Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-09-04 / 63. szám
2 TOLNAMEŰYD UJSAű 1940 szeptember 4. fl német—inosyar mezffsnzdasáéi kapcsolatok Az egyheti tanulmányszerü német- országi utazásából hazaérkezett gróf Teleki Mihály földmivelésügyi miniszter a sajtónak azt a kijelentést tette, hogy látogatása és a német illetékes tényezőkkel folytatott tárgyalásai bizonyára hozzá fognak járulni a német-magyar mezőgazda- sági kapcsolatoknak szorosabbá tételéhez. Ma, amikor a körülöttünk zajló nagy világesemények logikus következményeként, de az illetékes német államférfiak kijelentései alapján is joggal kell várnunk Európa uj gazdasági rendszerének kiépülését, sem magyar, sem német, de egyetemes európai szemszögből sem lehet közömbös az a tény, hogy Németország és Magyarország között agrárviszonylatban is szorosabbá válik a kapcsolat. Különös fontossága van ennek már csak azért is, mert az uj Európa gazdasági rendszere bizonyára szakit azzal a merev autarchisztikus fölfogással, amely a világháború után Európában úrrá lett és hosszú éveken át majdnem meg is merevedett. Az egyes nemzetek és országok gazdasági egymásra utaltságának tudata kell, hogy felváltsa ezt a merev autarchiát és kétségtelen, hogy a Német Birodalomnak azok a tényezői, akik az uj gazdasági rendszer kiépítésének gondolatával foglalkoznak, éppen az autarchia helyébe akarják beállítani a kölcsönösség és viszonosság elvét. Amikor pedig ennek jelentőségét mérlegeljük, szükséges, hogy ne csak a jövőt tekintsük, hanem okulás céljából pillantsunk vissza a múltba is. Ez a visszapillantás tanulságos, mert azt láthatjuk, hogy a régi időkben évszázadokon át szoros volt a kapcsolat mezőgazda- sági viszonylatban is Németország és Magyarország között. Áll ez elsősorban az állatkereskedelemre, — amely mindaddig élénk volt a két ország között, amig Ausztria részben fölvevő piacként, részben közvetítőként közbe nem ékelődött. Ausztriának a Német Birodalomba történt olvadásával a közvetlen kapcsolatok közbeeső akadálya megszűnt és semmi gátja nincs annak, hogy a két állam felvegye egymással a régi történelmi kapcsolatok fonalát. Ebben a tekintetben némi útmutatást nyújt az a tény, hogy Darré német birodalmi földmivelésügyi és közélelmezésügyi miniszter magyarországi tartózkodása alkalmával bábolnai és kisbéri méntelepeinket tekintette meg, Teleki Mihály gróf földmivelésügyi miniszter németországi utjának egyik legfőbb állomása pedig kifejezetten a track- cheneni méntelep volt. Bizonyos, hogy a két ország mezőgazdasága a lótenyésztésen kívül egyéb területeken is kell, hogy találkozzék, bizonyos, hogy a tájak és talajok szerint váltakozó termelés a kölcsönös forgalom következtében mintegy árucsereként szolgálja a másik állam mezőgazdaságát is. De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a régi gazdasági alapvető szabály szerint minden agrárállamnak olyan ipari felkészültségre kell törekednie, amely a belföldön termelt | nyersanyagokat alakítja át legalább ’ is félgyártmányokká és legfőbb célja ! a melléktermékeknek itthoni fel- használása, nemkülönben az, hogy itthon minél több munkáskezet foglalkoztasson. Ma még nem látható a kapcsolatok terjedelme, de kétségtelen, Jiogy az uj Európa gazdasági rendjének kiépülése a hazai mezőgazdaságnak, a mezőgazdasági terményeket feldolgozó iparnak fellendülését fogja szolgálni. MOST! Jaj, mit is mondjak, hogyan is kezdjem, nehéz most a szó, s könnyű, hogy felettünk, felettem biborok színezik megint ezt a húsz évig béborult eget. Testvérek, emberek! halljátok? Csikordul a zár, a kulcs hiszekegyet — imát intonál! Mondjátok velem és — nézzetek arra, hol éktelen sorompókkal csináltak tilos utakat, léleknek, dobogó sziveknek s zártak el ősi ugart, velünk együtt határokat, le nem törölhetőt, el nem rajzolhatót, valóságot, nem álmokat. Én láttam és látom a szorongok ide verő, két kézzel lenyomott szivét, kikért magamba’ mondtam, azóta nap, mint nap, csak úgy turáni módon — pap nélkül misét----------Ér tük, szegény, kétszer tíz éven át könnyeket gyűjtő rabokért. De, itt lévők, testvérek, lányok, asszonyok, ott messze, látjátok, már fellobog mint magyar mivoltunk egyik éke, a fény, tüze a könnygödrös szemeknek- Ám, türelem! A nap s hold még kétszer lemennek s az örömujjongás hatalmas lészen, mint egy Erkel-i nyitány és fellélegzenek a vén fenyők majd a Hargitán----------és sóhajuk, mint szélvészes fergeteg, elsöpri a piszkot, szennyeket, fekete emlékek, fekete nyomát!-------Óh testvérek, gyertek, ide hát! Öl eljük egymást, s elfojtott hangja a vig örömnek robbanjon végre ki s a kisérő könny-özönnek áradata csorogjon folyjon majd, mint gyógyító viz a Szamos mellett, mint uj és boldogan [folyam hadd merüljön el benne a beteggé nyúzottak teste, lelke. Hát ilyen most az én trombitám hangja, hogy pattan Trianon bilincse, lakatja------------De nem is tudom, nem,írni van velem----------Er dély, Kolozsvár, »müegymás« — kiáltom mint egy esztelen---------És — nevetek — sírok — kacagok — mert megint hiszek: Mennynek: Magyar hazámnak teremtőjében s tán azért, mert magyar vagyok, magyar, most megest sírva vigadó, de el nem sodorható, égnek. küldöttje: magyar,1fmagyar, magyar! Miklósi M. Ödön. TELEFON: 143 Szerdái, szept. 4. Csütörtökön, szept. 5. VILÁ0NOZI Igazgató: KRENNER JÓZSEF Az előadások kezdete: hétköznapokon: */s 7 és 9 órakor, vasír- és ünnepnapi és 9 órakor. 3, 5, 7 Bohózat egy léha apáról és egy komoly kisgyermekről címe: „Horni! Apó lettem!" Az év legjobb német vigjátéka Főszereplők: Heinz Rühmann, Carola Höhn, Ursula Grabley és a kis Walter Schuller Világhiradó TiUeJc Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország! — Szekszárd Üdvözli a kormányzót és a kormányt. Szek- szekszárd megyei város képviselő testületének szombat délelőtti közgyűlésén vitéz Vendel István polgár- mester megemlékezett a magyar nemzet létére kiható nagy történelmi eseményről, Erdély északi részének és a Székelyföldnek visszaszerzéséről. örömmel állapította meg, hogy a hadsereg mozgósítása nem volt hiábavaló fáradság és kiadás, mert igy az ősi területet vér nélkül kaptuk vissza. Jelentős esemény ez, úgymond a polgármester, amely mellett nem mehetünk el szótlanul és rá kell mutatnunk arra, hogy ezután igen nagy feladatok megoldása előtt áll a nemzet és hogy a nagy feladatok megoldásában való reménykedésre a magyarság történelmi hivatása adja meg a jogot. Hiszi, hogy a bécsi döntőbírósági Ítélet után, amely nagy célok érdekében történt, dönteni fog még majd a Legfőbb Biró is, aki a magyarságot ide, a Kelet kapujába vezérelte. Hisszük, hogy elhangzik majd ez az ítélet is. A városi közgyűlés a polgármester javaslatára elhatározta, hogy a nagy esemény alkalmából hódoló táviratot küld a Kormányzó Őfőméltóságának és táviratilag üdvözli nagy és sikeres munkájukért gróf Teleki Pál miniszterelnököt valamint gróf Csáky István külügyminisztert. — Virág püspök felszentelte a mohácsi fogadalmi templomot. Folyó hó 29-én, amohácsi csata évfordulóján szentelte fel Virág Ferenc pécsi megyéspüspök a mohácsi fogadalmi templomot. Az ünnepségen megjelentek: dr Sipos István kanonok, szemináriumi rektor, dr Jakab Béla kanonok, tanügyi főtanácsos, egyházmegyei főtanfelügyelő, Lajos Gyula kanonok, dr Gálos László egyetemi magántanár, theologiai tanár, Várkonyi János szemináriumi spirituális, továbbá vármegyénkből: Ambach Mihály dunaföldvári prépost-plébános, Fejth Jenő bátai és Gaál János szekszárdi apátplebá- nos, Horváth Károly kerületi esperes, szekszárd-ujvárosi plébános, dr Hauser Imre esperes, bátaszéki plébános, Pulay János őcsényi és Kecskés Károly nagykónyi plébánosok. A templomszentelés után Virág Ferenc püspök fényes segédlettel ünnepi misét pontifikáit és az evangélium után szentbeszédet mondott, fejtegetve Mohács magyar történelmi jelentőségét, kiemelve az isteni Gond-' viselés különös kegyét, amely végigkísérte a nemzetet annyi évszázadon keresztül. Ezt a nemzetet nagyon sokszor felkereste a balsors. Törők, tatár dúlta fel az országot, kérdezhetnénk, hogy miért éppen
