Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-09-30 / 77. szám

XXI. évfolyam. Szekszárdi 1939. szeptember 30. (Szombat) 77. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési d i i: Egész évre _ 12 pengő || Félévre------------6 pengő Pe lelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija l'SO pengő. — A hirdetés egy'60 ipllllméter széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér. Áilástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint « nyllttér soronként 60 fillérbe kerü 1. A ma dolgozók és a holnapra várakozók (B. É.) Amikor a népek nagy csatájának a tüze a lengyel mező­kön, immár, kialvóban van és Nyu­gaton minden jel szerint újra lob­ban, Magyarországon nagy, népi jelentőségű reformok munkájában vagyunk. Egyrészt a főidet kell, igazságos megosztás alapján, egyre inkább a nép tulajdonába vinni, másrészt szociális biztosítékokat kell teremteni arra nézve, hogy népünk életszínvonalát emeljük, ellenállóvá tegyük az élet megpróbáltatásaival szemben úgy fizikai, mint lelki vo­natkozásban. Ez utóbbi célt szol­gálja nagymértékben az a reform- javaslat, amelyet a képviselőház ezekben a napokban tárgyal s célja az, hogy elöregedés esetén, állami­lag garantált biztosításban részesül­jön ne csak az öregség folytán munkaeszközét kezéből kiejtett me­zőgazdasági munkás, hanem ennek özvegye is. Ha lekicsinyelik egyesek, az e gondolatban rejlő nagy értéket s hirtelen egekig nyúló aranyhegyek felhőkarcolóit álmodják meg a ma­gyar nép számára, azok nem élik a reális való életet, hanem ábrán­dok fantáziája dús területein álmo­doznak. Azok, akik más, nyugalmasabb időkben állandóan pénzügyi fedezet hiányát emlegették és a gazdasági élet egyensúlyának megingását fél­tették és előszeretettel hivatkoztak a reformgondolatok felvetése kapcsán demagógiára, most ismét az idők alkalmatlanságát emlegetik. Vessük fel tehát mi is a kérdést, alkalma- sak-e hát ezek a napok arra, hogy a magyar nemzet, a népi tömegek fejlődése számára olyan szociális és gazdasági erőkkel megalapozott talajt vessünk, amelyből uj erők virágzása indulhat meg? A magyar közvélemény válasza kategórikus igennel felel. Igenis, alkalmasak ezek a napok arra, hogy a nép érdekét tekintsük legfőbb törvénynek s minden lehetőt meg­tegyünk ennek érdekében és a ma dolgozók egészséges munkaüteme némitsa el a mindig holnapra vára­kozók örökké aggodalmas szavait. Szerencsére, Magyarország -köz­hangulata semmi téren sem mutat kilengést. Nyugalom és béke van ez országban, a munka zavartala­nul folyik s nem lehet arra hivat­kozni, hogy izgatott, forrongó lég­körben nyúlunk nagyjelentőségű reformmunkához. A kirobbant nagy európai háborús konfliktus szele nem csapott meg bennünket oly mértékben, hogy kizökkentünk volna állami, társadalmi és gazdasági éle­tünk normális kerékvágásából — Számtalan kritikát tudnánk felsora­koztatni a magyar közvélemény előtt, amelyek mind a legnagyobb elismeréssel imák Magyarország példás nyugalmáról. Természetesen, ehhez szükséges volt néhány, a rendkívüli időkhöz szabott kormány- intézkedés megtétele. De ezek az intézkedések is kevéssé szigorúak, mint amilyeneket korántsem a há­borút viselő országokban, de a sem­leges államokban tapasztaltunk. Az őrök semlegességü Svájc pél­dául megtiltotta a polgári repülést. — A forgalomban levő öt frankos ezüstérmék mellett öt frankos papír­pénz forgalombahozatalát rendelték el. Gépkocsik és lófogatu kocsik részére korlátozták a határátlépő helyeket. Megtiltották azoknak az élelmiszereknek árusítását, amelyek­nek tartalékolását a kormány elő­írja. Megszüntették a benzin szabad forgalmát, bevezették a kivételes bíráskodást, életbelépett a háborús menetrend, amely lényegesen csök­kenti a vonatok számát és azok menetsebességét. A mozgósított ka­tonák részére különvonatok állnak rendelkezésre. A városi forgalmat lebonyolító autóbuszok, valamint postaautóbuszok igénybe vehetők a hadsereg céljaira. Az árukivitelt en­gedélyhez kötötték. Lényegesen kor­látozták az interurbán és nemzet­közi telefonbeszélgetéseket. Beve­zették az általános munkaszolgála­tot, férfiaknál tizenhét évtől hatvanöt évig és nőknél tizenhat évtói hatvan évig. Ezek után azt kell mondanunk, hogy Magyarország, mint jó kézben tartott ország, természetes képét mutatja annak a hangulatnak, ami a lelkekben valóban él. Miért ne nyúl­nánk hát akkor olyan problémák­hoz, amelyek halasztást immár nem tűrnek. A mindig holnapra várako­zók — nem ringathatják magukat álomba a földbirtokpolitikai kérdé­sek újbóli megoldását illetően. Sú­lyos és kihatásában beláthatatlan közetkezményü ballépés lenne ez, mert nem tudni, hogy az idők mai vágtató iramában az álomból való felébredés után nem lesz-e túlsá­gosan idejét múlt az, ami ma ele­gendőnek, kivihetőnek és életre­valónak bizonyulna. Véglegesen le kell szoknunk arról, hogy engedjük az időket átcsapni fejünk felett és mindig a holnapra tárolt problé­mákkal terheljük közéletünket. A jelen földbirtok politikai kérdések tekintetében sem lehet jogcím im­már az, hogy ismét elkéstünk, üd­vös dolog lenne, ha ezeken a kér­déseken már túlestünk volna, de véleményünk szerint, éppen azok a nagy világpolitikai változások sür­getik a földbirtokpolitikai kérdések megoldását, amelyek miatt némelyek elhalasztani szeretnék. Szicíliában most kezdődött meg a nagy földreform, amelynek nagy arányai nemcsak a szicíliai föld megfelelő szétosztásában mutatkoz- | nak meg, hanem abban is, hogy I hektáronkint az eddigi 7 mázsás I termést 15—16 mázsára akarják felemelni. Ha Olaszország meg­teheti azt, hogy egész súlyával bele­fekszik a nehéz birtokpolitikai kér­dések megoldásába, a kifejezetten agrárjellegű Magyarország, ne tudná, olyan időkben dűlőre juttatni poli­tikai, gazdasági és szociális életé­nek nagy problémáit, amikor erő­sebb a felelősségérzet s mélyebbről kerül fel a lelkekből a nemzet sor­sáért való aggódás? A közvélemény szavait szólaltat­juk meg, amikor fennen hirdetjük a kormány felé: haladjon rendü­letlenül a bölcsen átgondolt belső reformok utján s a magyar nép- gondoskodni fog arról, hogy ezek a reformok továbbra is a lehető* legnyugodtabb légkörben valósul­janak meg. | BITTER ILLÉS | Nagy csapás érte Tolna vármegyét, de az egész magyar katolicizmust is: Bitter Illés clairvauxi apát, cím­zetes tankerületi kir. főigazgató, vár­megyénk nagynevű szülötte élete 71. esztendejében a pécsi belklini­kán befejezte kivételesen gazdag földi életét. Bitter Illés Tolna vármegye egyik falujának ajándéka r 1868 október 22-én született A páron. Atyja ka­tolikus tanító volt. Remeke a tanítói hivatásnak és lelkiségnek. Negyven évig tanitóskodott és eléri a leg­gyönyörűbb pedagógiai célt: a né­met Apar község a nyugalomba vonuló Bitter Pétert magyar szóval, magyar dallal búcsúztatja. Ebből az erőt és célt sugárzó környezetből került Bitter Béla a ciszterciek pécsi gimnáziumába. Bitter Béla élete, további sorsa szintén magától volt adva: ő is ciszterci tanár lett és mint ilyen 1891-ben Pécsett kezdte meg működését, mit sem sejtve arról, hogy a Gondviselés milyen nagy szándékok megvalósítására rendelte. Pécsnek akkori elfáradt szellemi és társadalmi életét hűen megrajzolja Babits Mihály^egyik re­gényében. Ide kerül tehát Bitter Illés, hogy félsz aggassa azt az egy­hangúságot és helyette a katolikus lelkiség friss huzatu és kilátású ára­mát fuvallja be. 1894-ben megalakul a Pécsi Ka­tolikus Kör. Ennek alapításakor tit­kárja, majd rövidesen igazgatója lesz és mint ilyen, országos jelen­tőségűvé teszi a kört. Innen indult ki a „Dunántúl“ napilap és nyomda megalapítása is. A kör felolvasó asztalánál megjelennek az ország legkitűnőbb katolikus nevei, akik előadásaikkal lassan felgöngyölge- tik Pécs régi lelkét. Az uj magvető nyomukban mindenhol Bitter Illés, akinek tevékeny és szervező keze, lelkének katolikus hőfoka egymás után hívja létre a katolikus és tár­sadalmi intézmények egész sorát: a Pécsi Egyházi Zeneegyletet az instrumentális egyházi zene műve­lésére, a Pécsi Zenekonzervatóriu­mot, a Miasszonyunkról nevezett női rend felsőbb leányiskoláját. Bi­zalmas embere volt Hettyey Sámuel pécsi püspöknek, majd utódjának, gróf Zichy Gyulának. Békefi Rémig ciszterci apát 1912- ben Budapesten a Szent Imre gim­názium vezetését Bitter Illésre bízza. Nem kellett hozzá tiz esztendő és az uj Szent Imre gimnázium tiszte­letet és elismerést kapott Budapest egyházi és tanügyi vezető köreiben. Az intézet ma nemcsak a főváros­nak, de hazánknak is egyik leg­szebb, legmodernebb gimnáziuma, melyet 1937. év junius végéig, a tanári pályától visszavonulásáig ve« zetett Bitter Illés, aki az 1938. év­ben Pécsre vonult nyugalomba. 1914-ben Budán megkezdi a Ka­tolikus Kör megszervezését. Meg­valósítja régi kedves gondolatát: a Ciszterci Diákszövetség megalakítá­sát. Tagja lesz az Országos Köz­oktatási Tanácsnak és kétizben is előadója a tantervi újításoknak. — Ugyancsak előadó tanácsosa a Ka­tolikus Tanáregyesületi Tanácsnak és sokat tesz a nem rég megala­kult katolikus középiskolai autonó­mia érdekében. Részt„vett az Actio Catholika megszervezésében s an­nak munkálkodásában igen tevéke­nyen működött közre. Nevét a Vas Gereben Irodalmi és Művészeti Kör tiszteletbeli tagjai sorában is ott ta­láljuk. 1919—26 között a Katolikus Ta­náregyesület elnöke, mint ilyen, ősz- szehozza a Katolikus Tanárok Ne­velőházának alaptőkéjét. Megszer­vezi az Országos Ifjúsági Irodalmi Tanácsot. Legnagyobb'alkotása 1921-ben az Emericanának : a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Bajtársi Egyesületének megalapítása és ve­zetése. — Cselekvőképessége szinte határtalan szenvedéllyel dolgozik benne. Megszervezi a középiskolai dalosversenyeket és munkássága nyomán megalakult a Magyar Ének- oktatók Országos Egyesülete is. Emellett tankönyveket ir, német— magyar szótárt szerkeszt, újságcik­keket, pedagógiai tanulmányokat ir, szónokol színesen, melegen, a lel­keket szeretően. A megboldogult a rendi káptalan tiszteleti tagja, a Szent Imre-városi Kát. Kör örökös diszelnöke, a Szent István Akadémia és a Magyar Pe­dagógiai Társaság r. tagja, a Kát. Tanügyi Tanács tagja, a Magyar Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents