Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-01-31 / 8. szám

1940 jatiuár 31. Ezt a témáf . az előttem szóló k Képviselőtársaim felszólalásaikkal annyira kimerítették, hogy éh az általános közgazdasági vonatkozá­saiban csak igen röviden, egy pár szóval érintem, inkább csak olyan oldalról szeretném megvilágítani, amiről itt nagyon keveset hallottam a javaslattal kapcsolatban beszélni: a vidéki hitelszervezőtek szempontjából. Én ezt a törvényjavaslatot álta­lánosságban elfogadom, mert alkal­masnak látszik arra, hogy bizonyos aránytalanságokat, amelyek az adó­teher viselésében valóban mutatkoz­nak, kiküszöböljön, illetve csök­kentsen. Általában a törvényjavas­latot úgy tekintem, mint a pénz­ügyi kormányzat által bejelentett széleskörű adóreformok egyikét, amelynek feladata lesz, nemcsak az államkincstár részére több és jobb bevételi lehetőségeket biztosí­tani, hanem hogy a közgazdasági élet szempontjából végre egysége­sen rendezzen régóta esedékes adó­zási kérdéseket. Társulati adójogun* kát ugyanis a törvények és rende­leteknek olyan sokasága szabá­lyozza, amelyeknek rengetegében nemcsak az adózó felek, de maguk a pénzügyi hatóságok is ma már alig tudnak kiigazodni. Szükséges tehát, hogy egyértelmű, világos és következetes adóztatás alá kerülje­lek azok a vállalatok, amelyek tár* sulati adót fizetnek. Általános szempontból tehát a gazdasági élet megadóztatásának generális rendezése is megkívánta, hogy az eddigi több­irányú, többféle felfogás szerint is Magyarázható, igen gyakran vég- nélküli vitákra alkalmat adó társu­lati adójogunk egységes törvénybe kodifikáltassék s úgy az adózó vál­lalat, mint a kincstár részéről fel- reérthetetlen és relatíve tökéletes legyen. A hitelszervezetek s főként a vi­déki hitelszervezet szemszögéből nézve, a törvényjavaslat kétségtele­nül a közterhek megnövekedését liozza és a »társulati vagyonadó" óimén újabb adóteherrel sújtja a vidéki hitelszervezeteket. — Mégis, mert általános és egyetemes nem­zeti érdeket akar szolgálni s mert a javaslat sok olyan visszaélés meg- gátlását akarja keresztülvinni, ame­lyekre eddig éppen szövevényes társulati adórendszerünk mellett le­hetőség volt, igy az igazságosabb közteher viselését akarja megterem­teni, a javaslatot megnyugvással kell fogadnunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy .a törvényjavaslatnak néhány olyan rendelkezését, amely eredeti fogal­mazásában nehezen lenne össz­hangba hozható a gazdasági élet követelményeivel, ne igyekeznénk megfelelő szövegezéssel úgy módo- sitani, hogy azj a kincstári érdekek védelme mellett a gazdasági élet köve­telményeinek is megfeleljenek s a társulatok életbevágó érdekeit se sértsék* . „ ' ti Gondolok itt elsősorban a javaslat­nak azokra a rendelkezéseire, me­gyek a vállalati vagyon egy részé- v nek, az értékpapírok, úgyszintén az áru- és anyagkészletek értékelésé­ről szólnak. $|Ezek a rendelkezések, amennyi­ben a gyakorlatban végrehajtásra kerülnének, tulajdonképpen azt je­lentenék, hogy a vállalatok az ár- * ingadozások és árhullámzásoknak megfelelően nem realizált, tehát 2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG még nem befejezett nyereségeket, ; vagy veszteségeket lennének kény­telenek elszámolni. A társulatok, iiletve vállalatoknak ez állandó bi­zonytalanságot jelentene, hiszen nyereséget mutathatna ki ilyen ér­tékelés mellett akkor, mikor vesz­teség van, de ellenkező eset is elő­fordulhat. Bízom a pénzügyminiszter ur bölcs belátásában és gyakorlati érzéké­ben, hogy ezeket a joggal kifogá­sul! rendelkezéseket a javaslatban megfelelő módon korrigálni fogja. Tisztelt Ház! Hogy a becsületes adófizetés a nem­zet anyagi felkészültségének leg­biztosabb alapja és a nemzeti cselekvőerő legerősebb biztosítéka, nem szorul igazolásra. Hogy a vi­déki hitelszervezet nemcsak az adó­fizetés terén, hanem egyéb vonat­kozásban is mindenkor megtette a maga kötelességét a hazával és az egyénekkel szemben egyaránt, az is kétségbevonhatatlan. Mégis alig van a magyar életnek még egy in­tézménye, amely az utóbbi években annyira céltáblája lett volna az alantas demagógiának, különösen a vidéken, mint éppen a hitelszer­vezet, amely nélkül pedig magyar gazdasági életet el sem lehetne képzelni. Azt hiszem, mellőzhetem részle­tes felsorolását annak, hogy a vi­dék gazdasági életében és ezen keresztül az egész nemzetgazda­ságban milyen rendkívül nagy je­lentőségű szerepe van a vidéki hi­telszervezetnek. A vidéki társada­lom egész életét annyiféle vonat­kozásban szövi át, hogy súlya, fon­tossága — éppen a mai időkben, mikor az ország jövőjének érdeké­ben a parlament a nagyfontosságu szociális reformok egész sorozatát valósítja meg — felmérhetetlen. Ha ez a hitelszervezet nem volna t. Ház, akkor sürgősen meg kel­lene csinálni, mert alig volt még egy olyan idő a magyar gazdasági élet történetében, amikor annyira beigazolódott volna ennek nemzeti és közérdekű fontossága, mint ép­pen napjainkban. Teljes egészében magamévá te­szem, hogy szükség volt arra, hogy bizo­nyos visszaélésekéi ós az adó alól való kibúvásokat drákói szi­gorral megakadályozzunk s lehetetlenné tegyünk, de ezen túl­menően, aki ma tőkeellenes jelsza­vakat hirdet, aki a magyar gazda­sági élet közérdekű intézményeit támadja, az a nemzeti erőtartaléko­kat gyöngíti, az az ország belső anyagi javait rombolja. A nemzet cselekvő erői a korszerű, jól fel­készült, fegyelmezett hadserege, amelyre mi féltő büszkeséggel te­kintünk. Ennek azonban szerves ki­egészítő része a nemzeti egységbe tömörült fegyelmezett polgárság, az úgynevezett civil hadsereg, mely mint éppen most látjuk a nagy­hatalmak mérkőzésénél, éppenugy kiveszi a maga részét a honvéde­lemből, mint a katonaság. Á katonaság és a polgárság mö­gött azonban minden államban ott kell hogy álljon a gazdasági élet ereje: a nemzeti vagyon, a nemzeti termelés, az ipar és ke­reskedelem mellett a péizngfi élet éppen ngy, mint a mező­gazdaság, amely tényezőknek háborúban és békében egyaránt nagy feladatai vannak a nemzet életében* Ezek közül is a magyar gazdasági élet­nek legszámottevőbb része a hitel- szervezeti-’ Ennek zavartalan funk­ciója nemcsak egy kis körzet ér­deke, de egyenesen nemzeti érdek is. A nemzeti vagyont tehát szapo­rítani kell, mert az egyben a leg­biztosabb nemzeti erőtartalékot je­lenti és nagyszerű honvédelmi fel- készültségünk mellett olyan állandó gazdasági mobilizációt jelent, mely a magyar hazának a kard melltet mindig a legerősebb védője — és támasza Amikor tehát ez kétségtelenül igy van, szükséges, hogy innen a ház­ból adjunk elsősorban hangot ezek­nek a megállapításoknak s a legerélyesebben ntasitsnk vissza azt a demagógiát, amelyet a hitelszervezetek ellen sokan ági- tációs eszköznek használnak fel a könnyen megtéveszthető nép­rétegek között. Kétségtelen tisztelt Ház, hogy a pénzügyminiszter ur nemcsak pénz­ügyi expozéja, hanem azelőtti be­szédei során is többizben lekötötte magát amellett, hogy a kisemberek vállairól az erősebbek vállaira kell áthárítani a közterheket. Nos, mi­kor az előttünk lévő törvényjavas­latról beszélünk, emlékezetünkbe kell idéznünk a pénzügyi kormány­zatnak azokat a tetteit, gestióit, amikor valóban becsületesen végre­hajtotta a kisemberek társadalma számára könnyítést jelentő adó­reformokat. A kis családi házak adómentessége, a kisiparosok adó­jának csökkentése, a sokgyermekes családok adókönnyítései és hasonló egyéb intézkedések feltétlenül ko­moly lépéseket jelentenek egy em- beriesebb, egy megértőbb, egy igazi népi szociális politika meg- vaiósitasa felé. Amit azonban a kormányzat az egyik oldalon a gyengébbek vállairól levesz, azt pótolni kell a másik oldalon s igy jutott el a kor­mány oda, hogy az ingó vagyon megadóztatásának megfelelőbb ki­munkálásával ezt a többletet meg­szerezze. S amikor azonban ennek a ja­A megyei cserkészet nagy cél- tudatossággal és szívóssággal halad régóta annak a szerepnek a betöl­tése felé, mely az uj szellemű nem­zeti társadalom kialakításában és vezetésében rá vár, de évek óta nem volt tervekben és elhatározá­sokban olyan gazdag a tolnamegyei cserkészek közgyűlése, mint most január 28-án Szekszárdon, a vár- megyeházán tartott közgyűlése. — Különös fontosságúvá emelte és a gyűlés eredményességét fokozottan biztosította a két megyei képvise­lőnek is a résztvétele, vitéz Makray Lajosnak, a megyei cserkészet elnö­kének és dr Szakáts Pálnak, Szek- szárd képviselőjének a megjelenése. Vitéz Makray Lajos megnyitójá­ban a cserkészetnek az uj magyar élet kialakításában döntő szerepét hangsúlyozta. Megrajzolta a társa­dalom és a nemzet legcéltudatosabb és legbiztosabb támaszának, a cser- késztipusnak lelki képét, melyet eszményül kell állítani a nemzeti és honpolgári nevelésnek. Ismertető jegyei ennek a típusnak: férfias, vallásosság, emberszeretet, a fele­baráti szeretet, a magyar és a ke­resztény szolidaritás szellemében. Az igazi hazaszeretetei emeli ki benne, mely cselekedet azon a he­lyen, ahova az Isten állított bennün­vaslatnak idehozását — ismétlem, mindannyian csak helyeselhetjük, nagyon vigyázzunk, hogy az itt-ott tényleg fennálló kinövések lenyese- getésein kívül valahogy túlzott, az intézetek alapjait megrendítő intéz­kedéseket, ne hozzunk, mert nemzeti létünk jövője, mint már előbb említettem, éppen annyira függ honvédelmünk nagy- szerűségétől, mint amennyire függ attól, hogy az ország gazdasági ereje, a nemzeti erőtartalékok tö­mege milyen mértékben áll a ma­gyar nemzet rendelkezésére. Gondoljunk csak arra, annak, hogy a milliárdos beruházási pro­gram remekül sikerült, megvalósí­tását legelsősorban a gazdasági életünk bámulatos teherbiróképes- sége s ezek között a vidéki hitelszervezet szikla­szilárd megalapozottsága tették lehetővé. Jöhetnek idők, ami* kor a nemzet ismét fokozott mér­tékben fogja megkövetelni a haza minden polgárától az áldozatkész­séget. Ezekre az időkre kell gon­dolnunk s a jövőbelátással erősítő- nünk kell minden olyan intézményt; amely a nemzet anyagi erejét nö­velni képes, amely a nemzeti ter­melést fokozni tudja. Ez intézmé­nyek sorában nem utolsó sorban a vidéki hitelszervezet áll. Meggyőződésem, hogy a pénzügy- miniszter ur, akiről tudom, hogyha kemény szigorral védi is a kincstár érdekeit és felkutatni szándékozik minden adózatlanul bujkáló vagyont és jövedelmet, barátja a hitelszer­vezetnek, annak jelentőségét, nél­külözhetetlenségét nálam is jobban tudja é3 vallja. Azért arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy éppen most, amikor újabb közteheráido- zatot vállaltat a gazdasági élettel, a legerélyesebb eszközökkel védje meg a hitelszervezetet azzal a de­magógiával szemben, amely az utóbbi években valósággal divattá vált s amely minden komoly értéket el akar pusztítani ebben az országban. A törvényjavaslatot általánosság­ban elfogadom. ket. A cserkésztipus a lélek szabad­ságának az alapján áll s itt az uniformizáló törekvések veszélyeire hivja fel a figyelmet. De ugyan­akkor a lélek szabadságának'ter­mészetes szabályozói és gátjai le­gyenek : a tekintélytisztelet, az engedelmesség és a közjó elsőbb­sége. Csapj Jenő főtitkár és Patacsi József vezetőtiszt számoltak be ezután az elmúlt év cserkészmun­kájáról. Megtudjuk, hogy 24 igazolt csapatban mintegy 90J cserkésze van a megyének, de ezeken kívül még nem igazolt csapatok is mű­ködnek. Uj csapatok szervezése a kir. tanfelügyeiősséggel karöltve folyik. Kár, bogy a szervezőmunka nem mindenütt talál az ügy fontos­ságához illő megértésre. Pedig rend­kívül fontos volna, hogy minden ifjúsággal kapcsolatos kőzület szer­vezze meg a maga cserkészcsapa­tát. Tolna vármegye törvényható­ságától 1500 pengő segélyt kapott a megyei cserkészcsapat^ melynek nagyrészét nyári táborozások támo­gatására fordították. 12 csapat volt nyári táboron- — A másik legfőbb támogató a Vármegyei Testnevelési Felügyelőség volt, 300 pengő segé­lyével lehetővé tette, hogy a szek­szárdi gimnázium több cserkészt. Tolnamegyei cserkészgyűlés

Next

/
Thumbnails
Contents