Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-09-28 / 70. szám
2 TOLNAMEGYEI UJSÍfl 1940 szeptember, 28. is számukra egyéni lépéseket a múltban, mégis j sohasem jártak kfilőn utakon. Magyarok és mint magyaroknak csak egy himnuszuk volt és van és lesz: „Isten áldd meg a magyart“, „Hazádnak rendületlenül", „ Hiszek egy Istenben“. Ezeket pedig költő-nagyságok Írták és zeneszerző-mesterek zenésitették, s tették nemzetünk imádságává. Ha pedig a székelyeknek mégis himnuszra lenne szükségük, nem mennének a szomszédba kölcsönért, sem boros kancsó mellé szülni. Volt, van és lesz elég sok nagy székely költő és zeneszerző, akik pályázat esetén szövegben és dalban a egyaránt imádságosat tudnának alftotni 1 Ez a mű a közölt szövegével és himnuszt ki nem fejező, inkább egyházi énekre emlékeztető dallamával tehát nem székely himnusz. Ezt az a körülmény sem cáfolja meg, hogy azt az oláh megszállás alatt és most a visszatéréskor néhol énekelték és hogy egyik helyszíni közvetítéskor „himnuszának mondották be, mikor az felsírt. Ez.egy olyan dal, mint más hasonló pl. „Maros vize > folyik csendesen“. Arra kérem tehát Szerkesztő urat, hogy szíveskedjék a nyilvánosság tudomására adni, hogy r „székely himnusz“ nincs ezidő szerint, amit annak hirdetnek, az csak „székely fohász“, egy székely dal, sem több, sem kevesebb. S az is lesz addig, amig a székelység összesége ezen nem változtat s azt el nem fogadja szükebb nemzeti imájává, illetve, amig ilyet el nem fogad. A SZÉFÉ tagjai, mint a székely értelmiség legfiatalabbjai egyébként sem jelentik a székelységet és igy annak nevében himnusszal sem léphetnek a nyilvánosság elé, nemzetük szentesítése nélkül. Még csak annyit, hogy „székely himnusz“-1 már nagyon sok avatott kezű székely irt. Legutóbb Csik- szentkirályi Vitos Gerő, mely mint himnusz szövegi és zenei értelemben is megállja a helyét. (Közölve lett a Székelység 1935. évi 9. számában.) Azonban a székelység ezt sem és egyiket sem fogadta el nemzeti imájának. Pécs. Dr vitéz Gyergyó-Alfalvi Gereöffy Géza, őrnagy* Gondnoki megnyitó Tartotta : dr Benedek Zsolt, a tolnai egyházmegye gondnoka, az egyházmegyei közgyűlés megnyitásán. Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés 1 Olyanok vagyunk, mint az álmo- dók: az Ur visszahozta Sionnak foglyait. Megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Harmadéve visszatért a Felvidék, tavaly a Kárpátalja, most pedig aj* kunkon egyetlen titokzatos szó: Erdély. Termékeny völgyei, fenyvesekkel borított sziklás bércei, pisztrángos patakjai hazatértek. Hazatért Bihar, Szatmár, Máramaros hű népe, Erdély három nemzete. Miért ne volna telve a szánk nevetéssel? Birtokba vettünk közel félszázezer négyzetkilométer ősi magyar főidet, letéptük harmadfélmilliónyi ember testéről-lelkéről a bilincseket s nem kellett újból magyar vérrel öntöznünk mezőinket, erdeinket; hát nyelvünk ne legyen tele vigadozással ? Valóban elmondhatjuk mi is a zsoltáriróval: Hatalmasan cselekedett velünk az Url Legyen áldott az 0 szent nevel Legyen áldott, hogy örök akara- j tának végrehajtására férfiút, talpig j férfit és talpig magyart választott j ki. Nagybányai Horthy Miklós két ! évtizeddel ezelőtt, midőn a szegedi nemzeti kormány hivószavára megjelenve országmentő munkáját e szavakkal: „Itt vagyok, a feladatot vállalom*, megkezdette, nem emberek, hanem az Isten hivő szavára adott választ. Huszesztendős országlása a csodák sora. Csodáké, amelyeket csak Isten kegyelme vihetett végbe, de kiválasztott eszköze örök hálára kötelezte nemzetét, hogy hivő emberként odahajtotta alázatos fejét a Jóságos Atya kezére s engedelmes gyermekként engedte, hogy Isten a maga csodáit általa végrehajtsa. Nem csoda-e, hogy választott vezérünk a magyarságot rövid két év- | tized alatt, — húsz év csak egy perc egy örökéletü nemzet történetében, — az elesettség, az anyagi romlás és erkölcsi sülyedés mélységeiből felemelni képes volt ? Nem csoda-e, hogy az önmagában csalódott, önbizalmát veszített magyarságot ismét hivatásának tudatára ébresztette? Nem csoda-e, hogy mindenkitől elhagyatva, egyetlen barát nélkül nem engedte nemzetét sirbaszállni s valóra válni a költő Cassandra- jóslatát ? Nem csoda-e, hogy a magyar igazságnak erkölcsi erejét felismerve, pusztán erre támaszkodva, szembe mert szállani az egész világgal s Dávidként oda merte vágni a világ hatalmas Góliáthjainak hóm tokához, hatalmuk tetőpontján, a maga igazságának parittyakővét: azt, hogy egy igazságtalanság nem lesz igazsággá még akkor sem, ha azt egy egész világ követi el s az igazság ki kell, hogy keljen sírjából még akkor is, ha a sír száját elfedő sziklakövet az egész világ egész fegyveres ereje őrizi? Nem, mindez mégsem csoda, mert mindezt az Ur cselekedte velünk, akinek mindenek lehetségesek. És jó, hogy ez igy van, mert nekünk még letörleetlen könnyeink vannak. NinCs magyar öröm ürömcsepp nélkül. Nem hiába vigad sírva századok óta a magyar. Egyik szemünk nevet annak láttán, hogy milliónyi visszatért magyar gyermekét s köztük félmilliónyi református testvérünket öleli méhe elszakított magzataiért két keserves évtizeden át az eget szüntelenül imával ostromló édesanya e boldog perc számára melengetett keblére, de a másik szemünk a bánat könnyeit sírja azokért a véreinkért, akiktől a hatalmak ítélete megtagadta a visszatérés boldog örömét. Nem illetünk szemrehányással senkit, sőt hálásak vagyunk a magyar nemzet nagy perében kimondott, minden bizonynyal jóindulattól sugallt, megértéstől áthatott s tárgyilagosságra törekvő döntésért, de milyen boldogság arra gondolni e percben, hogy ez csak emberek döntése volt, amely felett ott van az isteni Gondviselés ellenállhatatlan igazságossága, amely ma embereken át jóvátett 22 esztendei szenvedés után egy égbekiáltó kegyetlen igazságtalanságot s talán mélyebb magunkbszállásunk, szociális kötelességeink nagyobb átértése és teljesítése után egymá- i sik 22 év múltával jóvá fog tenni I ugyanolyan ellenállhatatlan erővel | Vésel értek az izsalmns napok eldőlt az osztálysorsjáték 44 000 nyereményéaek és 400.000 pen- 458 gős jutalmának a sorsa. A bol* dog nyertesek már haza is vitték a pénzüket. De máris itt van az új játékterv ugyanannyi és ugyanolyan nagy nyereménnyel ElsO huzűs: október 19. egy másik igazságtalanságot. Nagy- enyed — részt említünk az egész helyett — nem tagadjuk, fáj nekünk, de a Nagyenyed leikétől ihletett költővel mi is megöleljük a nevetőket s a sirókat megöleljük, hisz elrendelés a zokogásuk és elrendelés a kacagás.. . Azzal a fohásszal nyitom meg egyházmegyei közgyűlésünk tanácskozásait, hogy a Gondviselés kegyelme szólaltasson meg minden elnémult erdélyi magyar harangot. Ez a harangjáték olyan isteni szimfónia lesz, amelyre 15 millió magyar lélek elfúló hálaimája fogja megadni a mennyei harmóniában összefolyó visszhangot. Adja Isten, hogy igy legyen! Derülj ború! Derülj ború, hadd nevessen a nap, Meleg vére felénk hadd zuhogjon! Érő termés most róla álmodik, Úgy kell neki, mint embernek a hit, Mint zengő dal a tavasz lombokon. Az Élet rothad, ha nincsen sugár És nem árad szét Fentről a meleg, Ha nem csókol meg a nagy Magvető, A hatalmas, megremegtető, Ő, — az örök szent Biztonságszelep. Áldó esőre szelet fuvoláz, A szélre meg napot aranyoz, S ha szárazságtól repedez a föld, A beteg rög friss zöldelésbe ölt, 1 Mert permetez rá gyémánt-harmatot! Istenünk keze fáradhatatlan, Simogató és legjobbat adó! Amig az ember hü és benne bíz, Ő életünkre fűszer, drága íz, Mert Ő a Lét és Ő a szent Való 1 Ó Istenünk, áldd meg Erdélyünket, Mit hű népe szánt-vet ezer éve! Sugarazd rá szelíd nap-arcodat Csókold reá gyöngyös harmatodat, Szomjuhára küldjed könnyesődet S hűs szeledet, kincset ölelőnek l Dr vitéz Gereöffy Géza Őrnagy. Bonyhádi TakarfeKpénztár B. T. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézete (Alaplttatolt az 1869. évben) I A legelőnyösebb feltételek mellett nyújt kölcsönöket, betéteket a legkedvezőbben gyümölcsöztet, foglalkozik a banküzlet minden ágával, megbízásait gyorsan és előzékenyen bonyolítja le. 2
