Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-10-02 / 71. szám

TOLNANEGYEI UJSlfi 1940 október 2. nagybányai Horthy Miklós kor­mányzó munkájának eredménye, aki megszervezte és megalkotta ezt az uj Magyarországot. Köszönet érte neki, köszönet és hála Teleki­nek, Csákynak. A köszönet értékes koszorúját Benito Mussolini felé nyújtja és felteszi nagyszerű szónoki lendülettel a kérdést: tudjuk-e hol ismerte meg ez a pompás római férfiú, akinél jobban soha egy római államférfi sem szerette népét, a ma­gyart? Mussolini frontkatona volt, több sebet kapott maga is és ott tapasztalta azt, hogy nagy ütközetek során sokan akadtak Magyarország nemzetiségei közül, akik pardont kérve mentek át hozzájuk, de ezek között egyetlenegy magyart sem talált. Felismerte e nemzet nagy­szerű értékét, meggyőződött arról, hogy az a nemzet, amely ilyen ha­tározott és vitéz és amely nem ha­jolt meg az őt körülvevő 5 millió ellenség előtt, csakis ez a nemzet lehet a legigazibb, a legszilárdabb jóbarát. Kezet nyújtott azért neki és ő, — aki először bontotta meg Európának mostani rendjét, súlyos szavával és tekintélyével közremű­ködött a bécsi döntés nagyszerű eredményének megszületésében. Megemlékezik a másik nagy fér­fiúról, a németek vezéréről, Hitler Adolfról. Megállapítja róla, hogy ő az újkornak nemcsak a legnagyobb propaganda és szervező zsenije, hanem egyben a leglánglelkübb és legnagyobb államférfia is. 0 is a harctéren ismerte meg a magyar erényt. De Hitler Adolf történet- ismerő, aki tudja, hogy Ázsiából az Uralon keresztül kapu nyilik Európa felé, amely kapu beárasztja a homokot, a pusztulást, nemzete­ket és műveltséget tapos le a porba és rohan előre ez a nagy pusztító áradat egészen a Kárpátokig, ott kitépi tövestől a bükkerdőket, min­dent elsöpör, de megtorpan egy parányi, erős, harcban edzett nem­zet, a magyar nemzet előtt. És ő tudja, aki katona volt, hogy mit jelent egy hűséges bajtársat érezni maga mellett. A sikerben orszlán- része volt magának a székelység- nek is, amelyet először csalogattak, azután fenyegettek, kinoztak, be­börtönöztek, hogy betörjék, de ez a nép tisztában volt azzal, hogy ki kell tartania és leghelyesebben választott irányt akkor, hiszen bib- liás nép, amikor vezéreivel össze­fogott. Tudja ez a nép, mit jelent az irás szava: „Megverem a pász­tort és elszélednek a nyájnak juhai" olyan vezérek álltak az élre, akiket nem a hatalom, nem az uszítás helyezett oda, akik nem jöttek be- válthatlan ígéretekkel, hanem akik összefogtak a székelyekkel élet­halálra, küzdeni az utolsó lehele- tűkig, amíg egyszer bekövetkezik a virradat. Egy lelkész volt a többi között, nem fontos, hogy hol és nem fon­tos a név, aki üdvözlő beszédében elmondotta az őt körülvevő hívői közepette, tehát minden szavának tanúi voltak, miként csábították, hogy hagyja el népét, hogy börtö- nözték be, mi módon fosztották meg őt magát és családját a megélhe­téstől? így szólott: „Testvéreim, ne­hogy eszetekbe jusson a bosszú- állás, mutassátok meg a nemzeti­ségeknek, hogy ez az ország soha­sem volt a nemzetiségek börtöne, hanem alkotmányos állam, amely­ben mindenki megtalálhaja a maga jogait." Nincs befejezve küzdelmünk, — hangoztatja — ha felemeljük tekin­tetünket, mindenütt fényvillanások, keresztény testvéreink irtják egy­mást, tovább forr és vajúdik a vi­lág, éppen ezért nekünk Erdély visz- szatérésének tanulságát, példáit meg kell szívlelnünk, össze kell fognunk önzetlenül. Eddig mindig jogokért verekedtek, azt hangoztatták és el­feledkeztek a kötelességről. A jog ! kötelesség nélkül anarchiába, az í anarchia pusztulásba vezeti a nem­zeteket. Az erdélyi székelység meg­mutatta, hogy őket nem támogatta az állam, nem futottak mindenért az állami segitséghez, állam nélkül is lehet boldogulni, ha odaadó, buzgó kötelességtudással mi ma­gunk vagyunk az államnak áldoza­tos támaszai. Ezekben az őszi na­pokban, amikor nincs borunk és mégis tele van a kupánk örömmel és hálával, érezzük, hogy lesz szü­retünk és megtölthetjük kupánkat és úgy kiálthatjuk : őrökké éljen a magyar! A díszközgyűlés, tagjainak lelkes éljenzése között, véget ért. Rövid szünet után megkezdődött a rendes közgyűlés. E 40 tárgyat felölelő rendes köz­gyűlés lefolyásáról és az értékes alispáni jelentésről lapunk követ­kező számában közlünk részletes tudósítást. ŐSZ FELE. Irta: Rumi Erzsébet Sétálsz a gyümölcsízű, édes őszben, Amerre lépsz, elernyedt, nyári szálak Pattanak. Szél himbálja meg az ágat, Almák koppannak a tűnő időben. A kert alján acél sínek nevetnek, Vonatok futnak, füstjük száll az égre . . Utánuk nézel halkan fütyörészve S eszedbe jutnak, kik egyszer szerettek. Aztán a szőlőt vigyázod, hogy érik, Ujjaid a telt fürtöket becézik, Nagy kalappal jársz és kerti kosárral. . S mig dús kincseid halmozód a polcra, Kályhádra gondolsz, a hűvös napokra S a kedvesre a régi, régi vággyal. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország! — lint lapunk egyik előző szá­mában már közöltük, lapunk mai számához csekklapot mellékelünk és kérjük a nemesszivü adakozókat, hogy Erdély megsegítésére szánt ado­mányaikat b csekklapokon szíves­kedjenek befizetni. — Virág Ferenc pécsi püspök a tolnai esperesi kerületben bérma körútját befejezte. A lakosság min­denütt nagy szeretettel fogadta a főpásztort, akit a politikai és egy­házközségek, valamint társadalmi egyesületek küldöttségei külön is üdvözölték mindenütt. — A törvényszék elnöke el­foglalta állását. Szeptember 22-én teljes ülés keretében tette le hivatali esküjét Jávor Lehel szekszárdi tör­vényszéki elnök. A kir. törvényszék és a területen levő bíróságok nevé­ben Wandl Rudolf tanácselnök, a királyi ügyészség képviseletében dr Gadl Dezső ügyészségi elnök köszöntötték meleg szavakkal, majd az uj elnök tartotta meg székfog­lalóját. Katonai előléptetések. A Kor­mányzó ur őfÖméltósága a m. kir. honvédség hivatásos katonaállomá­nyában f. évi október hó 1-vel a gyalogságnál vitéz Makláry Árpád és vitéz Mozsory Antal alezredesei két ezredesekké, vitéz Makray Fe­renc hadnagyot főhadnaggyá, a tü­zérségnél Koronvdry Miklós és Né­meth József főhadnagyokat száza­dosokká kinevezni méltóztatott. — Varsádi országzászlóavatás. E hó 22-én, vasárnap avatták fel ünnepélyes keretek közt dr vitéz Madi Kovács Imre főispán is Szon- gott Edvin alispán jelenlétében az országzászlót Varsádon. Az ünnepi beszédet Schlitt Gusztáv majosi es­peres-lelkész tartotta. — Adomány. Dr Sztanó Sándor ny. főorvos, Sopron, lapunk utján 50 pengőt adományozott Erdély megsegítésére. — Uj községháza. Szedresen a Bezerédj István által alapított köz­ségháza helyére uj épül, amely be­fejezéshez közeledik, — Tolna vármegye kisgyűlése szeptember 28-án folyt le a válasz­tott és hivatalos tagok élénk érdek­lődése mellett, melyet vitéz Madi Kovács Imre főispán nyitott meg, kegyeletes szavakkal emlékezve meg Pongrácz Lajos országgyűlési kép­viselő, kisgyűlési tag két héttel ez­előtt hirtelen bekövetkezett elhuny­téról, rámutatva az elhunyt nemes- lelküségére, jószívűségére, hazafias és társadalmi munkásságára s in­dítványozta, hogy a kisgyűlés az elhunyt érdemeit jegyzőkönyvében örökítse meg s a gyászoló család­hoz részvétiratot intézzen. A kis­gyűlés állva hallgatta a főispán­elnök beszédét, indítványát magáé­vá tette s kegyelete jeléül néhány percig csöndben állva maradt. — Nyugdíjazni javasolta a közgyűlés­nek dr Haypál Sándor vm. árva­széki elnököt s Udvardy Gyula vm. irodafőjisztet, kiknek szolgálati ide­jük letelt s akik kérték nyugdíjazá­sukat, kiknek érdemeit elnöklő fő­ispán méltatta. Majd helyt adott Szdllásy János szakadáti körjegyző nyugdíjazási kérelmének, kinek buzgó munkásságáért a főispán ja­vaslatára a kisgyűlés köszönetét mondott. A közgyűlés elé kerülő ügyek előkészítő letárgyalása s a kisgyűlés hatáskörébe tartozó ügyek s a póttárgysorozat elintézése után a kisgyűlés véget ért. — Eljegyzés. Ettig Erzsébet (Szekszárd) és T a k á c s Imre Béni (Szilágysomlyó) jegyesek,. (Minden külön értesítés helyett.) — Főjegyzőválasztás Őcsény- ben. Őcsény község három évtizedet meghaladó érdemes közszolgálat után, a kisgyűlés által is elismerés­ben részesített Kiss Gergely nyuga- lombavonulása után Jánosa Ferenc bikácsi községi jegyzőt választotta meg a képviselőtestület egyhangú­lag. — A választást követő társas ebéden mintegy százan vettek részt, élükön Polgár István a központi járás főszolgabirájával. ­— Esküvő. Obernig Sarolta és Hargitai Sándor, Tolna vármegyei gyümölcstermelési intéző, szomba­ton, október hó 5-én, V26 órakor tartják esküvőjüket a belvárosi róm. kát. plébániatemplomban. — Előléptetések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Hauer An­drás györkőnyi ág. h. ev. és Nagyné Jámbor Irén iregszemcsei ref. elemi népiskolai tanítókat — mostani ál­lomáshelyükön — rendes tanítókká léptette elő. — Tanító választás. A simontor- nyai róm. kát. iskolaszék Fertőszögi Béla oki. tanítót, a dombóvári róm. kát. iskolaszék pedig Farkas Jenő vásárosdombói róm. kát. tanítót vá­lasztotta meg iskolája tanítójául. — Jóváhagyás. A pécsi róm. kaf. egyházi főhatóság Keresztes Imre szakadáti róm. kát. tanítónak Nagy- mányokra rk. kántortanitóul meg­választását jóváhagyta. — Decs, Bátaszék és Tolna képviselőtestületei uj modern vágó­híd építését határozta eL

Next

/
Thumbnails
Contents