Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-01-14 / 5. szám

XXI. évfolyam. Szekszárdi 1939. január 14. (Szombat) 5. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Sxcrkcaxlfislg 6a kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 eififizctesi dili Egész évre _ 12 pengő || Félévre_____6 pengő Pe lelői szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden ezerdén ée szombaton, előfizetési dl|sk és hirdetések, valamint a lap azelleral réasét Illető költemények a aierkeaztőaéghez küldendők. Hirdetések érali A legkisebb hirdetés dl|a 1*B0 pengő. — A hirdetés egy M milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 filler. Álláskeresőknek S0 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamin!"* nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. A munkácsi orutámadás Irta: Jánosi György. 1939 január 6-án reggel 4 óra 10 perckor a Munkácshoz szorosan hozzákapcsolt u. n. Oroszvég köz­ség ellen, — amint levélben érte­sültem — a szokásos összetételből álló cseh hadsereg már régen és alaposan előkészített támadást kez­dett. Az ujkorszak hadiműszereivel bőven ellátott, körülbelül ezer főre rugó, támadó sereg kudarcot szen­vedett. A magyar katona hősiessé­gének annyira megszokott, hogy szinte közönséges és természetes módszerével verte vissza ezt a tá­madást és zavarta át a fejvesztetten menekülő hordát az átmenetileg még birtokában levő, általa birtorolt te­rületre. Nem is lenne érdemes ma­gáról a hőstettről egy betűt se Írni, annyira megszoktuk mi, magyarok az eféle eseteket. Húsz magyar fiú, sőt, amint egyre világosabbá válik, eleinte csak ketten, azután nyolcán és csak végül húszán, a magyar névhez és a honvéd dicsőségéhez méltóan verte meg az ötvenszeres túlerőt. Csodával határos vakmerő­séggel nemcsak védekezett, hanem támadott, tankot fogott el és a me­nekülő támadóknak igen súlyos veszteséget okozott. A szokásos és természetes magyar dicsőség fénye egekig lángol. Ma a művelt világ egyébről se beszél, mint a honvéd dicsőségéről, a magyar honvédtisz­tikar nagyszerűségéről és a magyar név félelmes voltáról. Nem féltették életüket. Nem gon­doltak szeretteikre. A magyar Ther­mopile halálraszánt, diadalmas és halhatatlan hősei előtt csak az a szent kötelesség lebegett, amit ez a név jelent: magyar honvéd. A közlegény tisztként, a tiszt köz­legényként, mindkettő a magyar hadsereg babérral koszoruzott tag­jaként támadt rá a tengernyi ellen­ségre ... A világháború minden botlását, az összeomlás minden gyalázatát lemossa azok vére, akik Öroszvégen elestek, vagy megsebe­sültek és maga a haditett belehar­sogja az alattomosan ránk leső el* lenség fülébe: Vigyázz, él a haza- fisdgdban páratlan, kötelességtudd- sdban emberfeletti eszménnyel ren­delkező magyar katona és amíg él, amig szive dobban, e hazához, en­nek szent testéhez senki se merészel­jen nyúlnil Spárta háromszáz, majd ezer hő­sével akarta megvédeni területét. Magyarországon elég volt ahoz húsz diadalmas honvédfiu, tiszt és köz­legény, hogy elvegye kedvét azoknak, akik azt gondolják, hogy egy kom­munista és proletár maszlaggal fél- bolonddá tett fegyelmezetlen csordá­val állanak szemben, nem pedig egy minden elgondolásnál fegyelmezet­tebb, nemzeti érzésében áldozatra kész, halálraszánt, kötelességtudó, hősi haddal, amelyik maréknyi ugyan, de nem fél és nem fél se bandita, se csürhe, se tankositott, se gépesített siseracsődülettől, amelyik oroszkará­csonyi ajándékul kapott a magyar honvéd vakmerőségéből egy kis Íze­lítőt. Ezek vagyunk mii Ez a mi tör- ténelmiségünk I „Magam is önként jelentkezek, — írja a levél. A mi hazánk szent területein bitorló gazok állandóan mozgolódnak, állandóan készülőd­nek. Nem lehet nekik hinni. Tá­madni gyávák, de zavart kelteni ké­szek. Azt hiszem, nekünk köteles­ségünk őket megelőzni 1M így a levél. í gyár honvédfiuk, a világ legelső honvéd tisztikara akkor, amikor és ott, ahol kell, úgy mint Oroszvég- | Purífikátor a vádlottak padján A magasabb politika nem sokat ad a helyi mozgalmakra, az u. n. alantasabb mozgolódásokra. Most azonban látnia kell és tisztában kell lennie azzal, ami odatul folyik. A Verhovináért folyhatnak diplomáciai viták. Elkalandozhatnak a politikai számítások arra, amerre akarnak. Ez az ő dolguk. Maga a tény azon­ban helyben marad. A tény, ame­lyik azt mondja, hogy Magyarország nem nézheti ölhetett kézzel azt, hogy Szent István koronájának birtoka, a Felvidék, osztozkodások, uj trianoni konclesések tárgya és a boncasztalon odafektetett test veszedelmes járvá­nyok bacillusának hordozója. Napjainkban sokat beszélnek, so­kat fecsegnek a Felvidék dolgairól és az ottani politikai számítások­ról. Ez csak arra bizonyíték, ha Izráelből, ha nem onnan fuj is a szél, hogy nem akarunk világosan látni, nem akarjuk a magyar nem­zet elhivatását, küldetését megérteni. Az a húsz hős fiú elmondta vilá­gosan azt, ami néhány fejben még zavarosan áll. És ez az, hogy Ma­gyarország szent testéhez senki se nyúlhat. Senkii Ahoz nekünk van történelmi jogunk, azon nem osz­tozhatnak, azzal nem kártyázhat­nak! S hogy ez ne történhessék meg, ott van a honvéd bátor szive és biztos szuronya. Való, hogy a Verhovinán piszkos kezek és aljas számítások dolgoz­nak. Piszkos kezek és aljas számí­tások, akármilyen színekben isi Nem egy kéz, nem Prága csupán. Tudjuk. Sok bába szeretné megszülni, kike­zelni a Verhovina jövőjét, az európai politika ezen újszülöttjét. Ismét a mi megkérdezésünk nélkül. Ellenünkre I Kárunkra. A nemzeti öntudatnak kell azonban, hogy legyen annyi súlya, lendülete, határozottsága, hogy a vi­lág valamennyi tájára latbavesse azt, ami a nemzetfentmaradás alapja és ami annyira várja már azt, hogy világtényező legyen: a magyar fegy­vertI Nem háborút akarunk, nem kiáltozunk vérontás után, de olyan békét se akarunk, amelyik vérontóbb, nemzetpusztitóbb, szennyesebb és al­jasabb minden háborúnál. A többit majd elmondják a ma­Pápay Károly volt gazdászati fő- 1 hadnagy, jelenleg állásnélküli cuk­rász-, pék-, és mézeskalácsos-segéd egy a szekszárdi törvényszék előtt az 1937. év tavaszán lefolytatott sajtóperben mint sértett kihallgat­tatván, tanúskodni is kívánt és tanú­vallomásában, többek közt azt mondta vitéz Vendel István polgár- mesterről, hogy a vitézi rend szé­gyene és méltatlan a polgármesteri állásra. Pápayt, aki a szekszárdi polgár- mester ellen évek során számos feljelentést adott be, ezek miatt a kifejezései miatt felhatalmazásra hi­vatalból üldözendő rágalmazásért vád alá helyezték és a szekszárdi törvényszék Wandl tanácsa csütör­tökön tartotta ebben az ügyben a főtárgyalást. Vádlott kihallgatása alkalmával állításaira vonatkozóan a bizonyítás elrendelését kérte, a vádat képviselő dr Gaal Dezső kir. ügyészségi elnök azonban a törvény értelmében, en­nek az elutasítására tett indítványt, mert nem közérdek, hogy az ilyen, általánosságban tartott személyi élű kijelentések, amelyeknek az volt a céljuk, hogy vitéz Vendel Istvánt nyilvánosan a közmegvetésnek te­gyék ki, pertraktáltassanak akkor, amikor a polgármesternek éppen ál­tala kifogásolt ténykedései illetékes fórumok elbírálása előtt állanak. A kir. törvényszék a bizonyítás elrendelésére irányuló kérelmet el­utasította, mert sem a közérdek meg­óvása, sem jogos magánérdek nem indokolta a sértő kitételek haszná­latát. Ha vádlott — úgymond a bí­róság — sérelmezte azt, hogy a sajtóperben szerepelt ügyvéd két­ségbevonta tett akkor, amikor a polgármestert feljelentette az alispánnál és a bel­ügyminiszternél, ahol az ügyek ille­tékes elintézés alatt állanak. Ezért — úgymond a bíróság határozata — a bizonyítás nem rendelhető el. A vádlott személyi adatainak is­mertetése került ezután sorra. Ki­derült, hogy Pápay Károlyt hivatali sik­kasztásért egyévi börtönre és 3 évi jogvesztésre Ítélték, mert Miskolcon, a borsod- vármegyei Népgondozó Hi­vataltól, ahol mint főhadnagy' gazdászati előadó volt be­osztva, 82 millió koronát jog­talanul eltulajdonított. — A büntetést ki is töltötte 1 Felolvasták ezután a vizsgálati fogságban léte alatt kiállított elme­orvosi bizonyítványt, amely szerint Pápayn kifejezetten elmekór09 tünet nem észlelhető, szabad akaratelha­tározó képessége nem csökkent, — azonban kritikai érzéke gyönge, kó­ros hiszékenységü és örök­lött elmegyöngeségben szenved. a büntetett előéletű Pápay- nak a szavahihetőségét, az nem adott okot Pápaynak arra, hogy vitéz Vendel István polgár- mestert sértegesse. Ettől eltekintve Pápay a jogos közérdeknek eleget Dr Gaal Dezső kir. ügyészségi elnök tartotta meg ezután vádbeszé­dét, rámutatva a vádlott büntetett előéletére, mint súlyosbító és az elmeorvosi bizonyítványban kifej­tettekre, mint enyhítő körülményre. A védő beszéde után a törvényszék nyilvános becsületsértés vétségében mondta ki Pápayt bűnösnek és ezért 80 pengő pénzbüntetésre, nemfizetés esetén 20 napi fogházra, valamint 45 pengő ügyvédi költség megtérí­tésére ítélte. — A kir. ügyészségi elnök a vádtól eltérő minősítés, a pénzbüntetés alkalmazása miatt da súlyosbításért felebbezett. A védő fenntartotta a bizonyítás el nem rendelése miatt bejelentett semmi­ségi panaszát és felebbezett a bűnös­ség kimondása miatt. Dicséri elismerések o leuenteintézmény terén Tolna vármegye alispánja, mint a törvényhatósági testnevelési bizott­ság elnöke, a Tolnavármegye test- nevelési és népgondozó felügyelőjé­nek javaslatára a tesneveléssel kap­csolatban, a leventék kiképzése és erkölcsi nevelése terén végzett ön­zetlen hazafisággal párosult igen eredményes és hasznos munkássá­gért az alább felsoroltaknak köszö­netét és dicsérő elismerését írásban fejezte ki: Kővi Henrik főoktató Ujdombó- vár, Szegedi István főoktató Uj­dombóvár, Fóris Lajos főoktató Vá- rong, Müller Henrik oktató Felsö- nána, Veres Mihály főoktató Gyönk, Ferenczi György oktató Tolna- némedi, Kaszpári Henrik oktató Varsád, Márkus Imre főoktató Felső­nyék, Zéman Ferenc oktató Koppány- szántó, Fekete Zoltán főoktató Ta­. mási, Kocsis József főoktató Ta­I mási, Varga Imre oktató Nagy­Cgyes széni éra 12 fillér* nél elmondják a mi rájok és min­den honvédre büszke magyar szi­vünknek.

Next

/
Thumbnails
Contents