Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-06-15 / 42. szám

m Mon'

Belátni. IMP Imim is. (Szómtól)

42. szOol

TOLNAHEGYEI ÚJSÁG

jllflpiiéffrrifnBSHt megjelenő myszrfainr unrimr at rimnATJiT lap

Szerkesztőség ős kiadóhivatal:

Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Blőfizetősi dl):

Bgész évre — 12 pengő || Félévre------— 6 pengő |

Fe

lelős szerkesztő:

BLÁZS1K FERENC A lap meg)elenlk minden szerdán és szombaton.

Hirdetések árai:

IA legkisebb hirdetés dl|s l'GO pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronkéni 10 fillér, Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény.

D1„, .... .. I AiiasiKeresoKneK ou szazaién kedvezmény.

Előfizetési ^slamlnt a lap szellemi részét Illető IA hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír. valamint

közlemények a szerkesztőséihez küldendők, | nyllfíér soronként 60 fillérbe kerti 1,

DINAMIKA ÉS DINAMIT

Irta: Pongrácz Lajos gyógyszerész, országgyűlési képviselő

Vajion minek kellett történni itt bent az országban, hogy a közfigyelmet, amelyet a rohanó tempóban zajló világesemények már hosszú hónapok óta a maguk számára kötöttek le, — magára vonja s nyomában a felháborodást elementáris erővel robbantsa ki és az egész magyar közvéleményt egységes, ellentmondást nem tűrő tiltakozásra kényszerítse? Vájjon mi volt az, aminek hallatára megiszonyodott és megrázkódott minden józanitéletfi magyar ember ? Minek, milyen nagy meggondolatlanságnak kellett történnie, hogy az egész magyar társadalom egy emberként kiáltsa oda egy szélsőséges csoportnak: most már elég, ne további

Az elmúlt napokban két nyilas képviselő, — a nevűket jól megjegyzi a magyar közönség — egy törvényjavaslatnak csúfolt torzszüleményt merészelt a nemzet szuverén képviselete elé vinni, azzal a példátlan vakmerőséggel, hogy ezt a javaslatot a parlament annak rendje s módja szerint tárgyalja le. Az ember hirtelen azt sem tudja, ka- cagjon-e ezen a keserű komédián, vagy őkölbeszorult kezekkel csapjon az asztalra. Valóban, ez a csoport, amelynek kedvenc szóparipája a dinamikus jelző, ezzel a korcs fércművel, ezzel a minősíthetetlen, perfid fogalmazvánnyal, nem dinamikát, de egyenesen dinamitot akar a nemzet testébe helyezni, hogy szétrobbantsa a szentistváni állameszmét, népcsoportokra szaggassa az országot és esetleg az üszkös romok fölött megsüsse a maga politikai pecsenyéjét.

A magyar országgyűlés képviselőháza kedden délelőtt méltó formában adott választ Hubay és Vágó képviselők liemzetbomlasztást célzó „törvényjavaslatára". A Ház elnöke mintegy az egész nemzet megfellebbezhetetlen Ítéleteként javasolta, hogy a két nyilas képviselő indítványát ne nyomassa ki a Ház, ne osztassák szét a képviselők között és ezzel a javaslattal a Ház érdemben soha ne foglalkozzék, mert az a magyar államiságot alapjaiban támadja meg. Az elnöki indítványt viharos lelkesedéssel fogadták el, amely méltóképpen juttatta kifejezésre az ország hangulatát a megdöbbentő politikai merénylet felett.

Hirtelen nem is tudjuk, minek kell neveznünk azokat, akik ma ilyen merényletet merészelnek a nemzet ellen elkövetni? Hiszen eddig sem voltunk túlságosan elkényeztetve attól az uj stílustól, amelyet arról az oldalról a törvény- hozás Házában próbáltak meghonosítani és megszokhattuk rövid politikai múltjuk alatt, hogy eszközeikben nem válogatósak. Napirenden volt náluk, hogy a nemzet vitális

érdekeit is kockáztatni merészelték csak azért, hogy a tömegek leg- alantasabb szenvedélyeire spekulálhassanak. A hirhedt „interpellációs rohamok", amelyeken egy idő óta különös kéjjel csámcsog a legvadabb szélsőséget hirdető sajtójuk, bőségesen szolgáltak szomorú „attrakciókkal" s nem törődtek azzal, hogy a magyar nemzeti szocializmus eszméjét is diszkreditálva, sok esetben az ország külpolitikai érdekeit veszélyeztetik. Az ő számukra csak az volt a fontos, hogy a félrevezetett és elérhetetlen ábrándokba ringatott tömegektől tapsokat kapjanak. Bármilyen áron, de feltűnni, beszéltetni magukról, a hatalmat a kezükbe ragadni, amig ez az ut elvezetett addig a szomorú napig, mikor felfedték igazi énjüket a magyar nép ellen elkövetett orvtámadással.

Mikor ezek a sorok papirra kerülnek, országszerte viharzik a felháborodás, amelynek csak a józan és messzebbnéző nemzeti érdekeket respektáló fegyelmezettség tud korlátokat szabni. Nem lett volna ázonban csodálatos, ha velük szemben a felhalmozódó indulat abban a megérdemelt formában robbant volna ki, amely elvette volna kedvüket egyszer s mindenkorra az ilyen és hasonló politikai szerepléstől, amely a nemzet eleven testét szerette volna szétboncolni akkor, amikor az európai események sodrában olyan egységeseknek kellene lennünk, mint még soha.

Jól számítottak azok, akik ezt a javaslatot benyújtották, hogy a magyarság még ezzel az otromba támadással szemben is a legteljesebb alkotmányos eszközökkel védekezik és az indulatokat mindenki visszafojtja, mert igy parancsolja az ország magasabb érdeke. Mi sohasem voltunk a politikai komitácsik nemzete és nem is leszünk még a Hubayak kedvéért sem. Vigyázzanak azonban, mert minden türelemnek határa van, Kulturnép vagyunk és belső nagy megrendüléseinket önmagunkban fair eszközökkel intézzük el, de az sem lenne elitélhető, ha a népharag a már esztendők óta sorozatosan kapott nyilas provokációk után egyszer olyan „megálljM kiáltana, melynek ereje csirájában széttiporna minden ilyen és ehhez hasonló vakmerő kezdeményezést.

Itt Tolna megyében, az ország egyik legexponáltabb nemzetiségi vármegyéjében, ahol számottevő kisebbségi népcsoport éli a maga nyugodt, kiegyensúlyozott, gazdaságilag bebiztosított életét, vagy az ország bármely vidékén, ahol nem- | zetiségek élnek, csak a legnagyobb , utálattal fordulhat el mindenki azok- I tói, akik fogadatlan prókátorként

ilyen cinikus és minden erkölcsi alap hijján lévő „politikai lépéssel" próbálnak dörzsölődni oda, ahol figyelembe se veszik őket...

Nincs szükségünk hangoztatni és különösképpen nincs ennek az ügynek kapcsán azt, hogy tisztább lelkiismerettel, a nemzetiségekkel való bánásmódot illetőleg még nem állott nép a világ közvéleménye előtt, mint a magyar. Bár évtizedek óta sokszor kárát is váltottuk nagylelkű, úri, megértő gesztusainknak, ahogy a magyar földön élő kisebbségek ügyét messzemenő lojalitással kezeltük, mégsem tértünk le soha a méltányosság és megértés útjáról. A magyar állameszméhez hűséges és ragaszkodó idegenajku testvéreinket mindenkor abban az emelkedett szellemben tudtuk magunk között, amelyet az Ország- alapitó, Szent Király örök, megmásíthatatlan parancsként hagyott számunkra.

Bár sohase került volna sor ennek a cikknek megírására, de talán egyetlen jóoldalát mégis reméljük mintegy parányi jóvátételeként ennek a gyászos kísérletnek. És ez az, hogy a Hubay—Vágó-féle torzszülemény hatása alatt talán most már végre kinyílik azoknak is a szeme, akik még mindig engedelmes tömegei ezeknek a „vezérek- f nek", akiknek felháborító eljárása { igen közelről súrolja a hazaárulás I

fogalmát Reméljük, hogy azok az elbolonditottak és félrevezetettek, akik eddig nem látták, hogy kik akarják ókét járszalagra vonni, hogy vállaikon felkapaszkodva tovább űzhessék, ha kell, a nemzet bőrére menő kisded játékaikat, talán most megtisztult szemekkel döbbennek rá a való helyzetre. Most láthatják, mint bújik elő a bárány- bőrből az ordas igazi külseje, mint hullik le az álarc és ami előttünk eddig egy pillanatig sem volt kétséges, de a befolyásolható tömegek előtt még nem állhatott a maga meztelen valóságában, Íme: igazi mivoltukban igy néznek ki ők 7 Itt állanak igazi énjükkel, amely felé most orkánszerü erővel hömpölyög a magyar társadalom felháborodása és az Ítélet egyhangú: ki a magyar közéletből! Eltűnni, örökre elhinni a politikai süllyesztőben, letenni a mandátumot, kiirtani önmagukat a magyar közéletből minden vonatkozásában! Itt nincs kimagyarázkodásnak helye. Csak egyet tehetnek: örökre pusztulni onnan, ahová a félrevezetettek jóhiszeműsége emelte 1 Ha valamit jóvá akarnak tenni abból, amit a nemzet ellen vétettek, az csakany- nyi lehet: eltűnni, elnémulni, de örökre.

És tanulja meg mindenki: ezt a népet, ezt a nemzetet senki emberfia büntetlenül nem bánthatja meg.

Szekszárdi megyei város képviselőtestülete Hubay és Vágó képviselők ellen

Szekszárd m. városnak szerdán a tisztújító széket kővető közgyűlésén napirend előtt szót kért dr Zsigmondi Ferenc képviselőtestületi tag és szóvátette, hogy az egész ország megbotránkozását váltotta ki az a törvényjavaslat, amelyet Hubay és Vágó nyilas képviselők, e beteg idegzetű törvényhozók a mentelmi jog leplébe burkolva nyújtottak be az országgyűléshez. Ez a két kificamodott eszű képviselő, ezzel a politikai szörnyszülöttel éket akart vetni a szentistváni Magyar- ország eddig békésen egymás mellett élt népei közé. A képviselőházban, — úgymond dr Zsigmond Ferenc, — megvetéssel utasították vissza ezt a törvényjavaslatot, amelynek az lett volna a célja, hogy mocsárba süllyessze, fullassza a magyar nemzetnek azt a célkitűzését, hogy mi itt erős, egységes, boldog országot alapíthassunk.^ Minden magyar embernek, minden erkölcsi testületnek el kell ítélni és meg kell vetni ezeket az embereket, akik ilyesmire vetemedtek. Javasolta, hogy Szekszárd város képviselőtestülete felháborodását, megbotránkozását fejezze ki az esemény I fölött, egyben gróf Teleki Pál mi- j nisztarelnőkhöz és vitéz Keresztes- I Fischer Ferenc belügyminiszterhez

Egyee szám ára 12 fillér

intézendő táviratban kérje a kormányt, hogy minden hasonló próbálkozást csirájában fojtson el. A közgyűlés az indítványt elfogadva, felhatalmazta a polgármestert, hogy a két táviratot még aznap el- kfildje.

A tárgysorozatra áttérve örvendetes tudomásul szolgált, hogy a pénzügyminiszter a 30.000 pengő kamatmentes államkölcsönből még fennálló 25.000 pengő tartozást elengedte. A közgyűlés akként határozott, hogy ezt az összeget a város törzsvagyonához csatolja.

Tudomásul vette a közgyűlés a belügyminiszternek a város háztartása és üzemei 1940. évi költségvetéséről szóló ama leiratát, hogy Szekszárd megyei város pótadóját 80%-ban állapítja meg. Ugyancsak tudomásul szolgált a városi tisztviselők és alkalmazottak illetményemelésére, valamint az alapok és üzemek készpénzkészleteinek átmeneti igénybevételére vonatkozó kisgyülési határozat.

Módosította a közgyűlés a városi közművek szervezési szabályrendeletét, amely pontosan meghatározza és előírja az üzemi tisztviselők, különösen a vezető tisztviselők alkal- I maztatásainak a formaságait, vala- I mint a képviselőtestület erre vonat-