Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-07-24 / 53. szám

Ml!. ívltlgoD. SzetaM, 1946 Iliin 24. (Szerda) S3, szia Bin r.rtkftHT kfluwar MBOJFTKWfi gRHKXarftMY nrarmr At »g TirazrtAt MT TAP Szerkesztősét; és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszém: 85 Előfizetési dl): Egész évre — 12 pengő || Pélévre ______6 pengő Pé lelós szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerddn és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dlla I'M pengd. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Álléstkeresdknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nytlttér soronként 60 fillérbe kerti 1. Ä magyar igazság két tételen alapszik. Az egyik az, hogy a békét, a nyugalmat, a ter­melő munka zavartalanságát akarjuk jtt a Dunavölgyében, a másik pedig az, hogy ennek a békének előfel­tétele egy igazságos és állandó jellegű rendezés. Mert meg kell teremtem azokat a sziklaszilárd alapokat, amelyekre fel lehet épí­teni a béke épületét. — Ez volt a lényege annak a világszerte hatal­mas érdeklődéssel fogadott beszá­molónak, amelyet Csdky István gróf külügyminiszter az országgyűlés két házának külügyi bizottságaiban el­mondott. Ez a külügyminiszteri be­számoló méltán sorakozik a magyar külpolitika eddigi állomásai mellé. Határozott volt, világos, félre nem érthető és józan. A magyar külügy­miniszter expozéja határozottan ki­mondta, hogy Magyarország nem az omladozó régi, hanem a most született uj Európa oldalán áll és ragaszkodik nagy barátaihoz. Kife­jezi azt a reményét, hogy békés szándékainkat senki sem fogja ke­resztezni, de ha ez megtörténik is, szembenézünk a békebontókkal, józan belátásra hivatkozik, amikor rámutat arra, hogy Magyarország nem akar gyógyíthatatlan sebeket osztogatni, hanem józan megegye­zés utján megbízható barátokat, jiem pedig ellenfeleket kíván magá­nak szerezni. De számolunk azzal is, hogy nehéz küzdelmek sorozata vár még ránk. Ezeket Magyaror­szág minden téren megvívja, egyet­értésben azokkal a baráti nagy­hatalmakkal, amelyek már annyiszor segítették előre a magyar ügyet. Az expozé befejező részében a kül­ügyminiszter a nemzet háláját fejezte ki a tengelyhatalmaknak és óva intett minden magyart attól, hogy felelőtlen és ellenséges érdekeket szolgáló propagandairatoknak, vagy híreknek hitelt adjon s ilymódon a tengelyhatalmak iránti hűségtől, ezzel együtt pedig a magyar haza érdekeitől eltántorodjék. A magyar külügyminiszter nyilat­kozata jelentős eseménye a nemzeti diplomáciának* mert az első világa háború óta eltelt húsz esztendő szomorú magyar sorsának végét is jelenti. Európa népei az érdekek közösségén alapuló, nagyszabású békés építő munkára készülnek. Nagy barátaink olyan nemzetközi rendet igyekeznek megvalósítani! ^melyben kicsinyes hatalpii villon- » gások és a népek szociális érdekei­vel nem törődő gazdasági hatal­masságok szeszélyei nem fenyegetik minduntalan az élet folytonosságát. Ebben az uj Európában Magyar- országnak előkelő szerepet szántak a tengelyhatalmak. — Amikor tehát Pénteken hangzott el Hitler Adolf­nak, a német birodalom vezérének és kancellárjának hatalmas beszéde, melyet a világ közvéleménye feszült érdeklődéssel várt s ebben a meg­nyilatkozásban Hitler még egy utolsó békefelhivást intézett Nagybritaniá- hoz. A legegyenesebb nyíltsággal bejelentette, hogy nem lát semmi komoly okot, ami indokolhatná a háború továbbfolytatását. A józan értelemhez appellált s bár konkrét formában nem jelölte meg feltéte­leit, amelyek alapján megindulhat­nának a tárgyalások, felhívásával mégis egy utolsó lehetőséget akart nyújtani Angliának a békés meg­oldásra, mielőtt á világtörténelem legvéresebb küzdelme üjra meg­indulna. Mikor ezeket a sorokat írom, még csak találgatások folynak az égész vonalon arról, hogy mi lesz az an­gol hivatalos válasz, vagy egyálta­lán lesz-e felelet illetékes köröktől a németek vezérének felhívására? Az a hatalmas sajtóvisszhang, mely péntek este óta a világ minden ré­szében, mint egy gigászi méretű ze­nekar kiséri a birodalmi gyűlésben elhangzott beszédet, azt engedi sejt- tetni, hogy nem sok remény van arra, hogy a csatorna mentén fel­állított messzehordó ágyuk és Német­ország példátlanul erős légihadereje helyett most mégis a zöldasztal kö­vetkeznék. Azokból az angol sajtó­hangokból és a semleges megfigye­lők londoni jelentéseiből majdnem bizonyosra vehető, hogy az angolok konokul hallgatni fognak, vagy ha választ .adnak hivatalos helyről, ez a válasz elutasító lesz. Hogy azután mi következik, azt könnyű kitalálni. A félelmetes német hadi gépezet, mely a világtörténelemben eddig páratlan győzelmeivel jogossá teszi a feltevést, hogy a szigetország el­leni offenziva is hasonlóan fog vég­ződni, mint az eddigi hadjáratok, teljesen készen áll s az indulásra, csak ? Führer vezényszavát várja* Ennek a szerény hozzászólásnak nemzeti céljainkért minden eszköz­zel hajlandók vagyunk harcolni, nemcsak a magyarság Önérdekeit keressük, hanem segédkezet nyúj­tunk az óvilág minden népének ahhoz, hogy felépítsék az embersé­gesebb Európát. keretében a birodalmi gyűlésen el hangzott beszéd magyar külpolitikai vonatkozásával, helyesebben arra gyakorolt hatásával óhajtok foglal­kozni. Hitler Adolf történelmi be­széde más államot, mint Olasz­országot, nem említett és nem érin­tette ezúttal az európai ujjárendezés kérdését, amelynek el kell követ­kezni a háború befejezése után. De mindannyian érezzük, hogy meny­nyire benne vagyunk mi is abban, ami ma Európában történik. Magyar- országnak a tengellyel szövetséges nem hadviselő álláspontja ebben az európai fegyveres összetűzésben közismert s ebből adódik, hogy mindaz, amit a tengelyhatalmak el­határoznak, igen szorosan érint minket is az őszinte, mély baráti kapcsolatok jogán. Ebből a magyar szemszögből kell tehát vizsgálat alá vennünk azokat a következménye­ket, amelyeket Hitler beszéde kivál­tott, vagy ezután vált ki abból az ellenséges oldalból, mellyel Trianon óta mi is harcban állunk. Nem hiszem, hogy bármely magyar ember ne óhajtaná, hogy Hitler nagylelkű és mély felelősségérzettől áthatott beszédének a túlsó parton meglegyen a kívánt hatása. Hiszen a német nép vezérének a felhívása minden kitérés nélkül is szervesen érinti a magyar külpolitikát és an­nak célkitűzéseit és ezért is van, hogy a magyar közönség a szó szoros értelmében feszült figyelem­mel várja a választ s ennek a lehe­tősége felől latolgat ^na mindenki e hazában. Mi is húsz esztendeje várunk választ egy szomszédos ál­lamtól, amely eladdig, hogy a szov­jet egy császármetszéssel megtörte integritását, egyetlen haszonélvezője volt a versaillesi, a neully-i és tri­anoni kényszerbékének és nem vette s még pia sem veszi észre, hogy körülötte mi minden történt Európá­ban. Most ugyan gyors ütemben áldoz a fregolipolitikának s lázas sietséggel mázolja át arculatát egész állami életének, de ez a nagy an­gliederung már túlontúl elkésett s merőben jobban ordít róla az őszin* teség hiánya, mintsem hinni lehetne benne. Legfőképpen pedig az a tengely tekint ezekre bizalmatlanul* mely felé a dörgölődés szól. A magyar külpolitika nyugodt, de határozott Vonalvezetése két évtizede várja, hogy odaát a Kárpátok ge­rincén túl, mi mellett határoznak. Felébred-e bennük a józan belátás a tarthatatlan állapotok felett s en­nek nyomán hajlandók békés esz­közökkel megteremteni a jószom­szédság lehetőségét* vagy pedig, mint az angolok, talán a csodában hisznek és mindég süket a fülük a legelemibb igazságok befogadására. Azok a szavak, melyeket Hitler Adolf London felé intézett, ugyan* azokat a német kívánságokat feje­zik ki, mintahogyan minden beszéd nélkül a magyar álláspontot is ki­fejezésre juttatja a magyar nép magatartása, ha az eddig józanul türelmes volt is. Ennek a türelem­nek azonban határa van. A húsz­éves várakozási idő túlontúl kime­rítette az önmegtartóztatás lehető­ségét, mintsem azt időtlen időkig gyakorolni tudnánk... Kis időnk mindenesetre van még s aztán tőlük függ, hogy mi között választanak. A magyar közvélemény tehát fokozottan figyeli az európai hely­zet alakulását és nyugodtan vár még egy egészen rövid ideig. —i Aminthogy a német haderőnek sem fontos, hogy melyik órában indul meg, ha Hitler szavai nem találják meg az értelmet, amelyhez intézve voltak, hanem az elvakultság ad választ, a szigetország jövője betel­jesedik ... Németország választ vár: melyiket fogadják el, a jobbot mely békét akar és pontot akar tenni a háborúra, vagy azt a jobbot választ­ják, amely a győztes német kardot szorongatja és lecsapni készül a brit oroszlánra. A magyar nemzet ugyanígy vár. — Húsz éves békés; minden kalandtól mentes külpoliti­kánk és magatartásunk megértését várjuk attól a néptől, amely nagyon jól tudja, mivel tartozik nekünk. Ahogy a londoni választ illetőleg még nem foszlottak szét az utolsó remények, ugyanígy merjük mi is hinni, hogy a magyar nemzeti aspfc rációk legjelentősebb tétele Erdély ügye békés megoldást nyer, A ma­magyar nép minden esetre teljes felkészültségben áll s önmegtartóz­tató fegyelemben, de elszántan vár | a dolgok végkifejlődésére* «felé Egyes szám ára 12 fillér Mi is választ várunk.. Irta: Pongrócz Lajos gyógyszerész, országgyűlési képviselő.

Next

/
Thumbnails
Contents