Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-05-11 / 34. szám
1940 május 11. TQLNANEGYEI ÚJSÁG Hogy is vagyunk hát, — Háry Jánossal ?! Hozzászólás az Esti Kurír „Irodalmi kulisszatifok egy örökség! perben* cimfl cikkéhez. Exportra kész , . Idzoit sertéseket vesz és szállít Szuprics Jenő földbirtokos, Allatértékesitö vállalata Gerjen Telefon: F a d d 11. Központi iroda: DUNASZENTGYÖRGY Telefon: Táviratcím: Állatexport Dunaszentgyőrgy — A Tol na vár megyei Szarvas- marhatenyésztő Egyesület Döry Frigyes gazdasági főtanácsos elnöklésével f. hó 6-án tartotta közgyűlését, melyen elhatározták, hogy az egyesület ezután mint a Tolnavár- megyei Gazdasági Eegyesület Állat- tenyésztési szakosztálya működik lovább és hogy a földmivelő társadalom érdekében működését kiterjeszti a többi állatféleségek törzskönyvezésére és ellenőrzésére is. — öregdiák találkozó a szekszárdi gimnáziumban. A szekszárdi gimnázium volt diákjai pünkösd első napján tartják hagyományos érettségi találkozójukat. Ezúttal is á 10, 20, 25, 30 és 35 évvel ezelőtt érettségizők jönnek össze. Az intézeti öregdiákszövetség a kővetkező rend szerint tartja meg az 'összejövetelt: szombaton este ismerkedési esi a kaszinóban, vasárnap d. e. 9 órakor istentiszteletek, 11 órakor diákszövetségi közgyűlés az iskolában, 12 órakor ünnepély a tornateremben. Az intézeti diák- szövetség és az iskola igazgatósága ezúton is meghívja az iskola volt növendékeit és az érdeklődő közönséget. — Bájos filmcsemegével kedveskedik pünkösdre a szekszárdi mozilátogató közönségnek a népszerű Pirnitzer-cég, mely most ünnepli fennállásának százéves jubileumát. A cég ez ünnepélyes alkalomból, a szokványos reklámfilm helyett, egy kedves epizódot filme- sittetett meg, mely a múlt század •derekán történt meg és jellemző a cég előzékenységére, mely azóta is töretlen vonalban húzódik végig az évszázadon. — A finomtónusu, rézkarcszerü képek, lágycsengésü dikció és a melódiagazdag kísérőzene a Magyar Film Iroda művészi munkáját dicsérik. — Körzeti járványkórház Uj- dombóváron. Ujdombóvár község a járványkórházát körzeti járványkórházzá fogja kibővíteni. A körzeti járványkórház kibővítéséhez lés fenntartásához hozzájárulnának Dombóvár, Kocsola, Lápafő és Vá- rong községek is. Az ügy a vármegye legközelebbi kisgyülése elé kerül. — Vasutforgalmi akadályok. Az árvizokozta pályarongálások következtében ezidőszerint a forgalom csak Keszőhidegkut—Gyönk—Alsó- majsa között szünetel. Még átszállással tartják fenn a forgalmat a Pusztaszabolcs—paksi vonalon Mé- nesfnajor—Előszállás állomások között Az említett állomásoktól, illetve állomásokig a forgalmat^ a menetrendszerinti vonatok közlekedtetésével tartják fenn. — Villamos községi közvilágítás létesül a vármegye villamosítása során Bedegkér, Értény, Kánya, Kisszékely, Koppányszántó, Nagyszékely, Sárszentlőrinc, Tengőd és Tolnanémedi községekben. Az Esti Kurír-ban cikk jelent meg: „Élő személy volt vitéz Háry János, Garay hires obsitosa* cimmel. A cikk majdnem minden sora valótlanság. Mint a vármegyénk múltjával foglalkozni szerető régi iró ember nem állhattam meg, hogy helyreigazító cáfolatot ne küldjék be az említett lapnak. De mivel tudom, hogy a hírlapok nem igen közük az ilyen rájuk nézve elég kellemetlen helyreigazításokat, a beküldött cikket közlöm itt is egész terjedelmében, mert nem szabad megengednünk, hogy a már megállapított történeti igazságok olyan szemenszedett valótlanságokkal elferdítve vésődjenek be a múlttal amúgy is csak felületesen foglalkozó jelen és jövö nemzedék leikébe. A beküldött cikk a következő: Mint iró, volt lapszerkesztő, 1898- ban a szekszárdi Garay-szobor bizottság jegyzője, a szobor biráló bizottságnak egyik tagja eleget foglalkoztam Garay János életével s magával, a hires Háry Jánossal is. Sokat leveleztem Zichy Mihállyal, a világhírű festőművésszel, aki aztán az akkor általam szerkesztett Garay Albumban megjelent remek rajzával hires obsitosunknak ssakugyan megadta az igazi — halhatatlanságot. Engedje meg tehát mélyen tisztelt Szerkesztő ur, hogy röviden én igazítsam helyre azt a temérdek tévedést, amelyet egyik cikkírója becses lapja április 30-iki számában „ Garay hires obsitosáról“ irt cikkében, a „történeti hűséggel“ szemben elkövetett. Hogy élő személy volt-e Háry János ? — ebben nincsen semmi kulisszatitok! Vagy legalább ez nem most, a „Szekszárdi Léderer N. János“-féle kúriai per anyagából derűit ki. Aki olvasott valamit Garay- ról és ismeri dr Ferenczy Józsefnek az Akadémia által jutalmazott Garay életrajzát, még ha nem tud is a Garay-szobor leleplezésekor kiadott Garay Albumról, a pár héttel ezelőtt tartott eléggé nyilvános rádióelőadásokból is megérthette, hogy Háry uram csakugyan élt és szekszárdi gölöncsér, vagyis fazekas volt, még pedig saját maga szerint páratlan az — egész világon! 0 csinálta, még pedig — mértékre, azokat a híres fazékfedőket, amelyek vagy beleestek a fazekakba, vagy egy jó félarasszal — nagyobbak voltak. Ezért szójárás még ma is Szekszárdon: „Passzol, mint a Háry-fedele!“ Vállalkozott ő különben mindenre. Csinált még kályhát is De, mikor — reggel felrakta, estére összeomlott! Persze futottak hozzá a megrémült emberek, de Háry bátya igy vigasztalta őket: „Hát isz — semmi se tarthat — örökké/“ De lássuk a hires „Szekszárdi Léderer pert*! Ilyen per a Kúrián soha nem folyt. Mert ilyen nevű ember Szekszárdon soha nem élt. A cikkiró Adler N. Jánossal tévesztette össze. De ez az Adler János nem volt — „harminc évig özvegy." Első feleségének neve nem Mech- vertz, hanem Mehrwerth Juliánná volt, de ennek gyermekei nem érezhették magukat örökségükben megrövidítve s nem indíthattak pert, mert — meg sem születtek. Adler N. Jánosnak sem első, sem második házasságából nem voltak gyermekei. Tény, hogy Adler N. János jellegzetes alakja volt Szekszárdnak, de soha, igy „1848-ban sem volt katona.* Egész „családja sem vett részt az osztrákok ellen vivott harcokban.“ S bár, mint tekintélyes kereskedő szép vagyont szerzett, de mégsem annyit, hogy abból a „forradalmak után, a gazdasági depresszió alatt ö adott volna kölcsönöket a szekszárdi pénzintézeteknek Hogy abban a perben, amelyet közös végrendeletükből kifolyóan első felesége oldalági rokonai indítottak, szerepet játszott volna a Háry János szőlő ?! — Ez éppen olyan valótlanság, mint a többi. Van ugyan emlités a folyó év január 30-án kihirdetett kúriai végítéletben egy szőlőről, de ezt Léderer, vagyis Adler N. János hasonló nevű apja soha nem örökölhette anyai ágon való unokatestvéréről (?) — Háry Jánosról, mert szegény Háry Jánosnak ez soha nem voltba szőleje. Állítólag Simontornyáról cseppent ide Szek- szárdra, a céhiratok szerint itt folytatta a gölöncsér mesterséget: 1850- ben halt meg. Hogy az oldalági Mehrwerth-örökösök ezt az állítólag Háry-szőlőt is perbe vonni akarták, az úgy történt, hogy ez a szőlő Mehrwerth Ignác, szekszárdi főjegyző szőleje volt, amelyet Ve je, Adler N. János váltott magához, mint legpénzesebb ember, az osztozkodáskor a hét Mehrwerth testvértől. Ennek a szőlőnek azonban mégis van valami köze Garay Jánoshoz és a hires obsitoshoz. Garay ugyanis kebelbarátja volt az őcsény- ben 1805 október 18-án született Mehrwerth Ignácnak, akinek atyja ott erdész volt. Bár Mehrwerth az 1812 október 10-én született Garay Jánosnál jóval idősebb volt, mint diákok úgy Pécsett, mint Budapesten is együtt laktak s a barátságot mindvégig fenntartották. Garay 1842. évi Szekszárdon időzésekor sokat hallott Mehrwerthtől és édes szüleitől a nagyokat lóditgató Háry bátya felől, ő ezeket versbe szedte, úgy hogy a vers már 1843-ban megjelent. Hogy lehet tehát olyat még állítani Is, hogy Garay János a hatvanas években egy barátja meghívására került Szekszárdra. Az vitte j el Léderer, vagyis Adler N. János szüleihez, hogy a hires szőlőben I éppen zajló szüreten megvendégelBonyhádi TaKaréhpénztflr R. T. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézete (Alaplttatott as 1869. évben) A legelőnyösebb feltételek mellett nyújt kölcsbnöketj betéteket a legkedvezőbben gyümölcsöztet, foglalkozik a banküzlet minden ágával, megbízásait gyorsan és előzékenyen bonyolítja le« 5 pent 219 itthoni*. pén££®l! boídoas^S. üttn£ tsrilbÓ A m. klr. Aliamsonlfittk 40.000 ar. pengős főnyereményének, összesen 19 600 kisebb-nagyobb nyeremény húzása június hó 5-én. Egész sorsjegy 3 P. Fél 150 P * I hessék?! Garay 1846-ban járt utoljára Szekszárdon, 1853 november 5-én már meg is halt, a hatvanas években tehát nem is járhatott Szekszárdon s nem tehetett itt Ígéretet, hogy „poéta kollégája históriáját“ meg fogja Írni? Pláne, hogy tiz év múlva meg is irta volna ? Láttuk, hogy a vers már 1843-ban megjelent. A való igazság az, hogy Garay 1846-ban Merwerth Ignác barátja meghívására megjelent az utóbbinak és nem az Adler-családnak szőlejében, tudva, hogy Háry János is ott lesz. Háryt éppen Garay kedvéért hivták meg — szüreteiének. Mert a költő meg akarta ismerni. Háry bácsi pedig mindenhez értett, még a — szőlómunkához is. Mert ezt már — inas korában megtanulhatta. Akkoriban a mesterek szombaton este még igy szoktak szólani alkalmazottjaikhoz: „No, gyerekek, holnap — Ünnep lesz, megyünk a szőlőbe — kapálni/“ Ekkor már közismert volt Garay „Obsitos“ cimü verse. Háry is hallhatott róla s nagyon neheztelt amiatt a költőre, hogy öt a Hessen Hom- borg huszárezred kiszolgált és — 1804-ben obsittal elbocsátott katonáját azzal gyanúsította meg, hogy lovon soha nem ült, tehát pocséta- kerülő — gyalogos A híres vitéz még 1809-ben is dohog a vármegyei levéltárban általam még látott apellátájában a nagy „porció“ elten s annak mérséklését azon az alapon kéri, mert hát a „király kémélleni szokta az ő katonáját /“ Mehrwerth féltette Garayt a nem mindig udvarias Hárytól s amikor a hires obsitos ettől azt kérdezte: „Hát az ur ki légyen ? “ Garayt, mint Erdélyi János orvost mutatta be. Háry I bácsi azonban sejthetett valamit, mert rámordult: „Ugyan tegye le már az ur az ókulárét, hisz úgyis tudom, hogy — indzselér! A megvetés jele volt ez abban az időben, mert gyűlöltebb foglalkozás nem volt, mint a — földosztó mérnökség! Később azonban belemelegedett Háry uram. Akkor mondta el történetét a tiroli masérozásról: Olyan sürü volt a köd a hegytetőkön, hogy egy lépést sem lehetett — előre menni. De a kapitány feltalálta magát, kirendelte a falubeli asszonyokat, és — szénvonóval elkaparhatta a — ködöt! Egy pompás tréfáját Garay Antal, a költő testvére tartotta fenn az utókor számára. Nagyon fitymálta egy borbély ismerőse a derék vitézt, de ő reárivallt: Hallgasson, hiszen még azt sem tudja, hogy Taliánország-
