Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-08-09 / 63. szám
XXL évfolyam Szekszárdi 1939. augusztus 9. (Szerda) 63. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. 1 elefonszám: 85 Előfizetési dl): Cgész évre — 12 pengő [| Félévre _______6 pengő PelelOs szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dilak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések áraii: A legkisebb hirdetés dl|a 1'60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mIIlimétersoronként 10 fillér, Állástkeresőknek 10 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezeti reklám-, ellegvzésl, családi hír; valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerti!. A téliesített narancs (B. É.) Az ország szeme Szegedre nézett, az ország szive Szegeden dobogott vasárnap, összegyűlt a Tisza partján a régi Magyarország, a húsz évvel ezelőtt elesett, meggyötört, kifosztott Magyarország. Ott volt a régi gárda, az ellenforradalmárok nagy eredményeket kiharcoló kicsiny serege, ott voltak mindazok, akik húsz évvel ezelőtt, a belső és külső ellenségek minden nyomása ellenére is, magasra emelték az eldobott, sárbatiport magyar zászlót és a megnagyobbodott ország népe, szivvel-lélekkel hódolt, ezen a kánikulai vasárnapon, a Hadúr, nagybányai vitéz Horthy Miklós Magyarország főméltóságu kormányzója előtt, aki két évtizeddel ezelőtt élére állt a hazát szerző szegedi gondolat névtelen hőseinek. Es ott a Kárász-ház történelmi erkélyén Magyarország kormányzója büszke mosollyal nézte végig a hpsz évvel öregedett régi gárdát, amely a régi eréllyel, a régi lelkesedéssel, acélos akarattal és a régi ípegtőrhetetlen hűséggel hódolt kor- hiányzója előtt. — A parancsot végrehajtottuk! — mondotta Teleki Pál gróf miniszterelnök, aki mindkét szegedi kormány miniszterelnöke nevében, mint aki mindkét kormánynak tagja volt, az összes szegedi és más ellenforradalmár nevében, rang és foglalkozási különbség nélkül egyformán, mint ahogy egyformák voltak és egyformák ma is, — jelentkezett; —• Főméltóságu Kormányzó Ur! — fejezte be katonásan pattogó beszédét a kormányelnök — várjuk a további parancsot. Teljesítjük! És a kormányzó a magyar sriv mélyéről fakadt rövid, néhány meleg szóval köszönte az üdvözlést, köszönte, hogy alkalmat nyújtottak neki arra, hogy ilyen nagy idő után, ismét együtt láthatta azokat, akikkel együtt indult el a Dunántúlra és aztán a főváros felé, hogy alkalmat adtak arra, hogy még egyszer megköszönhesse a húsz évvel ezelőtti igaz magyarok önzetlen, becsületes magyar munkáját. Nagy magyar ünnep volt a szegedi emlékezés a húsz évvel ezelőtti nagy napokra s jó lett volna, ha ott van ezen az ünnepségen minden magyar. Ha ott lettek volna mind azok, akik ma idegen eszmék bódulatában élnek, hogy hallhatták volna Zadravecz püspök nagyszerű magyar beszédét. — Ha hallhatták volna, miként fejtette ki az ellen- forradalmi idők legendás püspöke a szegedi gondolat jelentőségét. A szegedi gondolat — hirdette Uz~ dóczy-Zadravecz István tábori püspök — azt jelenti, hogy a vörös téboly és bármely néven nevezendő métely ellen, amely édes hazánk léte és boldogsága ellen tör, hittel és cselekedettel térünk vissza évezredünk szentelt pilléreire s azokon állva védjük, építjük és boldogítjuk hazánkat . . . és ennek világában oldjuk meg a rohanó élet és a korszülte problémákat. Szűnni nem akaró éljenzés és a kormányzó nevét ütemesen kiáltó lelkesedés csapott föl a sok tízezerre menő tömegből, amikor arról beszélt a tábori püspök, hogy mit köszönhetünk a Gondviselésnek, amiért elküldte hozzánk az egykori Fővezért. Mert — mondotta — a Gondviselés küldte nekünk húsz év előtt a „Toborzót“, a „Fővezért“, aki eggyé vált a szegedi gondolattal, sőt annak egymaga személyében hordozója, fogalma... — ki ma, mint húsz év előtt a mai napon innen vezetett seregnek Hadura, a megmentett és megnagyobbított országnak feje, kormányzója áll a magyar tettek ormán és kifelé kémleli a távlatokat, a határokat, ide befelé pedig megoldja, oldatja a megoldhatat- lant... Nagy ünnep volt. Az elnyühetet- len és minden bajból, nyomorúságból talpraálló magyar életerő megnyilatkozása volt ez a seregszemle, amelyen ország-világ láthatta, hogy egy emberként áll ez a nemzet a szentistváni gondolat alapján legfőbb Hadura, vitéz nagybányai Horthy Miklós mögött. Nincs itt különb* ég magyar és magyar között. S ennek a szegedi ünnepnek mámoros boldogsága, nagyszerű egysége bizonyság arra, hogy még azok is, akik ideig-óráig az idegen eszmék bódulatába szédültek, akik az import külsőségek hatása alatt állnak, azoknak a lelke mélyén is megszólal a jó magyar, az igaz magyar érzés és ha elérkezik a döntő pillanat, ott hagyják a hazug tanokat és testük kel-lelkűkkel állnak a nagy magyar gondolat, az egyetlen igaz magyar eszme szolgálatában. Szép volt ez az ünnep és megnyugtató. Boldog és büszke öröm, hogy húsz év után, két évtized keserves, nyomorúságos szenvedései után a megnagyobbodott ország ünnepelhette a nagy évfordulót, ünnepelhette a gondviselés küldötte egyetlen vezért, Magyarország kormányzóját, aki Szegeden érezhette, hogy tizenegymilliós nemzet hálája, szeretete, ragaszkodása és hűsége j kíséri azon az utón, amely az ép, a nagy Magyarország kiharcolására * vezet. Benke tábornokot búcsúztatta a városi képviselőtestület F. hó 5-én ült össze Szekszárd város képviselőtestülete rendkívüli közgyűlésre. Napirend előtt a szabadságáról visszatért elnöklő polgármester bejelentette, hogy dr Leopold Kornél elhalálozásával megüresedett képviselőtestületi tagságra dr Csányi László királyi közjegyző, póttagot hívta be a képviselőtestületbe. Ezután közli az üléssel, hogy gróf Teleki Pál miniszterelnök leiratot intézett a város közönségéhez, melyben köszöni az ellenforradalmi megemlékezés alkalmából hozzá intézett köszöntést. Majd sajnálkozással jelentette be a közgyűlésnek, hogy dr Gulyás József és dr Leopold Kornél tagok elhalálozásával súlyos gyásza van a városi közéletnek, mert az elhunytak évtizedeken keresztül komoly, értékes munkásai voltak a városi képviselőtestületnek s működésükkel szép és nagy eredményeket értek el a város közéletében. Emléküket a közgyűlés jegyzőkönyvben örökíti meg. Ezután közölte elnöklő polgár- mester, hogy vitéz tardoskeddi Benke József tábornok, dandárparancsnok Székesfehérvárra helyeztetett át. A tábornok érdemeiről az alábbi méltatásban szólt a polgármester: „Régi kívánsága volt a városnak, j hogy katonasága legyen. Ennek I teljesülése mellett nemcsak katoná| ságot, hanem még a 12. gyalogdandár parancsnokságát is megkaptuk, amelynek első parancsnokaként vitéz tardoskeddi Benke József tábornok jött Szekszárdra, akit rövid ittléte alatt is a város minden rendű és rangú lakója megszeretett. Ide- helyeztetése előtt testnevelési felügyelő lévén, sokat foglalkozott az ifjúsággal, elsősorban a Leventeintézménnyel. És mi azt tapasztaltuk, hogy a fiatalságnak magyar szive teljes melegével átitatott őszinte barátja volt Ezen tutmenöleg, mint a 12. gyalogdandár parancsnoka elmélyitője volt a katonaság és polgárság együttérzésének és bölcs szerete- tének. Végtelenül sajnáljuk távozását és kérjük, hogy uj állomáshelyén is őrizzen meg bennünket emlékezetében, végül adja a jó Isten, hogy amint nálunk megérte országunk megnagyobbodását, úgy uj állomáshelyén érje meg az integer Magyar- ország feltámadását!4 Vitéz Vendel István szavai után a közgyűlés sokáig lelkesen éltette a vitéz tábornokot s nevét jegyzőkönyvileg örökítette meg. A közgyűlés további tárgysorozatában elhatározta, hogy az uj Szeretet és Egészségház építésénél a honvédelmi miniszter jóváhagyásától függővé téve az I94Q. évi lég- I oltalmi fedezet terhére raktár és légvédelmi óvóhelyet létesit az építkezések során. Még néhány kisebb ügy letár- gyalása után a tikkasztó hőségben szép számmal összeült városatyák lelkes éljenzéssel fogadták a polgár- mester Ülésberekesztő szavait. A Hadúr húszéves zászlala E héten ünnepié az Ország a szegedi gondolat huszadik évfordulóját. Két évtizede immár annak, hogy a szegedi eszme megtisztította a magyar hazát a vörös uralom rémségeitől. Gopdolni is rossz arra, hogy mi tett volna akkor az ezeréves földön, ha vitéz nagybányai Horthy Miklós ki nem bontja az ellenforradalom országot mentő zászlaját. Amint Örök szégyennel gondolunk mindig a világháborút követő szomorú pár hónapra, ami betolakodott idegen hordáknak juttatta martalékul a drága magyar földet, nemes büszkeséggel tölt el mindnyájunkat ugyanakor a szegediférfiak hősiessége, akik vérük hullásával mutatták meg az egész világnak, hogy a proletár diktatúra, a vörös uralom nem a magyarok vir lága, hogy azt mindenre elszánt undorral vetette le magáról a magyarság. Mélységes megbecsüléssel és hálával gondolunk a szegedi gondolat elindulására és zászlóvivőire most, midőn húsz év elteltével a szegedi gondolat a teljesedés felé halad. A Felvidék és Kárpátalja visszacsatolásakor láthattuk, hogy miként a szegedi gondolat tisztította meg a magyar földet a betolakodóktól, ugyanezen gondolathoz való törhetetlen ragaszkodásunk adta vissza a visszacsatolt magyar földet s lakosságát. S ez lelkesít mindnyájunkat, hogy ragaszkodjunk a nemzeti feltámadást jelentő szegedi gondolathoz, mert tudjuk, hogy egyedül csak ez az eszme fogja ismét a régi határokhoz juttatni a magyar föld minden rögét. De büszke örömmel tölt el minden magyar telket, hogy a szegedi ünnepségen megjelent Kormányzónk is, aki itt bontotta ki 20 évvel ezelőtt a magyar* feltámadás nra már diadalmas zászlaját. Hála az isteni gondviselésnek, hogy Őt nekünk adta s hogy megérhette azt is, hogy az eszme diadalra jutását irányította és annak eredményét szemlélhetté. Létekben minden magyar Szegeden volt hétfőn a nagy ünnepségen s mélységes tisztelettel, hálával és hűséges szeretettel és ragaszkodással gondol a szegedi eszme első harcosára, vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzónkra és azokra a névtelen magyarokra, akik életüket áldozták az országmentő gon- 1 dolatért. Egyes szám ára 12 fillér.