Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-07-22 / 58. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1939 julius 22. t kifejtett tevékeny kedésed érdeméül emléked örökké élni fog lelkűnkben, utolsó utadra elkísér a vármegye közönségének osztatlan szeretete, mélységes részvéte! Könyörögj érettünk az Úr zsámolyánál, hogy megelégelve szenvedésünket, mihamarabb az általad is úgy várt jobb magyar jövöt mi megérhessük. Legyen békés pihenésed az ősi szent földben 1 Az elhunytat gyászolják: neje özv. gr. Apponyi Rezsőné báró Somma- ruga Ida, herceg Liechtenstein Frigyesrié gr. Apponyi Irma, herceg Liechtenstein Frigyes és gyermekeik, özv. gr. Forni Pálné gr. Apponyi Alice és gyermekei. A megboldogult földi maradványai f. hó 22-én 14 árakor a kápolnai kápolnában fognak beszentel- tetés után örök nyugalomra helyeztetni. Levél a szerkesztőhöz! Vettük a következő sorokat: Igen tisztelt Szerkesztőség I A Tolnamegyei Újság 55. számában egy közlemény jelent meg, amely a buzakérdé>sel foglalkozva a következőket Írja: „A gazda számára a termelés legkényesebb megoldása áz, hogy búzát vet: ősszel meg kaparja a földet, aztán meghinti vetőmaggal és élőre kiszámíthatja, hogy ez a szerény befektetés mit hoz szamára.u A buzakérdés megoldása nem kOnnyÚ probléma, épp ezért elvárhatjuk, hogy azok, akik ehhez a kérdéshez hozzászólnak, legalább nagy részben tisztában legyenek a búzatermelés körülményeivel és ne áruljanak el olyan abszolút tájé- közatlanságot,' mint a jelzett ‘ közlegény. T*Aki úgy állítja be a dolgot, hogy a gazda kényelmesen csak meg- kaparja és búzával behinti a főidet, Iratán az aratáson kivül nincs más lofgá, mint előre kiszámítani, hogy „ez a szerény befektetés mit hoz számára“, az egyrészt hagy tévedésben van, másrészt félrevezeti a laikus közönségét és a gazdák éltéit hangolja, amikor arra hivatkozik, hogy milyen nagy áldozatot kell hozni az államnak azért, hogy a gazda kevés, kényelmes munkájáért busás hasznot vágjon zsebre stb. Azt figyelmen kivül hagyja, hogy a búza egyike a fokozottan gondos elbánást kívánó gazdasági növényeknek és a jó hozam eléréséhez sok áldozatot is igényel. Először is lehetőleg jó előveteményt és többszöri gondos talajművelést kíván, különösen fontos kellék a földnek jö trágyaerőben tartása, jó vetőmag, idejében és jó munkával végzett vetés, aratás, behordás, csép- lés, nem is szólva az itt föl nem sorolható munkákról és költségekről. Van ugyan elég sok gazda, aki nem mindenben adja meg a búzának azt, amit az kívánna, sőt vannak olyanok is, akik e tekintetben elég súlyos hibákat is elkövetnek, de az rendszerint meg is látszik a termésen. Ezeket a hibákat azonban nem lehet általánosítani, azt állítani pedig, hogy elég e földet megkaparni és vetőmaggal behinteni, olyan megszégyenítő megcsúfolás a gazdákra, amelyet semmikép sem érdemelnek meg, még azok sem, akik kevésbbé gondos munkával termesztik a búzát Visszaemlékezhetünk arra, hogy az elmúlt évek igen alacsony, szinte j katasztrófálisan lesüllyedt búza árai, amelyek nem fedezték a termelési j költségeket, milyen súlyos gazda- I sági és pénzügyi válságot hoztak nemcsak a gazdákra, hanem egész közgazdasági életünkre. A gazdák anyagi leromlása maga után vonta, habár természetesen nem abban a mértékben, de jelentékeny részben az ipar és kereskedelem s a hitelélet károsodását, vele együtt pedig az állam gazdasági és pénzügyi helyzetének hanyatlását is. A megfelelő búzaárak biztosítása tehát nemcsak a gazdáknak érdeke, hanem egész gazdasági életünknek is. Ez van hivatva némileg kiegyenlíteni azt az eltolódást, ami a gazdasági termények és más áruk árában mutatkozott. — Ezt most nem volna szabad elejteni. E nélkül képtelenek lennének a gardák a megnagyobbodott közterheket és a megdrágult ipari munka költségeit -vi- selni. A búzához nem azért ragaszkodik a gazda, mert prémiumot kap rája, hanem föíég azért; mert klimatikus és talajviszonyainjc között az ótszágbaií ;a - le&több hélyeé ez a legbiztosabb termény, föltéve, hogy megfelelő elbánásban részesül. Még a rendkívül alacsony búzaárak idején is ragaszkodtak a gazdák a búzához, elsősorban azért, mert nehezen tudták volna mással pótolni A tavaszi gabonák a mi viszonyaink között jóval bizonytalanabbak és termesztésük csak kisebb mértékre szoritkozhatik. A tavaszi árpa vetését vármegyénkben is sok helyen, ahol el volt terjedve, már régebben kénytelenek voltak a gazdák elhagyni, vagy lényegesen redukálni, mert sörárpa megyénkben alig terem és egyébként is bizonytalan hozamú. A zab termesztését sok esztendőben a fritlégy és más ellenségek tették bizonytalanná. Ha pedig jó termés volt zabból, akkor az úgyszólván eladhatatlan volt, mert a zabfogyasztás a hadsereg lecsökkent szükséglete miatt nagyon leapadt. 10 évvel ezelőtt, 1928 29-ben a zab ára egy év alatt kb. a felére esett le.A kukorica minden esetre egyik fő gazdasági növényünk s annak nagyban való fölkarolása kívánatos is. De nem is kell biztatni a gazdákat a kukoricatermesztésre ott, ahol az jól diszlik. Sőt azt mondhatjuk, hogy a kukoricatermesztés nem ritkán túl is megy azokon a határokon, amelyeket az okszerű vetésbeosztás, munkabeosztás és talajerőfönntartás szempontjai kívánnak és megszabnak. Az minden e>etre kívánatos, hogy a búzatermesztésre használt terület legalább bizonyos mértékben redu- káltassék, különösen ott, ahol a búza nem eléggé megfelelő körülmények közé kerül. Kényszereszközök igénybevétele azonban nem volna kívánatos. Volnának erre más módok is, de ezek részletes megvitatása ez alkalommal tulmenne e sorok keretén, amelyekben csak a búzatermesztésről irt egyes passzusok tarthatatlanságára kívántam rámutatni. * Készséggel adunk helyet lapunkban fenti reklamációnak, azonban hozzáfűzni kívánjuk, hogy a kérdéses cikk írója nem laikus az agrárvilágban s a búzatermesztés körülményeiről sem „abszolút“ tájékozatlan mert a cikkíró egy országos agrárlap szerkesztője, aki benne él az agrárvilágban ésmegállapitásaiszak- tudáson és gyakorlati tapasztalásokon alapulnak. Nem óhajtotta az agrár cikkíró biztosan a gazdák ellen hangolni a közönséget, mert ez semmi esetre sem lehet célja egy tisztán gazdacélokat szolgáló napilapnak; ellenben nemzetgazda* sági missiót végzett; mikór tolmácsolta a kormány — már annyi lapban hangoztatott — gazdasági reformterveit. Már elfogadott tény az, hogy nem a búza lehet magyar- országon az az egyedüli termék, melynek 20 pengős árát az éllam- háztartás 30 milliós prémiummal tudja csak fenntartani akkor, midőn ennek nehéz exportálás után megmaradó feleslegét euzinálva, állatok takarmányozására kell elpazarolni. Nem azt akarja a kormány, hogy most mindenki azonnal térjen át a kukorica, zab, árpa, és olajnövények termesztésére a klimatikus és talajviszonyokra való tekjntet nélkül, még kevésbé a pár holdas gazdák szájából a kenyeret kivenni, hanem a fokozatos áttérés kapcsán egyenlőre a Í00 holdon felüli földtulajdonosok termelési rendszer változtatását kívánja megvalósítani. : Ami pedig a föld „megkaparását“ illeti, még a laikus előtt is közismert tény, hogy nem ez * a búza- termesztés szakszerű módja, azonban sajnos az is tény, hogy á buzavetés gondos talaj előművelésé nem történik meg mindenütt lelkid ismeretesen, illetve a szegény, pár holddal rendelkező, fogattal ném bíró napszámos még akkor séht tehet ennek a követelménynek eleget, ha e mulasztása a termésminőség rovására van j i$ mert vánnak olyan helyek, ahol a kocsifuvarért 6—8 napszámot kell végeznie a zsellérembernek. Korántsem akarjuk ezzel eljárásukat menteni; csupán bizonyításként említjükmeg; hogy sajnos — amit5 cikkíró is el-* , ismer —^ igenis vannak* ilyen kény1 I szeredett „földkaparók!“ Úgy látszik a szekszárdi vizfo- gyasztó közönség nagy része még mindig lelkiismeretlenül pazarolj! a'vízvezeték vízét. A múltkor már beszámoltunk arról, hogy a város vezetősége leplombáltatta az öntözőcsapokat s ennek ellenére akadtak renitens ellenszegülők, akik a plom- bot feltörve mégis öntözésre pazarolták a lassan mát ívószükségletet is veszélyeztető vízvezeték vizét. Nevezettek ellen a kihágási eljárás folyamatba tétetett s nevüket j vő számunkban nyilvánosságra fogjuk hozni Úgy látszik hiába volt a város vezetőségének először a józan belátásra appelláló, majd ennek figyelmen kivül hagyása után törvényes megtorlással fenyegető szigorú felhívása, mert ma is vannak még olyan „zugpazarlók“, akik a vízcsapról, akár a szoba ablakán keresztül is tömlővel, vagy kannával a vizet virágöntözés-, portalanítás-, vagy hüsiésre pazarolják. Sőt olyan — nyomdafestéket elbíró kifejezést rá nem alkalmazható — „bosszú pazarló“ is akadt, aki lakásában hagyja folyni a vizet, mondván: „Azért fizetek vizdijat, gondoskodjon a város vízről I* Tolnameavel villamosítással kapcsolatban felhívom szives fieyelmét az igen tisztelt uj fogyasztóknak, hogy keresse fel régi közismert cégemet vlllanybeszerelés céljából, szakszerű, olcsó és fiByel mes kiszolgálásban lesz része. Modern csillárokat és rádiókat rakiárról szálli- tok. Rád lőcs ere. Minden szakmába vágó munkát, Javítást garancia mellett szakszerűen,’lelkiismeretesen és olcsón vállalok. Arany-, ezüst* és bronzéremmel kitüntetve. Fábián Sándor iiSa.B,y,*?,re,,2 Szekszárd. Hitelbank-épület, a Nagytrafik mellett. — Telefon 139. 429 Az ilyen elvetemült embernek, aki arrtt a — számára megérdemelendő — esetre nem is gondol, hogy holnap tárt inni "sem lesz vize, hogy is volna lélkiisíhefete, amely figyw- meztetné, hogy a város magasabb fekvésű épületeibén dél felé már húr csen viz ma sem. hogy 'a kórházi betegágyon a hőségben lázrózsával, klcsérepesedett áltál szomjazd, szenvedő betegeknek nincs és nem f eéz szomjukat, kínjukat csillapító Ivóvízéi Ha a lelkiismeretlen ezt ném hiszi el, menjen és nézze meg; hogy lajt- tal hordják a vizet a kórházkonyhába, mert a főzésnél szükséges gőz előállításához a kazánokat csak így tudják vízzel táplálni. A pazarlók nem veszik észre, hogy az öntöző autó is azért áll a garázsban, mert nem lehet a drága, kevés vizet az utca porába fecskendezni ? Gondolkozzunk! Milyen jó iskolája volna ez a — ne adj Isten, de — eljöhető légiháboru esetén kénytelen nélkülözés, esetleges víz hiány, most még kis önmegtagadás, kényelem feláldozás átmeneti gyakorlására, mert akkor tán végzetessé válhat majd a ma elkényeztetett szervezetünknek, kényelmünknek ki nem elégitésé 1 A vízhiány miatt nem terhel senkit felelősség, tehát ne rágalmazzunk, szitkozódjunk, mert arról nem tehet senki, hogy városunk geológiai adottságai olyanok, hogy a sok kútfúrási kísérlet ellenére sem tudunk elegendő vízmennyiségre akadni. Ismételten kéri a város vezetősége a közönséget, legyen lelkiismeretes, a közérdeket szemelőttartó vizfo- gyasztó, ne önzősködjön senki, hisz mindenki sajnálja pilledő virágos- kertjét amit elvégre kutvizzei is Zavarok a KözkírMi olzellittdsdtiaB
