Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-11-30 / 87. szám
TOLNANEGYEI UJSlfl AMIT ma megtehet, — ne halassza holnap- utinra, mert decem bér 5-én van a jótékonycél u magyar királyi állami sorsjáték húzása, amelynek fSnyereménye 40.000a P 19.600 nyeremény, 288.000 P értékben. A sorsjegy ára,: egész P 3, fél P 1.50 A sorsjegy kapható minden s o rs j egy- fóárusjtónáI, valamint az összes dohánytózsdékben zsíros állásba kellene betolni. Nyilvánvaló : féltjflk a magyar nemzet jövőjét kontároktól, agyafúrt haszonlesőktől épp azoktól, akilc a nemzet megváltását hirdetik, de eddig semmi mást nem tettek, mint becsúsztak olyatí helyzetbe, amely- bén a közgazdaság kárára hem a szaktudás áldásos tevékenységét; hanem örök megnyilatkozásokat fitogtattak s a kellő időkben eldör- rentették nagyágyujokat a gazdásági élét kiegyensúlyozásáról. Elég volt! Ennek a szellemnek még kéll szűnnie, niért az ország életé kockázatos. Egyfelől néni éri- gedlietjük még magunknak azt a fényűzést, hogy eltörjük, bogy alig ézabiottevÖ népességünk égységét bármilyen célból bontogassák. Másféléi épp ez a szellem a nemzetiségi agitációk tehetetlen áldozatává dobta oda az országot s pusztán agyrém, vagy kifelé való becstelen hízelgés eredményeként nemcsak kényre-kegyre szolgáltatta ki Dunántúl kulturterületeit, hanem érdemteleneknek olyan tekintélyt, olyan már- tirfényt adott, ami hovatovább túl ! akarja lépni a magyar államhata- j lom szabad mozgását s államot akar ! teremteni az államban, hogy azután rátehesse elorzott területeinkre szeny- nyes kezeit. Az óra ütött. Az óra elérkezett. A magyar államiság és független j nemzeti gondolat és élet legnagyobb veszedelme kizárólag azért izmosodhatott fél és érkezhetett meg alattomosan, mert a közvélemény természetes önvédelmi magatartását hamis irányba terelték azok, akik most tovább erőszakoskodnak azon, hogy zaVárt csináljanak, és abban halászgássanak. A magyar állam- eszme, a független nemzeti élet dolgozó és fanatikus hivei hallgatták és távol minden kitüntetéstől ős jutalomtól végezték a magyar állam fertfitmaradása érdekében értékes munkájukat. Hallgattak, mert egyfelől azt hitték, hogy ha egy politikai lárma kiéli magát, lelohad, megszűnik; másfelől kíváncsian vártak arra, hogy a nagy lárma mi hasznost és áldásost fog hát alkotni a nemzet javára? Sók irányításra hivatott állt félre szerényen, vagy bölcsen, sok építésre vágyó fékezte még munkakedvét és adott helyet azoknak, akik a zűrzavarban élesebben ajánlgatfák nem létező ere- jőket. Ennek az aléltságnak meg kell szűnnie azért, hogy a kormány világosan lásson, hogy megértse a hátamögé tömörültek óhaját, a közös érdekeket és a nemzet egyedül helyes és okos magatartásához szabja a maga szándékait. De meg kell szűnnie azért is, hogy a mellékvágányra térülők ne hivatkozhassanak szüntelen épp azokra, akiknek semmi szándékuk ókét bizonytalan úton követni és ne ámíthassanak mást ,ne ámíthassák magokat azzal, amire szeretnek hivatkozni, hogy az egész nemzet az övék. Európa uj rendezése küszöbén, amikor Anglia, mondhatnánk, már elvesztette a háborút a kontinensen, nem lehet más célunk, mint az, amit a nagy látókörrel bíró külügyminiszter megpendített: a magunk benső erejének növelése. Ennek a benső erőnövelésnek legelemibb feltétele az hogy a kormány munkaszándéka határozott terv, benső | egyetértés, nagy megértés jelében j fóllyék, de meg a légkör olyan legyen, hogy ne hagyjon kétséget maga után az, hogy egy-egy kis kör, vagy népi csoport legfeljebb a maga szórakoztatására és álomként tuíajdonithat magának nemzet fölötti hatalmat, vagy tehet kísérletet arra, hogy kifelé való sanditá- sokkal szilárdíthassa meg a hatalom a lábait. Forrt itt már máskor is a katlan. Mérkőztek már máskor is nagy Hatalmasságok a Duna-Tisza medencében. Nyögte az idegen zsoldosok terhét a föld és a szábád- ságért sóhajtozó szív. A viharok elmúltak, az ég kiderüli, a keresztény Magyarország isteni kialakulása pedig megmaradt és megmarad. Meg. Ezért vagyunk mi máiák. Ezért vigyázunk, őrködünk és ezért adunk hangot véleményünknek a legmegfelelőbb időben. Érezzük és tudjuk, hogy polgárok, magyar állampolgárok vagyunk, akiknek joguk van ahoz, hogy politikailag is éljünk. Tehát élünk! A Tolnamegyei Tejszövetkezetek Szövetkezetének közgyűlése A szekszárdi vármegyeháza dísztermében csütörtökön délelőtt tartotta rendkívüli közgyűlését a Tolna- , megyei Téjszővetkezetek Szövetkezete, ez az országosan ismert nagyszerű alakulat, a termelő-értékesitő szövetkezetek magyar mintaképe. Ez á mi vármegyénkből kisarjadt intézmény már eddig is példamUta- tóan áll az országban és a tagok összetartásán, együttműködésén alapuló sikereivel rriárts újabb eredményekről számolhat bíé. Az igazgatóságnak á közgyűlés élé terjeszteti jelentését szerkesztőségünk nem kapta nieg, így ném vagyunk abban a helyzetben, hogy ézt a beszámolót lápunk hasábjain okulás céljából részleteiben és akként ismertessük, mint ahogy azt szerettük volna. Valószínű azonban, hogy erre a közgyűlésre még ebben a hónapban — lehetőleg hamarosan kitér a velünk együtt megjelenő Tolnamegyei (Gazda, a Tolna vármegyéi Gazdasági Egyesület hivatalos lapja és annak az újságnak a közleményéből vármegyénk gazdái minden fontosabb részletet meg fognak tudni. A Tolnamegyei Tejszövetkezetek Szövetkezetének csütörtöki közgyűlését óriási érdeklődés előzte meg és nem frázis, ha azt Írjük, hogy a vármegye hatalmas közgyűlési termét zsúfolásig, az Utolsó talpalattnyi helyig megtöltötték a tejszövetkezetek kiküldöttei. Kívülük képviseltette magát a vármegyei m. kir. gazdasági felügyelőség, az Alsó- dunántuli Mezőgazdasági Kamara^ több a fővárosban székelő hatóság, valamint igen sok tejipari feldolgozó ^vállalat vezetősége. A közgyűlés tulajdonképpeni tárgya a szövetkezetek 1940—41. évi tejproduktumának az eladása volt és e téma körül igen sok, valóban nagyértékfi, nagytudásu és nagy- fontosságú felszólalás hangzott el. Talán országos szenzáció gyár nánt hat ennek a dán szövetkezeti mintára szervezett és működő intézménynek az a gyönyörő eredménye, hogy nemsokára a saját erejéből Ocsényben vaj- és sajtgyárat fog létesíteni, ami min-: . denesetre kedvező hatással lesz Szekszárd közélelmezési viszonyaira. Ezzel a nobilis gesztussal a szőBflaytiiicll TnKnréKpfenzttir 8. T. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézete (Alaplttatott az 1869. övben) A legelőnyösebb feltételek mellett nyújt kölcsönöket, betéteket a legkedvezőbben gyümölcsöztél, foglalkozik a banküzlet minden ,ágával, megbízásait gyorsan és előzékenyen bonyolítja le. 2 vetkezet bizonyára honorálni akarja a megyeszékhely közismert jóindulatát, amellyel a Szekszárdin székelő vármegye vezetői mindent elkövetnek a földmives kisgazdatársadalom állattenyésztése színvonalának emelésére, mely színvonal szorosan összefügg az állattartó néposztály jövedelmi viszonyaival. A vaj-és sajtgyár megépítése, il- leltve felállítása annál inkább is örvendetes, mert az ehhez szükséges tőkét, befektetést a tagszövetkezetek maguk adják össze, hogy úgy mondjuk maguktól veszik kölcsön azokból a kéttized, háromtized és négytized fillérekből, amelyek megkeresése éppen a titka az ilyen teljesen önzetlenül műkötfö termelő és értékesítő szövetkezeteknek. Nem ez az egyetlen gyarapopása ennak a Szekszárdon már évekkel ezelőtt székházat is szerzett szövetkezetnek. Megtudtuk a közgyűlésen, hogy már ez a székház is szűk és kicsi a jövő terveit illetően és a Tolnamegyei Tejszövetkezetek Szövetkezete a megyeszékhelyen telek- ingatlant is szerzett, hogy az azon felépítendő objektumok segítsék még jobban kiterebélyesiteni azt az eszmét, amely hazánkban ebből a vármegyéből indult ki. Közgyűlési beszámolónkkal kapcsolatban személyekről, érdemekről! nem emlékezhetünk meg, mert a vezetők, akik a közjóért önzetlenül dolgoznak, felkértek bennünket arra, hogy be^ámptónkbőLö mindenn személyi kultuszt kapcsoljunk ki. Ez a példa is csak dicséretére válik Tolna- vármegyének. 1940 november 3p. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyországi Dost, hogy ködöt téréi maga előtt az őszi szél, én a virágterhes májust idézem ... rétek, erdők illatát, izét ide érzem s ujjongani akarok, nem kfnba elmerülni. Most, hogy fázósak, szürkék a napok, dértől csillogók a szürke hajnalok, a reggelek: vidáman ébredek s körül táncolom nyflvött vackomat. Most november van és én futok, rohanok [messze élőié, nem előre, de — vissza, vissza, vissza, oda, hol a piros,, lüktető élet indul, bekötött szemmel tétován, édes, bolondos heccre, viadalra ... ... Hess hát köd, sfró, sivftó őszi hang, itt más nótákat zenél most 4 lant, , . . ma füttyös, vidám legény kívánok lenni s bokrétás kalappal, dallal a szivembe' a hóbortos rózsaszínű messzi messzibe akarok menni, vissza menni, hogy újra hadd sisteregjen, forrjon, [buzogjon a vérem s hogy mégegyszer átéljem, első ébredésem mámoros, színes reggelét, mielőtt elbúcsúznék, mielőtt tova mennék, — valamerre, el messze, innen, a hulló levelekkel.». Miklósi M. Ő.
