Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-04-06 / 25. szám
XXII. Malum. SztkäM, 1940 (Mis 6. (Szombat) ZS. szita. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Elfiflzetésl dl): Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő Pe lelds szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dl|ak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dt|a 180 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mdllmétersoronként 10 fillér. Allástkeresőknek 80 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamlal"a nyllttér soronként 60 fillérbe kerít 1. A két béke Az olasz-magyar barátság változatlan szilárdságáról győződött meg Teleki Pál gróf miniszterelnök római tartózkodása alatt folytatott megbeszélései során. Ez a barátság nem lépett uj fázisba a húsvéti megbeszéléseken, mert ez hosszú együttműködésen, kölcsönös megértésen alapuló természetes adottság. Teleki Pál gróf miniszterelnök olaszországi útjáról hazatérve nyilatkozott tapasztalatairól és megbeszéléseiről. — Nyilatkozata csak azok körében keltett feltűnést, akik minden külföldi úttól valami rendkívüli szenzációt várnak. Teleki, magánemberként tartózkodott Olaszországban s egészen természetes, hogy szabadsága alatt felkereste a baráti állam két nagy politikusát, Mussolini miniszterelnököt és Ciano gróf külügyminisztert és kihallgatáson fogadta őt a pápa őszentsége is. A velük folytatott megbeszélések nem hozhattak semmi uj fordulatot s éppen ezért hiábavaló volt meglepetést várni ettől az úttól, hiszen az olasz-magyar együttmunkálko- dás, a két állam külpolitikája és céljai — Teleki szavaival élve — nyitott könyv és nem is változhatnak. Mindkét nép hagyománytiszlelő s az ilyen népek felfogásának lényege az idő folyamán nem változik. Felfogásunk volt eddig is céljaink békésuton való elérése. Céljainkat ezentúl is — mondotta gróf Teleki Pál — hacsak lehet, békés utón kívánjuk elérni. Mély államférfiul bölcsességre yallanak a miniszterelnök szavai a két békéről, a pillanatnyi és a végleges békéről. A pillanatnyi békét fenn kell tartanunk, mert hivatást érzünk az európai életközösségben s tudatában vagyunk annak, hogy magasabb hivatást töltünk be a Duna medencében. Ez a kettős hivatás kötelez bennünket, hogy amíg csak lehet, óvjuk meg a békét Európának ezen a részén. Nélkülünk ugyanis semmi sem történhet a Duna-medencében s annak, aki itten állandó jellegű ujjárendezést akar véghezvinni, számolnia kell velünk is. Mind a két országnak a célja a pillanatnyi béke fenntartása. Ugyanakkor azonban erőteljesen fel kell készülnünk az uj elrendezésre, a végleges békére, aminek az európai I konfliktus végével létre kell jönnie. Addig azonban igazságos ügyünk tudatában várnunk kell, de lelkileg nagyoknak kell lennünk, mert Teleki szerint a Duna-medencében való helyzetünket összhangba kell hoznunk Európa egyetemes érdekeivel s ezeket is kell szolgálnunk. Lehettünk a különböző korszakokban erősek, vagy gyengék — mondotta, — de lelkileg mindig elég nagynak éreztük magunkat arra, hogy a Duna-medencében ilyen magasabb hivatást töltsünk be. Fel kell készülnünk tehát az uj elrendezésre, de meg kell őriznünk higgadtságunkat. Az eseményeket, a nagy rendezés szempontjából kell figyelnünk és megítélnünk. A nagy elrendezés az állandó békét fogja megteremteni. Ezért az állandó békéért az igazságos megoldáson alapuló végleges békéért dolgozik | a miniszterelnök s ezt az ügyet szolgálta húsvéti szabadsága alatt is, amidőn meglátogatta nagy barátainkat A miniszterelnök nyilatkozata alapján újból megnyugvással tölt el bennünket az a tudat, hogy Olaszországhoz mindig bizalommal fordulhatunk, mert az az ország, amelynek politikája közel áll hozzánk s velünk való kapcsolatai és irántunk táplált érzelmei a nehéz időkben is változatlanok, mellettünk lesz a végleges béke megkötésekor ami Délkeleteurópában is megszünteti az igazságtalanságokat. Az olasz-magyar barátság megtenni gyümölcsét a jövőben is, mert az általános béke megkötésekor lehetővé teszi a Duna-medence fenntartás nélküli békés együttélését. Mindenki adni fog I.. Húsz évvel ezelőtt kifejezően erőteljes plakátok jelentek meg szerte az országban. Hatalmas kormánykereket fogott egy izmos kéz s a művészi elképzelés azt példázta, hogy az ország hajóját végre olyan férfiú irányítja, akinek van tudása, ereje és akarata a legnagyobb veszedelmek, válságok és összeomlások idején is az egyetlen menekülést, az egyetlen szabadulást jelentő irányba vezetni népének hajóját. ... És ma újra ott áll a nagy vizek fölött a régi kormányos, ma újra ott áll, hogy megsegítse árvíz- sújtotta népét, is a kormányzó, a nagy óceáni vizek legendás hirü admirálisa, repülőgépbe szállt, hogy igy szemlélje meg az árvizsujtotta I területeket. A lesújtó tapasztalatok által megsokszorozott erővel vette kezébe újra az irányítást s alig szállt ki a repülőgépből, felhívással fordult a magyar társadalomhoz, magyar testvéreink megsegítéséért. — Most érkeztem vissza az árvizsujtotta országrészek feletti utániról — hangzik a kormányzói szózat első mondata. A legfelsőbb Hadúr látta az összeomlott házakat, a megrokkant egzisztenciákat és nyomban megjelölte a segítés, a talpra- állitás módozatait. Gyönyörűen szép és önként értetődő, hogy Kormányzó Urunk a magyar hadsereg példájára utal. A honvédekére, akik éjt- nappá téve mentették a menthetőt, a honvédekére, aki hivó szó nélkül is felajánlották anyagi segítségüket. „Az árvíz által sújtott hadirokkantak házainak egész sora fogja hirdetni a bajtársak tettrekész együttérzését“ — állapítja meg a kormányzói szózat, amely minden magyarhoz intézi a felszólítást: Adjon mindenki annyit, amennyit meg sem érez, de adjon, hogy részt vegyen a nemzet jótékony lelkének egyöntetű megmozdulásában. A kormányzó szólt és a nemzet megértette az ő szavát 1 Uj, nagy, hatalmas magyar munka indul el s nem lesz, nem is lehet ebben az országban magyar, aki ne fogadná meg a kormányzó figyelmeztetését, aki ne érezné, hogy ez a felhívás olyan parancs, amelyet teljesíteni becsületbeli és magyar kötelesség. Kormányzó Urunk ismeri, tudja, látja a magyar tömegek mai helyzetét, éppen ezért hirdette, hogy „adjon mindenki annyit, amennyit meg sem érez 1...“ Mindenki adni fog 1 Mindenki, mert igy kívánja ezt a Kormányzó, mert igy kívánja ezt a magyar becsület és mert igy kívánja — sokezernyi magyar vérünknek a miénkkel közös érdeke. Magyarország kormányzójának szózata a nemzeti társadalomhoz" Horthy Miklós, magyarország kormányzója kedden este a következő legfelsőbb kéziratot intézte gróf Teleki Pál miniszterelnökhöz: Kedves gróf Teleki! Most érkeztem vissza az árvizsujtotta országrészek felett tett utamról. Bár csak madártávlatból láttam a rombolást, mégis megdöbbentett annak pusztító ereje. Láttam az összeomlott házakat, éppen azok hajlékának megsemmisülésétf akik a legnehezebben hordtak egy vályogtéglát a másik fölé, hogy létrejöjjön kis otthonuk. A magyar lelkek áldozatkészségét bizony nagyon sokszor vettük már igénybe. Két évtized óta hol itt, hol ott kellett segíteni. De megtettük s hála Istennek megvagyunk, boldogulunk, fejlődünk s erősödünk. Magyar testvéreimhez fordulok. Senkitől sem kérek nagy áldozatot. Vegyünk példát hadseregünkről. Rangban a legmagasabbak is csak pengőket, a legkisebbek pedig filléreket áldoztak s mégis az árvíz által sújtott hadirokkantak házainak egész sora fogja hirdetni a bajtársak tettrekész együttérzését. Adjon mindenki annyit; amennyit meg sem érez, de adjon, hogy résztvegyen a nemzet jótékony lelkének egyöntetű megmozdulásában. Érezze minden bajbajutott a megértő magyar szivek testvéri támogatását. A gyűjtést végezze a kormánybiztos, aki egész tevékenységét az árvizsujtott területek s lakóik gondozásának szenteli. Bízom az egész magyar társadalom áldozatkészségében l Kelt Budapesten, 1940. évi április hó 2-án. HORTHY s. k. I Egyes szám ára 12 fillér.
