Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-10-21 / 83. szám

XXI. évfolyam.

Szekszárd, 1939. október 21. (Szombat)

83. szám.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési díj:

Egész évre _ 12 pengő || Félévre______6 pengő

Fe

lelős szerkesztő:

BLÁZS1K FERENC

A lap megjelenik minden szerdán 6a szombaton. Előfizetést dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árai:

A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy*60 milliméter széles hasábon milllméiersoronkéat 10 fillér. Állástkeresőknek £0 százalék kedvezmény.

A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerti I.

A kisemberek védelme

Szorgos, megfeszített munka folyik az országgyűlés képviselőházában. A Ház plénuma folytatja a földbirtokpolitikai, törvényjavaslatok tárgyalását, a bizottságok pedig a plénummal párhuzamosan tartott ülésekben az uj költségvetés fölött vitáznak. Két különálló javaslat, két különálló tárgykör. De a kettő összefüggése mégis szembeötlő. A kisemberek boldogulási lehetőségeit akarja szélesre nyitni a birtok politikai reform. És a kisemberek terheit kívánja csökkenteni, megerősödésüket elősegíteni az uj költségvetés. A széleskörű feladatok között, melyeket a budget természetszerűleg felölel* egyenes vonalként húzódik végig ez a törekvés, megszínesíti a szürke számoszlopokat s az eleven élet lüktetését viszi bele a holt betűkbe.

Az összefüggés azonban nemcsak eszmei téren van meg. A birtokpolitikai reform egészségesebbé teszi a földmegoszlást, életképes birtoktestekhez, önálló otthonokhoz juttatja a mezőgazdasági munkásság százezreit. A nagy főldmozgósitáshoz azonban pénz kell s az anyagi fedezetet a költségvetés oldja meg. Hatalmas összeget, 34 millió pengőt irányoz erre a célra elő az uj budget, amely több mint 200.000 hold mozgósítására ad lehetőséget.

Ezek az összefüggések adják legerősebb bizonyítékát annak a kisem- bertvédő szociálpolitikának, melyet a kormány folytat. Nem ígéretek és szóvirágok halmaza, nem megvaló- sithatlan álmok láncolata ez, hanem komoly realitás, amely minden egyés politikai ténykedésben megnyilvánul. Akár a földmivelésügyi, akár a belügyi, akár a kereskedelmi, akár a kultusztárcát nézzük, mindenütt megtaláljuk a széles néprétegek anyagi és erkölcsi boldogulását szolgáló kiadásokat. A mező- gazdasági termelés támogatásában, uj utak építésében, egészségvédelmi intézmányek létesítésében, a kisipar fokozottabb támogatásában, népiskolák szaporításában mind a kisemberek ügyének erőteljesebb felkarolása jelentkezik.

De külön kell szólnunk adórendszerünknek arról az átalakításáról, melyet a pénzügyminiszter a nemzet elé tárt. Az utóbbi évek során

sokszor hallottnnk már erről beszélni. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter azonban nem maradt meg az elvi álláspont elismerésénél hanem konkrét adatokat sorolt fel az adóügyek rendezéséről. Csökkenteni a kicsik terheit és a nagyok vállára rakni át, ez a cél, amelynek keresztülvitele már nem program, hanem a megvalósítás stádiumába került kormányzati ténykedés. A Ház előtt fekszik már a társulati adó reformja, amely a nagybankok, kartelek, stb. megadóztatását fogja eredményezni.

És közvetlenül megvalósítás előtt áll a jövedelmi adó újra rendezése, ami a nagyjövedelmü magánember közterheit fokozza. Viszont a másik oldalon az adókönnyítés egész sora fog megvalósulni a sokgyermekes kisemberek érdekében s egész adórendszerünket át fogja hatni a családvédelem nagy gondolata.

Az uj magyar szociális politika körvonalai hatalmas erővel domborodnak ki a Ház előtt fekvő javaslatokból, hogy megerősítsék a nemzet erejét, buzdítsák a gyöngéket, lelket öntsönek a csüggedőkbe s uj erőfeszítésekre bírják a tehetőseket.

Határainkon túl dübörögve halad a történelem, s történelmet csináltunk mi is, békés, építő munkával a jövendő számára.

Pedagógiai szemináriumok

A szekszárd—bdtaszéki körzetben a pedagógiai szemináriumot Bdta-% széken november hó 4-én reggel 9 órai kezdettel a községi elemi népiskolában tartják az alábbi sorrenddel: 1. Megnyitó. 2. Gyakorlati tanítás az osztatlan iskola V—VI. osztályában a magyar nemzet története köréből. (Csendes foglalkozásul az osztatlan iskola II., III. és IV. osztályaiban fogalmazás) tartja; Gimesi József bátaszéki községi tanító. 3. A helybeli iskolák énekbemutatója ; bevezetőt mond dr Hauzer Imre iskolaszéki elnök. 4. Megbeszélések. 5. Zárószó.

A dombóvári körzetben a f. tanévi pedagógiai szeminárium november

9-én, reggel 9 órai kezdettel lesz a Szent Orsolya-rendi zárda tornatermében, melyre az iskolák oktatóit, helyi hatóságait s a hatóságokat is meghívták. — Az előadások sorrendje: 1. Megnyitó. 2. GyakorAz én legfumább barátnőm

Irta: dabolci Fekete Lászlónó

Azt mondták nemrég, hogy furcsa barátaim vannak. Soha eddig eszembe nem jutott, hogy a barátaim furcsaságait észrevegyem. Mióta mondták, azóta figyelem őket. Srá- övök, hogy igazuk van. Van egy barátom, akinek vándorveséje és Mozgóbordája van s erről beszél állandóan, úgyhogy minden egyes látogatása után én is úgy érzem, hogy vándorol a vesém és mozog a bordám. Különben nagyon derék, kedves ember. Az egyik barátnőm telkeket vásárol és ad el, mellesleg ö tudja csinálni legjobban a puncstortát. Van egy, aki háromszor ment férjhez, de mindannyiszor az első urához. Egy angol barátnőm is van, akit sohasem láttam, de hetenkint levelet váltunk s ismerem rajta keresztül az egész családját. Van sok, sok még, de valamennyi között legérdekesebb talán Lucyenne.

Lucyennehez engem erősebb,hogy úgy mondjam, rokoni kötelék fűz. Vagy valami efféle. Ugyanis, az én apám, fiatal festő korában Párisban az ő ányját szerette legjobban festeni. Sok év telt el azóta. Lucyenne

anyja is férjhezment régen, özve- • gyen is maradt, másodszor is férjhez ment, még pedig magyar emberhez s én már igazán nem tudom megmondani, mi módon került újra össze apámmal. Arra meg gyerekkomból emlékszem, hogy gyakran meglátogatott bennünket. Magas, szőke kontyot viselt és apró csigákat a homlokán. Igen kerek volt s a kezei fánkra hasonlítottak.

Mikor jött, akkor anyám mindig mosolyogva kérlelte apámat, hogy:

—Ugyan, kedves, mit szól majd az a szegény Lucyenne, ha elmész előle..

Az anyja is Lucyenne volt.

Apám csak a vállát húzta fel, tenyereibe fogta anyám arcát, megsimogatta.

— Mondd neki, hogy sürgős dolgom akadt

— A múltkor is azt mondtam.

— Hát akkor találj ki valamit kedves, mert én be nem várom. Szervusz.

Elment Lucyenne néni pedig jött, Néha egyedül, néha a kis Lucyen- nel, aki velem volt egyidős. Akkor- tájon nyolcévesek lehettünk. Neki már nem élt a papája s igy igen gyakran s hosszabb időkre megérkeztek hozzánk.

________________

Eg

yes nám

Lucyenne kényes, kecses, cicás kislány volt, aki rögtön félreugrott, ha a kocsis odakőpött a cipője orrához. Le is nézte érte a bátyám, aki szintén eltanulta már ezt a ne* mes mesterséget rajtam. Nekem kellett kiállni elébe, hogy gyakorol* hassa magát s én álltam több-kevesebb szerencsével. Arra emlékszem, hogy a gyakorlatok elején én sűrűn kaptam tiszta harisnyát és pofont. Hogy a bátyám mit kapott, arról nem nyilatkozott soha. Lucyenne a legelső próbánál sirva fakadt.

Nem tudott fára mászni, harangozni, futballabdát ragasztani, lovat befogni, verekedni. Egyszóval hasznavehetetlen volt. A fiuk rá is kezdték gyorsan a csúfol kodást:

— Lánc, lánc eszterlánc, olyan vagy te, mint a lánc ...

Lucyenne csak nézett, gyönyörű, nagy szemeivel és folytak a könnyei.

— Be-e-e, birka kisasszony, — tetézték még a csufolkodást. Rajta is maradt ez a név.

Én szerettem és sajnáltam. Nagy futások alkalmával, kezénél fogva húztam magammal, hogy el ne érjék s az elszakadt ruhájára gummi- arabikummal ráragasztottam a folára 12 fillór.

tot, aminek ugyan nem nagyon örültek otthon. De hát a nagyok gusztusát nehéz eltalálni. Különösen Lucyenne nőni sipákolt mindig, hogy elromlik köztünk a lánya. Pedig dehogy romlott el. Még a téglaégető kemencénél sem fogta el a vágy, hogy megtapossa a sarat. Pedig mennyire hívtuk. Az igaz, hogy otthon mi nem vacsoráztunk aznap, mig Lucyenne tortát is kapott. De csak kapott, mert mi ettük meg. Vendégszeretet ide, vagy oda, az ajtónál, mikor behozta mutatni, lefogtuk, elvettük tőle s megettük.

Mi is árvák lettünk s azután soksok évig nem tudunk Lucyenneről. Véletlenül találkoztam vele egyszer utazás közben, ő ismert meg engem, nyakamba borult s persze, hogy sirva fakadt. — Éppen olyan volt, mint anyja. Kerekre hizqtf, még a tenyerei is domboruak voltak a rózsaszínű hústól. Elmesélte, hogy falura került asszonynak, gyermekei nincsenek, az anyja meg;- halt, az urát nagyon szereti, csak... S azóta, körülbelül öt éve, ho^y felújítottuk Lucyennel a barátságot, mást sem hallok, mint ennek a csak-nak a folytatását.

— Tudod szivem, — mondta leg-