Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-07-27 / 54. szám

TOLNAMEŰYŰ UJSifl 1940 julius 27. Anyarozsot, körlsbogarat, mindenféle gyógynövényt magvakat, szárított borsaprOt, borkövet állandóan legmagaiabb áron vásárol Dr HiklÓS gyógynö vénynagykereskedés Budapest, V., Vilmos oaáezár ut 6. Le kell vonni sokaknak a maguk számára is > a tanulságot és meg kell látniok, hogy a törvényhozás ítélete után most rajtuk a sor, hogy ítéljenek. Hogy kilépjenek abból a fojtogató hínárból, amely a nyilas eszmék össze-vissza kavargó ten­gerében menthetetlenül lefelé huzza őket... Ennek a szégyenletes ügynek, melynek hullámai még ma is ott gyűrűznek a magyar társadalom fel­háborodásában, befejezése csak az lehet, hogy minden becsületes ma­gyar ember azon az oldalon, aki eddig még nem tette meg, vessen számot lelkiismeretével, tegye fel maga előtt a kérdést: emelt fővel foglalhat-e helyet egy olyan politi­kai pártban, amelynek megterem­tőjét és legfőbb szellemi irányító­ját, valamint egyik vezetőtagját a magyar országgyűlésből ki kellett zárni, mert súlyosan megbántották a magyar nemzetet. Aratunk. Tart a magyar munka. Talán be is fejeződött már sok he­lyen és csak itt-ott áll még lábon egy-két vetés. Az is ledől hamaro­san. A mindennapi kenyérért való harcban előljártak azok, akikre az ilyen napokban számítani lehetett. Már szólnak a gépek, telik a kamra és az uj kenyér nemsokára előttünk lesz. Istennek legyen érte hála. Ez a kormány bölcsessége kö­vetkeztében zökkenő nélkül befeje­zett munka egy pillanatig se terelte el a nemzet figyelmét arról a világ- történelmi eseményről, amely min­ket is a kárpótoltak közé hivott. Az oláh kérdés rendezése nem halad- marad. A történelemben nincs követ­kezetlenség, annak törvényszerűségei változhatatlanok, mint ahogy a fü­vet nem lehet visszahervasztanl a télbe, amikor ráköszönt a tavaszi nap. A szabadságolások semmit se vál­toztatnak a magyar nemzet készült­ségén. Már maga a tüneményes gyorsasággal lebonyolított mozgó­sítás is bizonyítja, hogy a történelmi örökségen kiizmosodott, ifjú magyar hadsereg olyan, mint egy halálos biztossággal ledobott légibomba. Egy intés és bekövetkezik az, amit a magyar kormány az adott nemzet­közi és nemzeti helyzetben legoko­sabbnak talál Ez a hadsereg a hősi, katonai erények letéteményese. Hí Annyi bizonyos, hogy lobog a lelkekben a tettvágy és mindenki ott szeretne lenni a nagy leszámo­láson. Az is bizonyos, hogy szem­kápráztató gyorsasággal érne véget az elszánt nekirohanás: a csapdába jutott oldhság nyomtalanul tűnne el a magyar honvédség rohamai előtt. Dél felöl bolgár testvéreink várják Ugyanúgy, mint mi, az óra ütését. A leszámolás napjai melegek és rövidek lennének. Nem vagyunk há­borús uszitók. A magyar kormány- férfiaktól mi sem áll távolabb, mint a magyar vér könnyelmű kockázta­tása. Eddigi meggondolt és nagy­szerűen remek államvezetésük bizto­sítéka annak, hogy semmit se tesz­nek ötletszerűen, vak szenvedélyből, vagy elfogultságból. Hajszdligmenő, pontos kiszámítás, a körülmények legjózanabb mérlegelése váltják ki a nemzet leikéből a bizalom szokatlan mértékét. Érezzük és meggyőződé­sünk, hogy olyanok intézkednek a nemzet jövendő sorsa felett, akiket húszéves múlt tanulságai tüzelnek és akiket tetteikben az a tudat hat át, hogy első a nemzet érdeke. S mert ez igy van, hősi akarásunkat, a magyar honvéd lelkes lobogását, izzó vágyódását, a nagyszerű és zseniális tisztikar hadműveleti só­várgásait fékezi és fogja a fegye­lem. Igen 1 Magyar szivünk büszke­ségének, a magyar honvédségnek magatartását az a lepecsételt pa­rancs szabja meg, amelynek tar­talmát egyedül azok tudhatják, akik a nemzet sorsáért és jövendőjéért felelősek. Nem vagyunk kiváncsiak arra, hogy ez a minden magyar állam­polgár szivébe helyezett, lepecsételt parancs mit tartalmaz ? Egy a kö­telességünk: engedelmeskedni. Nehéz időkben a nemzeti egység ügyét azzal szolgáljuk, hogy a nemzet- védelem gépezetévé válunk, amely­nek mozgását nem az alkatrészek külön akarata szabja meg, hanem az irányitó értelem. Egy célért, egy akarat szerint, a milliókat számláló nemzet egy szerves élőlénnyé válva, állja ki a történelem tüzében a próba napjait. Ha kell, hazamegy dalolva, hogy nekilendült kedvvel folytassa félbemaradt békemunkáit, ha kell, állja a várakozás melegét, ha kell, elindul,.. Mindenre kész, mert min­denre van benső ereje és tudja el- hivatása isteni eredetét Nem találgatjuk: mi van a pa­rancsban? Nem kérdezzük: mikor indulunk, vagy nem indulunk? Ta­lán csak napi eszmecseréléseink közben boncolgatjuk óvatosan, hogy figyelem, a tengelyhatalmak szán­dékainak elkötelezettjei vagyunk, min­den mozdulásunk sikerét az dönti el, hogy a tengelyhatalmak intézkedései­vel mennyire azonosítjuk magunkat ? Látjuk, hogy az ő szándékuk a délkeleteurópai béke. De tudjuk, hogy ez nem konok dogma, ók tudják, hogy mikor kell ezt az el­vet megváltoztatni. Mi bízunk ben­nük, amint nagyra értékeljük eddigi sikereiket. Csak egy a szándékunk: Bérbeadó birtok Szekszárd határában, a Sió mellett 106 kis hold az úgynevezett Szá s z y- puszta, mely épületekkel együtt 6é vre bérbeadó. — Értekezni lehet Nagy GySpggyel, Szék* szárd, Béri Balogh Adám-u. 10. szám alatt. 8K gesség nélkül haladni tovább a ma­gyar történelmiség utján, bízva jö­vendőnk nagyságában, szövetsége­seink, barátaink, vezetőink elhivatásá- ban, — ennyit végül mindenki szá­mára elárul a lepecsételt parancs, — mert ettől függ a szebb, boldo­gabb magyar holnap. A mázai halálos autóbaleset Lapunk előző száma beszámolt arról a súlyos szerencsétlenségről, amely Morvay István hadnagy, bonyhádi gyári üzemi főtitkárt, csa­ládját és társaságát érte vasárnap a szászvári fürdőből visszatérőben. A tragikus eset részletéről még az alábbiakat közük velünk. Alkonyattal, úgy 6 óra tájban hagyta el a társaság a fürdő terü­letét, hogy hazatérjen Bonyhádra. Morvay uj autójában Őrnaga, fele­sége, Ruszlerné és Ruszler két kis gyereke foglalt helyet. Morvay a kacskaringós és nehéz terepről biztos kézzel vezette hazafelé kocsi­ját. Máza határában van egy meg­szűnt gazdasági kisvasút részére emelt és otthagyott bukkanó. Száz méternyire kanyar és elég helyte­len irányban álló betonhid. E buk­kanó előtt Morvay meg akarta előzni Wágner János nagymányoki szerelő motorkerékpárját. Alig húsz kilo­méteres sebességgel haladt egy­más ellen egy irányban a két jár­mű. A kanyar előtt, hogy a hídon szerencsétlenség ne történjék a párhuzamosan haladó két jármű között, úgy látszik, Morvay helyte­len húzást csinált. Gépe bal irány­vétel helyett jobbra fordult, derék­szögben belerohant az árokba, a község felé vezető hidacska mellett. Orra belefuródott a szemközti part­ba, öszenyomódott, túljutni az ár­kon nem tudott. A szerencsétlenség pillanatában Morvay mellét a vezér­kerék, homlokát a vissztükör be- szakitotta. A mellette ülő Ruszlerné, senki sem tudja hogyan, az autó­ból kirepült az árokba, az autó alá. Morvay felesége karját törte. Súlyos sérüléseket szenvedett. Ruszlerné két kis gyermeke csodálatosan meg­menekült A szerencsétlenséget a Szászvárra BflniihMl TnknrtRpénztiir B. T. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézete (Alaplttatott az 1869. évben) A legelőnyösebb feltételek mellett nyújt lc5lcsonoket9 betéteket a legkedvezőbben gyümölcsözte^ foglalkozik a banküzlet minden ágával, megbízásait gyorsan és előzékenyen bonyolítja le. 2 igyekvő Tímár János és Vargha Zoltán tanítók vették észre. Észre­vette Wágner is. Haladéktalanul a szerencsétlenek megsegítésére siet­tek. Wágner szétszakította a még mindig működő motor kábelját. Ezalatt Tímár és Vargha az autó­ban dermedten és tehetetlenül ülő­ket mentették ki. Morvayné egyre hajtogatta: — Az »édesanyát* mentsék meg, az »édesanyát.* Velünk ne törődje­nek. A kisebbik Ruszler gyerek jelezte, hogy hol van az „édesanya.* Amint kiszabaditották az autóból, az autó alá ugrott az árokba és ott siratta édesanyját: — Anyuskám, anyuskám! Kisegítették Ruszlernét. Vargha Zoltánné azonnal ápolás alá vette a szörnyű fejsebével vergődő, sze­rencsétlen, fiatal asszonyt, akin alig lehetett emberi formát felismerni. Bal arcán kegyetlen ütésből szár­mazó, véres, éktelen daganat volt. Morvay néhány szóval elmondta a szerencsétlenséget: — Elvesztettem az uralmamat az autó felett. Nem tudok számot adni arról, hogy mi történt. Orvosok érkeztek, bekötözték a sebesülteket. Mentőkért telefonáltak. Kilenc óra körül meg is érkeztek a pécsi mentők, akkor már alig volt életszikra Morvayban. A. mentők a közelebb levő Szekszárdra szállí­tották a súlyos állapotban levőket. Mire Szekszárdra érkeztek, Morvay halott volt Egy értékes emberi élet szűnt meg vele. A Perczel-gyár munkásai már a szerencsétlenség színhelyén, amikor megtudták az orvosoktól, hogy nincs remény, mintha gyermekei lettek volna, az árokpart füvére roskadva siratták. Felesége még a mentőkocsiban is csak az „édesanyával* törődött. A súlyos sebesülteket a szekszárdi kórházban helyezték el, ahol Morvay­né a javulás utján van, Ruszlerné állapota még mindig aggasztó, mert koponyaalapi törést szenvedett A szerencsétlenség következtében gyásszal sújtottakat Bonyhád és környékének egész társadalma mély részvéttel veszi körül. Morvay István holttestét a szek­szárdi közkórház hullakamrájából Bonyhádra szállították és ott temet­kozzanak is rajta, akiknek talán kételyük van, hogy például a kép­viselőháznak azok a tagjai, akik a kormányzat útját helyesnek, a ma­gyarság érdekében valónak tartják, vannak legalább olyan jó magyarok és állanak legalább is annyira a nincstelen magyar tömegek mögött, mint azok, akik politizálás alatt a legvakmerőbb hazárdjátékot űzik a , magyar nép bőrére. Lepecsételt parancs Irta: Jénosy György amint osztoztunk szándékaikban, amint terveiket magunkévá tettük, úgy osztozzunk szándékaik, terveik eredményeiben is. Mit kívánunk ? Nemzeti ^ életünk­nek két karja van. Az egyik a béke munkáit végzi tovább. A másik fegy­vert fogott. Egyik a másikért van. Mondják, hogy Németországban, Olaszországban hadakoznak a ka­tonák. Ez az egyik rész. A másik rész, a polgári tömeg úgy végzi munkáját, mintha nem is lenne sem­miféle háború. Semmi se áll meg, hogy tétlen szemlélődésével útjában legyen a haladásnak. Ezt kell ne­künk is tennünk. Bárhol legyünk, hűen végezzük el feladatainkat, mert csak ez által lesz naggyá, sebez- hetetlenné a nemzet. Kapkodás, ide- I

Next

/
Thumbnails
Contents