Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-09-18 / 67. szám

2 TOLNAMEGYEI UJSÍ6 1940 szeptember 18. hivatottságának bizonyítékát adja akkor, amikor a társulatiadóról szóló javaslat tárgyalásakor nagyszabású, országszerte feltűnést keltó, általá­nos tetszést kiváltó szűz beszédét elmondja. Bár folyton súlyosbodó betegsége hosszabb pihenésre kész­teti és igen sokszor ágyhoz köti, mégsem tudja megakadályozni ab­ban, hogy úgy közgazdasági, mint politikai vonatkozású cikkeinek egész sorozatát meg ne írja, ame­lyekkel nemcsak megyeszerte, ha­nem országos viszonylatban is igen nagy feltűnést keltett. Három évtizedes közéleti szerep­lése alatt tagja lett Tolna vármegye törvényh atóságának, közigazgatási bizottságának, kisgyűlésnek, kórház­bizottságnak, közegészségügyi és testnevelésfigyi, valamint az iskolán- kivüli népművelési bizottságának. Elnöke a Magyarországi Gyógy­szerész Egyesület Tolnamegyei és Bajavidéki Kerületének és mint ilyen, tagja a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület központi (Budapest) igaz­gatóságának és választmányának. Elnöke azonkívül a Bátaszéki Ka­Rangrejtve Vasárnap Kelet felé indult a Lél- motoros, vitte Erdélybe a magyar miniszterelnököt és szakértő kísé­retét. Gróf Teleki Pál miniszter- elnök rangrejtve utazott az áldott visszatérő földre s nem az ünne- peltetés lehetősége vitte, hanem a munka, a kötelességteljesités paran­csa küldte. Mert nagy és nehéz fel­adatok jó és gyors megoldása vár ott reánk. Két szörnyű évtized se­beit kell simogató kézzel begyó­gyítani, uj világot kell teremteni, a keresztény magyar élet áldásait kell az áradó boldogság két kézzel ada­kozó bőségével odaplántálni a Ki­rályhágón túlra 1 Uj élet, uj magyar élet megvigasztaló bizonyságait hir­detik nagyszerű honvédeink fegy­verei a Partiumban és Észak-Er­délyben s ezt az uj, keresztény és a szentistváni gondolat jegyében hóditó magyar életet közigazgatá­sunknak feladata a mindennapok alkotásaiba, zökkenők nélkül, be­építeni. Ezért ment a magyar kormány­elnök a visszatért földre.. Ment a tudós, az államférfi, ment a tanító, aki, hogy jól végezhesse dolgát, személyes tájékozódást ki- I vánt szerezni a helyzetről, dolgok- | szinónak, a Bátaszéki Levente Egye­sületnek, a Bátaszéki Wosinszky Mór Cserkész Egyesületnek, disz- elnöke a Bátaszéki Polgári Lövész­egyesületnek, parancsnoka a Báta­széki önkéntes Tűzoltó Testületnek. Igazgatósági tagja a Takarék- pénztárok és Bankok Országos Nyugdíjpénztárának, a Takarékpénz­tárak és Bankok vidéki kerületei­nek (pécsi kerület). Választmányi és 8-as bizottsági tagja a Takarékpénztárak és Ban­kok Egyesületének (Budapest). Tulajdonosa a*Signum Laudisnak és a Vöröskereszt hadiékitményes ezüst érdemérmének. * * * Az elhunytat neje, szül.[Haidekker Gizella, fia dr Pongrácz Lóránt r. kát. lelkész és nagyszámú rokon­ság gyászolja. Az engesztelő szent­miseáldozat 16 án, hétfőn reggel 8 órakor a bátaszéki plébániatemplom­ban lett a Mindenhatónak bemutatva. A megboldogult temetései folyó hó 16-án d. u. 4 órakor volt óriási részvét mellett Bátaszéken. Schneider Elemér ról és emberekről egyaránt. Ment, hogy megnézze, mik a panaszok, milyen természetűek a szükségle­tek, hol kell kezdeni a formáló, építő munkát ? És most, túl a re­vízió újabb részletes diadalán, újabb örömünk, lelkes büszkeségünk, me­leg vigasztalásunk az a tettekkel jelentkező tudat, hogy itt fenn, a Vár­ban, a méltóságteljes előkelőséggel szép Sándor-palotában, a vezető nem hűvös és zárkózott elefánt­csonttornyot lát, amelyből paran­csokat osztogat, alkotmányos ren­deleteket hirdet, hanem ' a termelő munka műhelyét tiszteli benne, amelyben csak hűséges alázattal szabad dolgozni egyetemes magyar­ságunk javán. Nem szórakozás, nem kéjutazás, — munka ez az erdélyi körút. Adat- és tapasztalatgyűjtés. Teleki Pál gróf, mint mindig, ezúttal is alapos munkát akar végezni. Személyes benyomásokat keres, szemtől-szembe néz a feladatokkal. Megkeresi, ki­tapintja a bajokat, hogy megtalálja a leggyorsabban ható gyógyító esz­közöket és módokat. Óh, hogy megértjük ezt! Hogy a boldogság ünneplésével egyidejűén megindul alkotó magyar munka is i Mert megindult. Nagyszerű csa­pataink fegyelmezetten, hibátlanul I megszálló előrehaladását pillanatnyi késedelem nélkül követi a magyar állam óramű pontosságával működő vérkeringésének hálózata. Szinte percek alatt kapcsolódott be a ma­gyar egészbe a postaszolgálat. A hazatérő községbe, városba alig tette be lábát honvédségünk, a min­dennapi rend biztosítását máris át­vette, biztosította a magyar állam­rendőrség, kakastollas csendőrsé­günk. — Ahová ma elérkezett a Máriás-lobogó, oda már a követ­kező hajnalban menetrendszerű já­ratot küldött a MÁV... Pontos, gondos, hibátlan rend szerint elő­készíttetett az impérium- átvétel. S hogy az is maradjon, a holnapok munkája is ilyen legyen, azért járta Erdély és Keletmagyarország egy része visszatért az anyaországhoz. A fogadtatás mámoros és boldog napjait fel kell hogy váltsák a munka komolyabb napjai. Jól tud­juk, hogy a kivonuló román had­sereg és hatóságok milyen állapot­ban hagyták ott az annyi éven át bitorlott földet. Nemcsak az állam­ra várnak nagy feladatok, utak és vasútvonalak építésével, a közigaz­gatás hatalmas gépezetének moz- gásbahelyezésével, de a magyar társadalomra is. Érdélyi véreink az elmúlt húsz esztendő alatt nem voltak a román állam dédelgetett gyermekei. — Ahol csak lehetett, nyomorba, pusztulásba döntötték őket, hivatalokat nem adtak nekik s még az úgynevezett szabad pályá­kon is minden erővel igyekeztek megakadályozni boldogulásukat. A visszatért erdélyi terület lakos­ságának jórésze segélyre szorul, mint ahogy segélyre szorult a Fel­vidék is, a két esztendővel ezelőtt történt visszatérés után. A legelső magyar asszony, a Főméltóságu Knrmányzóné, nemes lelke most is a szükség, a nélkülözés sebeit kutatja és segíteni akar. Az ő leg­főbb védnöksége alatt alakult meg egy adománygyűjtő bizottság, mely­nek neve: „Erdélyért 1 Országos Gyüjtőbizottság.“ Legfőbb segítő­társa a munkában miniszterelnökünk Erdély földjét kormányelnökünk. Rangrejtve utazott Teleki Pál gróf a visszatért Erdély megszentelt föld­jére s ez utazás tapasztalatai és tanulságai mindannyiunk javát szol­gálják. A tudós tanító tett most tanulmányi körutat, amelynek ered­ményeit minden bizonnyal a közel­jövőben érezni és élvezni fogja Erdély sokat sanyargatott népe. A magyar államhatalom, amely köny- nyes áhítattal öleli most magához Erdélyt, még áldozatok árán is jóvá, széppé fogja tenni a visszatért te­rületek próbált népének életét s ebben a jóvátételben, ebben a vi­gasztaló testvéri melléállásban — egyek vagyunk és egyek leszünk minden magyarok! felesége: gróf Teleki Pálné. Orszá­gos gyűjtést óhajtanak indítani s kérik a magyar sziveket, hogy nyilaljanak meg a nélkülözők és elesettek előtt. — Minden magyar tartsa kötelességének, akinek mód­jában áll, hogy adakozzék a nemes célra, mert minden fillér sebek be- kötözésére, elesettek felsegitésére s árvák könnyeinek letörlésére szol­gál. — A lapok részletesen fogják közölni a nyüjtés lebonyolításának technikai módozatait, mi ezen a helyen most csak a testvéri belá­tásra, a segélyezésre szorultakkal való igazi magyar együttérzésre apellálnak. Adjunk minél többen és minél többet, hogy a viszatért erdélyi magyarság minél előbb elfeledhesse azt a gonosz gyötrő álmot, amelyet húsz esztendőn át román uralom­nak neveztek, hogy elfeledhesse a kisebbségi sors borzalmas keser­veit s az anyaországgal szellemileg és gazdaságilag egybeforrva mun­kálhassa a jobb magyar jövendőt, amelyet azonban csak nagy felada­tok megoldásával valósíthatunk meg. Hisszük, hogy a magyar társadalom szive, amely megnyílott a Felvidék visszatérése után s most nemrégi­ben az árvízkárosultak felsegélye­zésekor, még bővebb és nemesebb áldozatkészséggel fog erdélyi test­véreink felsegitésére sietni. A katonai szolgálatot teljesítő munkások és tisztviselők ellátása Olaszországban A katonai szolgálatra behívott munkások és tisztviselők ellátását szabályozó törvényes intézkedések Olaszországban abból az elvből in­dulnak ki, hogy a nemzetet egy­formán kell szolgálni békében és háborúban, munkazubbonyban, vagy katonai egyenruhában. Á nemzeti szolidaritásból következik, hogy a különböző vállalatok még maguk­hoz tartozónak tekintik azt a mun­kást, aki polgári munka helyett a katonaságnál szolgálja a hazát. Ezért a katonai szolgálatra be­hívott tisztviselőnek és munkásnak mindenekelőtt joga van megtartani állását katonai szolgálatának egész ideje alatt még akkor is, ha a vál­lalatnál egyelőre próbaidőre alkal­mazták. A katonai szolgálatban el­töltött idő teljes egészében beszá­mítandó a vállalat kötelékében el­töltött szolgálati időbe. A behívás pillanatában a munkaadó köteles munkásának bizonyos munkaidő bé­rét kifizetni s ez a kifizetendő mun­kaidő a beosztásnak és a vállalat kötelébe eltöltött szolgálati időnek megfelelően húsztól harminc napig terjed. Hasonlóképpen gondoskodás tör­ténik a tisztviselőkről is. Mindegyik azzal a nyugodt tudattal teljesítheti katonai kötelességét, hogy családja nem szenved szükséget. A tiszt­viselők a behívást követő két hó­nap alatt segélyképpen megkapják addig élvezett fizetésüket, amihez hozzájárul még a katonai zsold. A következő időszakban, amennyiben a katonai zsoldjuk alacsonyabb lenne a polgári életben élvezett fizetésük­nél, annyi segélyt kapnak, amennyi a zsoldot a fizetés színvonalára egé­szíti ki. Ezenkívül a vállalatok min­den katonai szolgálatra behívott al­kalmazottjuk után továbbra is fizetik a társadalombiztosítást amely a be­hívótokra változatlanul érvényben marad. ÜNNEPEK UTÁN... Uram Istenem, uj ünnepet adtál, uj, háromszinü, tizennégy piros vasárnapot, mikor ezt a már rég nekünk juttatott drága földet, áldó két karoddal újra átölelted —------­Va lamit tudom, most kellene szólnom, mondanom, ám elszorul a torkom, csukva marad a szám------­s helyette megnyílik a szivem,------­de hiszen, Te szavát megérted, óh, mert a könnyek beszélnek, Uram beszélnek----------­Mi klósi M. Ödön. Adakozzunk Erdély megsegítésére

Next

/
Thumbnails
Contents