Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-12-06 / 96. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1939 december 6. Továbbiakban Rdner László az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara járási intézője ismertette a Vármegye járási bizottságainak közérdekű határozatait és gazdakérelmeit. Az egyes kérdésekre a jeten- volt alispán adta meg a felvilágosításokat. Az indítványok során több közérdekű kérdést fogadott el a bizottság. A mindvégig érdekes gyűlés befejezése előtt munkáskitfintetésekre került a sor. — Az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara minden vármegyei gyűlés alkalmával 2 arra érdemes 60 éven felüli többgyermekes mezőgazdasági napszámost oklevéllel és pénzadománnyal tüntet ki. Ezen oklevelet és pénzjutalmat Czirdky József szekszárdi lakós (73 éves) napszámos és Právics János kocsolai lakosok nyerték. való kompreszorozását, amely műveletnél 400—450 percliterenkénti vízhozam mutatkozik. Ez a mennyiség egyelőre kielégíti a városi vízvezeték megnövekedett szükségletét. Végül csekélyebb jelentőségű ügyeket intéztek el. Városi közgyűlés Vitéz Vendel István polgármester elnöklésével hétfőn délután tertotta Szekszárd képviselőtestülete rendkívüli közgyűlését, melyen a polgár- mester üdvözölte Medveczky János m. kir. számvevőségi főtanácsost, a városi számvevőség uj főnökét abból az alkalomból, hogy első ízben vesz részt a képviselőtestületi ülésen. Medveczky főtanácsos megköszönve az üdvözlést, ígéretet tett, hogy teljes igyekezettel fog dolgozni Szekszárd jobb jövője érdekében. Tudomásul vette azután a közgyűlés a belügyminiszter leiratát, mely- lyel huszonötezer pengő államsegélyt engedélyezett a szekszárdi szegényházban létesítendő tüdő- és nemi- beteggondozó intézet céljaira. A MÁV részére szolgáltatandó vízvezetéki víz köbméterét 14 fillérben állapította meg a képviselőtestület, amely jóváhagyta a Szekszárdi Mező- gazdasági Népiskola 1940. évi költségvetését és 1938. évr számadását. Hosszas vita után elfogadta a képviselőtestület Magsai László és társai indítványát, amely szerint a fizetésűiknek 50 %>-át adja a város karácsonyi segély gyanánt a városi tisztviselők, egyéb alkalmazottak, szellemi szükségmunkások és üzemi | alkalmazottak részére azzal, hogy | a segélyt családi pótlékkal is megtoldja. Karácsonyi segélyt állapított meg a közgyűlés a városnál és üzemeknél munkásként szolgálatot teljesítő alkalmazottak részére. Törölte azután a képviselőtestület az öt év óta behajthatatlan kÖZ- gyógyszertartozásokat és tudomásul vette a város háztartásának és a város kezelése alatt álló alapok és intézmények 1938. évi zárszámadása és vagyonleltára tárgyában kiadott alispáni véghatározatott. Az évközben felmerült uj szükségletek fedezésére a megtakarítások és többlet- bevételek terhére 48.000 pengős pótköltségvetést togadott el a képviselőtestület úgy, hogy ezek a szükségletek pótadó emelést nem okoznak. Az őcsényi Szent Mór templom építési költségeihez a jövő évben 300 pengő segéllyel járul hozzá Szekszárd város, majd a képviselőtestület a javadalmi hivatal vezetőjét a X., az ellenőröket pedig a XI, fizetési osztályba sorozta be a szokásos családi pótlék megállapításával. Bizottságot küldött ki ezután a közgyűlés a legtöbb adót fizetők 1940. évi névjegyzékének összeállítására, majd elhatározta az uj artézi kútnak 350 m mélységben Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyországi Mater castissima Úgy lengsz felettünk, napba öltözötten. Ruhád ékei halvány égitestek. Szépség és fenség I Most csak csodálni [jöttéin. Káprázó szemem fényedtől szinte résiket A hajadban mosolygó hóvirágok. Homlokodon a tavasz üde, pompás kedvessége honol. Szemedből kilángol a liiiomos sugaru szirombontás. Virágaid örökszépek maradnak, mert csillagok a tiszta, hfivös égen. Előtted törpék a földi hatalmak, te vagy a legszebb a nagy mindenségben! Gyimesi József. Miklós napján A magyar nép szivéhez talán egy nap sincsen olyan közel, mint december hatodika, Miklós napja, örömet jelent ez kicsinek, nagynak, hiszen Miklós püspök, a jóságos Mikulás hozzá ilyenkor ajándékát a gyermekseregnek. Húsz év óta mégjobban kiteljesedett ennek a napnak a jelentősége, hiszen az egész magyar nemzet megkülönböztetett szeretettel és tiszteletteljes hódolattal tekint Buda vára felé, hogy az Egek áldását kérje az ország- épitő és országgyarapitó államfőre, vitéz nagybányai Horthy Miklós > Őfőméltóságára. i Az ő nevét ma millió és millió í magyar foglalja szivébe és imájába. G Dr. Oetker SÜTŐPOR JütofWi Mialatt a nyugati kultúra büszke határvonálain négy viiághatalom élet-halálharcra élesíti fegyvereit, mialatt a levegőből halált szórva, halált lelve, szárnyaszegetten hullanák gépmadarak, mialatt á tengeren tiaprói-napra hatalmas hajókat süllyesztenek el a világra szakadt uj pokol ördögei, — mi magyarok csendesen, békésen imára kulcstíl- hatjuk kezünkét. Mig testvérinkre, az egész világ legteljesesebb bámulatát kiérdemlő kicsiny finn nemzetre is rászakadt az élet-halál küzdelem és mig számos ország nagyvároséiban hosszú sorokban állanak az emberek, hogy az élelmiszérjegyékré megkapják a szükreszabott mindennapi falatot; mi itt az idegtépő feszültségben élp Európa szivében békés dallal ajkunkon végezhetjük munkánkat Mialatt a távoli harcterekről ágyuszót hajt ielénk á csípős téli szél, mi a biztonság boldog mosolyával nézhetünk fel Budavárába, bölcs Kormányzónkra, aki áldott- szivü hitvesével az oldalán őrködik — a harcban álló országok viharai közepette is népe biztonságán. A rajongás és a hála forró szs* vaival fordul a nemzet nagy ünnepe alkalmával Horthy Miklós nemes alakja felé, aki 20 évvel ezelőtt lelket vert a már haldokló magyarba, aki elhitette mindenkivél, hogy szebb a nemzeti élet mint a nihilista nemzetköziség. Mióta az ő kibontott lobogójának drága selyme a feltámadó haza hajnali himnuszát dalolta fülünkbe, azóta ezt a szép magyar zászlót a Kárpátok ormára I tűzték ki Horthy katonái, akik ÉSZAKI FÉNY Irta: Jánosi György Messze van, mégis ebben az esztendőben láttuk Magyarországon is az északifényt. Megcsodáltuk. Vöt- tak, akik az égen megjelenő; szokatlan színjátéktól megrettentek s mint ahogy ilyenkor szokás, isteni jelnek vették, vészes magyarázatokat fűztek hozzá. Hol látszik ez rendesen? Miféle nép az, amelyik ott lakik, ahol látható ? Hogy, hogy nem félnek? Valóban rokonaink? S most a maga tündöklő szépségében leköltözött szivünkőz — az északifény, átöleli azt, mint valami rózsakoszoru, beszélget vele, üzenetet hoz, üzenetet visz. Mig. szivünk hangosabban dobog, büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy az a nép, amelyik az északifényt ismeri, látja, rokonunk. Messze idők és területek leghatalmasabb nemzetének széthulló gyémántdarabja velünk együtt és azokkal együtt, akik most testvéri együttérzéssel jelentkeznek és büszkék arra, hogy Isten egybeőntötte őket. Bolgár, japán, magyar, finni — Egymástól messze elszórt gyöngyszemek, de szivök e pillanatban együtt dobog az északifény alatt s könnyes,, re- i megő szorongással figyeljük a drága kis fajtestvér titáni küzdelmét a bor- I zalmas óriással, mint ahogy az ősember mérkőzött az óvilági szörnyekkel. Kedves finn testvérek! Micsoda adventetek van nektek!... Előttem van egy augusztusi, gondtalan, vidám levél. „Sanomalehtien arvosteluista päätellen „Tuntematon maa“ on ollut Suomen kansalle hyvin mieluinen tervehyds kaukai- selta veljeskansalta“. (Az újságok kritikájából ítélve a „Seholsincs- ország" nagyon kedves üdvözlet volt a finn nép számára a távoli testvérnéptől.) így záródik. Derűsen, kedvesen, egyben büszkén ir ezúttal Helsinkiből meséskönyvem kiadója. Számukra mi a gazdag, boldog, erős testvér vagyunk, tizenkétmillió óriási számban az ő 3 millió 800.000-nyi számukkal szemben. És ők minket hősöknek, művelteknek, hatalmasoknak tartanak, akik számára az én igénytelen mesésköny- yem is kedves üzenet volt annakidején, amit siettek lefordítani, kiadni s óriási sikerrel terjeszteni. És most itt van a mostoha tény. Elmtílt a nyár, a derű. Havas szél és tél csikorog végig Suomin, 36.000 tava felett árnyakban suhannak a felhők, sáppadt az északifény... Sötét fenyvesektől szegélyezett utakon tízezrével menekül szakadatlan sorban a sok drága testvér! Asszonyok, gyermekek, öregek. A magukkal tehetetlenek visszamaradnak. „Minket már nem érdemes vinni, menjetek magatoki“ S vonul a könnyes menet Svédország felé szakadatlanul. Karácsony közeleg. Az Isten megszánja a világot, elküldi megváltására fiát, melegebb a szív, bizakodóbb a nézés, izesebb az ima, építőbb a prédikáció, közös élet felé indul el az összetartozó lélek. Suonii utjain vánszorog a fekete sor és felnyőgnek a fenyők!... Suomi határain bőgve, őrjöngve csikor- | gatja fogait az éhes, nekivaditoft I fenevad. A bolsevista tömeg neki- 1 roppant a szabadság és igazság, béke és áldásos élet nevében a maga szörnyű 183 milliónyi számából kivetődött 16 milliós hadseregével ennek a törékeny nádszálnak, 3 millió 800i.000-nyi számából álig félmilliónyi finn hadseregnek, tengeren, szárazon, levegőben s az őrület és erkölcsi téboly ezen szennyvilágnézete: a bolsevizmus, vérre áhítozik! Mocskos hazudozásai méltók ahoz az undorító eszméhez, aminek nevében közönséges rablóbarlanggá sülyesztettek egy hatalma^ jobbrahivatott országot azok dicsőségére, akik felnevelték, támogatták, elismerték és nem láttak bele az elszámitott érdek hályogján keresztül pokoli leikébe. Ha nem gyűlölném, mert ismerem, ha nem gyűlölnénk, mert bőrünkön éreztük; most megvetnénk^ 1 De haliga!... Suomi népe Luther énekével ajkán kezdte: „Erős Várunk nékünk az Isten lw A nagy veszett medve, szokásos hazudozásaival indult.- Ki ne látná? Az Isten és a pokol,.a hit és a nekivadult hitetlenség mérkőzik a" finn határokon! — Ki ne érezné? A maréknyi nép az óriás rajtaütő rohamát visszaverte, már három nap alatt megállította, halomra hullatta és áll keményen* halálraszántan, bízva Istenben* lelkesítve hideg, havas, szegény hazája földje, szabadsága' iránti forró Dr Isgum Áriám fatermelő tűzifa- és széntelepe Szekszárdon, a vasútállomással szemben. Teli 172: Dorogi darabos és tojás szén. Száraz puha és kemény tűzifa, Síben és aprítsa. j
