Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-10-04 / 78. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Vármegyei közgyűlés A már megyeszerte megkezdő­dött szüret miatt aránylag csekély érdeklődés mellett folyt le Tolna vármegye törvényhatósági bizott­ságának, vitéz Madi Kovács Imre főispán elnöklete alatt tartott szom­bati rendes közgyűlése, melyen ott láttuk dr Pesthy Pál m. kir. titkos tanácsos, ny. igazságügyminisztert, dr örffy Imre, gróf Széchenyi Do­monkos, Kiss Lajos, báró Fiáth Tibor felsőházi tagokat, Pongrdcz Lajos és dr Lányi Márton ország- gyűlési képviselőket és sok máso­kat a vármegye vezető egyénisége köréből. A közgyűlést a főispán az alábbi beszéddel nyitotta meg: Vitéz IWadi Kovács Imre fő­ispán megnyitó beszéde Magyar testvéri szeretettel köszöntőm a megjelent Bizottsági Tag urakat abból az alkalomból, hogy ma első ízben van szer^n- csém vármegyénk rendes közgyűlésén elnö­kölhetni s törvényhatóságunk őszi rendes közgzülését ezennel megnyitom. Utolsó közgyűlésünk óta szinte szédítő gyorsasággal rohanó világpolitikai esemé­nyek egy hónappal ezelőtt egy újabb világ­égés sötéten pirosló árnyékát vetették előre s ma fegyverben áll, vagy ha nem, lázas sietséggel fegyverkezik az egész világ, hogy egy sok évszázados civ lizációnak egy év századokon át kifejlődött kultúrának sírját ássa meg. S vájjon miért történik mindez? Mert mi azokat az igazságtalan és tarthatat­lan békeszerződéseket, ame'yekkel két év­tizeddel ezelőtt, — az állítólagos győztesek rövidlátóén, mondhatnám elvakultan a legyő­zőitek nemzeti tragédiáját akarták megpecsé­telni, józan belátással önként nem akarták megváltoztatni s nem számítottak arra, hogy az elnyomottak, a megcsonkítottak elesett- ségűkből rövid időn belül újra élednek, hogy ez elnyomás mérvével arányosan növekvő és a nemzeti öntudatból fakadó expansive nem­zeti erő röviden követelni fogja az igazsá­got. az elnyomás megszűntetését s elő fogja idézni azokat az eseményeket, amelyek im’ elkövetkeztek. Még alig ocsúdtunk fel a húsz évvel ez­előtti megrázkódtatásokból s ma ismét sors­döntő órákat élűnk. Ezekben a sorsdöntő órákban — amikor nem tudjuk mit hoz a . holnap, — egész nemzetünk éppúgy, mint ennek a vár negyének a közönsége, mint egy kis sziget a háborgó tengeren, szikla- szilárd, méltóságteljes nyugalommal, türe­lemmel, önfegyelmezetten, öntudatosan várja az elkövetkező eseményeket. Az egész ország képe híven tükrözi vissza azt a megfontolt higgadtságot, amellyel a m. kir. kormány a világpolitikai eseményeket figyeli s az ország külpolitikai irányítását végzi. Ezekben a sors­döntő órákban nekünk tekintetes Törvény- hatósági Bizottság, nincs és nem is lehet más kötelezettségünk, mint bízva a magyar királyi kormány feltétlen és meg nem alkuvó magyarságában, becsületes jószándékában, bölcs ítélőképességében, megteremteni, elő­mozdítani, megerősíteni azt az ezer éven át jellegzetes magyar egységet, amely ezt a nemzetet sorsdöntő időkben mindig jelle­mezte s mindig összeforrasztotta, hogy azzal alátámasszuk a nehéz és felelősségteljes munkát, amelyet a kormányzat az ország, a nemzet érdekében kifejt. Értsük meg végre tekintetes Törvényható­sági Bizottság, hogy a mi magyar sorsunkat, nekünk magyaroknak kell irányítani, s azt akaratunk és céljaink szerint csak úgy irá­nyíthatjuk, ha egy erős egységbe tömörülve az egész nemzet, mint egy ember sorakozik fel az ország sorsát irányító felelős tényezők mögött, hogy súlyt adjon fellépésüknek és szavuknak. Itt most nincs helye a széthúzásnak, a feleslegesen sok politizálásnak, kishitűség­nek, egymás gyanúsításának, lekicsinylésé­nek, nincs helye a rémhírterjesztésnek, a társadalmi rétegek közé szándékolt ékverés­nek. Itt minden becsületes jószándéku, a haza sorsát szivén viselő magyarnak köte­lessége egymás kezét megfogni, megszór­tam', legyen az a kéz sima, avagy kérges. Ki kell küszöbölni magunk közül, — ha kell drákói szigorral, — a konkolyhintőket, a nemzet érdekei ellen cselekvőket s akkor meglesz az az egység, mely hivatva van a nyugodt munkát, egymás megsegítését, a szociális bajok orvoslását, életlehetőségek megteremtését, az életszínvonal általános emelését, egy jobb és boldogabb magyar jövőt biztosítani. Ne felejtsük el tekintetes Törvényhatósági Bizottság, hogy ennek a mai magyar gene­rációnak történelmi hivatása van s hogy kö­telességünk az ezeréves határok visszaszer­zése, Ne felejtsük el, hogy mi azokról soha | nem mondtunk le s nem is fogunk soha lemondani. Én a magyarok Istenébe vetett megingat­hatatlan hittel, tántoríthatatlan bizalommal, hiszem, hogy a magyar most végre egy­másra talál és a mi legszentebb óhajaink, a mi szép magyar álmaink valóra fognak válni és teljesedésbe fognak menni és következni fog egy újabb magyar ezredév, amelyben ez a nemzet áldozatos hivatását itt a Duna- medencében teljesítheti I Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági Méltóztassanak megengedni, hogy a m. kir. kormány elnökét, nehéz és felelősség- teljes munkájában a törvényhatóság bizal­máról biztosithassam. Következő távirat elküldését javaslom: Nagyméltságu gróf Teleki Pál miniszter- elnök urnák, Budapest. Tolna vármegye törvényhatóság teljes megnyugvással és bizalommal tekint Nagyméltóságodnak és a vezetése alatt álló m. kir. kormánynak az ország és a nemzet érdekében kifej­tett fáradságot nem ismerő nehéz és fe­lelősségteljes munkálkodására, s annak eredményére a magyarok Istenének bő­séges áldását kéri. A föispáni megnyitó után a ja­vaslathoz Pongrácz Lajos országgyűlési képiselő szólt hozzá, alábbiakat mondván: Bizonyára mindannyian szivvel lélekkel csat­lakozunk és tesszük magunkévá főispán ur indítványát, hogy innen az ősi vármegye- há a falai közül üdvözöljük a magyar királyi kormányt, elsősorban annak kiváló fejét gróf Teleki Pál miniszterelnök urat és a nehéz időkben, melyek körülöttünk viharzanak ki­fejezésre juttassuk bizalmunkat és ragaszko­dásunkat. Mert szükséges, hogy a magyar nép felelős vezetői oly időkben, — mikor Európában felborult a nemzetközi politika békéje és a sötét felhőket repülőgépek fény­csóvái kutatják, légelháritó ütegek tüze vil­lámokat szór az égre, — osztatlanul maguk mögött érezzék a magyar tömegek millióit. Mikor itt ma szót kérek, nem érzem ma­gam másnak, csak a törvényhatósági bizott­ság egyszerű tagjának, aki azt hiszi — s érzésem szerint sokan hisszük ezt igy — a nemzet élhet át oly történelmi időket, mikor nemcsak illő, de magyar becsületünk köte­lességünkké is teszi, hogy hallassuk az auto­nómia buzdító szavát és egész magyar sziv­vel demonstráljunk azok mellett, akik e rend* kivüli időkben az ország ügyéit a magyar történelem hagyományainak szellemében el- ismerésreméltóan vezetik. Engedtessék meg nekem, hogy mindenekelőtt kifejezésre jut­tassam : Tolna vármegye közönsége nem­zetiségre való tekintet nélkül megérti e his­tóriai idők mélységes intő szavát és tul- emelkedve a pártpolitika keretein, lelkének, testének minden rezdülésével a magyar hazá­ért, a drága, oly sok ősi vérrel öntözött ma­gyar földért él és azt szolgálja. Ha volt idő, mikor magunkban le tudtuk győzni a szét­húzás fajtabomlasztó átkát és egy szív dob­banásában tudott egyesülni minden magyar e hazában, ha volt korszak, mikor egységes tudott lenni lélekben és testben az ősi nép, úgy ennek a nagyszerű eggyéválásnak klasz- szikus értelembe vett igazi ideje most érke­zett el a nemzet számára. Hogy ma Magyarország népének egész valóját bizakodás tölti el, hogy a magyar föld annak ellenére, hogy az európai poli­tika a zöld asztalról át$odródott a harci­kocsik által felszántott zöld mezőkre és nem tollal, hanem karddal és vérrel írják a tör­ténelmet, minden nemzet számára példát- adóan emelkedik ki imponáló nyugalmával; hogy a nemzeti épitőmunka egy pillanatra sem zökkent ki biztos alapokon nyugvó út­járól, hogy Magyarországról irva a baráti, nagy olasz nemzet sajtója sorozatos cikkek­ben emlékezik meg a nép nyugalmáról és fegyelmezettségéről, hogy itt ma, minden belpolitikai tagozódás ellenére egy méretei­ben kicsiny, de naciónalizmusában utolérhe­tetlenül nagy nép szilárdan áll az ország ha­tárán túl dúló viharban, — ezt nemcsak megállapítani kell, hanem fajtánkban gyö­kerező őszinteségünk és korrektségünk szinte kötelességünkké teszi: elismerni, megkö­szönni annak a kormányfőnek, aki belső és külső politikai vonalvezetésével egyaránt el­érte, hogy trianoni széldarabolásunk ellenére, mikor a szomszédból puskaporszagot sodor felénk a Kárpátok szele, a magyar idegek tököletesen rendben vannak. De rendben vannak a magyar izmok is. Magyarország e napokban valóban az erő és a nyugalom biztos fölényével áll helyén és az európai nemzetek konfliktusában éli a maga normá lis nemzeti életét E napokban igenis kife­jezésre kell juttatnunk a vidék, a magyar föld népének bátorító, erőtadó kemény el szántságát, együttérzését a magyar királyi kormánnyal. A minden politikán felülálló nemzeti egy­séget kell hirdetnünk ma ebben az ország­ban. Egyetlen magyar testvérünk sem hiányoz­hatlak abból a hatalmas dolgozó munkaosz­lopból, amely teljes szellemi és fizikai fel­készültséggel masíroz az ország felelős ve­zetői mögött és nem néz sehová, csak előre, abba az irányba, amely a mainál- szebi, jobb, boldogabb magyar életet Ígér minden be­csületes magyar ember számára. Hirdetnünk kell tehát, hogy csak izzó, erős, nemzeti öntudatában magasan gondol­kodó nép jelent súlyt kifelé és lehet meg­elégedett itt bent az országban. Mindenki­nek mélyen át kell éreznie, hogy a nemzeti kötelességteljesitést ma maximumra kell fo­kozni, mert bár éljük a mának magyar éle­tét, tekintetünk a jövőbe mélyed és ha volt idő a magyar történelem során, mikor min­dent félretéve a magyartelkeknek egymásba kellett borulnia, ha volt idő, mikor minden magyar kéznek meg kellett találni a másik magyar kezét és áttörhetetlen falanxban kel­lett a nemzeti érdek szolgálatában követni a helyes utón járó országvezetést, úgy ezek­ben a napokban kétszeresen igy kell ennek lennie. Nem is lehet klasszikusabb kifejezője an­nak, hogy az ország nyugalma tökéletes, mint az, hogy a parlament éppen e napokban vette tárgyalás alá a belső reformok egyik korszakos intézkedésének törvénnyé való emelését: a földbirtokpolitikai javaslatot. S nem is fejezheti ki hűebben a kormányzat megfontolt és céltudatos irányítását más, mint az, hogy miközben Európa nyugati és keleti felében lángok csapnak fel, belügy­miniszterünk hatalmas szociális törvényalko­tással készül a Ház elé lépni és ezeken kí­vül is a törvényhozásra gazdag program megvalósitása vár, amint sorrendben tárgya­lásra kerülnek a minisztériumok javaslatai. Ezek a nagyszerű kiemelkedő tényei a jó utón lévő orszvágvezetésnek ,s mindezt — bár kétségtelen kormányunk is magyar kö­telességét teljesiti — mégis érzésem szerint — az önkormányzat részéről nemcsak meg­állapítanunk, hanem elismeréssel is kell kí­sérnünk. Nemzetpolitikát csinálni nem lehet ötletszerűen és nem lehet a véletlenek játé­kára bízni azt, amit kormányzásnak mon­dunk. Magyarországnak az egész világon le­nyűgöző hatást kiváltó belső fölényes, nyu­godt magatartása töivényszerü konzekven­ciája annak, amit a miniszterelnök ur és ki­váló munkatársa, gróf Csáky István külügy­miniszter ur az ország érdekében végez kül­politikánk biztos irányításával Ez a külpoli­tika nehéz viszonyok között is a baráti hű­ség erős szálaival kapcsol bennünket a két megujhodott nacionalista nagyhatalomhoz és mert ez a poliiika hűséges, becsületes is és mert becsületes, rendkívül nagy értéke van. Sem szerénységem, sem a megyei auto­nómia székháza nem hivatott arra, hogy itt most az európai eseményekről bírálat han­gozzék el. Egyet azonban minden magyar ember érez és ennek a magam részéről is kifejezést adok, hogy az európai válság ki­robbant, annak legfőbb okai a húsz év előtti páriskörnyéki békeszerződések szörnyű igaz­ságtalanságai. Az igazságot keresztre feszí­tették, a történelmi múltat és a népi érde­keket megcsufolták Versaillesben és Trianon­ban és az elmúlt két évtized alatt komolyan soha nem gondoltak arra, hogy zöldasztal­nál tegyék jóvá, amit zöldaszialnál követtek el, nagymultu népek, nagykulturáju nemze­ISKOLASZEREK füzetek, ird- és rajzszerek, festékek, ecsetek és mindennemű iskolai szükségleti cikkek dűs és jutányos beszerzési forrása o Molnár-féle Rt. könyo- és poplrkereskedése Telefon 37. SzekSZárd, Kaszinóbazár. Telefon 37. Iskola- és egyéb könyvek kötését jutányos áron készítjük tek ellen. A válság tehát törvényszerűen a fenti okok miatt dinamikus erővel robbant ki és ha egyszer a mostani háború felelős­ségének kérdése napirendre kerül, a leg. főbb bűnösök, a békeszerződések és azok alkotói kerülnek a vádlottak padjára. Két évtized állott azoknak rendelkezésére, akik eltorzították az európai térképet és ezerév történelmét a benesi szellem ocsmány ha- zugságában meghamisították, hogy reparál- ják a nemzeti szuverénitásokat, meggyalázó sérelmeket. Bőséges idő lett volna tehát a per ujrafelvételére, amit azonban elmulasz­tottak és ezért most vállalják a konzekven­ciákat és felelősséget azok, akik húsz év alatt bedugták füleiket a letiport nemzetek leikéből felszakadt jajkiáltások előL A magyar nép nagy és igaz barátja. a Duce szüntelenül hangoztatja, hogy ma, mi­előtt Európa végleges vesztébe akar rohanni, nincs más ut a békés megoldásra, csak egyetlen lehetőség: tisztességes, becsületes európai ujjárendezés. Ebből az európai újjá­építésből azonban, ha meghallgatják a Dúcét, mi sem maradhatunk ki és _ nem is mara­dunk. Erre erőteljes garancia a Teleki-kor­mány, amely külpolitikáját a hatalmas olasz nép külpolitikájával azonos síkra helyezte. Lehetnek közöttünk véleménykü önbségek a napi politika kérdésében, de minden ma­gyarnak éreznie kell, hogy a nemzet maga­san felette áll a pártoknak és ma az ország ügyeit nemcsak a 'Magyar Élet Pártja által adott kormány, hanem az egész ország által bizalommal támogatott nemzeti kormányáé- zeti. Nemzeti kormány, amely politikai értel­mezésben a többségi pártra, magyar értel­mezésben pedig az egész nemzetre támasz­kodik. Úgy érzem, helyénvaló, ha a vár­megye e közgyűlésében e helyről is kérjük gróf Teleki Pál miniszterelnök urat, hogy továbbra is igy, a felelősség ily nagymérvű átérzésével, a magyar nép ennyi szeretető- vei és a nemzeti érdekek féltékeny istápo- lásával végezze munkáját. Irányítsa úgy a magyar nép jövőjét, hogy ne csak a belső nemzeti megújhodás emelje a magyar test­vérek életszínvonalát, az egyének jólétét, ne csak bensőleg gazdagodjék az ország, ha­nem gyarapodjék a magyar igazság szelle­mében külsőleg is. Ezt megérdemeljük, mert Magyarország tiz évszázadon keresztül vér­ben és kultúrában már lefizette történelmi adóját, hogy az európai n ^közösségben el­foglalja az őt megillető méltó helyet. Meg­győző ésem, hogy a miniszterelnök ur, aki valóban históriai küldetést teljesít, legma- gasztosabb feladatának végzésében meg­érdemli a bizalomnak és a ragaszkodásnak azt a hatalmas erkölcsi értékét, amelyet a magyar vármegyék nyújthatnak az ő munká­jának alátámasztásához. Egyik kezünkben a munkaszerszám, másik kezünkben a kard és szemünk a kereszten, amely sok nehéz időt hárított el a nemzet felől. A magyar nap felkelőben van, dicső sugarai Szent István koronájának néhány le­tördelt gyémántját: a Felvidéket, a Kárpát­alját, ismét megvilágították számunkra. — Higyjünk a jóságos isteni gondviselésben, bizzunk magunkban és hivatott vezetőink­ben és a magyar nap aranyló sugarai egy­szer ismét régi fényében ragyogtathatják lel a Szent Korona többi ékköveit is. Mikor már úgy látszik, hogy az Apokalipszis fekete lovasát mi sem tudja már feltartóztatni, a nagy olasz nemzetépitő vezér, még most is fáradhatatlanul dolgozik a békéért, mikor ko’mányon lenni — a békés tanári katedra helyett — biztos kézzel vezetni a nemzet hajóját szirtek és zátonyok között, szinte emberfeletti feladat, erkölcsi kötelességek is jelentkeznek bennünk és minden magyar testvérem szellemi és kétkézi munkája mellett oda kell tennünk az ősi vármegye arany­valutát jelentő bh almát és ragaszkodását is vezetőink iránt. Ebből további erőt merít­hetnek a nemzet érdekében végzendő mun­káikhoz. Indítványozom tehát, hogy a Főispán Ur Öméltósága utján táviratilag üdvözöljük gróf Teleki Pál miniszterelnök urat és kormányát, biztozitsuk őt, a törvényható­ság legteljesebb támogatásáról és nyilvá­nítsuk teljes bizalmunkat. Ebben benne legyen vármegyénk közön­ségének hő kívánsága is: hogy segitse a magyarok Istene a kormányt, hogy a magyar vágyak teljesedéséhez minél közelebb vezet­hesse a magyar nemzeteti A nagy lelkesedéssel és tapssal fogadott beszédek után a közgyű­lés egyhangúan elhatározta a mi­niszterelnök és a kormány üdvöz­lését. Ezt követően vitéz Madi Kovács Imre főispán bejelentette, hogy a miniszterelnök, a külügyminiszter és a honvédelmi miniszter megkö­szönte azt az üdvözlést, amelyet a közgyűlés Kárpátalja visszacsatolása körül szerzett érdemeinek elisme­réséért juttatott hozzájuk. Beszámolt J

Next

/
Thumbnails
Contents