Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-08-09 / 63. szám

XXL évfolyam Szekszárdi 1939. augusztus 9. (Szerda) 63. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. 1 elefonszám: 85 Előfizetési dl): Cgész évre — 12 pengő [| Félévre _______6 pengő PelelOs szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dilak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések áraii: A legkisebb hirdetés dl|a 1'60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mIIlimétersoronként 10 fillér, Állástkeresőknek 10 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezeti reklám-, ellegvzésl, családi hír; valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerti!. A téliesített narancs (B. É.) Az ország szeme Szegedre nézett, az ország szive Szegeden dobogott vasárnap, összegyűlt a Tisza partján a régi Magyarország, a húsz évvel ezelőtt elesett, meg­gyötört, kifosztott Magyarország. Ott volt a régi gárda, az ellenforra­dalmárok nagy eredményeket ki­harcoló kicsiny serege, ott voltak mindazok, akik húsz évvel ezelőtt, a belső és külső ellenségek minden nyomása ellenére is, magasra emel­ték az eldobott, sárbatiport magyar zászlót és a megnagyobbodott or­szág népe, szivvel-lélekkel hódolt, ezen a kánikulai vasárnapon, a Hadúr, nagybányai vitéz Horthy Miklós Magyarország főméltóságu kormányzója előtt, aki két évtized­del ezelőtt élére állt a hazát szerző szegedi gondolat névtelen hőseinek. Es ott a Kárász-ház történelmi erkélyén Magyarország kormány­zója büszke mosollyal nézte végig a hpsz évvel öregedett régi gárdát, amely a régi eréllyel, a régi lelke­sedéssel, acélos akarattal és a régi ípegtőrhetetlen hűséggel hódolt kor- hiányzója előtt. — A parancsot végrehajtottuk! — mondotta Teleki Pál gróf mi­niszterelnök, aki mindkét szegedi kormány miniszterelnöke nevében, mint aki mindkét kormánynak tagja volt, az összes szegedi és más ellen­forradalmár nevében, rang és fog­lalkozási különbség nélkül egyfor­mán, mint ahogy egyformák voltak és egyformák ma is, — jelentkezett; —• Főméltóságu Kormányzó Ur! — fejezte be katonásan pattogó be­szédét a kormányelnök — várjuk a további parancsot. Teljesítjük! És a kormányzó a magyar sriv mélyéről fakadt rövid, néhány me­leg szóval köszönte az üdvözlést, köszönte, hogy alkalmat nyújtottak neki arra, hogy ilyen nagy idő után, ismét együtt láthatta azokat, akik­kel együtt indult el a Dunántúlra és aztán a főváros felé, hogy al­kalmat adtak arra, hogy még egy­szer megköszönhesse a húsz évvel ezelőtti igaz magyarok önzetlen, be­csületes magyar munkáját. Nagy magyar ünnep volt a sze­gedi emlékezés a húsz évvel ez­előtti nagy napokra s jó lett volna, ha ott van ezen az ünnepségen min­den magyar. Ha ott lettek volna mind azok, akik ma idegen eszmék bódulatában élnek, hogy hallhatták volna Zadravecz püspök nagyszerű magyar beszédét. — Ha hallhatták volna, miként fejtette ki az ellen- forradalmi idők legendás püspöke a szegedi gondolat jelentőségét. A szegedi gondolat — hirdette Uz~ dóczy-Zadravecz István tábori püspök — azt jelenti, hogy a vörös téboly és bármely néven nevezendő mé­tely ellen, amely édes hazánk léte és boldogsága ellen tör, hittel és cselekedettel térünk vissza évezre­dünk szentelt pilléreire s azokon állva védjük, építjük és boldogítjuk hazánkat . . . és ennek világában oldjuk meg a rohanó élet és a kor­szülte problémákat. Szűnni nem akaró éljenzés és a kormányzó nevét ütemesen kiáltó lelkesedés csapott föl a sok tíz­ezerre menő tömegből, amikor ar­ról beszélt a tábori püspök, hogy mit köszönhetünk a Gondviselés­nek, amiért elküldte hozzánk az egykori Fővezért. Mert — mon­dotta — a Gondviselés küldte ne­künk húsz év előtt a „Toborzót“, a „Fővezért“, aki eggyé vált a sze­gedi gondolattal, sőt annak egy­maga személyében hordozója, fo­galma... — ki ma, mint húsz év előtt a mai napon innen vezetett seregnek Hadura, a megmentett és megnagyobbított országnak feje, kormányzója áll a magyar tettek ormán és kifelé kémleli a távlato­kat, a határokat, ide befelé pedig megoldja, oldatja a megoldhatat- lant... Nagy ünnep volt. Az elnyühetet- len és minden bajból, nyomorúság­ból talpraálló magyar életerő meg­nyilatkozása volt ez a seregszemle, amelyen ország-világ láthatta, hogy egy emberként áll ez a nemzet a szentistváni gondolat alapján legfőbb Hadura, vitéz nagybányai Horthy Miklós mögött. Nincs itt különb* ég magyar és magyar között. S ennek a szegedi ünnepnek mámoros bol­dogsága, nagyszerű egysége bizony­ság arra, hogy még azok is, akik ideig-óráig az idegen eszmék bó­dulatába szédültek, akik az import külsőségek hatása alatt állnak, azok­nak a lelke mélyén is megszólal a jó magyar, az igaz magyar érzés és ha elérkezik a döntő pillanat, ott hagyják a hazug tanokat és testük kel-lelkűkkel állnak a nagy magyar gondolat, az egyetlen igaz magyar eszme szolgálatában. Szép volt ez az ünnep és meg­nyugtató. Boldog és büszke öröm, hogy húsz év után, két évtized ke­serves, nyomorúságos szenvedései után a megnagyobbodott ország ünnepelhette a nagy évfordulót, ünnepelhette a gondviselés küldötte egyetlen vezért, Magyarország kor­mányzóját, aki Szegeden érezhette, hogy tizenegymilliós nemzet hálája, szeretete, ragaszkodása és hűsége j kíséri azon az utón, amely az ép, a nagy Magyarország kiharcolására * vezet. Benke tábornokot búcsúztatta a városi képviselőtestület F. hó 5-én ült össze Szekszárd város képviselőtestülete rendkívüli közgyűlésre. Napirend előtt a szabadságáról visszatért elnöklő polgármester be­jelentette, hogy dr Leopold Kornél elhalálozásával megüresedett kép­viselőtestületi tagságra dr Csányi László királyi közjegyző, póttagot hívta be a képviselőtestületbe. Ezután közli az üléssel, hogy gróf Teleki Pál miniszterelnök leiratot intézett a város közönségéhez, mely­ben köszöni az ellenforradalmi meg­emlékezés alkalmából hozzá intézett köszöntést. Majd sajnálkozással jelentette be a közgyűlésnek, hogy dr Gulyás József és dr Leopold Kornél tagok elhalálozásával súlyos gyásza van a városi közéletnek, mert az el­hunytak évtizedeken keresztül ko­moly, értékes munkásai voltak a városi képviselőtestületnek s mű­ködésükkel szép és nagy eredmé­nyeket értek el a város közéleté­ben. Emléküket a közgyűlés jegyző­könyvben örökíti meg. Ezután közölte elnöklő polgár- mester, hogy vitéz tardoskeddi Benke József tábornok, dandárparancsnok Székesfehérvárra helyeztetett át. A tábornok érdemeiről az alábbi mél­tatásban szólt a polgármester: „Régi kívánsága volt a városnak, j hogy katonasága legyen. Ennek I teljesülése mellett nemcsak katoná­| ságot, hanem még a 12. gyalog­dandár parancsnokságát is meg­kaptuk, amelynek első parancsnoka­ként vitéz tardoskeddi Benke József tábornok jött Szekszárdra, akit rövid ittléte alatt is a város minden rendű és rangú lakója megszeretett. Ide- helyeztetése előtt testnevelési fel­ügyelő lévén, sokat foglalkozott az ifjúsággal, elsősorban a Levente­intézménnyel. És mi azt tapasztal­tuk, hogy a fiatalságnak magyar szive teljes melegével átitatott őszinte barátja volt Ezen tutmenöleg, mint a 12. gya­logdandár parancsnoka elmélyitője volt a katonaság és polgárság együttérzésének és bölcs szerete- tének. Végtelenül sajnáljuk távozását és kérjük, hogy uj állomáshelyén is őrizzen meg bennünket emlékeze­tében, végül adja a jó Isten, hogy amint nálunk megérte országunk megnagyobbodását, úgy uj állomás­helyén érje meg az integer Magyar- ország feltámadását!4 Vitéz Vendel István szavai után a közgyűlés sokáig lelkesen éltette a vitéz tábornokot s nevét jegyző­könyvileg örökítette meg. A közgyűlés további tárgysoroza­tában elhatározta, hogy az uj Sze­retet és Egészségház építésénél a honvédelmi miniszter jóváhagyásá­tól függővé téve az I94Q. évi lég- I oltalmi fedezet terhére raktár és légvédelmi óvóhelyet létesit az épít­kezések során. Még néhány kisebb ügy letár- gyalása után a tikkasztó hőségben szép számmal összeült városatyák lelkes éljenzéssel fogadták a polgár- mester Ülésberekesztő szavait. A Hadúr húszéves zászlala E héten ünnepié az Ország a szegedi gondolat huszadik évfor­dulóját. Két évtizede immár annak, hogy a szegedi eszme megtisztította a magyar hazát a vörös uralom rémségeitől. Gopdolni is rossz arra, hogy mi tett volna akkor az ezer­éves földön, ha vitéz nagybányai Horthy Miklós ki nem bontja az ellenforradalom országot mentő zászlaját. Amint Örök szégyennel gondolunk mindig a világháborút követő szomorú pár hónapra, ami betolakodott idegen hordáknak jut­tatta martalékul a drága magyar földet, nemes büszkeséggel tölt el mindnyájunkat ugyanakor a szegedi­férfiak hősiessége, akik vérük hul­lásával mutatták meg az egész világ­nak, hogy a proletár diktatúra, a vörös uralom nem a magyarok vir lága, hogy azt mindenre elszánt undorral vetette le magáról a ma­gyarság. Mélységes megbecsüléssel és há­lával gondolunk a szegedi gondolat elindulására és zászlóvivőire most, midőn húsz év elteltével a szegedi gondolat a teljesedés felé halad. A Felvidék és Kárpátalja visszacsato­lásakor láthattuk, hogy miként a szegedi gondolat tisztította meg a magyar földet a betolakodóktól, ugyanezen gondolathoz való törhe­tetlen ragaszkodásunk adta vissza a visszacsatolt magyar földet s la­kosságát. S ez lelkesít mindnyájun­kat, hogy ragaszkodjunk a nemzeti feltámadást jelentő szegedi gondo­lathoz, mert tudjuk, hogy egyedül csak ez az eszme fogja ismét a régi határokhoz juttatni a magyar föld minden rögét. De büszke örömmel tölt el min­den magyar telket, hogy a szegedi ünnepségen megjelent Kormányzónk is, aki itt bontotta ki 20 évvel ez­előtt a magyar* feltámadás nra már diadalmas zászlaját. Hála az isteni gondviselésnek, hogy Őt nekünk adta s hogy megérhette azt is, hogy az eszme diadalra jutását irányította és annak eredményét szemlélhetté. Létekben minden magyar Szegeden volt hétfőn a nagy ünnepségen s mélységes tisztelettel, hálával és hű­séges szeretettel és ragaszkodással gondol a szegedi eszme első har­cosára, vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzónkra és azokra a névtelen magyarokra, akik életü­ket áldozták az országmentő gon- 1 dolatért. Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents