Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-11-25 / 93. szám
XXI. évfolyam Szekszárd, 1939. november 25. (Szombat) 93. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal; , Szekszárdi Népbank érdjeiében, ^eíefonszám: 85 Előfizetési di): Egész évre _ 12 pengő || Félévre-----------6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. ■f . tik Hirdetések órai: ' A legkisebb hirdetés dija 1‘50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mlllimétersorofflcént 10 fillér, Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerti I. Külpolitikánk Politikai életünk kimagasló eseménye: Csdky István gróf külügyminiszter költségvetési expozéja. Egész Európában rendkívüli érdeklődéssel várt kütpolitikai beszéd nemzetközi eseménynek számit s megnyugvást kelt mindenütt, ahol magyarok élnek, mert beszédéből a valóban független és önnálló Magyarország külügyminiszterének hangja csendült ki. Jólesett hallani ezt a férfias, nyílt és őszinte színvallást, amellyel Csdky István gróf hangoztatta, hogy hívek maradunk a békéhez, amig életérdekeink mást nem követelnek. Büszke önérzettel hallhattuk a nagy külügyi expozé során a miniszter megállapításait a magyar békepolitika múltjáról, Magyarország nemzetközi helyzetéről, a mostani háború okairól, a baráti államokhoz, a hadviselő felekhez és a szomszédos államokhoz való viszonyunkról, a kissebbségek sorsáról és a semlegességről vagy egyéb blokkban való részvételünk előfeltételeiről. Rámutatott a külügyminiszter Erópa mai feldúlt helyzetének az okaira, a páriskőrnyéki erőszakos és elhibázott békeparancsokra, a be nem váltott ígéretekre és a végrehajtatlan kisebbségi szerződésekre. Hangsúlyozta, hogy Magyarorsság húsz éve higgadt önmérséklettel szögezte le a magyar álláspontot, amit azóta sem szűnt meg hangoztatni, de amire a békét diktáló hatalmak csak most kezdenek felfigyelni, csak most eszmélnek rá arra, hogy mekkora igazságtalanságot követtek el s ez az igazságtalanság okozta Európa mostani katasztrófáját. Nemzetközi súlyt ad a külügyminiszter expozéjának, a beszéd tartalma mellett az a körülmény is, hogy Magyarország a nagyhatalmak érdekeinek keresztező vonalában fekszik, ami magával hozza, hogy a magyar állásfoglalás döntő jelentőségű, Magyarország pedig döntő és kiegyensúlyozó tényező nemcsak a Dunamedencében, hanem egész Közép- és Délkelet- európában. A német és olasz barátságról szólva, rámutatott arra a tényre, hogy milyen országgyarapitó visszahatással járt ránknézve Németország megerősödése s hogy Mussolini bölcs és előrelátó politikájának köszönhetjük, hogy cselekvési szabadságunkat ilyen válságos időkben is fenn tudjuk tartani. A Jugoszláviáról szóló viszony örvendetes javulásáról szólva, baráti hangon beszélt Bulgáriáról, amely államhoz az őszinte rokonszenv mellett a békeszerződések által teremtett érdekközösség is fűz. Romániával széniben — mondotta a miniszter — kezdeményező lépéseket tetteink s most még tőle függ, hogy tud-e és akar-e — az uj koreszmék nyomán a realitások terére lépve — a modern Dunamedence kialakításában részt venni, vagy megvárja, míg a történelem ránehezedik. A semlegességgel kapcsolatban — leszögezte, hogy ma már nem vagyunk kaphatók arra, hogy mindig mi hozzunk áldozatot. Éppen ezért feltételül szabja az együttműködésben résztvenni kívánó államok között az ellentétek előzetes letompi- tását. Óriási jelentőségű volt a külügyminiszter beszédének az a része, amelyben Szent István koronájának összefogó erejéről szólt. Szent István koronája olyan életfelfogást jelenthet minden nemzetiség részére — mondotta, — amely összefogás anélkül, hogy egybeolvasztana s rendező és szervező elvének vonzó ereje elé csak a népek ellenkező akarata vonhat határt. Döntő tényező vagyunk Európának ezen a tájékán. Nélkülünk, vagy ellenünk semmi sem történhetik a Duna-völgy ében. Súlyúnk, tekintélyünk van, amit reális külpolitikánk mellett kitűnő hadseregünknek, lelkileg is jól felszerelt honvédségünknek köszönhetünk. Határokon innen és túl élő magyarok érzik, tudják, hogy Magyar- ország külpolitikájának irányítása jó kezekben vanNem nagyon panaszkodhatunk Irta: Reményi.Schneller Lajos m. kir. t. t., pénzügyminiszter A másfél esztendőre szóló költségvetés 2693 millió pengő kiadás mellett 2563 millió pengő bevételt irányoz elő, úgy hogy a másfél évre szóló deficit kereken 130 millió pengő, ami egy esztendőre számítva, megfelel 86 millió pengőnek. Erre határozta el magát a kormány, mert sokkal nagyobb előnyt látott abban, ha céljait megvalósítja, mint amennyi hátrányt látott abban, — mert deficites költségvetéssel lépni az ország színe elé, kétségkívül bizonyos fokú hátrány — ha deficites költségvetést terjeszt be. A nemzet azonban nem mondhat le nemzeti céljai megvalósításáról azért, hogy ne legyen deficites költség- vetése. Az összehasonlítás alapja, természetesen, az 1938—39. évi költség- vetés másfélszerese, hiszen az csak egy évre szóló költségvetés volt, a mostani pedig másfél évre szól. Az előbbinek tehát mindig másfélszeresét veszem, hogy összehasonlítsam az 1939—1940-re készült másfélévi költségvetéssel. A közigazgatás kiadásai 1272 millióról 1732 millióra emelkednek, az emelkedés tehát 460 millió. Ebből csaknem 200 millió esik a honvédség többletére, a fennmaradó 260 milliónak tekintélyes része pedig természetszerűleg a Felvidékkel és Kárpátaljával függ össze, az egyik tárcánál nagyobb, a másiknál kisebb mértékben, a gondosan kiszámított szükségleteknek megfelelően. Az egyes kiadások természetszerinti megoszlásában lényeges változás nincs ; csak azt az egyet említem meg, hogy a beruházások tétele erősen emelkedett. A személyi kiadások^ 185 millióval emelkedtek, amiből 118 miiló esik a honvédelmi törvény végrehajtása folytán a honvédelmi tárcára, 12 millió a tavaly megszavazott családi pótlék, a többi pedig megoszlik a különböző tár- cék között Elsősorban a kultusz- tárcára esik sok, mert a Felvidéknek és Kárpátaljának egészen más rendszerű iskolaügye volt, mint az anyaországnak. A nyugellátások 15 millióval emelkedtek, ami a visszacsatolt területekkel függ össze. A hozzájárulások ugyancsak emelkedtek 20 millióval, ami szintén a visszacsatolt területekkel függ össze. A dologi kiadások emelkedése 148 millió, de ennek csaknem a fele bevételszerző, tehát üzemi jellegű. A dologi kiadások között nyer elszámolást a dohányjövedék és a most elsőizben előirányzott szeszjővedék is. — A szeszjövedék kiadásai egymagukban 53 millióval emelik a dologi kiadásokat. A többi plusz a honvédségnél — természetesen a visszacsatolt területekkel kapcsolatban — érvényesül, részben pedig szociális természetű kiadás. A beruházások tétele 51 millióval több, amiből 46 millió esik a honvédségre. Az állami adósságok szolgálata 40 millióval emelkedett. Hogyan alakult az államadósságok tőkeálladéka az elmúlt esztendővel szemben? Uj kölcsön volt összesen 625 millió; a nemzeti beruházási programm végrehajtásával kapcsolatban felvett és még felveendő — mert ezeket már természetesen előirányoztuk — kölcsönök, valamint a beruházási hozzájárulások előlegezésére felveendő kölcsönök kitesznek ebből a 625 millióból 450 milliót. A visszacsatolt területeken beváltott csehkoro- na-összegek folytán keletkezett 95 millió pengő adósság, egyéb hitel- műveletekből pedig 80 millió. Ezzel szemben azonban 140 millió pengő kölcsönt visszafizettünk, vagy másként csökkentettünk, úgyhogy az összes államadóssági állomány ma 2088 millió pengő. Szembeállítva e vázolt kiadásokat a bevételekkel, azt látjuk, hogy a közigazgatási költségvetés mérlege 103 millió deficittel zárul. Az üzemek kiadásai 730 millióIgyes szám ára 12 fillér. ról 961 millióra; tehát 231 millióval, a bevételek pedig 685 millióról 934 millióra, tehát 249 millióval emelkednek. Az üzemi költség- vetés mérlege tehát 27 miliió deficittel zárul, ami — ha összehasonlítjuk a tavalyival — kedvezőbb eredmény, mert az 1938—39-es alapon a deficit 45 millió lehetne, amivel szemben cssk 27 millió van előirányozva. A javulás elsősorban az államvasutaknál jelentkezik: körülbelül 10 millió; továbbá jelentkezik az állami vas-, acél, és gépgyárnál, amelynek hosszú idő óta először van kiegyenlített költség- vetése és végül erős bevételi többlet jelentkezik az erdőgazdaságnál, mert hiszen a megváltozott helyzet folytán lényegesen nagyobb erdőterületen gazdálkodunk. összefoglalva: a közigazgatásnál 103 millió pengő a deficit, az üzemeknél pedig 27 millió, ez összesen 130 millió pengő, amivel szemben a beruházások összege 126*7 millió pengő. Megfelelő keretek között mindenre jutott a folyó bevételekből, csak a beruházásokra nem és csak a beruházásokat vagyunk kénytelenek deficitként kimutatni, amire egyébként — ha visszatekintünk — nagyon jelentős példákat tudunk találni a világháború előtti Magyarország költségvetési történetében is. Ha tehát el tudjuk érni azt, ami az akkori viszonyok között volt, azt hiszem nem nagyon panaszkodhatunk a deficit magassága iránt. A földmlvelMi tárca nemcsak magának a tárcának a feladatait szolgálja, hanem voltaképpen a honvédelem céljait is, amely annyira össze van nőve, hogy szinte nem is lehet elválasztani egymástól. A földmives réteg először is az a társadalmi osztály, amely a legjobb katonát adja s a mezőgazdaság termeli mindazt a nyersanyagot, amely a háború viseléséhez szükséges s magát az élelmezést is hivatva van ellátni, amely nélkül természetesen a hadviselés elgondolható sem volna. Ez a tárca az, amely hivatva van arra, hogy a földmivelő nép minden érdekéről gondoskodjék. Amikor a magyar földről van szó, el kell némulnia minden pártkeretnek. Meg kell egyeznie minden felfogásnak, hogy meg lehessen teremteni azokat a feltételeket, amelyek mellett lehetővé válik a termelés olymódon való átszervezése, hogy ez minél olcsóbban, minél többet és jobbat tudjon termelni és ha ez megfelelő anyagi áldozatot is kíván tőlünk, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy ötmdlió ember követeli és várja létfeltételeinek I megjavítását, amit valóban csak reformok utján lehet remélni és ■ elérni.
