Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-02-15 / 14. szám
2 ITOLNAMEGYEI UJSAG 1939 február 15. közül Teremtöjéhez és csak elfáradt, kihűlt testét adta a földnek, eljutott a bölcsesség utján addig a legmagasabb oromig, ahol már egyetlen szóban, intelemben foglalódik össze minden kérdés és minden kö* telesség s megismételhette Szent János apostol végső szavait: szeretet. Szeressétek egymást emberek és akkor napsugaras lesz a legsötétebb zug is. — Pace és Gesu. Béke és Isten. Bs ezekkel a szavakkal azt is mondjuk, hogy igazság és azt mondjuk végül, hogy: szeretet — Az egykori, síkságról indult és erre a legmagasabb csúcsra ért pásztor bizonyára az igazság békéjéért küzdő lélek vonásait látta meg a magyarság arculatán akkor, amikor itt járt nálunk. És azért szerette olyan mélyről jött megértéssel a magyar nemzet. — Sokszor, nagyon sokszor adta ennek tanujelét. Legutóbb akkor, amikor a múlt őszön immár ros- kaszfó betegséggel, gyenge testében — orvosai tilalma ellenére — lábraállott, hogy fogadhassa és megáldhassa a tisztelgő magyar zarándokokat. Szeretett bennünket és velünk imádkozott kegyetlen sorsunk fordulásáért. Velünk imádkozott, amikor virágos május hónapjában itt a Duna partján borult le öt világrész népe, az Oltáriszentség győzelmes Krisztusa előtt. — Velünk imádkozott s talán a mi könnyeinkkel csordult könnye, amikor néma rimánkodással az igazság győzelméért fohászkodtunk mi magyarok. És velünk örvendezett, akkor, amikor az első bilincs szétpattant és egymillió testvérünk tért vissza hozzánk. — Most elment. De áldott, reszkető, buzdító hangja itt maradt. S most megszólal. Hallgassuk meg, milyen meleg jósággal emlékezik arról, hogy a magyar lélek és dicsőség hogyan indítja őt mélységes csodálatra. Ekkor felhangzott XI. Pius pápának a budapesti eucharisztikus kon- greszszushoz intézett és e cikkünkben magyarul is ismertetett rádiószózata. A Szent Atyának hanglemezről közvetített szavai után vitéz Somogy- vári Gyula igy folytatta: — Pace ... Gesu ... — A síkról indult vándor felért a hótiszta ormokra. — A pásztorbot uj kézbe kerül. — A halászgyürü más ujjára. — De akiket ez a most már kihűlt kéz annyiszor megáldott, azok áradó hálával őrzik meg szivükben annak a léleknek emlékét, akit földi élete végén XI. Pius pápának, azaz Atyának neveztek. A szekszárdi kir. törvényszéktől. B. 41—1937—5 bi. A Magyar Sient Korona nevében I A siekszárdi kir. törvényszék, mint büntető bíróság a sajtó utján elkövetett rágalmaiáa vétsége miatt Bláisik Ferenc ellen indított bűnügyben a fómagánvádlónak B. 41— 1937. Biámn vádiratában foglalt ▼ádja falett megtartott nyilvános főtárgy alás alapján megbosta a következő ítéletet: Bláiaik Ferecc vád'ott, aki 1875 november 25-én sittletett Ciongrádon, Sseksiárdon lakik, magyar állam polgár, nős Steiner Ilonával, 3 gyermek atyja, nyag. máv. fóintésó, hírlapíró, katona nem volt, vagyontalan, TELEFON: 14S Szerdán, febr. 15 Csütörtökön, febr. 16. VILÁGHOZ! Megráró drámai jelenetekben gazdag Ilim az Acélkoporsó Az előadások kezdete: hétköznapokon: */s7 és Vs9 órakor, vasár- éa ünnepnap : 3, 5, 7 és 9 órakor Egy tengeralattjáró elsüllyedésének története Főszereplők: Pat O’Brien, George Brent, Wajne Morris, Doris Weston Fox világhiradó besiél magyar, német éa olaai nyelven, bllofs a 2 rendbeli, a Bv. 1. § ába tttköaó, a 3. § 2 bekezdés 1. pontjának elaó esete Bieriot minő sülő, sajtó utján elkövetett rágalma- sáa vétségében mint Bieraó. A kir. törvényszék elért: Bláisik Ferenc vád’ottat a Bv. 3 § 2. bekeidése, a II. Bp. 4. § 1. bekezdése és az 5. § 1. bekeidése és második bekeidése 2. tétele és 7 § a alapján behajthatatlanság esetén a II. Bn. 8,9. és 10 §-ai alapján öt (5) pengénként egy (1) napi, ősi- sieaen tizenhat (16) napi fogháira átváltoztatandó nyolcvan (80) P péni bflotetésre ítéli. A pénzbüntetést az ítélet jogerére emelkedésétől elámított 16 nap alatt kell végrehajtás terhével ai 1892: XXVII. te. 3. § ábao meghatározott célra a m kir. postatakarékpénztár központjánál, vagy bármely posta hivatalnál ai „Igazságügyminisztá- rium Büntetőpénzek bevételi siám- Iája BndapeBta címen nyitott 108 807. siámn csekkszámla javára befizetni. A vádlott a Bp. 479—480. § a értelmében kötelei ai ezután esetleg felmerülő bűnügyi költséget ai államkincstárnak megtéríteni. A Bp. 479—480 § ai alapján vádlott köteles Pápay Karoly és Föglein János fémagánvádlőnak hetvennégy (74) P ügyvédi .és bélyegköltséget ai ítélet jogerére emelkedésétől számított 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni. A St. 40. és 42 § ai alapján ai ítéletben megállapított pénzbüntetésért és a bűnügyi költségekért, ide értve a íémagánvádlóknak fiaetendé költségeket is, első sorban a biito sitókul letett összeg erejéig a „Tolnamegyei Újság“ c. idésiaki lapkiadója, amennyiben peeig eieket a biitosi- ték nem fsdeiné, másodsorban ai elitéit, harmadsorban a kiadó egyéb vagyonával, végül pedig a Molnár- féle nyomdai müintéiet és siabadal- maiott iróaliatgyár rt. szekszárdi oég, mint nyomdatnlajdonos égési vagyona erejéig felelés. A St. 45. § 3. bekeidése alapján köteles a „Tolnamegyei Újság" című idésiaki lap szerkesztője ai ítéletet indokaival együtt a nevezett idésiaki lipban, a jogerős ítélet kéibeBitéBe után megjelenő legközelebbi, vagy azt közvetlenül követő siómnak elején rendes nyomással minden lappéldányban könétenni. Indokolás: A kir. törvényszék Bláisik Ferenc vádlottnak a főtárgyaláeon tett vallomása, a „Tolna megyei Újság" oimtt idésiaki lap XVIII. évfolyam 64. siá- mábin, az első oldalon „A vármegyei fegyelmi választmány falmenté ítélete vitéi Vendel István polgármester ügyében" cim alatt megjelent cikk, mint tárgyi bizonyíték alapján a kö vetkeiő tényállást állapította meg: A „To'namegyei Újság" című időszaki lapnak 1936. évi augusitus hó 18 napján megjelent 64. számában Bláisik Ferenc vádlott „A vármegyei fegyelmi választmány felmentő Ítélete vitéz Vendel István polgár mester ügyében" címet viselő cikket irta. £ cikkben Pápay Károly és Fóg- lein János főmagánvádlókra vonatkozóan a következő kitétel foglaltatik : . ha a közélet purifikálása volaa a cél, akkor nem egy Pápay vagy egy Föglein JánoBt állítottak volna ebbe az odiózu* ügybe stroh- manóknak azok, akik talán országos, vagy várospolitikai szempontból, esetleg egyéni érvényesülés céljából akarják kiszekirozni állásából a polgármestert." Véd*ott a főtárgyaláson előidta, hogy cikkében a főmagánvádlókra vonatkozó ezen kitételt azért irta, mert vitéz Vendel István polgármes tér ellen tett fegyelmi feljelentés tu- iajdonképp?n nem a fómagánvádlóknak, hanem másoknak a müve, ők tulajdonképpen csak a nevüket adták oda; erre vonatkozóan közérdek védelme címén kérte a valóság biso nyitásának az elrendelését. A kir. törvényszék a valóság bizonyítását a Bv. 13 § első bekezdése első pontja alapján elrendelte, mert úgy találta, hogy a vád'ott óik kében foglalt s a főmagánvádlőra vonatkozó állítás, a vád ott részéről a közérdek megóvása céljából történt, és mert a valóság bizonyításának elrendelését főmagánvádlók nem ellenezték. A kir. törvényszék Pipay Károly, Föglein János főmagánvádlók, Fo- garassy József, Leopo'd Mihály, Horváth Károly, Simon László, Pintér János, Szabó András Till, Székelyi István, Ferenci Péter és Till János Schmidt tanuk vallomása, a szekszárdi kir. járásbíróság B. 11.207—1936. számú iratai között hiteles másolatban elfekvő, Tolnavármegye alispánjához intézett feljelentés mint tárgyi bizonyíték alapján a következő tényállást állapítja meg: Föglein János Pollermann és Pápay Károly aláírásokkal ellátott Szekszárdim, 1936. évi április hó 24, nap ján kelt, Tolna vármegye alispánjához intézett panaszbeadvány — fa gyelmi feljelentés vitéz Vendel István, Szekszárd megyei város polgármestere ellen — adatait az azt aláírók s Föglein János Pollermann és Pápay Káro'y gyűjtötték össze, a feljelentést ezen adatok alapján Pápay Károly szerkesztette s azt Föglein János Pollermann mindenben magáévá téve irta alá. Esen tényállás szerint meg van cáfolva a kérdéses cikkben foglalt az az állítás, hogy Pápay István és Föglein Jánes főmagánvádlók a Tolna vármegye alispánjához beadott fegyelmi feljelentésnél csak „strohma nők" ként szerepelnének, azaz csak nevüket adták volna a feljelentéshez, amelyhez egyébként semmi közük sincs — s igy vádlottnak a valóság bizonyítása nem sikerült. A kir. törvényszék megállapítása | szerint a vád'ottnak a fentebb hivatkozott cikkében foglalt az a tényállítása : ... ha a közélet purifikálása volna a oél, akkor nem egy Pápay Istvánt éa Föglein Jánost állították volna oda ebbe az odióaus ügyben strohmanoknak azok, akik talán országos, vagy vároapo itikai szempontból, esetleg egyéni érvényesülés oél- jából akarják kiszekirozni állásából a polgármestert" — valóság esetén a főmagánvádlókat közmegvetésnek tenné ki, mert igen elitélendő dolog az, ha valaki egy közéleti férfi — polgármester — elleni feljelentéshez nevét odaírja abból a célból, hogy arra az esetre, ha a feljeljelentésbeu foglalt tényállítások valótlanoknak b zoBju’nának, az igazi feljelentő az alaptalan feljelentés következményeitől szabadadon, igy a vádlottnak ez a tényállítása kimeríti 2 rendbeli a Bv. 1. §*ába ütköző és a 3 § 2. bekezdés 1. pontja első esete szerint minősülő sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségének a tény állad áki elemeit, ezért őt abbani beszámítást kizáró és büntethetőséget megszüntető ok hiányában, miután a szükséges magáninditványt aa arra jogosított főmagánvádlók kellő időben előterjesztették — bűnösnek kellett kimondani és megbüntetni. A kir. törvényszék a büntetés kiszabásánál súlyosbító körülményt nem észlelt, enyhítő körülményül vette a vádlott családos állapotát. A kir. törvényszék, tekintettel a vádlott egyéniségére úgy találta, hogy megfelelő su yos pénzbüntetés alkalmazásával őt éppen úgy lehet megbüntetni és őt újabb bűncselekmény elkövetésétől éppen úgy lehet visszatartani, mint a cselekményével arányban álló szabadságvesztés büntetés alkalmazásával, miért is a II. Bn. 4 § ának alkalmazásával a vádlottat a rendelkező részben irt —* alanyi bűnössége fokával, cselekménye tárgyi súlyával, valamint egyéni, vagyoni és kereseti viszonyaival arányban állónak talált pénzbüntetés megfizetésére ítélte. Az ítélet egyéb rendelkezései a felhívott törvényszakaszokon alapulnak. A kir. törvényszék Pipay Károly és Föglein János főmagánvádlókat a vallomásukra azért eskette meg, mert velük szemben a mellőzésre törvényes okot fennforogni nem látott és mert a Bp 222. § ának utolsó bekezdése szerint megesketésük különben is a bíróság belátásától függ. Szekszárd, 1937. évi április hó 10. Wandl Rudolf sk. kt. elnök, Szirmay Lajos sk. kt. bíró, Bolgár Kálmán sk. kt. bíró, itéletsserkesstő. A pécsi kir. ítélőtábla. B. II. 916/1937—10. szám. A Magyar Szent Korona nevében I A pécsi kir. ítélőtábla a sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt Blázsik Ferenc ellen folyamatba tett bűnügyet, melyben a szekszárdi kir. törvényszék 1937. évi április hó 10-én B. 41. 1937—5. szám alatt ítéletet hozott, — a vádlott által bűnösségének megállapítása miatt és felmentése végett, a védő által a Bp. 384. § ának 9 pontja alapján a vitéz Vendel István polgármester elleni fegyelmi iratok beszerzésének mellőzése miatt, továbbá Pápay Károly és Föglein János főmagán vád ó tanuk megesketése miatt, a Bp. 385. § 1. a) pontja alapján az ítélet rendelkező része és indokolása ellen a vádlott felmentése végett bejelentett éB a vádlott által védője utján 7. sorszám alatt írásban is indokolt fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebb«
