Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-12-23 / 100. szám

1939 december 23.

Exportra kész

hízott

sértésekét

vesz és szállít

Síuprics Jenő

földbirtokos, állatértékesitő vállalata

Gerjen

Telefon : Fa-dd 11.

Központi iroda: DUNASZENTGYÖRGY Telefon;

Táviratcím:

Állatexport Dunaszentgyörgy

. -^- Megint megszökött galambom, Iraragszik ám az öregapa. Még, hogy enbez a tolvaj,- gazemberhez elmenni, ej-ej ...

*

, Két hét múlva otthon volt, azt ' ihondták ^valahol róla, hogy nem beszámítható. Berendelték a kon- dától s az udvarban kapott valami fhühkát. Konyhára hordott vizet, iát s úgy járt előttem, mintha én Volnék az egyetlen, aki előtt székelni kell magát. Egy délután ttid- tünk -csak összebarátkozni újra, mikor valamennyien szundítottak, a Cselédek szerte traccsoltak s mi a kertnek egy félreeső zugában néztük azt a vércsét, amely Julis asz- iszony csirkéiből már vagy a huszadikat vitte. Akkor is ott lógott egy á szájában. ;

Annak szabad, látja szentem. Éhes, Viszi* Magáért viszi Az emberféle, ha egyszer rávetemedik, mindjárt érte jönnek, pedig nem is azért Vitte, hogy éhes volt, nem is azért, Tiogy jobb sort Vegyen rajta magának. Hanem másnák, valakinek. A madár az, más, ez is, nézze csak 1 ‘Újra erre jön.

Izgatott volt, pirosba gyulladt az ércav S ha talán messze lettek volna Julis asszony csirkéi, képes lett volna odahajtani a csőre alá a vércsének.

Reszketett, a vércse ott kóválygott a baromfiudvar felett kecsesen, /keringőzve; ringatózva, mintha épen <«sak azért jött volna, hogy affelett az udvar felett a legjobb a levegő. Ekkor vettem észre magamon, hogy -gazembernek hiszem én is az öreget. Nem akartam hinni, de láttam, hogy cinkosa a madárnak. Remeg mellette, ^hogy csirkét fogjon az a másik.

Hazugságot éreztem. Hazug a -madár, hiszen, nem mutatja, hogy lopni akar, játszik, táncol, hamis- kodik, ...mint az ember.

< Az ember, ott állt mellettem. Soha :sem láttam még olyan szörnyű változást pillanatok alatt. Harapta a Szavakat, rágta a száját; ököllel fenyegette a madarat, kinyúlt gör- nyedtes alakja, aprókat dobbant, mintha vele verte volna egy hatal- - masabb kéz a földet.

— Ez se igaz, hazudik, nézze csak,

. nézze. Hamis. Lopni akar huncutul, .nem úgy, mint aki virtusból csinálja. Az úgy megy, hogy, hujj, enyém a „világ, viszem, ami benne van... „Hogy aztán?...

Elfogyott a szava, meredten nézett az égre kis ideig, utána nagyot ordított s göröngyöt vágott az ég felé.

, — Rusnya madár, dögölj megl

A madár, valóban leesett, de nem &z ő göröngyétől, hanem a segédtiszt puskájától, aki Julis asszony kérésére lelőtte a komisz vércsét. jBelé esett a saláták közé, onnan “Vettük fél. Tenyerében tartotta,

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

puhán, lágyan, még meg is simo- I gáttá, maga felé fordította fejét, I nézte, nézte és egyszerre könny j fbfyott végig csúnya, bozontos i

aroát*

— Lássa, igy tesznek vele, igy, gyilkosok.

Haragos lettem, most már egyáltalán neöY hittem neki semmit Rákiáltottam.1

— Hiszen maga is meg akarta ölni

Meglengetté felém a nagy ujját.

— Csak dóbni szentem, dobni,

bogy másfelé repülhessen. Tudtam, bogy leesik. . .. "

Titokzatosan 'írtosolygott. Én meg eloldalogtam a1 közeléből, féltem tőle ö sem beszélt velem többet, csak a madarakkal barátkozott. Az utolsó emberbarátja én voltam.

Ezért voltál otthontalan

>Áz Emberfiának nincs fejét hol lehajtani.*) Ég az Ige, mint parázs a szivemben1 és vérhullám önti el arcomat... Otthontalan, öleléstelen, árva voltál, Uram,

lepkék serege dús zsákmányt Ígért, Közel vplt a cselédek kukoricafötdje melynek szélén a dombélen egy gunyhó bejáratánál egy kéve csután ülve pipázgatott a csősz. Mindjárt; ráismertem, mert tiz évvel ezelőtt nálunk a faluházánál sokszor beszélgettem vele, éjjeli őr volt és sok szép mesét tudott a régi betyárokról.

— Jó napot Mihály bácsi.

— Hát most itt őrködik ?

— Adjon Isten magának is ifiuram. Hát az öreg csontok már belefáradtak a sok járás-kelésbe itt ezt a könnyebb hivatalt választottam.

— Tud-e még olyan szép meséket mondani, mint otthon az őrszobában, mikor az apám dohányos szitájából megtömtem a zacskóját csakhogy meséljen. Akkor megígérte hogy elmondja, mikor a fináncokkal verekedtek és levágták a két ujját.

— Az már régén vót. Akkor még német világ járta 48 után, cseh vót a finánc, a zsandár a szógabiró, meg talán a miniszter is. örült a magyar, ha egy kis borsot törhetett

nem volt fejedet bol lehajtani.

Egy egész világot hordoztál szivedben és jöttél, jöttél embermilliókért, elhagytad örök istenpalotádat, az Atya házát, keblét, lényégét; múlandó pór és testté alázkodtál, vér, könny és sebbel emberré lett lényed: s az ember mégis megtagadott Téged.

Hányszor suhant át vájjon telkeden a vágy, hogy táruljon feléd egy lélek és ajtó) nyisson, otthónt — puhán — Néked ; ki ne testétel testével testet lásson Benned; a lelke zengjen, ha megérintetted... s Téged királyi vendégként fogadjon, könnyes örömmel Elibéd boruljon...

Óh ezért voltál otthontalan, Uram, mert az ember a házát meg megnyitja és asztalt terít vendégséget szerzőn, fényt, pompát áraszt büszkén és esendőn, de a lelkét, az őrzi, mint a börtön, a szegény, bűnös, örök elítéltet... jaj, észre ne vedd, milyen koldus, szennyes, ruhája tépett, undok, de kényelmes... Sokszor éget, ám maga ura benne ...

... Ha befogadna, Uram, mi is lenne ?

Kovácsné Huszár Jolán.

Finánc csata

Irta: Dr Kiss Isván.

Nyári vakációban a szomszédos Rácegres pusztán töltöttem egy-két hetet. Egy évvel öregebb volt nálam Grónay kasznár bátyánk Imre nevű fia s velem egy osztályt tanult. Én Pesten, ő meg Fehérváron. A tudományok iránt kevés hajlandósággal Viseltetett és ezért édesapja igen szívesen látott, hogy fiát a játszás helyett komoly foglalkozásra buzdítsam. Azonban a lepkészés, boga- rászat és botanizálás helyett, melyet akkor én a VI. gimnázium elvégzése után nagy szenvedéllyel gyakoroltam, ő inkább a pusztai szórakozásokat kedvelte. Volt egy fehér csacsija, igen szelíd állat. Egy kis kocsiba fogta s azon jártuk a határt — Flóbert puskával vadászgattunk száraz ágakon ülő szarkagáborokra, a nádasban hüssülő vízicsibékre, az ugráló szarkákra és az ürgeöntés nemes mesterségét gyakoroltuk. — Imre barátomnak különösen kedve tellett vörös cérnára kötött gombostűvel zöld békákat fogni, szóval ő szórakoztatott engem, ahelyett, hogy én őt oktattam volna.

Egy szép napos délután elmentünk az alsómajori horgos felé, ahol a bokros csalitos hely tele volt ürgelyukkal, a sűrűben két róka lyuk volt, a gyöpös tisztáson meg sok szép virág, nagy ökörfarkkórók, melyeken a pohos darazsak, tarka

a németnek az orra alá. Akkor bizony mink volt honvédek olyan bujdosók voltunk, ki erre, ki amarra húzta meg magát Én Némediben a Pacolay uraságnál kanális béresi hivatalt vállaltam a Csötönyi komámmal, hajón jártuk a Kapóst, Döbrököztől Simontornyáig. Nappal itt ott sarkantyút állítottunk a viz sodránál, fűzfákat vágtunk, ősz felé meg le-leruccantunk a bión, aztán Kajdacson, Dorogon, Bikácson tartottunk stációt. Biztos emberek ide hozták a legszebb sárga dohányt, szépen csomózva és kévébe kötve, mink meg szépen fölhúztuk a csónakot Némediig, ott volt a pajta padlásán már elkészítve a hely és szépen beraktuk. Volt egy másik rejtek is a szigetbe a nádas közepén, közel a vízhez, kívülről. csak .nádkupacnak látszott, de belül kemény tölgyfadeszkából volt kirakva egy kis szoba. Ezt úgy hívtuk, hogy Adorján tanya, merthogy Tamási mellett is volt egy ilyen puszta.

Már jól tele volt a padlás, a nádasban is volt egy jó félkocsira való, úgy, hogy a rávaló héten indulni akartunk, amikor beütött a ménkű.' Valami rongy ember meg- neszelte a dolgunkat és jó pénz- igéretért megtette azt a csúfot, hogy bejelentett a simontornyai fináncoknál Volt itt egy Morvaországból szalajtott szemlész, ki papucsba jött Magyarországra, de hamar kiismerte magát és megtollasodott, mindenütt csempészek után szaglászott, hogy feljebb kapaszkodjék. Mink éppen kiküldtük a kocsikat, kit erre, kit arra. Magam is indulni akartam utánuk a szőlőbe, mikor beállított a szemlész, három finánccal, vállukon a karabély és magyarul kérdi a Pannit, aki éppen egy nyulat nyúzott.

— Te leány hol meg van a gazda uraság ?

— Hát hun vóna, — a bőribe van

— Kreisz krucifiksz nem tréfálsz mert én megvágsz téged. Fenyegeti a szemlész. Erre kijön a nemzetes ur — csak úgy kényelmesen kabát nélkül — és kérdi, hogy mijáratban volnának.

— Fel van a jelentés, hogy magyar dohány csempészet itt van a padláson, most lesz házkutatás.

Egyenesen odamentek a helyszínre és megtalálták a dohányt, az ajtót lezárták és lepecsételték. Azután a háznál akartak kutatni, mire a nemzetes ur azt mondta,

—- Hát jól van, látom, hogy hiába is tagadnán, de míg a kocsik visszajönnek a földekről úgy ozsonna felé egy kis nyulpörköltre szívesen látom az urakat. Panni siess, de

7

Karácsonyra

és újévre

legalkalmasabb ajándék:

1 öv. Schaumburg-Lippe pezsgő . 3.— 1 tv. Törley Reservé ...... 5.-—

1 Ov. Törley Americain ..... 5.—

1 üv. Little.« For England .... 5.50

1 öv. Littke Casino ....... 4.80

1 üv. Casino Brandy ...... 4.—

Uhőrfih és Brandyk

nagy választékban kaphatók

GAUZER ÁDÁM

fűszer- és csemegekereskedésében Telefon 31. SsaksiArtf Telefon 3!

i . ■ ■ ■ ■ .... ......................

la

ssan járj tovább érsz. Miska, to meg a feles abrakosokat indítsd Adorjánba.

— Tudtam ebből mi a szándék. Hamar hoztam fel három pint bort a pincéből, Panni meg nekilátott & nyúlnak és hamisokat kacsintott a pajta felé ahol egy finánc istrázsált. Került-fordult; mutatta neki a borosüveget és intett neki; hogy segítsen krumplit hámozni. Én csak ezt vártam mig becsalja a konyhába, ott is maradt mig csak nem végeztünk« Én meg hamarosan előkeritettem a két kanálisbérest a szomszédból. Elővettünk egy kocsit, odatoltuk a pajta hátulsó falához, ott kijárt egy szál deszka, bementünk és széped leadogattuk a kévébe kötözött do* * hányt. Elhúztuk a kocsit a kert végébe, ott volt a Kaposparton a rendes ladikunk, szépen teleraktuk, leusztattuk a Sión s egy óra lefolyása alatt minden szépen ott vót

I

a nádgunyhóban.

Nemsokára amint hazaértem, el> fogyasztották a nyulpörköltet is, Panni kiszolgálta a maga emberét, kiről később kisült, hogy becsületes drótostótból lett finánccá és bizony egészen elfelejtette a strá- szálást. Mikor kijöttek az urak a szobabul elszökött a pajtához, ^szre se vették.

— Merre meg van az kocsi ? —• Kérdi a szemlész a nemzétes urat. — Má mint melyik kocsi ?

— Amelyikek elviszik a dohányt X — Melyik dohányt ?

— Amit reggel lefoglaltunk!

— Nalam nem is volt dohány, mit beszél a szemlész ur ?

— Gyúró Kaprocsek komsst herr. Kinisd azt az ajtót 1 Bemennek mindahányan, elöl a nemzetes ur, végül a háziak, körül« néznek és volt dohány, nincs do- dohany, eltűnt mint a kámfor, a hely tisztara van söpörve. A nemzetes ur aztán megfelelt neki jó magyarán : — Hát hol itt a dohány, mit gyanúsít engem az ur ? Én hűséges állampolgár vagyok, kikérem magamnak, hogy valami törvényellenes dologgal vádoljon. Köszönje meg, hogy ebéddel megtraktáltam, de a bor árát követelem, mert azt mondhatná, hogy meg akartam vesztegetni. Kocsmaszobában megittunk négy pintet, négyen, magukra esik három pint. Ára 60 krajcár, a nyűiért nem számitok semmit, mert az igyen került, Panni a strázsát maga szakállára vendégelte, hát ide a 60 krajcárt és fel is ut, le is ut. Nagy boszusággal lefizették a I 60 krajcárt, de fenyegettek menetközben.

Két hét múlva összeszedtünk elég I szállításra való finom dohányt, —• j amire mind megvolt a megrendelő. I El kellett vinni Veszprémen át Pá-