Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-06-01 / 38. szám

xxiL Mohom. Szokatni, 1946 janlus 1. (Szombat) 38. atm. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG SEXENKÉNT l&SZRR MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TARSADáLMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85- Peleifis szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Hl.rdetések árait A legkisebb hirdetés dija l‘BO pengd. — A hirdetés egy 60 milliméter Egész évre széles hasábon mllllmétersoronként 10 nfítír előfizetési dil* | „ . . , \ .. I Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. .. _ , ' , I Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető I a hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír. valamint 12 pengő II Félévre------------o pengői közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I nyllttér soronként 60 fillérbe kerü 1. Ker esztény összefogás Mint azt előző számunk vezető helyén már megírtuk, a keresztény nemzeti politika érvényesüléséről be­szélt gróf Teleki Pál miniszterelnök a Keresztény Nemzeti Liga ünnepi közgyűlésén anélkül, hogy politizált volna. Le is szögezte, hogy ahhoz, hogy politikáról, politikai és szo­ciális feladatokról beszéljünk, nem szükséges politizálnunk, csak nem­zetien, kötelességérzettel és józanul kell gondolkoznunk. Az a liga, ahol a miniszterelnök a politikától független, de politikai körökben mégis olyan rendkívüli érdeklődéssel várt beszédét elmon­dotta, az 1918-as összeomlás utáni hónapokban alakult, a keresztény nemzeti Magyarországért. Gróf Te­leki Pál is egyik alapitója volt en­nek az igen jelentős társadalmi egyesületnek, amelynek az volt a célja, hogy amit Teleki most is célul tűz ki: a keresztény Magyar- ország kiépítése. A keresztény ma­gyar politikai munka, amelyre ne­velni kell a nemzetet— a minisz­terelnök meghatározása szerint — a nemzet összefogásának gyakorlása. Szerinte a keresztény politika nem lehet egyéni érdekek versenyének, irigykedésének küzdelme, hanem egyéni munkánk felolvadása a nem­zet, az ország, a köz szolgálatában. Ennek a politikának az alapja a család. Elengedhetetlenül szükséges a szociális politikában családi ott­honok teremtésére való törekvés, a közoktatásban a nevelés odaadóbb szolgálata s általában a családi élet védelme és ápolása. Ennek a politikának a gyakor­lására azonban nem elég a kor­mány és a hivatalos tényezők mű­ködése, a keresztény erkölcsök tör­vénybeiktatása. Szükséges, hogy ez a politika a tisztviselőknek, katonák­nak és polgároknak, könyveknek, újságoknak, kávéházaknak és az utcának egyaránt legyen a politi­kája. Ennek a politikának be kell ideg- ződnie minden keresztény magyar emberbe, mindenkinek éreznie kell e politika helyességét, mindenkinek önmaga kötelességévé kell tennie az ehhez a magyar politikához való igazodást s ezt gyakorolnia is kell, mert ez a feladat mindenkié s amig ezt meg nem oldottuk, addig nem beszélhetünk Magyarországon a ke­resztény nemzeti gondolat uralmá­ról. Hogy ezt megvalósíthassuk, ösz- sze kell fognunk. Fel kell hagy­nunk az ország nyugalmát, a ter­melőmunka rendjét zavaró szószá­tyárkodással, alaptalan kósza hírek terjesztésével, meggondolatlan fe­csegésekkel. Pótolnunk kell ezen a téren húsz esztendő mulasztását, mert Teleki Pál megállapitása sze­rint nemcsak egy nagy kornak a végén, hanem egy uj korszak ele­jén is járunk. Fel kell készülnünk erre az uj korszakra, magunkévá kell tennünk ennek a kornak az eszméit, meggyőződésünkké kell, hogy váljanak gróf Teleki Pál irány­jelző szavai. Az ő eszméinek kö­vetésével minden cselekedetünkből ki kell éreznie annak, hogy távol tudjuk tartani magunkat a közi- bénk furakodott idegen lelkiség bomlasztó hatásától s nemzeti meg­győződésünk, keresztény öntuda­tunk teljesen úrrá lett felettünk. Az igazi keresztény politika ér­vényesülése érdekében a nemzet minden tagjának össze kell fognia, hogy a keresztény ország, a ke­resztény nemzet és nép politikája valóban keresztényi legyen. Ha ezt a minden izében keresztény nem­zeti Magyarországot meg tudjuk valósítani, ha ezt a húsz évvel ez­előtt kitűzött célt el tudjuk érni, akkor felvértezetten járhatunk az uj korszak kezdetén, amely meghozza a szebb, boldogabb, egész Magyar- országot. Május hó 23-?án, bensőséges ün­nep keretében tartotta Dunaföldvár közönsége kulturdélutánját. A tanítói kar ezt az alkalmat találta méltó­nak arra, hogy a lelke mélyéig szeretett dr Halmos Andor tanügyi tanácsos, kir. tanfelügyelőnek nyu- galombavonulása alkalmából búcsút mondjon. A zsúfolásig megtelt diszes nagy­teremben, a fényesen sikerült ün­nepi délutánt a Magyar Hiszekegy vezette be, melynek eléneklése után Ambach Mihály földvári apát mon­dott megnyitó beszédet s kiválóan tanulságos, nagyértékü megvilágí­tásban mutatta be Vas Gereben irói halhatatlanságát élet- és jellemraj­zával kapcsolatban. Majd Berze Nagy Ilona igazgató, a társaság alelnöke intézett a tanítói kar nevében ma- gasszárnyalásu beszédet Tolna vár­megye kir. tanfelügyelőjéhez, egyéni kiválóságait jellemezve s hangsú­lyozva azt az elmulhatatlan szeretet és hűséges ragaszkodást, amely nemcsak Dunaföldvár tanítói karát, de a vármegye minden egyes nép­tanítójának és Dunaföldvár közön­ségének lelkét betölti a búcsúzó személyével szemben, akiben nem csupán a nagy pedagógusok, az igazságérzet- és szeretetben elmé­lyült lelkű felettest és biztoskezü vezetőt, az előkelő jóbarátot, hanem a vármegye népnevelésének, az ál­talános kultúra magas fokra fejlesz­tésének érdemekben kimagasló, ki­váló vezetőjét és — fáradhatatlan zászlóhordozóját is tiszteli. A köny- nyekig megható köszöntés végez­tével diszmagyaros elemista nyúj­totta át az emléksorokkal diszes, nemzeti szalagos, hatalmas rózsa­csokrot az ünnepeltnek. A váratlan megemlékezés hatása alatt a tanfelügyelő megilletődötten mondott meleg köszönetét az ünnep­lésért, igazi apostoli lelkülettel kö­szöntve tisztelőit. Az ünnepi hangulat bensőséges- ségének jegyében folytatott műsor keretében az úri zenekar Vdnyi Gábor karnagy vezetése alátt Kéler: Magyar vigjátéknyitányát adta elő nagy sikerrel, majd Székely Ha, a Pátria Irodalmi Társaság tagja ol­vasta fel két kedves novelláját. A Katolikus Legényegylet vegyeskara Radios Gyula karnagy vezetésével kiválóan énekelte magyar dalait, Barsy Irma költő pedig finomművű költeményeivel kötött bokrétát gaz­dag lelki kincseiből, amely után dr Halmos Andor tanügyi tanácsos, kir. tanfelügyelő olvasta fel saját két novelláját, a kulturest méltó be- fejezéseképen, amelyért a közönség hosszas tetszésnyilvánitással adó­zott, végül a Himnusz hangjai mel­lett a felejthetetlenül szép ünnepség véget ért. A kulturdélutánt az ünnepelt tisz­teletére rendezett, 70 terítékes dísz­vacsora követte s * ezalatt távozó tanügyi tanácsos, kir. tanfelügyelőt Ambach Mihály apát szeretetteljes szavakkal a társadalom, — Csíki Székely Dénes körz. iskolafelügyelő igazgató a dunaföldvári tantestüle­tek s a körzete tanítóinak nevében ez alkalomra irt ódájával, át Bujdos János az iskolánkivüli népművelés vezetője az általános művelődés gondolataiban kijegecesedett gyö­nyörű beszédében köszöntötte. A vendégül megjelent írónőket — és Hajnóczy László Máv. mérnök, köl­tőt Szigethy László káplán üdvözölte nagyhatású beszéde keretében.)« A fehér asztalhoz bucsuzóra ösz- szejött nagyszámú, előkelő közön­ség dr Halmos Andor tanügyi ta­nácsos, kir. tanfelügyelőt s kedves leányát, Halmos Nóra taiiitónőt sze­retetteljes ünneplésben részesítette, kifejezni óhajtván azt, hogy a kul­túra e kiválóan nagy harcosának nyugalomba vonulása nem lehet ok az áldásos közszerepléstől való el­vonulásra. Dunaföldvár társadalma szivében dr Halmos Andor kimagasló egyé- | nisége fogalommá vált s ezért a I távozónak kendőjével integet: „A • legközelebbi viszontlátásra !M A magyar könyvnap Irta: Jánosi György Európa véres éjszakájában egekig világitó máglyák közt szeliden meg­húzódó pásztortűz. Ez a magyar szellemiség nagyvására, a magyar könyvnap. Junius 3., 4., 5. El kell mélyednünk a dolgok alakulásában. Élő történelem szánt bele durván a haladásba. Folyik a halál magve­tése. A korhadt, elvénült, hazug világ­rendszer dübörögve omlik, — hogy földretaposott rothadásából kisarjad­jon a jobb, az emberboldogitóbb. És a munka, a mindennapi kenyér nemzete, a magyar nemzet békésen lépked megszokott utján, mintha mi se történnék. Könyvnapot ül. Helyesen. A magunk utjáért, a ma­gunk céljáért, a magunk jövendő­jéért, a magunk megépüléséért dol­gozzunk és ne azon sírjunk, ami másnak fáj. A magyar szellemi élet mostani átmeneti időszaka még mindig csak középszerűségekkel teríti meg a várva- várt' asztalt. Nem adja azt, amit adnia kellene. A könyvfogyasztás egyenesen szédületes és katasztró­fád visszaesése — ha hihetünk az adatoknak, — nem azért történik, mert a megérkezett uj gazdasági erők keveset, vagy semmit se köl­tenek kulturális célokra, — ez is egyik ok, — hanem azért, mert alig éri meg egyik-másik könyv az árát. Könyvkiadó, iró, bíráló külön­leges érdekszövetség, amely nem. lát túl a maga körén s ezt a kört féltékenyen őrzi, elismerően bókol- gat, hajlong egymásnak lángelméje előtt, ő a szellemi hatalom. O szül, vagy megöl, befogad, vagy szám­kivet, gyakran a legfelelősségtelje- sebb helyen olyan személy döntő jelenlétével, akinek tudatlanságánál csak rosszakarata nagyobb. Cso­dálom, hogy nem veszi észre a tö­kéletes népszerűtlenségből, hogy — nem lehet az írót hivatalnokká tenni, nem lehet a szellemiség alkotásait ügyiratként kezelni, nem lehet egy mü értékét hatalmi szóval aláásni és eltemetni. Végül is, — bocsánat, — magam is kétségbeesetten és elég vakmerőén verekedtem a magyar nemzeti és keresztény irodalom si­keréért, életéért, tapasztaltam, hogy gyakran olyan közönséges személyek állták el a fenti cél útját, akik miatt csak felháborodásom nőit. Láttam nagyértékü munkák — érthetetlen okokból való elgáncsolását, láttam ostobaságok megérkezését kizárólag a személy kedvéért. Hálát adok Istennek, hogy alkalmat adott arra, hogy egyik benfentesük nálam te­hette a kijelentést: „mégis csak botrány!“ Az,botrány! Tudomásom van arról, hogy egyes szerkesztő­ségekben gépirókisasszonyokkal bí­ráltainak el rendkívül komoly mű­veket s egy-egy mü nyilvánosságra hozatalánál olyan szempontok ér­vényesülnek, vagy nem érvényesül­nek, amelyekről sokat lehetne be­szélni. A lángelme közelségéből, fellépéséből kisugárzik egész tar­talma, értéke, de kisugárzik az el­lenkezőből is. Nem csodálom azt, Egyes szám ára 20 fillér Dr Halmos Andor dunaföldvári búcsúztatása

Next

/
Thumbnails
Contents