Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-11-11 / 89. szám
XXI. évfolyam Szekszárd, 1939. november II. (Szombat) 89. szám, TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl): Egész évre _ 12 pengő || Félévre-----------6 pengő Fe lelős szerkesztő: Hirdetés ek Arai: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A legkisebb hirdetés dl|a 1‘50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként iq fillér, Állástkeresőknek £0 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési; családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerti I. N. o lenesen fölél j (B. É.) A kormányzó lélekemelő ünnepség keretében avatta fel Kassán az uj Repülő Akadémiát és a repülőteret. Ezzel a nagyjelentőségű aktussal a magyar katonai repülés gondolata fokozottan szárnyra kap, hogy a fejlődő élet modern világában, e téren is — mindent megtegyünk. Ezer esztendőn át egész Európa csodálta a magyar nemzet katonai rátermettségét s a szárazföldi harcokban fegyvereinket mindig dicsőség övezte. Amikor a levegő-ég is kitárult a harcok szintere számára s az utóbbi évek harcai összeütközéseiben azt láttuk, hogy egyik legfőbb szerep a repülőfegyvernem- nek jutott, mi sem késlekedhettünk egy pillanatig sem, hogy a magyar tehetség, rátermettség és hősiesség eszközeivé avassuk a levegő akadályait immár leküzdő repülőtechnikát. Már az olaszok abessziniai fegyveres vállalkozása alkalmával, majd a spanyol testvérharcban s legutóbb a német—lengyel háborúban kitűnt, hogy a repülőtámadások terén mily leküzdhetetlen erőtényező a repülő- támadás fölénye. Ehhez a fölényhez elsősorban a gép precizitása, számbeli súlya, teljesítőképessége szükséges, de mindennél fontosabb az, hogy ne a gép vigye az embert, hanem az ember irányítsa annak járását. Emberek kellenek tehát a magyar repülőgépekre, hősiességre elszánt, szakképzett, bátor katonák. Már a világháború alkalmával számtalan kiváló repülőt adott a magyar nemzet az akkori ármádia számára, akik az akkor még technikailag fejletlen repülőgépeinkkel csodálatos bravúrokat hajtottak végre. De a háború összeomlása után bekövetkezett siralmas napokban szárnyaszegetten hullott alá a magyar gépmadár is. A békeszerződések éilelmében el kellett pusztítanunk teljes repülőállományunkat. Velőbemarkoló fájdalom fogott el bennünket, amikor repülőgépeink légcsavarjai* fürészfogak alá kerültek s a gépek nemes alkatrészeit pozdorjává kellett zúznunk. Az anyag elpusztulhatott, de a lélek, a magyar élniakarás — újra szárnyakra vágyott. S ezek a szárnyak ma már kiterülnek az ujjá- ébredő magyar élet levegőjére s a megnyílt, uj fejlődési lehetőségek biztató sikerét semmi sem szolgálja jobban, mint az, hogy hazánk legelső férfia, országgyarapitó kormányzónk áll a repülőgondolat mellett. Nagybányai vitéz Horthy Miklós kormányzó nevéhez fog fűződni a magyar repülés renesszansza, aki e célra a legnagyobbat adta a haza szolgálatára, saját vérét, mikor elsőszülött fiát, Horthy Istvánt küldötte a repülők sorába. Régi, magyar történelmi városban, Kassán kapott otthont a magyar katonai repülés. II. Rákóczi fejedelem szelleme lengi körül e történelmi eseményekben gazdag város falait, ahonnan most a fellegek fölé fog emelkedni a magyar szellem élniatcarása, ahonnan köny- nyebb áttekinteni a szentistváni birodalmat. De nem elegendő csupán a gépnek fellegek fölé való vitele. Az egek kárpitjáig kell emelkednie a magyar szellemnek is. Otthont kell nyerni a magyar keblekben azoknak a gondolatoknak, amelyek, ha át és átjárják szivünket, valóban nemcsak a gép emelkedik a magasba, hanem fellendül az egész magyarság. Kormányzónk a magyar honvédrepülés uj hajlékának megnyitásakor mindannyiunk által mélyen megszívlelendő igazságokat mondott. Emlékeztetett arra, hogy II. Rákóczi Ferenc felkelő hadserege világraszóló sikereket tudott felmutatni mindaddig, amig a fejedelem táborában egységes volt a szellem. De a győzelem zászlaja lehanyatlott, amikor a seregben a pártoskodás kezdte meg bomlasztó munkáját. A legfelsőbb helyről elhangzott figyelmeztető szó, kell, hogy mindig szemünk előtt lebegjen. Különösen a mai időkben, amikor tudnunk kell, hogy hazánk léte, boldogsága j elsősorban a hadsereg belső életétől, annak szellemi és lelki egységétől függ. Az egész nemzethez atyai szózatként hangzik a kormányzói figyelmeztetés: Tartsátok távol a névtelen méreg- keveréket l A kassai Repülő Akadémia minden kétségen kívül be fogja tölteni magas nemzeti hivatását s az ott kiképzést nyert repülőink dicsőséget szereznek a magyar névnek. De számukra s igy a haza számára gépekre van szükség. A Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap Intéző Bizottsága önkéntes adományok felajánlására szólítja fel a magyar társadalmat, hogy a magyar ifjúságnak a repülésben való kiképzése a jövő esztendőben még nagyobb mértékű lehessen, mint volt az idén. Biztos tudatában vagyunk annak, hogy közvéleményünk számára nem kell már élénk színekkel ecsetelni annak fontosságát, vájjon mit jelent egy nagyrahivatott nemzet számára az, hogy lépést tartson a fejlődéssel s kezébe ragadja mindazokat a modern eszközöket, amelyekre boldogulása szempontjából mulhatat- | lanul szüksége van. oldani nem lehet, hanem csakis társadalombiztosítással. A mező- gazdaságnak ugyanis nincs megfelelő jövedelme, a társadalombiztosításnál azonban a nagy számok törvényszerűsége következtében a kockázat kisebb, tehát természetszerűen a fizetendő járulékok is sokkal kisebbek. A társadalombiztosításnak Magyarországon, mint tőkeszegény országban, más jelentősége is van és ez különösen mező- gazdasági vonatkozásban bir fontossággal. A társadalombiztosításnak tőkeképző ereje van. Az Országos Mezőgazdasági Biztositó Intézetnél az öregségi biztosítással kapcsolatban összegyűlő tőkét a mezőgazdaság fejlesztésére, házhely- építésre, földbirtokpolitikai és egyéb célokra kívánom felhasználni. Nem szolgálná a szociális haladást, ha a túlzott szociális terhek alatt a mezőgazdaság összeroppanna, ezért lépésről-lépésre kell ezt a kérdést megoldani. Nemcsak öregségi biztositásra, hanem a betegségi biztosításra és a gyermekágyi segélyre is szükség van. Ezeket is meg kell valósítani, de ezeket csak akkor lehet megvalósítani, ha az előbbit már megvalósítottuk és lépésről-lépésre haladva megyünk előre. Ennek azonban természetesen az az előfeltétele, hogy a mezőgazda- sági árszínvonal stabilizálódjék és olyan terményárak legyenek, olyan bevételei legyenek a mezőgazdaságnak, amelyekből a terheket kibírja. A kormány árpolitikája erre irányul s remélem, hogy ennek az árpolitikának a révén a másik két biztosítási ágat, amelyet fokozatosan meg kell valósítani, szintén meg tudjuk tudni valósítani. A kérdéssel már különben foglalkozom is. Kiváló hivatali elődömnek, Darányi Kálmánnak arról kellett döntenie, hogy a betegségi, vagy az öregségi biztosítási ágat valósítsa-e meg ő etikai szempontból az utóbbit valósította meg és a most készülő törvénycikk, amely az 1908. XII. te. alapján biztosított gazdasági munkavállalók özvegyeinek járadékban részesítéséről szól, tulajdonképpen az ő javaslatának ki- fejlesztése és bizonyos mértékben a mai viszonyokhoz való alkalmazása. — Kedvezményes áru liszt az inségmunkásoknak. A főldmivelés- ügyi miniszter nagyjelentőségű rendeletet küldött a vármegyék alispánjainak s a polgármestereknek. E szerint a téli inségmunkások s a közmunkát végző munkások kérhetik, hogy napszámbérük egy részét kedvezményes áru lisztben kaphassák meg. A miniszter intézkedése a munkavállalók kérésére történt, mert az elmúlt tél folyamán a kedvezményes lisztakció a munkások javát eredményesen szolgálta s a liszt kiosztását az idei télre is kérelmezték. Hezőgazdasási társadalombiztosítás Irta: vitéz gróf Teleki Mihály földmivelésügyi miniszter A társadalombiztosítás elsősorban az ipari államokban fejlődött ki először, azért, mert az iparban a pénz gyorsabban forog, másodszor azért, mert az ipari társadalombiztosítás költségeit az iparcikkek árában mindenkor át tudják a fogyasztóra hárítani. Ezt nálunk a mezőgazdaság nem tudja megtenni. Ezért a mezőgazdasági társadalombiztosítás nemcsak nálunk, hanem az egész világon sokkalta mögötte van az ipari szociális biztosításnak. Délamerikában és Amerika egyes részein, ahol a legnagyobb agrárállamok vannak, mezőgazdasági társadalombiztosítás még nincs és Európában is akad néhány agrárállam, ahol még nincs mezőgazda- sági társadalombiztosítás. A világháború határvonalat húzott a társadalombiztosítás szempontjából. A világháború előtt az egyén korlátlan kiélésének előmozdítása volt a cél, a világháború után azonban a szolidaritás eszméje mindenütt igyekezett lehetővé tenni a társadalombiztosítás és igy a mezőgazdasági társadalombiztosításnak is minél nagyobb mérvű felkarolását. Az első társadalombiztosítás, tulajdonképpen ipari téren, Németországban valósult meg, még pedig a múlt század nyolcvanas éveiben, Magyarország 1891-ben, majd 1907-ben, 1927-ben és 1928-ban ipari téren megalkotta a társadalom- biztosítást, sajnos azonban, mig az ipari munkásság biztosításának kérdését megoldottuk, a mezőgazda- sági munkásság társadalombiztosítása terén csak kis lépéssel haladtunk előre, őszintén meg kell állapítanom, hogy az elmúlt négy évtized alatt a mezőgazdasági társadalombiztosítás terén vajmi kevés történt, az utóbbi időben ellenben igenis nagy lépésekkel haladtunk. Ha visszanézek a múltba, azt látom, hogy Magyarországon a mező- gazdasági társadalombiztositás terén az első intézkedés az 1900 : XVI. te. volt, amely a gazdasági cselédek balesetbiztosítási kötelezettségét állapította meg. Közbejött a világháború, közbejött a mező- gazdasági dekonjunktúra és sok egyéb, úgy, hogy a mezőgazdasági társadalombiztosítást nem fejleszthették ki. Közbevetőleg meg kell említenem, hogy 1912-ben a VIII. törvénycikkel megvalósítottak nálunk egy öregségi biztosítási rendszert, amely azonban az önkéntes biztosítás elvén alapult. Énnek az a következménye, hogy annak a háború után csak kevés tagja maradt. Talán a propaganda sem volt elég. Jött a mezőgazdasági cikkek áresése, az agrárolló, a mezőgazda- sági napszámbérek alacsony volta és ennek következtében a mező- gazdasági munkásságnak nem volt meg az anyagi ereje, hogy ebben a biztosításban részt vegyen. Ez mutatja egyúttal azt is, hogy a kérdést magánbiztosítással megEgyes szám ára 12 fillér.
