Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-07-10 / 49. szám
nil. ttfolgan. Szetuzúrd. 1940 Jom» it. (Snnli) 49. izta. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG ■KUMÉSI kteüa MWMHI .EWft KKHKSTTfcMT PWlTnrn <« TlKUlUIin u> Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dIJ: Egész évre _12 pengő || Félévre_______6 pengő Fel elős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési di)nk és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hi.rdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a t’BO pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként io fillér. Ailástkeresőknek 60 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint ■ nyutlér soronként 60 fillérbe kerti 1, Készen álló fegyverek Irta: Jánosi György Mi történik a Királyhágón túl? Egy országon kivüli támogatásban bizakodó, egészségtelen berendezkedésű, trianoni állam, a kisantant, e kimúlt szövetség egyik tagja kezdett végvergődésbe. — Keletről az orosz teríti rá vasköpenyét, levágja az ő kenyerének darabját, egy kevéssel meg is toldja. Dél felől Bulgária követeli elorzott tulajdonát. Észak felől pedig a magyarnemzet áll a tengelypolitika szemmeltartása mellett lábhoz tett fegyverekkel. A kar feszül, a szív hangosan dobog. Erdély felől esdő kezek, rimánkodó szavak árnyképeit hordozza a nyári, fehér felhő s szivünkben riadók hangtalan kardala támad. Érezzük, tudatosan, határozottan meggyőződésünk, hogy Erdély a miénk volt, Erdély a miénk l Mi történik a Királyhágón túl? Isten nagy leszámolásának újabb tényei kezdődtenek. Inog az oláh trón, az oláh rendszer, az angol gőg lárvája leválóban Európa egészséges tölgyéről; az a nemzet, amelyiknek semmi keresnivalója Európában nem volt és nincs, elábrándozhat az Isten közbelépésének láttára: nem ér karácsonyt Nagyrománia I Britannia, morituri te salutant! Trianon kimúlt 1 22 esztendő dicstelen szerepe, sok-sok erdélyi magyar megkinzása, bebörtönözése, elüldözése után az az állam, amelynek politikusait a türelmes Magyarország parlamentje iskolázta ki, amikor kikopott a danaparti kupolás palotában felszedett tudomány, amikor saját ötletei szerint kellett volna átfogó politikát alkotnia, elolvadt, mint a léggömb, amely léket kapott. Isten keze a torkán pihen s napok, talán csak órák kérdése, hogy kimulassza ez árnyék világból végleg. Mi történik a Királyhágón túl? Évtizedeken át dolgozott Erdélyért a bukaresti arany. Pópák fütötték titkon a lázadást, ügynökök készítették elő az elszakadást. Véres erőszak mondta ki Gyulafehérváron a csatlakozást Nagyromániához. És elkezdődött ä magyarság kibeszél- hetetlen kínszenvedése. A szabadságharc véres megrohanásai megismétlődtek. Anglia szárnyai, atyai pártfogása alatt lelketlen gazságok soha nyilvánosságra nem kerülő borzalmai születtek meg minden képzeletet megszégyenítően. Családok szétdulva, vagyonok megszűnve, falvak kiforgatva, Istenkép eltorzítva I — Durva oláh csizmasarkak nyomait hordozta az ártatlan leányzó arcában, a férfi korbácsok sebeit, a gyermek az oláh iskola lélekirtó bélyegét, a templom, a magánlakás a vad martalóc forró lehelletének párás, dögleletes mocsokjait. Mennél ártatlanabb és védtelenebb volt valaki, annál kegyetlenebb röhejjel taposott bele az oláh ... Teremtő Isten! Csaknem két millió magyar nyögte a szörnyű keresztet! Istenem, Istenem! Trianon, béke, jog, igazság !. . . Oláh börtönök! Mennyi ártatlan áldozat! És most bekopogtál, megérkeztél, arcunkba riadó hangjait veted! Eljött minden igazságtalanság, minden bűn megtorlásának ideje I Mi történik a Királyhágón túl? A kártyavár a legkisebb szélre ösz- szeomlott. Tegnap még véres lesben, engesztelhetetlen gyűlöletben fente fogait. Még felvonult ellenünk Ruszinszkó felé, még mozgósított. Még budapesti bevonulásról álmodozott Azt hitte, hogy élnek még Kun Bélák, akiknek ocsmány szerepe szégyenbe taszította a magyar nemzetet. És ma!? Torz forradalmi kavarodás, zavaros kibontakozási lehetetlenség, biztos felbomlás tünetei vonulnak el készen álló sírja felett. Egy állam ismét volt és nincs. Polgárai menekülnek, védtelenekre ráesnek, azokat rabolják, egymást és másokat veszélyeztetnek, zúg, dong a darázsfészek... És mi? Állunk lábhoztett, töltött fegyverrel. A világ legkiválóbb katonanépe, a magyar, fentmaradásának, történelmének dicsőséges fegyvereit kezében tartja, bölcs kormányára, Istentől rendelt vezéreire figyel és csak egy intésre vár. Intésre. Húsz év óta várt intésre. Hogy meginduljon, részt- vegyen a nagy leszámolásban és Trianon lerombolásából kivegye részét azokkal a hős népekkel együtt, akik uj világot akarnak felépíteni a régi hitvány romjain. A magyar szív együtt dobog Erdély magyarjainak szivével, a magyar honvéd indulásra kész! S ha nem tudná még a világ, hogy mit jelent ez? Ha árrá kerül a sor, legyen gondunk arra, hogy tanulja meg. Mi készen állunk azzal a tudattal, hogy a fegyverek gyorsabban és jobban megoldanak történelmi kérdéseket, mint a habozó I zöldasztalok. Készen, mindenre készén, bízunk azokban a kiváló vezetőkben, akik eddig nagyszerű művészettel vezették nemzetünket. KéVasárnapi levél a nevelésről A napokban kezembe került a Ciszterci Rend budapesti Szent Imre- gimnáziumának ezidei „Évkönyve“, melyet Brisits Frigyes dr tanügyi főtanácsos, az országosan ismert és elismert pedagógiai szaktekintély szerkesztett Szeretném, ha az a gondolat, amelyet ott fölvetett és megvalósított, a közismeJt szólásmondás szerint „iskolát csinálna“. Szeretném, ha az ő elgondolásáról szélesebb körökben is tudomást szereznének azok a szülők, akik nem érik be az „ösztönös“ szülői neveléssel — az ő szavuk ez 1 — hanem öntudatosan akarják közölni a nevelés mérhetetlen kincseit gyer- meikkel. Brisits dr fölszólította a szülőket, mondják el őszintén, hogyan nevelik gyermekeiket. „Eddig mindig mi szóltunk. Most beszéljen a szülői ház. Minden osztályból (az eredetiben is dűlt betűvel) kiválasztottuk — társadalmi osztályra való tekintet nélkül — egyes jó neveltségü és finom egyéniségű gyermekek szülőit és kértük őket, mondják el, mik voltak nevelési elveik, hogy gondolkoztak szülői hivatásukról, milyen volt. a gyermekről vallott fölfogásuk.“ (62.1.) Hát el is mondták úgy, hogy az ember lelke repes belé, ha olvassa az írásbeli válaszokat. Foerster óta nem olvastam ily érdekes pedagógiai dolgokat, mint a szülőknek eme vallomásait, összesen 14 szülő nyilatkozott. Nem tudom, csak gondolom, hogy mivel a feleletek nem sablonosak, a kérdés sem volt az; legföljebb — nagy általánosságban kaptak néhány irányvonalat, kristálytengelyül a papírra vetendő gondolatok számára. Csak bizonyos alap- pető gondolatok térnek vissza a legtöbb feleletben. Pl. Általános fölfogás a gyermekről. — A vallásos nevelés szerepe a jellemképzésben. — A következetesség a szülők viselkedésében és a nevelésben; a példa ereje. — A gyermek társasága, szórakozásai, olvasmányai. — Rendszeretet, pontosság, napirend. — Büntetés. — A tanulás és annak ellenőrzése; a kikérdezés. — Tekintélytisztelet; az iskola munkásságát nem kritizálni a gyermekek előtt. — Edzés, sport. — A serdülő kor és annak veszedelmei stb. stb. Bizonyos, hogy lapunk nem pedagógiai szaklap és olvasói sem mind szülők, nemhogy pedagógiai szakemberek volnának. Tehát hamarosan odavethetné talán valaki, hogy ez a téma nem is való lapunkba. Tévedés. Lapunk politikai és társadalmi újság; már pedig a társadalomnak nincsen fontosabb és égetőbb kérdése a nevelésnél. Ez még a háborúnál is közelebbről érdekel mindenkit, mert a háborúnak van kezdete és vége, de a nevelői munka nemzedékről nemzedékre újra kezdődik és sohasem végződik. És a szülők is mindnyájan nevelők is egyúttal, ha nem is tanultak pedagógiát és nincs is belőle oklevelük. „ösztönösen“ pedagógusok, mint az egyik budapesti szülő Írja az évkönyvben. Mit kérünk tehát lapunk olvasóitól, kik szülők is egyúttal? Azt, hogy ezt az ösztönös nevelést változtassák tudatossá. Az kérjük tőlük, vizsgálják meg sajátmaguk szine előtt, először tán csak a saját lelkiismeretük tükrében, aztán egymásközti bizalmas beszélgetésük során, hogy volt-e eddigi nevelési tevékenységükben bizonyos rendszer, vagyis nem ötletszerű, a pillanat hatása alatt álló és aszerint változó hangulat vezette-e őket abban a munkában, amelynek mikénti végzéséért] felelősek Istennek, maguknak és gyermekeiknek, ideiglenesen és örökre? A rendszer rend, a rend következetesség, a következetesség pedig alapja a nevelésnek. Szeretnők, ha a szülők maguk megállapítanák, megvan-e náluk a szó és tett közti teljes összhang, mert ezerszer tapasztalhatják, hogy a példa vonzó és rontó ereje menynyivel hatalmasabb a szóénál. Szeretnők, ha soraink mennél több szülőt késztetnének erre a ma- gunkbamélyedésre, mely érdekes, hiszen az embert e világon mindig és mindenhol az ember érdekli legjobban, tehát a saját gyermeke a f jegeslegjobban.^ Ez a nevelői számonkérés tanulságos is, annál taEgyes szám ára 12 fillér szen arra, hogy ezután a magyar honvéd mondja el azt, ami a Királyhágón túl történik.
