Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-09-23 / 75. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1939 szeptember 23. Ranzanus, a nápolyi király követe Hunyadi Mátyás udvarában, hazánk nevezetes helyei közt említi a ki­csiny falut, Bátát, melynek — amint Írja — nagy a hire a nyilvánvaló csoda miatt, hogy monostora temp­lomában látható a szentostyában a Krisztus vére, testének részecskéjé­vel együtt, amint ezt sokan állítják, akik látták. A zarándokok közt gyógyulást kereső betegek is van­nak. Királyok látogatják a szent­helyet. Mátyás király majd két hetet tölt a monostorban. Az ország elő­kelő emberei miseruhákat, drága­köveket visznek a templomnak. Perényi Péter minden áron, rab­lással is hatalmába keríti a szent­vért. Anyja, a szépemlékü nagy­asszony, Kanizsay Dorottya azzal engeszteli fia vétkét, hogy drága takarót készíttet a szentvér tartó­jára. Báthory András, a naszádo­sok kapitánya a törökök ellen in­dulván, betér előbb Bátára búcsút járni. II. Lajos kétszer is itt várja hiába a seregét. Itt gyónik, áldozik utoljára. Körülötte a fekete vőlegé­nyek, a mohácsi csata vértanú csa­pata. Pár héttel a mohácsi vereség után Erdélyből hallatszik a hir, hogy a vajdahunyadi várnagy azért szidja a bátai szentvért, mert nem mentette meg Budát és Magyar- országot. Ez ugyan nem a tisztelet hangja, de bizonyság arra, hogy messze földön ismerjék, emlegették a csodás szentostyát. 1539-ben szomorú újságot ir naplójába a bécsi pápai követ. A török 10 000 embert hányt kardra, prédára Bátán és lerombolta a Krisztus Urunk csodás véréről hires mo­nostort ... Elveszett a pusztulásban a szentvér is. A hírét halljuk még harminc év múltán is, de aztán el­felejtik ezer más keserűség és pusz­tulás között 150 éven át volt tisz­telet tárgya a bátai szentvér. Hír­neve régi dicsőségünk temetőjében hullott a porba ... A bátai bucsushely virágzása egy­beesik a Hunyadiak korszakával. Legnagyobb jótevői a Hunyadiak és hűséges híveik. Hunyadi János két dalmatikát, Szilágyi Erzsébet „nagy bársony" aranyos, gyöngyös miseruhát és még két aranykeresz­tes ruhát adott. — Hunyadi László „halála órájában" fekete bársony, aranyos miseruhát küldött. Mátyás király tizenkét drága ruhát. Korvin János négy miseruhát ajándékozott. Pedig birtokuk nem volt erre, ország dolgában is ritkán fordulnak meg itt. Egyszer azonban járt Bátán nagy Hunyadi János. Sorsdöntő, nehéz csata előtt látta meg a szentvér temp­lomát. Akkor még nem volt világ­híres hadvezér, a kereszténység védő pajzsa. De a bátai győztes csata után erdélyi vajda lesz s a tőrök elleni harcok vezére a déli végeken. A Hunyadiak történeirója, Teleki gróf elfogadja azt a véle­ményt, hogy Hunyadi János e csa­tájával vetette meg a saját és csa­ládja jövendő nagyságának alap­ját ... A Hunyadiakat hűséges hála fűzte Bátához. Ezért nőtt annyira a szivükhöz a szentvér temploma iránt való szeretet, melynek meg­ható példáját adja Hunyadi László, mikor utolsó perceiben is erre gon­dol s bizonyára azért küld ide fekete miseruhát, hogy ebben mondjanak érte szentmisét... Ezekhez az emlékekhez való ra­gaszkodás tette lehetővé, hogy a bátai klastromhegyen megépült a Megváltó szent vérének uj temp­loma s abban Hunyadi János em­léke. Báta katolikus népe uj, meg­felelő templomhoz jutott és mikor országos jelentőségű nagy ünnep- ségü keretében felszentelik a gyö­nyörű szentegyházat, bizonyára összedobban vallásos és nemzeti érzésünk és mind magasabb lángra gyullad az Isten és a Haza iránti szeretetünk. U| közgyűlés fogja tárgyalni a Pince­szövetkezel beolvadásának kérdését Nagy megütközést váltott ki a Szekszárd és környékbeli szőlős­gazdák körében a julius hó 31-én megtartott rendkivüli közgyűlés, — mert puccsszerűen megrendezve, a dolog lényegét nem ismerő sió­agárdi és dunaszentgyőrgyi szőlős­gazdákat felvonultatva, kimondatta a szövetkezetnek a MEGA-val tör­ténő egyesülését, illetve beolvadását. A szekszárdi kir. Törvényszék, mint kereskedelmi bíróság azonban a beolvadásnak cégbejegyzését meg­tagadta és utasította a pinceszövet­kezet vezetőségét, hogy 60 napon belül összehívandó újabb rendkivüli közgyűlésen az egybeolvadási szer­ződést mutassa be és ennek elfoga­dása, vagy el item fogadása tár­gyában hozzon újabb határozatot. Sokak előtt ismeretes, hogy a Pinceszövetkezet igazgatósága, egy­két kivételtől eltekintve, egyöntetűen a beolvadás ellen foglalt állást, mert nem látta azt a szövetkezet érdeké­ben állónak, már csak azért sem, mert egy 40.000 pengő üzletrész­tőkével rendelkező uj szövetkezetbe nem olvadhat be egy 167.000 pen­gős üzletrésztőkéjü, jól megalapo­zott, vidéki kimérésekkel rendel­kező szövetkezet, amely több mint 100.000 pengő tartalékalappal ren­delkezik és évek óta jelentős nye­reséggel fejezi be üzletévét. Tehát már ebből a szempontból is irreális a beolvadás. Máskülönben a MEGA zárszámadást még eddigi működé­séről nem adott ki és igy a pince- szövetkezet igazgatóságának nem is volt módja működésébe betekinteni. A Pinceszövetkezet igazgatósága tehát a leglelkiismeretesebben és fele­lősségének teljes tudatában járt el akkor, mikor elvetette azon javas­latot, hogy egy olyan szövetkezetbe való beolvadást indítványozzon a köz­gyűlésnek, amelynek működését, va­gyonjogi helyzetét és általában a stá­tusát nem ismeri. A szekszárdi kir. Törvényszék in­tézkedése következtében tehát a Szek­szárd és környékbeli szőlősgazdák újabb határozatot fognak hozni és egy pillanatig sem kétséges, hogy az előző közgyűlési határozattal szem­ben igen nagy többséggel a beolva­dás ellen fognak határozni. Tolna komséf lovas aantféríuminal és ffiadalkapuval fogadta Mkóc testvérKözség Szeptember 17-én Tolna küldött­sége: Csik Jenő tolnai főjegyző, Pittesser Antal vikárius, dr Herczog Elemér gyógyszerész és Csaba Imre levente főoktató a hajnali órákban dr Herczog Elemér autóján elmen­tek Kárpátaljára, Kisrákóc községbe, hogy a testvérnépet üdvözöljék, át­adják a tolnai leventék ajándékát: az országzászlót és négy kisebb lobogót, továbbá Tolna község 600 pengős ajándékát az ottani kántor­lakás felépítésére, majd a gyerme­keknek 600 irkát, 100 irónt, 300 tollat és 250 cukorcsomagot. Vasárnap délelőtt 10 órakor Nagy- rákóc községben a járás főszolga- birája, szolgabirája fogadta szere­tettel a küldöttséget. Majd a járás vezető embereivel autóra ültek és folytatták útjukat a vadregényes, szép vidéken. Kisrákóc határában 36 tagú nemzeti kokárdás lovas­bandérium fogadta a küldöttséget. Mindenfelől sereglett a nép a virá­gos diadalkapu felé, ahol a község bírája ruszin nyelven üdvözölte a tolnaiakat, majd kenyeret és sót nyújtott át nekik. Ezután a görög kát. plébános kisleánya magyar nem­zeti ruhában magyar nyelven kö­szöntötte a küldöttséget és gyö­nyörű rózsacsokrot nyújtott át a tolnai vikáriusnak. Majd a tömeg a templomba vonult és nagy áhítattal vett részt az ünnepi szentmisén. — Szentmise után a plébános az oltár lépcsőjétől a tolnai küldöttség elé ment és lelkes, megható beszéddel köszöntötte. Hangsúlyozta Szt. Ist­ván birodalmának dicső múltját és buzdította híveit, hogy maradjanak hűek szent István országához, mely évszázadokon át biztosította meg­élhetésüket. Isten áldását kérte az ország főméltóságu Kormányzójára és mindazokra, kik nehéz körűimé-, nyeikben segítségükre sietnek. Majd ugyanezt elmondta ruszin nyelven is. E beszéd után ruszin nyelven elénekelték a pápai és az eucha­risztikus himnuszt. A templomi ünnepség után az óriási nagy templomtéren gyűlt ősz­ISKOLASZEREK füzetek, iró- és rajzszerek, festékek, ecsetek és mindennemű iskolai szükségleti cikkek dűs és jutányos beszerzési forrása o Hóin ár-féle Rí. Könyu- és popfrkereskedése Telefon 37. Szekszárd, Kaszinóbazár. Telefon 37. Iskola- és egyéb könyvek kötését jutányos áron készítjük sze az ünneplő közönség. Ott volt a katonai küldöttség, a közigazga­tás vezető emberei, a papság az esperessel élükön. Az énekkar a magyar Himnuszt énekelte el, majd az agilis nagyrákóci körjegyző mondta el ünnepi beszédét először magyar, majd ruszin nyelven. Me­leg szeretettel köszöntötte a tolnai küldöttséget s kérte, hogy az anya­országban élő tolnaiak vegyék párt­fogásukba a 20 évig elnyomatásban élő szegény kisrákóci népet és ta­nítsák meg őket az igazi szent- istváni gondolkodásra és cselek­vésre, amiért igen hálásák lesznek. Ezután Pittesser Antal tolnai vi­kárius üdvözölte a testvérnépet és különösen a haza, a magyar haza szeretetére buzdította őket, mert ez a szeretet * termeli a vitézeket, hő­söket és vértanukat és ezzel a tüzes hazaszeretettel védhetik meg édes Hazánk itteni határait. Tolna nagy­község nevében Ígérte, hogy min­denkor szeretettel veszi pártfogásába a testvérnépet és ahol tudja, támo­gatni fogja. A most megalakult leventeifjuság sorfala között az ünneplő közönség az iskolába ment, melynek udvarán a kisleánykák ruszin néptáncokat mutattak be. A küldöttség és az ottani veze­tőség a két község közötti kapcso­latot és a kisrákóci szegények anyagi támogatásának módozatait is megtár* gyalta. Délben a görög katolikus plébá­nos diszebédet adott a megjelent előkelőségek tiszteletére. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország f Kultúra A szivekben, a lelkekben a kul­túra, a műveltség, az emberi elme nemesítése, csiszolása, szellemi kin­csekkel elhalmozása ; a «zivekbe a szeretet beoltása, a sziveknek jó, nemes és értékes kincsekkel föl»- ruházása; a lelkek fölemelése egy magas, igen magas erkölcsi magas­latra s ez által finomítása az ízlés­nek, a társadalmi és családi élet­nek, a durvaság) az önzés, a gőg, a hiúság, a fennhéjázás kiküszöbö­lése az emberi életből és minden emberi érintkezésből, oly nemes, oly értékes nemzetmentő és nem- zetépitő munka, mely egy boldog, gazdag emberi, társadalmi és nem­zeti életet szül. Ezt a boldog világot előidéző munka pedig nem nehéz, csak kissé fárasztó, nem unalmas, csak lassú eredménnyel járó. De egyszer el kell kezdeni s ha elkezdtük, nem szabad abbahagyni soha. A kultur- embernek pedig még gyönyörűség is, lélekemelő is ez a munka, mert fokozatosan látja kialakulni az em­beri testben az isteni lelket, amely lélek emelkedésével együtt jár a társadalmi érintkezés finomodása, az emberi durvaságok eltüntetése s az ember egész életének uj, nemes alapokra fektetése. Az igazig kulturember nem tud durva, bűnöző, hazug, gonosz, mun- kátalan, iszákos, léha, könnyelmű, csalfa, csábitó, erkölcstelen lenni. Az igazi kulturember nemes, haza­fias, istenfélő, vallásos, családias, a bűnt kerülő, nem káromkodó, finom» előzékeny, udvarias, jó lelkű, min-

Next

/
Thumbnails
Contents