Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-07-17 / 51. szám

mi. Mumm. Sietett. 194# Min 17. (Szerda) 51. nil. ü» »gr TOLNAMEGYEI UJSAG HHThRKÉNT l6fa/RR MEGJELENŐ CTHTS2TÉNY POIJTFITAT f» jLhr/lT\AXMJ UkP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl]: Egész évre _12 pengő || Félévre ______6 pengő Hl .rdetések árait Pelelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC |a legkisebb hirdetés dl)s 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. I 10 nl'4r­. . . I Alléstkeresőknek 60 százalék kedvezmény. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető I A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint a közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I nyllttér soronként 60 fillérbe kerti 1. München után A magyar nép Teleki Pál gróf miniszterelnök nyilatkozatából meg­tudta, hogy mindazok a jogos igé­nyek kielégítést fognak nyerni, — amelyeket a magyar miniszterelnök kfilfigyminisztere társaságában, a müncheni megbeszélések alkalmából előterjesztett. Azt is megtudta azon­ban a magyar nép, hogy addig a nem távoli időpontig, mig a függő kérdések rendezése megtörténik, mint eddig is, fegyelmezetten kell felsorakoznia a magyar kormány nehéz munkájának támogatására, engedelmdskednie kell mindazok­nak a kívánságoknak a tekinteté­ben, amelyeket az ország vezetői hozzá intéznek s tartózkodnia kell a birálgatásoktól, amelyek már csak azért sem lennének helyénvalók, mert a tények nem ismerése lehe­tetlenné teszi a komoly bírálatot. Magyarország igényei biztosítva vannak. Ezt nemcsak a miniszter- elnök jelentette be, de megerősítik azok a német és olasz forrásból érkező közlemények is, amelyek a nagy megbecsülés és őszinte rokon- szenv hangján foglalkoznak Magyar* ország helyzetével s Európa elmúlt viharos évtizedeiben követett egye­nes, tétovázás nélküli politikájával. Nem ok nélkül írja Vírginio Gayda a Giornale d’Italiában, hogy Magyar- ország az Olaszországgal és Német­országgal való együttműködés po­litikáját általános elvekre, általános érdekekre, nem pedig opportunista elgondolásokra és számitó elkép­zelésekre alapozza. Nagyon jól tud­juk, hogy kikre vonatkozik az op­portunizmus vádja. Éppen arra az országra, amellyel nekünk még el- számolnivalónk van: Romániára. Magyarország nem akkor lett őszin­tén tengelybarát, amikor már tulaj­donképpen eldőlt a háború sorsa, de Olaszország és Németország mellett sorakozott fel a mi kis or­szágunk még abban az időben, amikor bennünket a kisantant vas- gyürüje fojtogatott, Olaszországot a megtorlások veszélye fenyegette és Németország a versaiilesi békeszer­ződés szörnyű megalázásai köze­pette vergődött. — Mi még akkor örömmel üdvözöltük a fascizmus és a nemzeti szocializmus ellenállha- _ tatlanul előretörő hadoszlopait, ami­kor ennek az uj világ- és politikai szemléletnek a legtöbb európai és 'tengerentúli ország részéről csak van értéke, akkor Románia minden mesterkedése hiábavaló, hogy el* kerülje a sorsát. Mértékadó olasz körök nyilatkozatai is megerősítik ezt, amelyek elismeréssel adóznak Magyarország józan politikája iránt, amellyel hajlandó megőrizni a bé­két itt Délkeleteurópában azért, mert ez nagy barátainak érdeke és mert olyan biztosítékot kapott az általá­nos békerendezés idejére, amelyek mindenképpen meg fogják hozni a magyar igények, magyar vágyak kielégítését. Ha Németország és Olaszország Magyarországot, mint a délkeleteurópai politika alapténye­zőjét tekinti, ez azt bizonyítja, hogy a két nagyhatalom tisztában van országunk szilárdságával, katonai erejével és méginkább tisztában van adott szavunk szentségével. Ha több mint húsz esztendőn keresztül várni tudtunk a trianoni börtön­falak ledölésére, ha megértük a Fel­vidék és Kárpátalja visszatérésével ennek a falnak első megingását,, meg tudjuk várni még azt a rövid időt is, amikor időszerű lesz min­den magyar igények legkedvesebb­jének és legfontosabbjának: az er­délyi kérdésnek a megoldása is. A város közönsége meglepetés­sel tapasztalta, hogy mióta az uj artézi kutat bekapcsolták a vízveze­téki hálózatba, a viz zavaros és színe opálosodik. Ez a körülmény a közművek vezetőségénél is zavart keltett, mert amikor a kút elkészülte után a múlt évben a vizet a város Országos Közegészségügyi Intézet­ben megvizsgáltatta, olyan véleményt kapott, hogy a viz vascsőre nagyobb mértékben nem aggressziv és ép­pen ezért nem is kifogásolható ivó­víz. A panaszok felmerülése után a házilag itt megejtett vegyvizsgálat megállapította, hogy a viz zavaro- sodását vasoldat okozza. Újból a Közegészségügyi Intézethez fordult tehát a város és az uj vízminták vegyelemzése után az Intézet az alábbi véleményt adta: „Sok hydrocarbonat és jelenté­keny chlorid tartalmú, hygieniailag t nem kifogásolható ivóvíz. Nagy vas- tartalma azonban izét erősen bér | folyásolja és vízvezetéki célokra való felhasználását is megnehezíti. Tech­nikai szempontból a kiváló vasüle­dék csőhálózatokra veszélyessé te­szi a vizet, mert csőelduguláshoz vezethet. A chemiai vizsgálat sze­rint a viz szabad szénsav tartalmá­nál fogva vascsőre igen erősen, mészaggressziv szénsav tartalmánál fogva pedig cement, beton és eter­nitcsövekre aggressziv. Vasaggressziv tulajdonságánál fogva a furócsövezet idő előtti átrágódásával lehet számolni. A víz tovább vezetésére sem vas, sem közönséges eternitcső nem al­kalmas. Inertol védőréteggel ellá­tott eternitcsőben, vagy bitumennel bevont öntött vascsőben vezethető. A viz vastartalma a vizsgálat adatai szerint tulnyomólag a vas­csövezettől származik, mig ré- tegeredetü valószínűleg csak ke- «6 Vii* vés lehet. A kút élettartamának növelése céljából mesterséges védőrétegkép­ződés előidézését ajánlhatjuk, mely. nek elvégzése után a vastartalom lényeges csökkenése is várható. A viz oldott oxygén tartalma a motor szivattyújából kerülhetett a vizbe, mert az levegőt is szívott. Ezért feltételezhető, hogy a viz oldott oxygén hiányában szenved és igy a természetes védőréteg képződés­nek nincs meg a lehetősége. Előző vizsgálatunk alkalmával a vizet nem találtuk vascsőre nagyobb mértékben aggresszivnek, mivel a vízminta vételi lehetőségek úgy vol­tak előkészítve, hogy a vizsgálat csak compressorozott vízzel történ­hetett, melyből a levegő a vas- aggresszivitást okozó szabad szén­sav túlnyomó részét kiűzte.* E vélemény birtokában a város tárgyalást folytatott az Országos Közegészségügyi Intézettel és az Iparügyi Minisztériummal, hogy a viz vasaggresszivitása megszüntet­hető legyen. A tárgyalások ered­ménye az lett, hogy a hatóságok véleménye szerint a viz vastartal­mának csökkentése és a fúrt kút csöveinek megvédése céljából a csövek mesterséges védőréteggel való bevonása a nnulliferu eljárás szerint a legmegnyugtatóbb és leg­egyszerűbb eljárás. Ugyanaz, ame­lyet a budapesti városligeti artézi kutnál is alkalmaztak. A város e vélemények alapján felhívta Gyarmathy István budapesti gépészmérnököt, a „nullijer** szaba­dalom birtokosát, hogy a csövek mesterséges védőréteggel való be­vonására adjon ajánlatot. Gyarmathy mérnök a munkát 4.116 P vállalati összegért hajlandó elvégezni és mert a vállalkozó teljes garanciát nyúj­tott, a képviselőtestület hétfőn trtott közgyűlése elhatározta, hogy a köz- szállítási szabályzat mellőzésével őt, mint a nnulliferu szabadalom birto­kosát bízza meg a munka végre­hajtásával és az erre vonatkozó véghatározatot közérdekből nyom­ban végrehajthatnak mondotta ki» mert a város közegészségügye meg­kívánja, hogy a közönség részére kifogástalan ivóvíz álljon mielőbb rendelkezésre. Ezt az ajánlatot egyébként azért is el kellett fogadni, mert a viz vastalanitó berendezésének megépí­tése — úgy amint azt a gyöngyösi városi vízműnél is létesítették — legalább 50.000 P-be kerülne. I Egyes szám ára 12 fillér gúny és megvetés jutott osztály­részül. Bármiként ügyeskedik is Románia, hogy mentse, ami menthető, a mün­cheni találkozóhoz fűzött illetékes magyarázatokból megtudta, hogy elveszett ügyért harcol. Miben re­ménykedik az olyan ország, amely most egyik napról a másikra a totalitárius államrendszerre akar át­térni, amelynek legfőbb híveit és szószólóit: a vasgárda vezéreit pár esztendővel ezelőtt könyörtelenül legyilkoltatta. Hogy most nemzeti­ségi minisztert szerettek volna az állam süllyedő hajójára felvenni és a román sajtó tele van a tengelyt dicsőítő cikkekkel, ez nem vezet­heti félre sem Németországot, sem Olaszországot abban a tekintetben, hogy itt. nem olyan őszinte, kipró­bált barátságról és együttérzésről van szó, amilyenről Magyarország a két nagy állam irányában sok esztendőn keresztül tanúságot tett, hanem közönséges politikai szükség- intézkedésről, amely mögött nincs őszinte érzés, nincs őszinte vágy a tengelyhatalmakkal való együttmű­ködésre. Ua a hA^efllAtnalr £e Iritarfáanalr A szekszárdi ui artézi kút vizének --------------vastalanltása A városi képviselőtestület közgyűlése elfogadta a bizottsági javaslatot

Next

/
Thumbnails
Contents