az országutak mentén. Virágzó finn falvak lobogó lángja száz kilométerekre festi vörösre az ég alját. A finn hősiesség, tűzben és fagyban, katonai heroizmusban és polgári kötelességteljesitésben csodálatraméltó magasságokban ivei a világ nemzetei fölött. De ez az önöngyilkossággal határos heroizmus meddig tart még? Az idők homokóráján végzetesen peregnek a csillogó homokszemek s testvérünk a ránehezedő irtózatos népkolosszussal szemben meddig fogja még állani a harcot? Finnország ma még a finneké, holnap is talán, még holnapután is, de mi következik azután ? Egy ilyen nép szabadságharcában tehát ott kell állni azoknak is, akik, ha fegyvereket, férfiakat nem tudnak is küldeni, de elküldik a maguk egyszerű, szerény adományait. Suomi népének sürgős segítségre van szüksége! Érezzük át lelkünk minden rezdülésével a borzalmas pusztítást, ami fenn Északon át akarja szakítani egy müveit ország gátjait s el akarja önteni a vörös szennyáradattal a világ egyik legpompásabb, legkulturáltabb országát. S amikor a finn nép az újkori történelem legszebb aranylapját írja, a civilizált világhoz fordul: adjatok, hogy a harcot tovább is sikerrel állni tudjuk I A mai estének ez a célja. Suómi népét meg kell segiteni, a finn csodát meg kell hosszabbítani. Áz Isten velük van. Nekünk is ott kell I lennünk! Sikkasztásért és okirathamisitásért őrizetbe vették Szekszárd város pénztárosát Szomorú szenzációja Szekszárd- nak, hogy szerdán este a m. kir. államrendőrség szekszárdi kapitánysága a polgármester megkeresésére sikkasztásért és okirathamisitásért őrizetbe vette Fejős h&szlót, Szekszárd megyei város fiatal pénztárnokát. Ebben az ügyben az ügyészségtől a következő hivatalos sajtóközleményt kaptuk: Szekszárd megyei város polgár- mestere a számvevőséggel a város pénztárában folyó évi február hó 7. napján váratlan rovancsolást tartott és ennek során megállapítást nyert, hogy Fejős László városi pénztáros' 2480 pengővel a várost megkérositotta akként, hogy 1938. évi december havától 1940. évi február haváig minden hónapban 50—200 pengőig terjedő összeget sikkasztott el. A sikkasztásokat akként hajtotta végre, hogy a Speier-kölcsön kamatai fejében beszállítandó teljes összeget a pénztári főnaplóban és a háztartási naplóban teljes összegében elszámolta és elszámoltatta, a postai befizetési lapokon azonban csak akkora összeget tüntetett fel, ameny- nyit tényleg befizetett, vagyis az elsikkasztott összeggel mindenkor kevesebbet. A város polgármestere bűnvádi feljelentést tett, a folyamatba tett nyomozás során Fejős László, a cselekmény elkövetését őszintén és töredelmesen beismerte. Előadása szerint 1938. év nyarán adóbeszál- litás alkalmával, a postára menet 2000 pengőt kitevő egy kötet pénzt elveszített, ezt a polgármesternek félelemből nem jelentette» a hiány fedezésére kölcsönt vett fel és ennek a kölcsönnek visszafizetése céljára sikkasztott el 2480 pengőt. A sikkasztás felfedezése után a megtévedt pénztáros által elsikkasztott összeget a hozzátartozói azonnal befizették a város pénztárába és igy a várost károsodás nem érte. Fejős László előzetes letartóztatásban van, — a nyomozás tovább folyik. Tűzharcos Szövetség lett a Frontharcos Szövetség A honvédelmi miniszter a belügyminiszterrel egyetértőén a tűzharcos törvény szellemének megfelelően átszervezte a magyar frontharcosok társadalmi érdelá ép viseletét. — A Frontharcos Szövetség ezután mint Magyar Tűzharcos Szövetség folytatja működését. Az átalakult szövetség országos elnöki tisztségét kormányzói megerősítés alapján továbbra is vitéz Takdch-Tolvay József gróf tölti be. — A Tűzharcos Szövetség kormányhatóságilag jóváhagyott és életbeléptetett uj alapszabálya sok érdekességet tartalmaz. így például intézkedik a szövetség tagjainak felülvizsgálatáról. A vizsgálaton keresztülment tagokat uj, zöldszinü tűzharcos jelvényekkel látják el. A tűzharcos bajtársi formaruhát a jövőben kizárólag a zöldszinü tűzharcos jelvény birtokosa viselheti. Az uj alapszabály másik érdekessége, hogy a vezető tiszteket ugyancsak az országos elnökség jelöli ki. A helyi alakulatok felett az ellenőrzést azonnali hatállyal való felfüggesztés jc^a i mellett az országos elnökség gyaEgyes szám ára 12 fillér.
