Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-06-21 / 49. szám
XXI. évfolyam. Szekszárdi 1939. Junius 21. (Szerda) 49. szám HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. I elefonszám: 85 Előfizetési d 1|: Egész évre _ 12 pengő || Félévre ________6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a ap szellemi részét illető | közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija l'M pengő. — A hirdetés egyVO milliméter széles hasábon mllllméiersoronként io fillér, Állástkeresőknck 10 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezeti reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Jorga ur, j az oláh egyetemi professzor sajnálatának adott kifejezést, hogy Ro- j mánia tavasszal nem indított hábo- j rut Magyarország elleni Jól tudjuk, hogy ez a „forgatás* j nem hallatszik a „mennyországba*, j mégsem hagyhatjuk szó nélkül a professzor ur harciaskodását. Fog- I lalkoznunk kell vele, de éppen csak j annyira, amennyire Jorga ur „6 je- lentéktelensége“ megérdemli. Nem tudjuk, mennyire értenek j egyet az oláh hivatalos körök Jorga ! ur kijelentésével, de nem hisszük, hogy mindazok, akiket Jorga ur { hadba indítana ellenünk, lelkesedéssel követnék a professzor urat „hóditó“ útjára 1 Nem hisszük, mert a nyílt, becsületes szemközti harc nem Jorga' ur módszere,-a férfias, lovagias, bátor rohamozás nem az oláh katona harci eszköze. Mi még nagyon jól emlékszünk arra, Jorga ur, amikor ön mintegy harminc év előtt sorra látogatta az erdélyi városokat, nyíltan a magyar kultúra előtt bókolt és alattomban, titokban Erdély elrablását, elorzását készítette elő. Jól emlékszünk arra, a simamodoru, fanyarmosolyu, franciamimikri, kecskeszakállas fekete emberre, akiről csak azt nem tudtuk biztosan, hogy vájjon kívül vagy belül feketébb-e? Később aztán — sajnos — megtudtuk, amikor a gyulafehérvári gyűlés után elénk- tárult az önök titkos aknamunkájának minden eredménye. Ez volt és éz még ma is az ön módszere és hiába rázza felénk harciasán az erőtlenedő, elaggó öklét, mi nem hiszünk hangzatos kijelentésének, mert tudjuk, hogy az ön kardesör- tetésétől nincs mit félnünk. Nincs, Ynert jól emlékszünk a világháború minden mozzanatára, diadalmas, feltartóztathatatlan erdélyi s oláhföldi előnyomulásunkra, az oláh hadsereg megsemmisülésére ? Hiába hivatkozik ön a marasti és marasesti győzelmükre 1 Mi arra is emlékszünk és tudjuk, hogy a szövetséges harcosokkal agyonspé- kelt rajvonaluk alig tudott néhány kilométernyi tért nyerni és minden támadásuk megtört a Casinului magaslatot védő hős székely és magyar bakák védővonalán. És végül hiába hivatkozik ön arra, amire mindég a legszívesebben szeret hivatkozni, hogy az önök „diadalmas“ hadserege „legyőzte a magyar hadsereget“ és bevonult fővárosunkba. Ha erre a nagy „haditettre“ hivatkozik Jorga ur, tökéletesen hű képet ad gondolkozásáról és az oláh hadsereg módszeréről! Ez a legutolsó haditettük volt az igazi I Egy önhibáján kívül összeomlott hadsereget legyőzni, a vörös rémuralmat átszenvedett, megrokkant, letargiás népet kifosztani! Igen, Jofga ur, ez már az önök módszere! Ebben önök mesterek! És Jorga ur, még ebben a gyászos időben is voltak olyan momentumok, amelyek az önök dicső hadseregét az igazi mivoltjában mutatják. Emlékezzék csak Apátfalvára, ahol néhány elkeseredett magyar napokig feltartóztatta az ön hires „hőseit“, Szolnokra és azokra a magyar városkákra, ahol csak hosz- szas tüzérségi előkészítés után merték az ön katonái a szembehelyezkedő néhány civilt „megrohamozni“! És végül hős professzor ur, vérszomjas fegyvercsörtető, hol lapított ön az egész háború alatt ? t — Milyen hőstetteket követett el és hány magyar katonát tűzött szuronyvégre? — Tudna-e erre a kérdésre felelni? Nem 1 Mert mi azt is tudjuk, hogy ön akkor nagyon kicsi fiú volt és csak akkor „jorgatott“ egyet-egyet, ha biztonságban érezte magát. Azonban elég! Már igy is túlsókat foglalkoztunk a professzor ur személyével. Eláruljuk, hogy nem vesszük komolyan háborús fenyegetőzését. Sőt, — mondhatjuk — örülünk is neki 1 Bizonyára ön is ismeri a sokat hangoztatott, de bölcs közmondást, hogy: „az kiabál a legjobban...“ ön pedig most kiabál! Hát csak kiabáljon 1 IktysnHsi IMfflittp Szettszdrdon A m. kir. 18. honvéd gyalogezred testvérfegyvernemével, a 12, honvéd tábor tilzérosztdllyal együtt junius hó 25-én, rossz idő esetén 26- dn fél 4 órai kezdettel a szekszárdi levente sportpályán nagyszabású és a korszerű harc változatait is érzékeltető katonai ünnepséget rendez, melyre magyar hittel és szeretettel ezúton hívja meg Tolna vármegye és Szekszárd város közönségét. Kérjük a közönséget, hogy helyét az ünnepély kezdete előtt öt perccel foglalja el. — Hisszük, hogy a Honvédnap látványosságait minden igaz magyar megtekinti, hogy meggyőződjék honvédségünk hatalmas fejlődéséről. — Jegyek elővételben folyó hó 17-től a Lugosi féle papirüzleiben, az ünnepély napján 8 órától a levente pályán a jegypénztárnál válthatók, Helydrak: tribünülés és tdmldsssék a tribün előtt T50 P, korzőpadülések 1 P, állóhely 20 fillér. Személyre szóló meghívókat a rendezőség nem bocsájt ki Üdvözöljük dalosainkat Szivünk meleg szeretetével kő- szöntjük Kassára, — a felszabadult kuruc-városba, országos dalosünnepre induló dalárdistáinkat. Tudjuk, hogy lelkűkben melódiák zsibon- ganak s vérrózsákat szít arcukra a várakozás, mert a magyar dalnak ünnepe lesz ott Vigyétek el — innen a Dunántúlról — ajkatokon azt a magyar nótát, amely olyan árva, mint az a nép, amelynek leikéből fakad, melynek rokona nincsen, idegen nem érti, csak érzi, ha hallja, hogy a magyar nótában tragédiák vannak, embersorsok sírnak, mondjátok el ott nótás szókkal, hogy itt is műveljük azt a magyar nótát, amely a keleti pusztákon, a közős bölcsőben született, amely szilaj, mint a zúgó szélvész s harcosok halál- hörgése hallatszik belőle. Daloljátok el azt is, amely csapongó és vidám, munkára serkentője jókedvű asszonynépnek, táncra ingerlője a tüzes magyar ifjúságnak. Mondjátok el, hogy szép a magyar dal, ha boldog anya ajkán altatója lett kis magyar embernek, ha ellesve a csalogány hangját, lágyan, epedőn csendül meg benne a szerelem, ha a hontalanná vált magyarok bucsu- , ját, fájó zokogását viszi szerteszét, I ha hegedűn, vagy fatülök hangján 1 bontja meg az éj csendjét, vagy ha boltivek alatt, mint csöndes zsolozsma tör az ég felé, keresve a mindenség Urát, ha szelíd asszony karján látja a megváltó szeretet s hálakép zengi dicsőségét, vagy ha ártatlanul raboskodó magyarok börtönében kinzó gyötrelmek között született enyhitő vigasztalásul. Mondjátok el, hogy tárogató, ha búgta, hegedű,'ha sírta: „Hej Rákóczi, Bercsényi 1“ .... tűzszikrát hányt a szemünk, tajtékot a vérünk. Mikor 20 évvel ezelőtt ők temették a magyar szabadságot, velük sirtunk, de nótával ajkunkon biztunk a magyar sors jobbrafordulásában, a magyar feltámadásban, mert a költő is azt mondja: Tele van a magyar nóta reménnyel, Jobb jövendő, szebb jövendő fényével, Nem lehet az, hogy az Isten elhagyja, Szüksége lesz még neki a magyarra 1 S bizakodásunk valóra vált, mindennapi imánk beteljesedett, Kassa ismét magyar város lett. Vigyétek el szerető szivünk dobbanását s hirdessétek bízó ajakkal, hogy voltunk, vagyunk s leszünk! Hirdessétek, hogy a magyar nóta a férfi ajkán bátor hitvallás és eskü, magyar anya ajkán vigasztalás és szeretet s a gyermeki lélekben öröm, remény, a nagy magyar feltámadást hirdető. S midőn megszólal, szeretetet vivő nótás ajkatok, érezzétek, hogy mi is, kik itthon maradtunk, veletek dalolunk, nótánk fohász, amely áldást kér a hazára, minden magyarra, a vendéglátó Kassára s ti reátok, dalosainkra. Zengjétek a magyar dalt, hogy meghallják a határon túl is s ebből merítsenek erőt a jövendő küzdelmére azok is, kik ma nem dalolhatnak veletek, velünk 1 Isten legyen veletek! Térjetek vissza dicsőséggel! SzeKszfiridl népművelési bizottság f. hó 17-én tartotta dr Kliegl Lajos városi főjegyző elnöklete alatt évi beszámoló ülését, a tagok élénk érdeklődése mellett. Elnöklő szívélyes szavakkal köszöntötte a megjelenteket s különös melegséggel üdvözölte dr Halmos Andor tanügyi tanácsos, királyi tanfelügyelőt, aki Szekszárd város minden kulturális ügyét lelkesen karolja fel s a népművelés munkáját nemcsak helyesen irányítja, de ebben maga is tevékenyen s értékes munkával veszi ki részét. Majd Majnay József gondnok terjesztette elő gondosan összeállított s a bizottság 1938/39. évi munkásságát, teljesen felölelő jelentését, melynek során kitűnt, hogy a bizottság a város 11 helyén végzett — 218 népművelőegységet feltüntető munkát, amelyben 41 előadó vett részt tevékenyen. Az ismeretterjesztő előadásokon kívül volt katonai analfabéta tanfolyam, voltak mese- és kulturdélutánok, kultur- estélyek, műkedvelői előadások és énektanfolyam, amellyel a szünetelő Szekszárdi Dalárdát sikerült Raffay Sándor vezetése mellett életre kelteni. Elismeréssel adózott a beszámoló a Szekszárdi Daloskörnek s Petz Hubert lelkes karnagyának azért az értékes kulturmunkáért, amelyet 1923 óta kifejt s amellyel sok dicséretet és elismerést szerzett a város kulturhirnevének, de mindeu egyes népművelési megmozdulásban is készséggel működött közre. Hálás köszönetét mondott a bizottság Horváth Károly újvárosi rk. esperes-plebánosnak, ki az újvárosi népművelést kezébe véve, ott sok szépet, értékeset és maradandót alkotott. Majd köszönettel adózott a Vas Gereben Irodalmi és Művészeti Kör vezetőségének, amely a népművelési bizottság munkájába belekapcsolódva, annak rendezésében 4 kulturestéllyel emelte a népművelési munka színvonalát s ezt a kulturtámogatást kérte a körtől a jövőre is. A beszámolóval kapcsolatosan a bizottság elismerését nyilvánította a vezetőségnek is hazafias, értékes és áldozatos munkájáért. Egyes szám ára 12 fillér.
