Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-02-08 / 12. szám

XXI. évfolyam. Szekszárd, 1939. február 8. (Szerda) 12. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP SnrkwuMt em kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében, Telefonszém: 85 fclSflzctéal difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre^ _ _ 6 pengő Pe tal ős axerfceasiö: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden uerdán im szombaton. Blóflistiai dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illata közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések arait A legklaabb hirdetés dUa t'BO pengő, — A hirdetés egy 60 milliméter itéles hasábon rallllmélcrsoronkénf 10 nflér, Alléstkerasőknek SO százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett reklám», eljegyzési, családi Hír, valamin! a nylfttér Boronként 00 fillérbe kérdi. Két választás izgalmaira figyelt fel az elmúlt hé­ten az ország. Két haláleset foly­tán megüresedett a Nemzeti Egy­ség Pártjának politikai birtokállo­mányához tartozó gyömrői és a biharnagybajomi választókerület és az ellenzék mindkét helyen óriási erőfeszítéseket tett, hogy a két man­dátumot elhódítsa. A gyömrői kerü­letben az egyesült nyilaspárt jelöltje vette fel a harcot vitéz Kolosvdry- Borcsa Mihály dr miniszterelnökségi sajtófőnökkel, mig Biharnagyba- jomban úgy a kisgazdapárt, mint a nyilaspárt indult báró Vay László miniszterelnökségi államtitkárral szemben. Bár az ellenzékiek harca min­denütt igen éles* sőt kíméletlen is volt* a Nemzeti Egység Pártja mégis igen fölényes győzelmet aratott. Kolosváry-Borcsa Mihály 8417 sza­vazatot kapott, ellenfele 4037-et, Vay László báróra 5900 szavazat esett, mig a kisgazdapártra 800 és a nyilas jelöltre 1300. Csak akkor mérlegelhető tisztán ennek a két győzelemnek az értéke, ha azt is tudjuk, hogy a NEP-hez tartozó két győzedelmes jelölt megkapta a vá­lasztókerület összes szavazóinak az abszolút többségét Á kemény harcok eredménye­képpen kivivőt! két impozáns idő­közi választási győzelem az egész ország szemében jelentősen meg­erősítette vitéz Imrédy Béla minisz­terelnök pozícióját, mert ez az ered­mény annak a jele, hogy a magyar nép helyesli a kormány politikáját. Nemesák két képviselői mandátu­mot jelent ez a parlamentben, ha­nem biztos támaszt is az eljövendő küzdelmekre. Ezekből a választá­sokból az is kitűnt, hogy sohasem komoly politikai tényezők akartak nehézségeket csinálni a kormány­nak, hanem olyanok, akik számuk­nak és politikai súlyúknak egyálta­lán meg nem felelő hangossággal jelentkeztek a közéletben. A komoly, tisztán látó magyar nép nem hisz a felelőtlen uszítás­nak, a demagógiának és a két idő­közi választásnál is azt akarta ki­fejezni, hogy a közbiztonság tuda­tos megzavaróit a politikában csak kissé is világosan látó közönség egyhangú véleménye szerint is min­den eszközzel lehetetlenné kell fenni. Ebből az egy héten belül lezaj- lőtt két képviselőválasztásból kitűnt, hogy mennyire nincs talaja nálunk a lakkcipőben járó kisgazdapoliti­kának és kiviláglott az is, hogy a magyar nép nem szereti a túlzó szélsőségeket sem. Erős jobboldali, meg nem alkuvó és a magyarságot szerető politikát kíván a nép és őszinte testvéri kézfogást minden magyar közt. Tudja, hogy ezt akarja Imrédy Béla is, ezért viszi tehát fé­nyes győzelemre mindenütt az ö ; zászlaját. Gróf Apponyi Károly nagy sikere a felsöházban A honvédelmi javaslat előadójául tudvalevőleg a kormány és a felső­ház elnöke gróf Apponyi Károly felsőházi tagot kérte fel. Gróf Ap­ponyi ügy a felsőház bizottságában, mint plénumában, szélesen megala­pozott, nagy tárgyi és szakisme­retre valló beszédet tartott, mely általános feltűnést keltett és nem közönséges sikert aratott. Vármegyénk emez illusztris tör­vényhozójának e nem mindennapi sikere alkalmából őszinte örömünk­nek és büszkeségünknek adunk kifejezést. Nagy kára a magyar honvédelem ügyének, hogy gróf Apponyi, aki a volt közös hadse­reg egyik legkitűnőbben minősített magasrangu vezérkari tisztje volt, szolgálatától a háború után kény­telen volt megválni. Szeretnénk re­mélni, hogy gróf Apponyi Károly- nak a tényleges állományból tör- . tént kiválása dacára is lesz még | több komoly alkalma arra, hogy I elméleti és gyakorlati tudását a magyar honvédelem rendelkezésére ' bocsássa. * 94 1939. El. VII. 26 szám. A szekszárdi kir. törvényszék elnöke. Hirdetmény Közhírré teszem, hogy a m. kir. I I. M. E. számú rendelet 25. § ának Igazságügy miniszter a f. évi február | megfelelően a m. kir. belügyminisz- hó 4. napján kelt 3431/1939. I. M. | terrel és a m. kir. honvédelmi mi- E. számú rendeletével, a 9550/1915. i niszterrel egyetértve, a rögtönbiráskodást törvény- | és 176. § ába Utközö bűntettére, — és annak a szekszárdi kir. szék és a kir. törvényszék bajai ki- rendeltsége területén leendő kihirde tését a Ififegyver, robbantószer, illetve mindennemű robbanóanyag (bomba, kézigránát, pokolgép 8tb) használá­sával elkövetett gyilkosság és szán­dékos emberölés bűntettére (ideértve az ily gyilkosság és szándékos ember­ölés kísérletét és az ily gyilkosság elkövetésére irányzott szövetséget is), — valamint a hatóságok büntetőjogi védelméről szóló 1914. évi XL. te., be ütköző csoportosulás útján, vagy fel­fegyverkezve csoportosulás esetén kívül elkövetett bűntettekre és a ma­gánosok elleni erőszaknak a Btk. 175. elrendelte. A rögtönbíráskodás hatálya a tet­teseken kívül a részesekre (Btk. 69. §) is kiterjed. Felhívom ennélfogva a lakosságot, hogy ily büntettek elkövetésétől min­denki óvakodjék, mert a polgári bün­tető bíráskodás alá tartozó minden olyan egyén, aki a kihirdetés után a megjelölt területen ily bűncselek­ményt követ el, rögtönitélő eljárás alá kerül és halállal bűnhődik. Szekszárd, 1939 február 6. Kelemen Imre kir. kúriai b(r6, a szekszárdi kir. törvényszék 94 elnöke. A Szekszárdi Casinó közgyűlése A szokott meleg érdeklődés mel­lett folyt le vasárnap a Szekszárdi Casinó évi rendes közgyűlése, mely­nek vezetésére Szongott Edvin al­ispánt kérték fel. — Bodnár István igazgatónak mindig élményszámba menő költői szépségű jelentése ve­zette be most is a közgyűlést. Ez a bevezető mesteri ecsetvonásokkal rajzolta meg az elszomorító világ- helyzetet, majd arra mutatott rá, hogy iskoláink, tudományos testü­letek, a casinókhoz hasonló társa­dalmi egyesületek a magyar egy­ség ápolásával teljesíthetik igazán nagy nemzeti hivatásukat. Megálla- i pitotta egyúttal, hogy a Szekszárdi' I Casinó a múlt évben is eleget ki- I vánt tenni ennek a hazafias feladat- ! nak és azonkívül igyekezett meg­adni tagjainak minden kényelmet és szórakozást. Előadta azután, hogy a Casinó 4380 pengőt meghaladó költséggel átalakításokat végzett épületén és beszerzéseket eszközölt. 300 pen­gővel szolgálta a jótékony célt, 108 pengőt adott a Magyar a Magyar­ért mozgalomnak, 100 pengőt a Revíziós Ligának, 607 pengőt köl­tött a művészet pártolására, ingye­nessé tette tagjai számára tánc- mulatságait, 320 pengővel bevezet­tette a rádiót. Mindezt a saját erejéből tudta fnegcsinálni a Casinó annak elle­nére, hogy ezévi bevétele az előző évivel szemben 530 pengővel keve­sebb, viszont kiadása 141 pengővel több volt. A bevétel 33.361*49 P-re, a kiadás pedig 34.548*97 P*re rú­gott. A kiadás főleg az adórovatban emelkedett, mert 13.918*91 P be­ruházási járulékot róttak ki a Ca- sinóra. Ezt az összeget az igazgató felebbezése folytán 12.781*92 P-re mérsékelték. A Casinó létalapját — úgymond Bodnár István igazgató jelentése — komolyan veszélyeztetik 3 csaknem elviselhetetlen közterhek. Házbér nyers bevétele volt 21.039*92 P, ez­után állami és községi adó 12.517 Öl P, beruházási hozzájárulás 2.544 36 P, viz- és csatornadíj meg nem té­rült része 637*35 P, házfenntártás 3.199*08 P, kezelési, szetnétfuvarö- zásl stb, költség 980 P, vagyis az összes kiadás 19.877 80 P, tehát az óriási házbérből 1.222*22 pengő maradt összesen. Ismertette azután az előirányzatot és hangoztatta, hogy a nagy közterhek miatt vagy az igé­nyek lefokozására, vagy tagdíjeme­lésre, vagy újabb adósságcsinálásra lesz szükség. Ismertette a Casinó alapjainak állását és panaszolta, hogy a Be- zerédj István szoboralap 42.000 pen­gője hadikölcsönkötvényben elve­szett. Talán a kormány beállíthatna a kárpótlási alapból évente vala­mely nagyobb összeget, hogy a Casinó a szobor létesítésével pár­tolhassa a válságba jutott magyar művészetet. A Simontsits-kőnyvtárat ifj. Si- montsits Elemér 376, a Széchenyi Országos Könyvtár 112, ifj. Leopold Lajos 152, dr Csapó Dániel 10 ér­tékes művel gyarapitotta. A Casinó 61 lapot és folyóiratot járatott és erre a könyvtár gyarapítására fel­használt 3.138*12 P-n felül 1.319*46 P-t fordított. Mély megilletődéssel parenlálfa el a Casinó halottait: dr örffy Gyula várm. tiszti főügyészt, volt Casinó igazgatót, Polgár Lajos ny. polg. iskolai tanár, volt könyvtárnokot, Jusih Dezső volt beregszászi köz­jegyzőt, Zsigmond Dezső volt városi irodaigazgatót, Kiss Istvánt, a köz­művek főtisztviselőjét, Ghika Jenő ny. m. kir. állami anyakönyvvezetőt, Wächter Károly nyug. járásbíróság! elnököt, Bajó Pál nyug. főszolga­bírót, végül Schneider Jánost, a Szekszárdi Népbank vezérigazgató­ját, lapunk volt alapitó főszerkesz­tőjét, akiről többek közt ezeket mondotta: — A rengeteg koszorú, az őt ezer­számra sírjáig kisérő hatalmas tö­meg a legbeszédesebb bizonysága az ő kiváló életének. Szárnyas sza­vak, meleghangú búcsúbeszédek, megemlékezések, újságcikkek mél­tatták az ö pénzügyi szaktudását, vármegyei, városi, közéleti, újság­írói szerepét s mint melegszívű, jó- I tékonyságáról ismert férfiút, aki nem j dicsekedve, sok nemes célt karolt I fel és támogatott anyagilag i9. Bi­zonyságot teszek róla, hogy kora I ifjúsága óta a legmelegebb vonza­Egyes szám áré 12 ffilléi*.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents