Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-02-07 / 9. szám

2 TOLNANEGYEI ÚJSÁG 1940 február 7. tehát újévünket s kérjük Istennek segítő áldását további békés, uj or­szágot építő, szebb jövőt teremteni hivatott munkájára. A lendületes bevezető után el­mondotta ezután a jelentés, hogy a Kaszinó leleplezte a kormányzónak Miklósi M. Ödön által festett arcképét, mely alkalommal dr Szakdts István közjegyző mondott ünnepi beszé­det, mig Bodnár Istvánnak ugyan­ekkor elhangzott »Horthy“ című ódájáért kabinetirodája utján köszö­netét nyilvánította az államfő. Majd megemlítette a jelentés, hogy tagyosi Csapó Dániel dr földbirto­kos, gazdasági főtanácsos igen ér­tékes, neves mesterektől származó 24 darab bekeretezett művészi réz­karccal és fametszettel ajándékozta meg a Kaszinót. Elmondotta ezután Bodnár István, hogy az elmúlt évben előkelő vendégek keresték fel a Kaszinót. Itt járt: Kunder Antal akkori kereskedelmi és ipari miniszter, gróf Teleki Mi­hály földmivelésügyi miniszter és vitéz Sónyi Hugó a honvédség fő- parancsnoka. Ismertette ezzel kap­csolatban a Kaszinó helyiségeinek a renoválását és átalakítását is és lelsorolta az ezekre fordított tekin­télyes költségeket. A Kaszinó anyagi helyzete is világosan rajzolódott ki a jelen­tésből, amelyből megtudtuk, hogy az egyesület állami beruházási hoz­zájárulás cimén 2544 P 52 fillért fizetett a múlt évben ingatlana után. Az 1939. évi 21.110 P 50 fillér bolt­bérlettel szemben 15.813 P 63 fil­lér állami adó, 6123 P 62 fillér ház­fenntartási és tatarozási költség, 637 P át nem hárítható víz- és csatorna­díj, 1000 P üzleti W. C. gondozó szolgabér, kezelési és szemétfuva­rozási költség, teljes összegében 23.574 P 25 fillér tényleges kiadása volt az egyesületnek. így az elmúlt évben a Szekszárdi Kaszinó, a bol­dognak tartott háziúr, nem számítva a házba befektetett, az adóbecslés­sel 152.334 P-re értékelt tőkéjének kamatát 2463*66 pengőt fizetett rá sokak által irigyelt házbérjövedel­mére. Az előirányzatok és az alapok ismertetése után melegen emléke­zett meg a jelentés Bezerédj István­ról azzal kapcsolatban, hogy a Ka­szinónak 30.000 aranykoronás Be­zerédj István szoboralapja hadiköl- csönben devalválódott. Meleg sza­vakkal parentálta el az intéző-igaz­gató a Kaszinó multévi halottait. A könyvtár ügyét is részletesen ismertette a je­lentés, közölve, hogy az év folya­mán megjelenik a dr Hadnagy Al­bert, könyvtáros által készített ka­talógus és a szépirodalmi könyvtár végleges állományát csak akkor le­het majd megállapítani. A tudomá­nyos könyvtárban 4772 kötet sze­repel. A Kaszinó a könyvtárra az elmúlt évben 1861 P 24 fillért köl­tött, azonkívül 61 hírlapot, képes és tudományos folyóiratot járatott 1256*93 pengő költséggel. A közgyűlés a jelentés elhang­zása után melegen ünnepelte Bodnnr István intéző-igazgatót, majd az ová­ció elcsitulta után Szongoit Edvin alispán indítványára Ck Z jegyzőkönyvi köszönetét szavazott neki azért a fáradhatatlan és szeretetteljes gondoskodásért, amellyel a Szekszárdi Kaszinót, a vidék legtekintélyesebb ilynemű | egyesületét oly gyönyörűen fejlesz- ' tette. | HÚZD CIGÁNY! ma farsang utolsó napja van, . . . lapos melledből vérmozditó hang sikoltson, És nevessen, mint a kék ég és mint a felleges sírjon a hegedűd I-----­Ka pd be a pezsgőt, az észbontó nedűt 1 Légy ma nyak g te is, a tejfelbe’ jóba’ — hisz nincs mindég ünnepi . . . és szorítsd be lelked a mikrofónba, mert te vagy ma közepe e csörgősipkás éjnek, melyen harmattól ékesek és túlérett, patinás vének járják a bolondját-----­Húzd cigány 1 Húzd, hogy száraz fád zengjen, recsegjen, egyik szemed sírjon, a másik nevessen! Nevessen, könnyezzen, kacagjon, sirjon — Húzd cigány I------És ón majd itt messziről, a rádiót átölelve — üt öm a taktust veszettül és nagyokat iszom és járom — egyedül . . . Húzd hát, húzd, hisz nincs mindég ünnep, csak hébe, hóba... És — dalolj, kiálts, ordíts falsul is — mert hamis az élet —a mikrofonba, úgy, hogy — mint a szív, ha ütés éri — száz felé repedjen, hogy lámpásaim — e pisla mécsek — kialudjanak----------­[Miklósi M. Ödön. A paksi Szent Vince Szeretet EMIet közgyűlése A múlt hónap 28-án tartotta a paksi Szent Vince Szeretet Egye­sület évi közgyűlését dr Korniss Istvánná elnök, Pálinkás Etelka irgalmas nővér társelnök és Braun István kormányfőtanácsos apátple- bános, igazgató vezetésével, a pár­toló és működő tagok szépszámú részvétele mellett. Bevezetésül a r. kát. el. leányiskola énekkara „Him­nusz a szeretetről“ cimü éneket adta elő, majd Braun István apát- plebános megtartotta magasszárnya- iásu, meggyőző erejű megnyitó be­szédét. Beszélt a sajtóról, mely le­het jó és nemesitő, vagy romboló és mérgező, de mindenképpen nagy véleményirányitó. Necsak a magunk olvasmányait válogassuk meg, — úgymond — hanem amint azt az egyesület alapszabályai is előírják, szoktassuk embertársainkat is a keresztény sajtótermékek olvasá­sára. Értsük meg és értessük meg mindenkivel, hogy minden fillér, amit rossz sajtóra kiadunk, csak arra jó, hogy keresztény vallásun­kat s következőleg a keresztény Magyarországot szétrombolja. Farkas Matild titkár felolvasta évi jelentését. A lelki élet mélyítésére a tagok legalább havonkint a szent­ségekhez járultak, résztvettek a karácsonyi lelkigyakorlaton. — A karitativ munka főbb teljesítményei: 220 első áldozó megvendégelje, ugyanakkor 7 gyermek fehérbe öl­töztetése, szegénylátogatás 920 eset­ben; szent Erzsébet napján és ka­rácsonykor szeretetcsomagok ki­osztása, a kiosztott ruhanemüek megvarrása. Az elmúlt évben ki­adott összeg ruhára, cipőre, éle­lemre, orvosságra, gyorssegélyre összesen 1968 P 39 f, mely össze­get tagdíjakból, a Szent Antal per­selyből és egyesek nagylelkű ado­mányaiból fedezték. Állandó segé­lyezésben részesült 37 család. Az egyesület tagjai gondozzák a kát. I templomi ruhákat és ügyelnek arra, ' hogy az oltárokon mindig tiszta térítők, friss virágok legyenek. Megemlékezett ezt kővetően a titkári jelentés arról, hogy már­cius 27-én eltávozott Paksról és így az egyesület kötelékéből Gaal János apátplebános, egyl. igazgató és Gaal Ilonka egyleti pénztáros. A titkári jelentés a legmélyebb tisz­telet és szeretet hangján és hálás köszönettel emlékezik meg itteni áldásos működésükről. 1939. évi augusztus 8-án megtért Teremtőjéhez Máthé Viktória irgal­mas nővér, az egyesület egyházi gondnoka. Halála a szó szoros ér­telmében pótolhatatlan vesztesége a szegényügynek. Négy évtizeden keresztül annyi áldást, enyhülést, vigaszt szórt szét embertársai kö­zött, mint Pakson senki más. Utóbbi években már betegen, kőszvénytől kínozva járt házról-házra és gyűj­tött, koldult a szegények számára. Napokig járta a pusztákat, tűrte a kocsirázást, hideget, meleget, éh­séget és emberi gorombaságot, de mindezért kárpótolva érezte magát, ha hazatérve átadhatta a tele kosa­rakat, zsákokat. Halálhíre ezreket döbbentett meg, ravatalánál ott állt a község apraja-nagyja, ur és pa­raszt, szegény és gazdag és sírva- zokogva kisérték utolsó útjára. A megárvult gondnoki tisztségre a szeptemberi gyűlésen megválasz­tották Rigó Eugénia irgalmas nővért, a ki nagy buzgalommal fogott e nehéz munkához. Segítőtársai az áldozatos lelkű Pummerschein Mi- hályné és Fuchs Vilma. Ugyanezen a gyűlésen jelent meg először az egyesület uj igazgatója; Braun István apátplebános, kormány­főtanácsos, aki azóta az egyleti tagok jóságos lelki vezetője, s aki­nek közvetlen, szeretetreméltó sze­mélyét őszinte tisztelet és hálás szeretet övezi. A figyelemmel hallgatott nagy­hatású titkári jelentés után meg­választották a tisztikart. Uj tagok lettek Fuchs Vilma fársgondnofc és Nagy Istvánné pénztáros. A tiszti­kar köszönetét az egyesület riieg- értő szivü, ügyszerető elnöke^ dr Korniss Istvánné tolmácsolta. Farkas Matild titkár felolvasta gróf Hunyady Józsefné országos elnök köszöntő levelét és P. Köhler, Fe­renc országos igazgató távolmara­dását kimentő táviratát. A Szent Vince Szeretet Egylet közgyűlése a pápai himnusz elénekléséyel ért véget A munkabérek Mialatt Európában, sőt talán ma­holnap a világ négy sarkán a nagy­hatalmak vívják döntő harcukat, Magyarországon a rendkívüli kö­rülmények ellenére hangoskodás nélkül folyik a keresztény, népi politika belső építő munkája. Nem előzte meg politikai hírverés és nem is követte hangzatos propaganda annak a törvényjavaslatnak a be­nyújtását, amely a legkisebb gaz­dasági munkabérek megállapításá­ról szól s mezőgazdaságunk jelen­tős területén hoz nagy változásukat a dolgozó szegényemberek javára. A régi magyar patriarkális fel­fogásból ered az a megállapítás, hogy a gazdasági cseléd, részes- munkás, a napszámos és a szak- mánybéres együtt sir és együtt ne­vet a gazdájával. ; { A gazdasági válság éveiben) va­lóban erőteljes és néha megható bizonyítékát láttuk ennek.' Amikor a búza ára mélyen az önköltségi ár alá zuhant, nem egy helyen ön­ként is lemondott a gazdasági,cse­léd járandóságainak egy részéről s amióta a kormány termelési és ér­tékesítési poiitikája következtében az árak javultak és mezőgazdasá­gunk helyzete számottevően meg­erősödött, a munkabérek tekinteté­ben is elég gyors ütemben javul­nak a viszonyok. Mindez legfeljebb csak azt bizonyítja, hogy a magyar föld embere együtt érez akár gaz­dáról, akár pedig munkásról van szó, nem változtatja meg azonban a szociális igazságtalanságot és nem állhatja útját annak, hogy ri­deg szivü és szociális érzékkel ipem bíró kivételek előfordulhassanak. A minimális mezőgazdasági munka­bérekről szóló törvényjavaslat ép­pen ezért intézményesen valósítja meg a minimális munkabéreknek az iparban oly jó bevált rendsze* rét. Az elmúlt hónapokban már eb­ben az irányban is történtek kez­deményező lépések: megállapítot­ták a kubikusok minimális munka­bérét és a mezőgazdasági napszá­mosok mintegy 65 százalékának járandóságait rendezték. Az uj tör­vényjavaslat azonban sokkal széle- sebbkörü. Most már bármilyen mezőgazda- sági munkabért, — tehát csejéd- bért és részes munkabért is — mi­nimálhat a munkabérmegállapitó bizottság. A készülő törvény ezen­felül felhatalmazza a földművelés- ügyi minisztert arra, hogy az egyes munkabérekre vonatkozó rendelke­zést kötelezővé tegye. A munka­bérmegállapitó bizottságban messze­menő közreműködést és befolyást biztosit a reform a munkavállalók­nak, szigorú ellenőrzéssel gondos­kodik arról, hogy a minimális bé­reket valóban megtartsák és bün­tetéssel sújtja azokat a munkaadó­kat, akik a legkisebb munkabérnél kevesebbet fizetnek. Az illetékes körök a javaslat el­készítésekor figyelemmel voltak JSOlDninW A tisztujitás során jórészt az előző évi tisztikar és választmány kapott újból megbízást.

Next

/
Thumbnails
Contents