Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-06-28 / 51. szám
51. szám XXI. évfolyam. Szekszárdi 1939. június 28. (Szerda) ÄBIXJnP&NT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNT POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. I elefonszám: 85 Előf izetési d I j: Egész évre _ 12 péngő |j -Félévre ________6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZAIK FERENC A lap megjelenik' minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak ésl hfrdeiésekV valanitrlr «‘lap siellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. • ''IHrtfetéstk irítr-----A l egkisebb hirdetés dija l'60'pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter síéles hasábon mllllmétersoronként 10 nTlér. Állást keresőknek to százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett reklám-« eljegyzést»! családi hír, valamint a nyljltér soronként 60 fillérbe kertit, Kapuzáráskor ITv rr?ncY ' T.f I u.is i.\ >-'« »A jókedv az eró érzete.« (Prohdszka, Mait és Jelen.! A nagy püspök ugyan az iskolaév elején irta és a magyar ifjúságnak szánta a Zászlónk 1907-i évfolyamában megjelent cikkének e szavait *£■ de meg vagyunk győződve arról, hogy azok most is, egy emberöltő múltán is, az iskolaév végén is aktuálisak és visszhangot keltenek nemcsak a minden rendű és rangú fiatalságnak, de a szülőknek s általában a felnőtteknek lelkében is.—1 Mert a jókedvet nemcsak a munka elején kell lendítő erőnek éreznünk, amely a munka számos nehézségén átsegíti a bátrakat, hanem a munka végén jutalomnak is, hiszen a becsülettel végzett kötelességérzete jókedv is, meg erő is. De ami igaz volt 1907-ben, igaz-e most is, mikor oly gyökeresen megváltozott körülöttünk minden — és bizónyára magunk is megváltoztunk á változó idővel ? Van-e nekünk okunk és jogunk jó kedvvel tekinteni vissza a lefolyt iskolaévre és annak munkájából erőt, biztatást meríteni a jövőre? A kérdés sokkal fontosabb, hogy- sem akár átsiklanunk szabadna rajta, akár pedig az önámitás mámoros álmába lehetne minmagun- kat ringatnunk. Az iskola dolgozott. Az iskola mindig 4olgozik. Az iskola — hála Istennek igen-igen magas százalékban —■ lelkiismeretesen 4olgo- zott az elmúlt iskolai esztendőben is, és ha volt is némi nehézség és gátlás, mely itt-otf fán meg is látszik az eredményen: ez rendesen az Iskolán kívül álló körülményeknek' tudható be. Ha tehát néni tudunk ‘ a szivünk szerint Őrülni a kapuzárásnak: ennek okát másutt kell keresnünk. Két igazság foglaltatik e mondatban: hogy a munka jókédve ‘nem zavartalan, tehál az1 erő éém teljes, mely a jókédvből fakad, s hogy munkájának meddő részéért ütem áz iskola felelősi 'Miért nem örvendhetünk az iskola kapuzárásának ? Miért yegyM a Tedeum akkordjába valami a yen! Sanctéból, egy fohásZ-fÖszlány 'a Szentlélekhez, kinek kegyelme üj világokat1 teremthet ? Nem teljes az örömünk, amint nein Tehet jókedve annák az iparok- nak, kinek szorgalmas keze egyre gyártja ügyan Üikkeiitek egész' só- rozataít,1 de rfieimél több újat készít, annál kevesebb á kilátása^ hogy él hídja aditr a régiteket. Ez az; amit túltermelésnek nevezünk, és éz az iskolának is veszte- delrtie, a kapuzárásnak jinnepron- tója. Nem abban kell e veszedelmet látnunk, hogy sokan járnak iskolába, meg hogy sok az iskolánk. Hiszen különösen az elemi fokozaton a sok iskola sem elegendő. Ott a baj, hogy pár áz iskolának olyannak kellene lennie, mint az egyiptomi gúlának: igen széles és erős alapból Kiindulva, — fölfelé egyre keskenyebbé Kell válnia, {iogy legfölül csak egy-két zárókőben végződjék — nálunk éppen a leg- magasabbrendü iskolából van több a kelleténél, tehát éppen a diplomás értelmiség nem tud elhelyezkedni. Valóságos Malthus-törvény sulyo- sodik rájuk :• a diplomások száma mértani haladványban növekszik, az állásoké pedig még számtaniban sem. Ez nemcsak a jókedvet változtatja keserűséggé, éz 'egyúttal'1 á nemzet erejét is~ veszédeltneáeri — gyöngíti. 1 Ebből a fiatalságból kerül ki ugyanis az a társadalmi réteg és korosztály, mely — elismerjük, nem a maga hibájából — a mái viszó- nyok rendjében elhelyezkedni nem tudván, magát ezt a rendet akarja fölforgathi.' Az egész ország sórsát a maga kártyájára föltéve, idegen narkotikumoktól kábultan, a kellő tapasztalatnak és kivált a kellő mérsékletnek teljes híjával, a hozzáértést item pótló hevülettel, sokszor ä tételes" törvényekbe ütközve, az ezredéves történelmi tényeket és szent hagyományokat megtagadva, csákánnyal és dinamittal a kezükben akarnak egy jobb jövő építéséhez fogni azók, kik éppen nemzeti jelszó alatt hirdetnek harcot mindannak, amit a nemzet maga szentnek és sérthetetlennek vall és tisztel. Van vagy őtvén éve, mikor Mik- száthnak 'égy bájos tárcáját olvastam arról, hogy a Bach-korszak- ban valahol egy gimnáziumot építettek és pályázatot hirdettek, hogy maga a diákság ajánljon alkalmas föliratot az épület homlokzatára. Az egyUc »logyikos* — ahogy a VII. osztályt hívták valaha -- ezt aján- lótta*: Praesens imperfectüm futü- rum perfectum. A bíráló bizottság légtöbb tágja éretlen és sületlen tréfának találta — a történetein tanára azonban megértette: A jelen tökéletlen, a jövő tökéletes... így aztán beleillett nemcsak a Bach- korszakba, tfé títelfíffik a mPfláp- jainkba is. De ki biztosit bennünket arról, hogy ha tökéletlen és panaszos is a jelen, az a fiatalság fogja-e tökéletesíteni a jövőt, mely megtagadja a múltat? Minden szenvedély önző. A szenvedély mindent csak magának akar. A türelem és lemondás altruista érzés, mert másra is gondol, nemcsak ntágára. Az erős akaratot nem a szenvedély, hanem a türelem teszi és edzi erőssé. . r. Mintha ezek a gondolatok egy kissé messzire vezettek volna az- iskola bejárt kapuitól... ; De nem 1 Mert mi az iskolában látjuk en- • nek a veszedelemnek ha nem is egyedüli, de |egha|hatósabb orvosságát. A paj széke a mai elégedetlen fiajálságban van: a fiatalság szivéhez pedig mégis csak mindig az iskola találta meg legkönnyebben az utat. Az iskolának pedig legkivált arról a hivatásáról és kötelességéről akarok megemlékezni, hogy neki kell az állástalan diplomások számát kellő kiválasztás és szigorú selejtezés által természetesen, egészségesen, nem hirtelen műtéttel apasztania. Aki nem való főiskolára, az már ne juthasson az érettségiig sem ; de ennek a rétegnek számára gondoskodnia kell az államnak oly iskolatípusokról, melyek megadják a műveltségnek alacsonyabb, de ahhoz elegendő fokát, hogy nem „lateiner“ pályán gyümölcsöző munkát tudjon végezni. Iskola tegyen elegendő — csak a főiskola kapuit ne nyissuk ki nagyon tágra s a középiskola régi típusában Is (folgozzunk szigorú selejtezéssel, melléktekirttetek nélkül — s akkor, ha a régi jó magyar búzából tudunk kenyeret adni fiatalságunknak, nem kell féltenünk a telkét sem. Ez tesz a Tedeum után az igazi magyar nemzeti jöVőnek Ven! Sanc- téja. Dr Magyarász Ferenc Ö. CtstV Porzik a porondI Dübörög a föld, ficánkoló, selyem- szőrű magyar mének vasszögü körme alatt csattog a makadám. Katonazene pattogó üteme hívja a vátoá- népét a1 sportarénába, ahol ezúttal nem mezbeöltözött labdarugókat kell győzelemre biztatni, mert a zöld gyepen ma a közönség, az egész nemzet kap biztatást, jelenünk és jövőnk letéteményesei öntenek ma reményt a kishitüekbe. Ma látjuk az újabb ezerév alapköveit. Két évtized múltán halottak szelleméből és élő hősök mindenre elszánt leikéből merítünk ma reményt egy jobb Kor eljöveteléhez. Árvák és özvegyek, ma kárpótlást kaptok a sok könnyért Kárpátok, Doberdó, Galicia hős mártírjai tekintsetek le ma e sárgolyóra, lássátok, nem hiúim ontottátok véreteket fiaitokért. Ok kézbe veszik ma félelmetes gazdátlanná lett puskáitokat, a temetésiekkor, kihűlt csont- tíjjaitok közül kivett kardotokat s beleharsogják a világba: „Ne bántsd a magyart!? Honvéd nap van! Jöjjetek közénk ma ti is, örök babérral ko- szoruzott hőseink, kik Csabától a második Vereckei dicsőségig véretekkel szenteltétek meg e haza rögét és halálotokkal a mi életünket váltottátok meg. ^ Nézzétek t özvegyeitek, unokáitok hogy tódulnak a tanuságtételre. Ma nem'sírni, most őrülni, gyönyörködni jönnek ide. Ma is úgy reng a föld a honvéd lépések alatt, mint akkor.:.. Ma még zordabb a tekintetük mint a tiétek volt, mert ma nemcsak ellenséggel kívánnak szembenézni, nekik ma árulókkal is van leszámolni valójuk, nekik a ti véreteket, a mi könnyeinket, az árvák nyomorát, a nemzet megcsúfolását kell megtorolni, visszafizetni. A ma honvédje számonkéri a világtól, hogy miért fizetett nekünk az 1526-ban vérünkkel védett művelt Nyugat 1920-ban Trianonnal?! Erre a nagy leszámolásra készülnek fiaink s amint látjuk készen is vannak 1 Porzik a porond! Zene ütemeire pattogó tornamozdulatokat végez á honvédbőrbe bujtatott rögtöró magyar paraszt. Nem akrobatának készülnek ők, csak bemutatják rugalmas acélizmukat, a katonafegyelmet. Nem játszanak ők mikor mi könnyesre nevetjük magunkat mókáikon, csak vidámak, hogy katonák. édesatyjuk, őseik utódai lehetnek. Vígan mennek, ha kell, a halálba is. „Ugy-e fiuk, szép étet a katona életi“ — ők maguk szokták dalololni. Porzik a porond! Nem olympi- ászra készülnek ők, midőn különböző atlétikai nemekből is bemutatják képességeiket. Tehetségkutatás, izom, ügyességfejlesztés, önmérséklet, nemes versengés ; az erő és megannyi katonai erény kifejlődését szolgálja az atlétika. Pörzik a porond I Toporzékoló selyemszörü paripák nyergében lóra- termett vitézek fehérkeztyüs ujjal közt feszül a kantár s kürtszóra a nemes mén átveszi lovasától az akarást és ösztönével minden akadá- lyon át győzelemre viszi őt. S jutalma gazdájától egy-két siirtoga- tás, ölelés, néha kockacukor, a közönségtől pedig taps és egy Kelyétn szalag. Közben katona és lova oly hű barátokká válnak, hogy m$g hősihalott gazdáját is kikaparja a hantok alól. Porzik a porond lent, de a hon* véd ma a levegőben is katona. Bebizonyította ezt a haláltmegvetŐ magyar vadászszázadnak a szlovák ellenséges légierőket teljesen megsemmisítő rajtaütése. De hogy e kis nemzet ilyen nagy teljesítőképességű elszánt hősökkel valópan rendelkezik. mindenki saját maga meggyőződhetett a feje felett cikázó vadászgép ördöngős manőverezéseiből. Porzik a porond l Nyolc hatos fogatú ágyú dübörög. Feszül a hám a fújó lovakon. Feladatuk komolysága tudatában biztosan ülnek a rohamsisakos tüzérek. Tüzérek, Egyes szám ára 12 füléi*.
