Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-07-05 / 53. szám

XXI. évfolyam. Szekszárdi 1939. julius 5. (Szerda) 53. szám. ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési díj: Egész évre __ 12 pengő || Félévre ______6 pengő Fe lelős szerkesztő: * BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dlla 1*50 pengő. — A hirdetés egy'fO milliméter széles hasábon mllllmétersoronkénl 10 fillér. Álláskeresőknek f0 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Búza Megpendült a kasza a magyar rónán Az isteni Gondviselés segít­ségével a magyar föld dúsan ontja áldását a megnagyobbodott Magyar- országon : az uj vetés jelentés sze­rint 28 millió mázsás jótermést ta­karít be az idén a magyar mező- gazdaság. A Teleki kormány gondoskodott arról, hogy az idei jó termés ne essék az ügynökök és közvetítők prédájául, hanem teljes egészében a termelő gazdák javát szolgálja. A kormánynak az egyes import­államokkal lefolytatott tárgyalások során ez évben is sikerült buza- feleslegünk túlnyomó részének kül­földi értékesítését biztosítania. Ennek kapcsán — tekintélyes anyagi tá­mogatással — az egész gazdasági évre biztosítja a kormány, hogy a búzatermelő gazda a kereskedelmi forgalomba kerülő búzájáért meg­kaphassa a múlt évi húsz pengős j átlagárat. Nem lesz tehát a gazdának buza- gondja, nem kell attól tartania, hogy a spekuláció üzérei lenyomják az árakat s a bő termésből nem lesz haszna a gazdának, mert a kor­mány a határidősügyletek kötésé­nek megszüntetésével teljesen ki­zárta a spekulációt. Nem kell a gazdának sietnie a búza piacra do­básával, csak arra kell vigyáznia, hogy a búza minősége világpiaci viszonylatban is kifogástalan legyen. Ez biztosítottnak is vehető, mert a földmivelésügyi kormányzat hatha­tós és eredményes propagandája révén ma már az egész országban elterjedt a nemesített vetőmagvak használata. A magyar buzafelesleg tekinté­lyes részének elhelyezése két fel­adat elé állította a kormányt. Az első a megfelelő piac megszerzése, a második, a belső ár biztosítása volt a termelés rentabilitása érde­kében. Mindkettő igen felelősség- teljes feladatokat rótt a kormányra, amelyeket gondos körültekintő tár­gyalások során, egyfelől tekintélyes anyagi áldozatokkal, másfelől ma­radéktalanul sikerült megoldania. A megoldást megkönnyítette, hogy a gazdák olyan búzát termelnek, ami­lyent a piac keres. Sikerült ugyanis meggyőzni a magyar gazdatársa­dalmat a minősített búza értékesí­tési előnyeiről. A nemesitett vető­mag meghálálta a használatát, elér­tük azt, hogy az eddigi 75 kilo- gramos búza helyett 80 kilogramos, sőt ennél is súlyosabb búzát ter­melnek, mert ma már a búzának a szokványos súlya — amivel kül­földön megfelelő árat lehet elérni s amit egyáltalán megvásárolnak — a hektóliterenkénti 80 kilogramos súly. Nyolcvan kilón alul nem vesz­nek búzát, viszont az ennél súlyo­sabb kiváló minőségi búza terme­lője az átlagos húsz pengő körüli ár fölött még felárat is kap. Nem mindegy tehát, hogy milyen búzát termel a gazda, mert az árát a mi­nőség szabja meg. A segitőkézzel a kormány, mikor a búza világpiaci árát lényegesen meghaladó húsz pengős árat fenn­tartja, mint mondottuk, súlyos anyagi áldozatot hoz. Áldozattal jár ez az értékesítési rendszer az államra, a társadalomra és minden előfizetőre egyaránt. Kicsi ország, szegény or­szág nem viselheti állandóan ezt az áldozatot, ezért kívánatos a vetés- terület csökkentése, mert a búza megfelelő átalakulása csak jakkor lesz biztosítható, ha az elhelyezés* sei kapcsolatos áldozatok is csök­kenni fognak. Éppen ezért a gaz­dának arra kell törekednie, hogy a búzaterületek csökkentésével olyan terményeket részesítsen előnyben, amelyek több munkáskezet foglal­koztatnak, a termelő számára több hasznot, az ország szálfiára pedig kevesebb áldozatot jelentenek. A kormány segitőkeze az újabb termeivények, főként olajosmagvak termelésére való áttérésnél sem ma­rad tétlen, mert szociális szellemű politikájának célja a magyar népet, a dolgozó kisembereket jobb, bol­dogabb viszonyok közé juttatni, — mint teszi ezt a magas búzaárnak egész éven át való biztosításával. A vörös uralom elleni ellenforradalom megünneplése Szekszárdon julius hó 2-án folyt | le lélekemelő ünnepség keretében. Délelőtt 10 órakor valamennyi hit- felekezet templomában isteni tisz- tisztelet volt, majd 11 órakor a katonai és polgári hatóságok kép­viselői, a lelkipásztorok, az egyesü­letek kivonultak a Rákóczi ut 51. számú ház elé, melyen Szekszárd város közönsége emléktáblával örö­kítette meg Majsai József polgár­társunk emlékét, kit 1919. évi junius hó 24-én a vörös terroristák ott lelőttek. A kegyeletes ünnepség a magyar Hiszekeggyel vette kezde­tét, melyet a m. kir. 18. honvéd gyalogezred zenekara adott elő. Majd Pikéty : Fohász-át „Szekszárdi Dalárda“ énekelte el szép hang- szinezéssel Raffay Sándor karnagy vezetése mellett. Ifj. Szászy Sándor lépett ezután az emelvényre s „Kisért a múlt“ c. szép költeményét szavalta el, mély hatást keltve. Endrődy—Szent- gály: Kikel még a földből... c. művét a „Szekszárdi Daloskör“ énekelte el Petz Hubert karnagy vezetése mellett, mély hatást váltva ki, szép hangszinezéssel. E dal hatása alatt lépett az emel­vényre dr Szakáts Pál, kerületünk közszeretetben álló s nagyrabecsült országgyűlési képviselője, ki az átkos vörősuralom nemzet- és va­gyontromboló munkáját tárva fel, a rettentő nagy csapás huszadik év­fordulóján kegyeletes szavakkal em­lékezett meg Szekszárd város ellen- forradalmi mozgalmának vértanúi­ról, köztük az életét áldozó Majsai Józsefről s rámutatott arra a nagy nemzetépitő munkára, melyet Sze­geden inditott meg vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzónk ütő- méltósága, melyben értékes, tevé­keny részt vett mai kormányunk feje: Gróf Teleki Pál miniszterelnö­künk is, kik a csüggedt s már-már a pusztulás szélén álló nemzetbe bizalmat, erőt és kitartást öntöttek. Rámutatott a magyar élniakarás akkor megnyilvánult gyönyörű je­lenségeire, a magyar alkotmánynak ekkor is beigazolt erősségére. Az ünneplő közönséget összefogásra, szeretetre, kölcsönös megbecsülésre és támogatásra buzdítva, klasszikus s mélyen a telkekbe markoló be­szédjét azzal az indítvánnyal fejezte be, hogy ez ünnepségről távirati­lag üdvözölje Szekszárd közönsége Kormányzó Urunk Őfőméltóságát s gróf Teleki Pál miniszterelnököt, töretlen magyar hazafias érzéséről, alkotmányhűségéről és a személyük iránti hűség-, nagyrabecsülés- és ragaszkodó szeretetröl téve tanú­bizonyságot. A javaslatot a közön­ség magáévá téve, a táviratok fel is adattak. A mély hatást keltő — költői szárnyalásu beszéd elhangzása után Czuczor—Révfy: Riadó c. - dalát adta elő a „Szekszárdi Daloskör“ Petz Hubert karnagy vezetésével, nagy precizitással, mire a kegyele­tes, lélekemelő ünnepség a 18. m. kir. honvédgyalogezred zenekara által előadott Himnusz s Rákóczi indulóval nyert befejezést. Emlékezésül alább közöljük a Majsai József hősi halálával kap­csolatos események rövid leírását: A Tolnán állomásozó volt pécsi 8. honvéd huszárezred töredéke el­érkezettnek látta az időt az ellen- forradalomra és a helybeli ellen- forradalommal összhangban junius 24-én, néhai vitéz Fördős Géza huszáralezredes vezetésével és a polgárság szine-javának csatlakozá­sával, izzó lelkesedéssel kitűzték a nemzeti zászlót és felvarrták csil­lagjaikat. A tolnai és a szomszédos községekben mindenütt lefegyverez­ték a vörös őrséget s 24-én dél­előtt Tolna község tanácstermében elhatározták Szekszárd birtokbavé- I telét. Haidekker Károly főhadnagy­nak jutott a feladat, hogy a rendel- j kezésére bocsájtott 100—150 főnyi I ellenforradalmárral Szekszárd város 1 ellen induljon, ahol a beérkezett 1 jelentések szerint lázasan szervez­ték és fegyverezték fel az elhódí­tott munkásságot vagy vörös érzelmű önként jelentkezetteket. Junius 24 én 7 órakor a Tolna— mözsi vasútállomástól 2 csoportban nyomult előre az ellenforradalmár csapat. Az országút mentén Haidek­ker főhadnagy indult a nagyobb erővel, mig a kisebb erő Magyar- Vilcsek Sándor főhadnagy vezeté­sével a vasútvonal mentén haladt. Tervük az volt, hogy a város köze­pén húzódó Séd-patak vonalát el­érjék s az összeköttetést járőrök­kel fenntartsák. A patak vonalától pedig rohamjárőrökkel bírókba ve­szik a vörösőr parancsnokságokat, vármegye- és városházát s Szek- szárdot megtisztítják a vörösöktől. Este 8 óra tájban a város hatá­rából elűzték a vörös járőröket, de az Előhegyről erős puskatűz fo­gadta őket. A sötétségben vaktában lövöldöztek s csak a torkolattűzröl lehetett felismerni, hogy az ellen­ség messze van. Fél 9 órakor már az újvárosi templomnál voltak s Haidekker főhadnagy megparan­csolta, hogy kongassanak. Erre kellett volna a belvárosi templom harangjainak válaszolnia. Azután tovább nyomultak, a kongatás azon­ban elmaradt s Szekszárd népe nagyon gyéren csatlakozott az ellen­forradalomhoz. De akik csatlakoz­tak, azok talpig emberek voltak, ilyen volt Majsai bajtársunk, aki kaszával kezében rohant az ellen- forradalmárokhoz és ajánlotta fel szolgálatát. 9 órakor a patak med­réből géppuskatűz állította meg a csapatot, támadásuk elakadt, az ellenforradalmár csapat lassan lel­két és szivét vesztette. Hiába kísé­relték meg az utmenti árokból a csapat rendbeszedését, a vörös túl­erő megállította őket. Haidekker főhadnagy visszavonulást rendelt. A csodálatos véletlen szerint a vörö­sök egyidőben vonultak vissza velük s a város kiürült, Majsai bajtársunk elesett. Az ő bátorsága nem ismert határt, de kaszával nem lehetett géppuska ellen támadni, örök pél­dája legyen az ö bátorsága Szek­szárd népének és a bolsevizmus elleni küzdelemnek. Nemzeti nevelést! Bezárultak az iskolák kapui. A tanulóifjúság s a tanári és tanítói testületek pihenőre tértek, hogy az uj tanévet frissült erővel kezdhes­sék. Most, amikor a tíz hónapi idegölő munkában kifáradva meg­pihenni kívánkoznak s örömmel üdvöziik a napsugaras vakációt, érzi a diák és oktató egyaránt, hogy ha megállás nélkül kellene dolgozni s hozzáfogni a következő tanév fel­adataihoz, képtelenek lennének ered­ményes munkát kifejteni s azért vá­gyódnak a vakációra, a pihenésre, hogy értékesen, eredményesen dol­gozhassanak ismét. Az aratóember sem átkozza a Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents