Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-08-19 / 65. szám

Ma! lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" 3M. évfolyam. Szekszárd, 1939. augusztus 19. (Szombat) 65. szám. Szerkesztőség ás kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 BISfizetésI di): ggész évre — 12 pengő |j félévre ________6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. | Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija l’CQ pengő. — A hirdetés egy (0 milliméter széles hasábon millltnétersoronként ip nliér, Allástkeresőknek 10 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, caaládl hír, valamint ■ nyíl ttér soronként 60 fillérbe kerti I. Szent István Harangok ünnepi zúgása köze­pette, magyar idők legendás ho­málya felé száll vissza az emléke­zés. Egy forróvérű, fiatal lovasnem­zet tomboló tusákon, megfogyat­kozott, de folyton nagyobbodó te­rülettel, erős gerinccél és meg nem alkuvó kitartással a feltámadás felé halad. A legendás időkben, akkor is Európa népei ugrásra készen állá­nak s a magyar róna felett elterülő hajnali ködben félelmetes árnyékok suhantak végig: a hunok, az ava- rok vitézei, akik bátrak, hatalma­sak voltak s akik elpusztultak cél nélkül való portyázásaik következ­tében ... Az Isten mérhetetlen gond­viselése ebben az időben megállitá a veszedelmet, Szent István királyun­kat adván nekünk. Emlékezetének ezer éve nemcsak az Ütineplő égyház megújuló ün­nepsége, mert minden magyar áhi- tatos szívvel emlékezik meg az első apostoli magyar királyról, aki, ha kéllett, vassal, ha csak lehetett, mér­hetetlen szeretettel alapozta meg a magyarok uralmát. Nyugat és kelet küszöbén látnoki szemmel csatlakozik a Nyugathoz, mert érzi, hogy a magyarság csak igy maradhat meg. Térit, templo­mokat épit, felosztja a földet, tör­vényeket hoz, várakat emel, rendet, békét, nyugalmat teremt s megin­dítja a munkát. Azóta sok bajt, veszedelmet állot­tunk ki, el akartak seperni bennün­ket a föld színéről, meg akarták szüntetni önállóságunkat, de semmi vihar nem tudott minket elsöpörni! Ma is, magyar csillaghulláskor, arra a tündöklő csillagra kérde­zünk fel, amely a csillagok ho­mályából messze kiragyog a szo­morúság tejutján. Gyászos öltö­zetben, búsan, szomorú. magyar jfnezőkről kérdezünk fel: „Hol vagy István király ?“ De nem szabad csüggednünk, fel a fejjel magyarok! Hallani augusz­tus 20. ünnepének felemelő hang­ját. A magyar föld barnára égett aj’cu férfiai jönnek tömegestől a budai vároldalon. Ez a nép ugyanaz, mely az első király köntösének szegélyét csó­kolta. Forró fohász röppen el a piros ajkakról; Jöjj el István ki­rály, ragyogj, tündökölj, vezess, buz­díts minket Jöjj el hozzánk felépí­teni újra a Te példád, a Te alko­tásod, a boldog, uj s dicsőséges Nagymagyarországot. Állj élünkre s mi követünk, vezess minket s mi Véled megyünk, mutass utat ne­künk és mi azon járunk, csak a tövises utat, a fáldalmat és szen­vedést szüntesd meg. űzz el min­den ellenséget, de ha kell, adj erőt s acélt kezünkbe, ne engedj min­ket a csüggedés útjára, mert Veled akarunk lenni az újabb ezerévben és erősek akarunk lenni minden­koron 1 Az ország-világra ! szóló ünnepnek vége Az idegenek egy felejthetetlen ün­nepnek emlékével távoztak orszá­gunkból. Szent István utódai, akik a fényes külsőségeket megrendez­ték, maguk a belső ember lelkét szántották, boronálták, gyomlálták és vetegették azzal a krisztusi mag­gal, melynek termését az örök csű­rökbe kell betakarítani. Túl vagyunk a jubileumon és há- I lát adhatunk Istennek a sok ál- j dásért és kegyelemért, mellyel szán­dékunkat kezdte, kisérte és befe­jezte. Túl vagyunk a jubileumon. De csak a külső ünnep szűnt meg, csak i az Eucharisztia tere változott visz- sza a Hősök terévé, csak az ide­genek tértek vissza otthonukba, csak a fő- és alpapság, melynek tarka képe igazolta Prohászka szavait, hogy az egyház katolikus, mint a napsugár is katolikus, vagyis álta­lános — oszlott újra széjjel — de a Szent István-i gondolatnak a ju­bileumon túl is, a most folyó s I minden utánunk következő eszten­dőben is meg kell újulnia, fönn kell maradnia. És mi is az a Szent István-i gon­dolat ? Nem frázis, nem jelszó, nem vá­sári reklám, mert ebből úgyis kel­leténél többet termelt ki magából mindig a magyar lelkűiét. A Szent István-i gondolat össze­foglalja mindazokat az eszméket és érzelmeket, azokat a kötelessége­ket s ezeknek eszközeit, melyek Szent Istvánnak, a férfiúnak, a csa­ládatyának, a királynak, a kát. egy­ház szentjének s a magyar faj leg­nemesebb képviselői egyikének egyénisége és jelleme körül, mint a kristály a maga tengelye körül csoportosulnak. A Szent István-i gondolat a ma­gyar férfi elé odaállítja azt a ma­gyarán férfias és férfiasán magyar jellemet, amely nélkül hazánk iga­zában meg sem születhetett, népünk I pedig időnap előtt elpusztult volna. Azt a magyar férfit, aki atyja nyom-.! dokaiba lépve leszoktatta népét a j kalandos, tehát oktalan vérveszte- ! séggel járó és még győzelem ese­tében is a nemzet erőit biztosan felőrlő harcoktól, de viszont ha kel­lett, .egy pillanatig sem habozott kardot rántani hite és haz'ája ellen­ségei ellen. Kifelé nem hajbókolt, de nem is kötött bele senkibe; be­felé az igazságot hajlithatatlan aka­rattal vitte győzelemre mindenki el­len, aki a törvényes rendet meg akarta bolygatni. Szent István, a magyar faj nemes sarja, a szivével imádkozott és építményeit, ha kel­lett, karddal is megvédte. Szent Ist­ván, a szent, megmutatta, hogy ez a lelkűiét nemcsak megfér a fajtá­ján csüngő nemzeti érzéssel, de meg is nemesíti azt, mert a keresz­ténység nem ellensége a természet- ' nek, csak a természet helyezkedik I néha szémbe a kereszténységgél. És Szent István keresztény életszent­sége annál nagyobb jelentőséget vetít jellemére, hiszen nem egy térítő fejedelemnek magának lett volna legnagyobb szüksége arra, hogy... megtérjen. Ez egyik legkidomboro- dóbb vonása Szent István jellemé­nek. Mint családatya egy Szent Imrét nevelt nemcsak a kát. egy­háznak, hanem magyar népének is, mert mig egy nép meg tudja ér­teni az erkölcsi tisztaságot mint esz­ményképet, addig Mindszenty Ge­deon szerint vér van ereiben és velő a csontjaiban. Mint király pe­dig törvényt adott népének, a tör­vényeket alkotmánnyá foncsorozta, az alkotmány szimbólumává a szent koronát tette és ezzel biztosította nemzete és országa fönnmaradását a jövőben. Az ország hol tágult, hol összezsugorodott, a nemzet is meg-megfogy atkozott, idegen ele­mekkel keveredett — de fönnma­radt, bár ezren ezer felől és ezer­féleképpen támadták. És fönn is fog maradni, ha az Isten úgy akarja. És ha a nemzet maga is úgy akarja, mert bár elég isteni csoda, hogy eddig fönnma­radtunk, de ebből nem következik, hogy az Isten, ki velünk és álta­lunk tartott fönn eddig bennünket, nélkülünk és ellenünk is fönn fog-e tartani minket És itt válik szükségessé, hogy a Szent István-i gondolat letté érle­lődjék. Hogy minden magyar em­ber megértse, hogy saját fajának nem azzal tartozik, hogy másokat lenézzen és üldözzön, hogy az ősi vallást visszaszorítsa a katakom­báiba, melyek bár az egyháztörté­netem aranykönyvébe vannak Írva. dé elmúltak, mint idő s csak mint emlék maradnak meg. Aki népét szereti, annak szeretnie kell népa hagyományait is, annak nem sza­bad ügyetlen és oktalan kézzel az alkotmány patinájához nyúlnia, az előtt szentnek kell lennie a törté­nelemnek is. — A történelem még hibáiban is tanítómesterünk, de aki nemzete történelmét tagadja meg,’ az analfabéta marad minden köz- szereplésében is, az vak létére akar világtalanokat vezetni. Túl vagyunk a Szent István-i ju­bileumon, de annak vége a komoly, férfias, kitartó és összetartó mun­kának kezdetét jelenti. Igen, kezdetét és nem végét. Mert sem Szent István követésében, sem a kötelesség teljesítésében nincs vég, csak kezdet. Ezt a kezdetet áldja meg az ő szent jobbjával a Magyarok Tün­döklő Csillaga. Dr Bagyarász Ferenc. Az év sok szép Mária-ünnepe kö­zül a magyar nép legkiemelkedőbb, legszebb ünnepe Nagyboldogasz- szony. Mig az egyház Mária halá­lát, illetve azt ünnepié, hogy Isten Anyja e napon testileg is fölszállt az Égbe, addig nekünk magyarok­nak e nap külön ünnep is, mert e napon ajánlotta fel Szent István királyunk Isten Anyja védelmébe Magyarországot. Nagyasszonynapja Szekszárdnak még külön jelentőségű ünnepévé lett 1939 augusztus lö-től. A város történetébe aranybetükkel jegyeztük fel, hogy e napon tett szent hitet Isten Anyjának képével diszitett zászló alatt a m. kir. 18. honvéd gyalogezred arra, hogy az ezred minden fia hősies magatartással, es­küjéhez híven mindig a magyar haza javát fogja szolgálni. Nagy-Boldogasszony napján házi- ezredünk teljes szekszárdi zászló- alja ünnepi díszben vonult fel a belvárosi nagytemplomba, hogy lel­kileg is előkészüljenek a nagy nap jelentőségére. Istentisztelet után a közönség sorai közt vonultak vissza a kaszárnya udvarára, amely e napon teljes ka­tonai, zászló és ünnepi díszben várta az uj magyar haza reménységeit, a vármegye és város előkelőségeit és lakosságát 10 óráig folyton gyüle­kezett az ünneplő közönség 3 min­denkit tisztelegve fogadott a kapu őre. Lassan elfoglalták helyüket a hivatalos előkelőségek élükön Madi Kovács Imre főispán, Morvay László vm. II. főjegyző, vitéz Vendel István polgármester, a vármegye és a vá­ros tisztviselőkara, a papság, a tiszti­kar családtagjai, dr Szakáts Pál orsz. gyűl. képviselő, közhivatalok és közületek vezetői. A diszemel- vényen foglalt helyet vitéz Madi- Kovács Imréné zászlóanya és uj dandárparancsnokunk vitéz Harasz- tosi Török Kálmán vezérkari ezre­des, aki egyben a honvédelmi mi­nisztert és a honvédség főparancs­nokát is képviselte, mig a szabad teret beltöllötte a város nagyszámú közönsége. A katonaság századon- { kint impozáns díszben katonás minta fegyelemmel felsorakozva várta a Kormányzó ur képviselőjét. Pontban 10 órakor lassú méltó- , Sággal gördült be a laktanya ud­varára egy fekete autó, melyből ki- I szállt kíséretével vitéz Ruszkayjenö j altábornagy, a IV. honvéd hadtest parancsnoKa, a Kormányzó ur Oiő- méltósága képviselője. A jobbra néző honvédek szoborrá mereve­dett sorfala előtt a Himnusz ak­kordjaira ellépő altábornagy szem­léje után elfoglalta helyét a disz- emelvényen és kezdetét vette a fe­ledhetetlen ünnepség. Morvay László vm. II. főjegyző lépett a szónoki emelvényre és be­jelentette, hogy Tolna vármegye kő­Egyes szám ára 12 fillér» Háziezredünk zászlóavatása

Next

/
Thumbnails
Contents